2002 jún.-30. Küldő: Zsolti "A hajnali eredmény: Fogas, kb. 62cm 4- kg! Még egy 70 dekást megtartottam. Ha jól számoltam 10 db kicsi süllőt és 2 sügeret engedtem vissza." Sikeres államvizsga utáni - mondhatni - megérdemelt pihenésemet töltöttem, és akkor ezt az üzenetet közvetítette telefonom. Nem tudtam tovább otthon maradni és másnap este már kinn is voltam vízparton.
A helyszín ismét a Félhalmi-holtág volt. Alaposan rákészültem az éjszakai, illetve a hajnali pergetésre. Fél kilenckor kezdtem, azon a helyen, amit nem nagyon szoktunk látogatni. Még elég világos volt, mikor az elsőt dobtam. Benn, a holtág medrében, a víz tetején valami veszettül ette a kishalat. Balin - gondoltam. Bár ebből a fajból egyetlen darabot sem tudtam fogni ezen a vízen, de titkon reménykedem, azért a fonott zsinór karabinerébe akasztott SSR 7 G-t messzire küldöm. Na, első dobás és kapaszkodj, olyan a rávágás! Húzott, mint a veszedelem - ilyet olyan rég érezhettem már. Láss csodát, BALIN! A fonott zsinórral remekül dolgoztatta a Techniumot. Esélye nem volt sok, bár nem egy kapitális jószág, de mégis szép. A kivétel kicsit bajos: előbb megfelelő helyet kellett találnom, hogy a pórul járt hallal "kézközelbe" kerülhessek, majd a még mindig szilajul védekező halat üggyel-bajjal kivettem egy remek tarkófogással.
Hát ilyenkor persze nincs nálam egy fia horogszabadító sem. Nagyon idétlenül akadtak a horgok. Csak a hátsó fogta meg a hal "tokáját", de mind a három horogág! Hát, ilyen is van. Néztem a halat, s a horog helyzetét, azon tanakodtam, hogy a csudába fogom a kampótól megszabadítani, mikor is az erősen tarkón szorított jószág dobott magán egyet, majd még egyet, és elejtettem, azazhogy elengedtem. Annál is inkább, mert ujjaim vészes közelségben voltak a szabadon fityegő háromágúhoz. Más sem hiányzik, csak, hogy jól belém húzza a bestia. De nem ez történt, hanem, ha lehet, még rosszabb - esés közben a szabadon maradt horog megfogta a terepnadrágomat, közvetlenül a csizma fölött. A hal meg dobott magán kettőt, és leszakította a wobblert. Vetődtem egy nagyot, persze úgy, hogy a botban véletlenül se tehessek kárt, és a part előtt megragadtam a bódult állatot. Te oktondi, hát kellett ez neked? - kérdem, de persze nem kapok választ. Madzagra tettem a balint és elrendeztem magam, majd lecserélem a sérült SSR-t. A halért majd reggel visszajövök.
A következő kiszemelt hely a szivattyú előtti stég, ahonnan jól megdobható, meghúzható az áramló víz. Időközben besötétedett, és nem láttam, de hallottam, hogy valami éppen vacsorázik, tőlem egy jó dobásnyira. Nosza hát, nekem sem kellett több! Röpült az SSR 7 SD, hátha megfogja meg is! Akkorát pendít a boton, hogy majd lecsavarja róla az orsót! Ilyen sem volt még! És nem akadt meg. Ó, hogy az a magasságos. - fohászkodom. Újabb dobás következett, majd ismét erőteljes rávágás. Húzásából ítélve ez is balin. Az is, nem adta magát könnyen. Eltelt tán másfél perc is, mire végre kivehettem. Ez persze jól akadt, csupán egyetlen hátsó horogág fogta a száját. Óvatosan megszabadítottam, majd útjára bocsájtottam.
