Óriási élményekkel és szebbnél szebb halakkal köszöntöttek rám a domolykótilalom utáni első napok. A patak teljesen más arcát mutatta, mint amikor két hónappal korábbal elbúcsúztunk egymástól; az úszó és szálas vízinövények sokasága víz alatti erdőként parancsoltak megálljt a legfogósabb, igazi domolykócsemegének számító, apró wobblereimnek. Bizony meg kellett izzadni nemcsak a kapásért, de a halak biztonságos partra vezetéséért is!
A vizet megközelíteni szinte csak kúszva lehetett, az akvárium tisztaságú környezet megkövetelte, hogy mindig rejtve maradjak, takarásból dobjak. Nem kelthettem gyanakvást a domikban, hiszen akkor csak a menekülő halakat láthattam volna a következő másodpercben. El kellett hitetnem velük, hogy én ott sem vagyok!
Tudtam, hogy csak a beeső csalira lehet kapást kicsikarni, a szinte víztetőig erő növényzet miatt az apró wobblert vezetni lehetetlennek tűnő feladat volt. A növények alatt és között viszont ott úszkáltak a domik, egy-egy szedés mutatta, hogy nyugodt a banda, nem tudják, hogy ott vagyok fölöttük.
Olyan ultra light botot kellett választanom, amelyikkel a legkisebb csalit is tűpontosan tudom dobni, ha kell, nagy távra is, illetve gerincessége révén a termetes halat bátran tudom – ha kell, a növénnyel együtt – villámgyorsan magam felé terelni.
Ebben a víz alatti dzsungelben a klasszikus wobblerezést el kellett felejteni. Beesés után, ha a kapás elmaradt, szinte azonnal összeszedte a dupla drilling a hínárszálakat, megbénítva ezzel a csali mozgását. Plusz nehézséget és szívbajt okozott, amikor a beeső csalit elragadó hal befúrta magát a növényzetbe, és a szabadon lévő hármashorog minden ága belekapaszkodott egy jó nagy csokorba. A lényeg, hogy a profi kis UL botom állta a sarat!
Átgondoltam a dolgot és lecseréltem a wobblert Wizard plasztik lárvákra, melyekbe apró egyágú horgot bújtattam, abból a megfontolásból, hogy ha az az egy ág akad, akkor nem marad mellette szabadon semmi, ami növényt gyűjthetne össze, s legalább a fárasztás könnyebb és egyszerűbb lesz.
A könnyű plasztik csalik halkabban, diszkrétebben csobbantak a víz felszínén, de így is volt rájuk érdeklődés, s szerencsére nem is az éhes domik aprajától érkeztek a kapások.
Forrás: Halmos Mihály
EnergoTeam
