Portálunk fórumán született meg az "Érdekes történetek" topic. Mivel nem mindig adódik lehetőségem hosszabban barangolni honlapunkon, ezért saját történeteim közül néhányat így adok közre. Írásom tehát tekinthető "egyszerű" fórumbejegyzésnek is.
Pergetés közben olykor a leglehetetlenebb helyeken akadunk ragadozókba. Vagy pedig a leginkább bevált helyeken botlunk olyan halakba, amikről nem nagyon feltételeznénk a pergetve történő, szabályos megfogást…
Állóvízen és folyón, a tavaszi ívási időszak előtt - sajnos konkrétabban nem tudom meghatározni - van néhány nap, amikor az egyébként békéshalnak minősített keszegek megfoghatók pergetve, nálam twisterrel. Ez az időszak legtöbbször alig pár napig tart, aztán eltűnik az időszakosan ragadozó reakciókat mutató keszegekkel együtt. Idén sajnos nem volt szerencsém igazán megtapasztalni ezt a különlegességet, mindösszesen két bodorka akadt a twisterre, míg pár éve a karika nagyja, és a kárász is oda-odavert.
Aztán itt vannak a sügérfélék, kedvenceim. A süllő, kősüllő, s a család névadó tagja, a sügér remekül fogható pergetve gyakorlatilag mindenféle műcsalival. Ám más rokonok, mint a selymes-, vagy a vágódurbincs is hajlandóságot mutatnak néha az orruk előtt elhúzott mütyüröknek. Főleg a nagyja csavar oda a jól vezetett, főleg az apróbb műcsaliknak.
Twisterrel lehet összeakadni a védett selymes durbinccsal leginkább, nálam dürgencsre ez a "favorit". Legtöbbet a Sebes-Körösön fogtam, volt, hogy négy-öt is twistervégre került egyetlen alkalommal, a sügerezés mellékhalaként. Onnan lehet megismerni, hogy bár rávágása vad és erőszakos, akár a sügéré, többször odavág, és nem akad - akár a kisebb sügerek. A különbség annyi, hogy a durbincs alsó állású, kevésbé tátható szájába gyakorlatilag művészet belevezetni a horgot. Ezért van a sok üres bevágás, hisz mindig csak a műcsali farkát vagy a horog után a testét csippenti meg. A képen látható selymes, tán a nyolcadik üres rávágás után akadt meg, miután lecibálta egyik kisebb méretű twisterem farkát.
Idei érdekes fogásom még a magyar bucó, egy tuti süllős pályán akadt meg éjjel, hét centis wobblerre. Hát az ő szája sem kifejezetten ragadozásra teremtetett… Rávágni ellenben rávágott a műcsalinak, s a jó horgoknak, meg persze nekem köszönhetően rövid időre partra is került.
Másik kedvenc "járulékos" halam a márna. Az aztán a hal! Megy, mint a golyó, szalad ezerrel. Lent húz a fenéken, még a kisebb méretűek is megdolgoztatják a felszerelést. Idén kettő és fél márnát fogtam pergetve, mindegyik wobblerre akadt, mindegyik a sötétedés, vagy a hajnal óráiban, de még (vagy már) rossz fényviszonyok között. A "feledik" márnám volt a legszebb, és a legravaszabb is. Gyönyörű, erős kettesre taksált izomkolosszus akadt CDJ wobbleremre, majd miután bénáztam vele, s idétlen voltam, néhány horogágamat kihajtva, angolosan távozott. A másik két példányt viszont volt alkalmam megörökíteni.
Aztán a talány: lementem egy meleg, mit meleg, forró péntek délután a Félhalmi-holtágra, hogy végignézhessek egy komoly békéshalas akciót, esetleg magam is résztvevőjévé váljak. A dolog apropója, hogy innen már nem egy rekorder ponty és amur került ki, pár ezek közül társam horgán végezte, ellenben ezen a napon egy jó kilences amur után, elunva a szúnyogok hadát és a várakozást, pergetőbotot ragadtam. Hazaindulás előtt volt még másfél órám, ezt szerettem volna kihasználni, "véletlenül" volt nálam pergető-felszerelés. Lenéztem néhány jó, már behorgászott, kitapasztalt helyre, ám egy jó kettes, ráadásul lemaradt csukán kívül semmi eredmény. Egy süllősebb pályán álltam meg, s mivel még csak kúszott lefelé útján a Nap, a valódi alkony valahol távolabb váratott magára. Mindegy, eddig van időm, akkor eddig próbálkozok felkiáltással egy "meghatározhatatlan" színű twistert csatoltam a fonott zsinór karabinerébe, majd néhány dobást követően határozott rávágást érezve, az akasztás után a jellegzetes, csukás mozdulásokat érezhettem. Jó erőben volt a hal, csak nem akart felém fordulni, de rövid idő eltelte után érezhetően máshogy kezdett viselkedni, csak dobálta magát, semmi felszíni bukfenc, semmi rafkós trükk. Aztán megláttam a barna oldalát, már majdnem örültem, hogy esetleg egy eltévedt feketesügérrel hozott össze jó sorsom, amikor megpillantom az éppen pipáló pontyot… Kicsit rosszul esett a dolog, valami mást vártam. A másfeles pikkelyes egyébiránt szabályosan akadt, twisterem a felső szájrészbe pihent, elég jól látható a fotón is, hogy belülről. Véletlen akadás tehát kizárva. A halat visszatettem, majd elindultam a telek és a stég felé. Több hal a botoknál maradt társnak sem akadt, ellenben én azt gondolom, hogy azért akadt twisterre ez az eltévedt potyka, mert célzottan amur-pontyhorgászatra merészeltem kijönni…