Ezen a helyen dobtam még párat, de a többi hely szinte kiabál a fejemben, hogy várnak rám. Talán a süllők? Indultam hát, és az úton kellemetlen meglepetés ért - mivel jó 2 hónapja nem közlekedtem a parton, nem nagyon találtam a helyet. Teljesen benőtték a szúrós cserjék, valamint a terjeszkedő nádas. Pedig itt kell lennie! - makacskodom. Végre az áhított helyen voltam. Ha ez itt mesélni tudna Beleálltam a vízbe és megejtettem az első dobást. Semmi. A másodikra, harmadikra, sokadikra sem volt jelentkező. Nem volt érelme tovább maradni. Átkeltem a vascsövön és egy újabb gaztengerben találtam magam, bár ebből jóval könnyebben kikeveredtem, mint az előbbiből. Az idő közben jól elszaladt, a telefonom fél 11-et mutat. Lopakodtam az újabb hely felé, de nem volt mozgás - néma csend. Nem túl lelkesen, de azért dobtam párat, mind hiába. Folytatódott tovább az éjszakai csörte. Útközben sátrakat és kivilágított helyeket láttam, megérkeztek a nyári ponty-vadászok. Vajon ők fogtak? Megkérdezni nem tudtam, mert aludtak, mint a bunda. A botok persze bedobva, kikötve Megérkeztem az áhított részre. Lassan léptem a vízbe - ez mindig, még télen is szokásom - és füleltem. Semmi. Kedvetlenül ejtettem meg az első és a sokadik dobást is, persze eredmény nélkül. Na jó, mondtam magamban, megyek, hunyok egy kicsit, Zsolt is azt írta, hogy most a hajnal az igazi. Visszabattyogtam a cucchoz, megvacsoráztam és lekucorodtam a földre. Hátha nem kellek ma egy kullancsnak sem
Hajnalban fázósan ébredtem. Fontolgattam, hogy menjek-e dobálni, és miközben esélyeimet latolgattam, gyorsan kivilágosodott. Nem volt több idő a töprengésre, még elszalasztom a legjobb időt! Futottam az egyik esti eredménytelen hely felé. A víz csodálatosan élt: szinte lüktetett. Csobbant a balin, spriccelt a sok kishal: eszik a süllő! Az első helyen egy jobb köves rúgta magát vissza az SSR-ről, de más semmi. Lépek hát, hogy fogjak is valamit. Tovább léptem és ismét a pontyhorgászok mellett haladtam el. Felébredtek ők is. Eredményük egyenlő a nullával, holott már jó két napja lógattak. Hát, ennyit még én is fogtam. De vízre, azazhogy süllőre fel! Megint a sás mellé léptem, be a vízbe. Itt a legsekélyebb, ezért vagy az Original-t, vagy az SSR-t kellett választanom. Kérdés, hogy a süllők vajon engem választanak-e? Dobtam és koppant valami - egy jó arasznyi süllőcske rugdalt a hét centis SSR-en. Öcskös, nőhettél volna nagyobbra! - mondtam, miközben visszaengedtem. Gyors egymásutánban fogtam még hármat, majd lecseréltem a wobblert twisterre, és azzal is jöttek az ifjoncok. Végre akadt egy jobb sügi is, de ő is visszament. Már fél 6 van. Most kellett volna otthon, vagy még inkább a párom mellett a másik oldalamra fordulnom, én meg eredménytelenül itt kódorogtam a szúnyogokkal telezsúfolt vízparton - normális ez? Még szép!
Indulás vissza. Az újabb reményteljes helyen spriccelt a kishal. Izgatottan dobtam egy csomót, de semmi. Se a twister, se a CDJ wobbler nem kellett nekik. Egye meg a fene! Két perc és hat óra. Na jó ebből elég, de mégsem bírtam abba hagyni. Újabb dobás következett. Nem akartam hinni a szememnek - a lábaim előtt húzott fahalnak odavert egy ezüstös haltest. Hát te itt ültél végig a lábam alatt? Odahúzok neki, és nem is balin, nem is csuka, hanem SÜLLŐ!
Nagyon megörültem a váratlan - és persze nagyon vágyott - fogásnak, még ha nem is fogas a partra segített hal. Olyan kilós forma, tán kicsit kisebb. Befejeztem a pecát mára, fejbe szúrtam a halat, hogy ne szenvedjen, zacskóba tettem, és indultam a cuccom, valamint a balin felé. Szegény halba még mindig ugyanúgy bele voltak gyógyulva a horogágak, így hát elébb ezt is megszabadítottam szenvedéseitől, majd végre kioperálom belőle az Owner-kampót. Kész, ennyi volt mára. "Nyeregbe" pattantam, s hazafelé vettem az irányt. Irigykedve gondolok Zsoltra - akinek eredményesebb volt az éjszakája...
Csákó Gábor /charon24/
