A május elejei 4 napos ünnep gondolom minden horgászember fantáziáját megmozgatta. Az enyémet is alaposan, ezért kihasználva a lehetőséget pergetni indultam a Duna egyik közeli kövezésére. A munkaszüneti napoknak köszönhetően horgász, horgászt ért. Ekkor még én sem sejtettem, hogy mi vár rám!
Fél órával naplemente előtt érkeztem, aránylag hosszú a kövezés, mégis 15-20 méterenként ülték a horgászok. Bajosan fogok itt horgászni, áthúzni a wobblert a zsinórok között. Beljebb sétáltam, leültem a vizet figyelve, mozdul e valami hal?
Lemenőben volt a nap, és nem kis örömömre egyre többen döntöttek a távozás mellett. Annak ellenére, hogy hatalmas balinrablások törték meg gyakran a csendet. Dobáltak is rájuk sokan, de nem könnyű túljárni a tapasztalt balinok eszén. Szerintem cikkszám szerint ismerik az ellenük bevetett műcsalikat.
Csak ketten maradtunk, a másik horgász is inkább meghúzódott a kövezés oldalában.
Figyeltük a vizet. Ahogyan egyre szürkült, semmi nem törte meg a folyó csendjét, a halak is bátrabban kezdtek viselkedni.
A kövezés melletti kavicszátony oldalában hangosan ívott a küsz. Időnként balin csapat támadta meg őket, hangosan fröcsögve a vizen. Néha 3-4 hatalmas őn félkörben rontott az apró halak közé.
Aztán néhány egészen más természetű rablás is látható volt, amitől mégjobban felvillanyozódtam. Semmi hangos fröcsögés, csupán hirtelen szanaszét futó snecik, s egy burvány jelezte, talán süllő az elkövetője. Annyira lenyűgözött a dolog, még dobálni is elfelejtettem.
Gyorsan kézbe került a TRIANA Thunder Spin pergető botom. A 15-ös fonott zsinór karabínerébe egy Rapala került. Pontosan egy TE 7 SS jelű. Nagyon lassan vontattam a wobbert, néha érezni lehetett, amint nekiütődött az ívó halak garmadájának. Egyéb viszont nem történt... sajnos. Lecseréltem más színösszeállításúra, de az sem kellett a halaknak.
Gondoltam óvatosan megnézem mit fog a kollega. Ahol Ő horgászott, éles törés van a kövezésben, az addig lassan burványló víz felgyorsul, majd egy nagy örvényt leírva fordul vissza a kövezés mellé.
P. is süllőt, de még inkább harcsát szeretett volna fogni. Az egyre fogyó fényben mutatta, itt a kő oldalában nem a snecik, hanem a bagolykeszegek ívtak. Ott villogtak a lábunk alatt a kevés fényben is jól lehetett látni a magukról megfeledkezett halakat. Remélte, nem csak mi figyeljük érdeklődve a halak ívását, de a ragadozók figyelmét is felkelti.
Már teljesen sötét volt, holdtalan éjszaka borult ránk. Ahonnan az előbb elsétáltam, félútról jókora rablás hallatszott. Ezt megfogom - mondtam.
A lehető legóvatosabban, a legkisebb zörgés nélkül mentem visszafelé a kövezésen. Nem volt egyszerű mutatvány, mert lámpát nem akartam kapcsolni amíg a meghorgászandó terület közelében voltam. Eltávolodva mintegy 20 méterre, a meredek kövezés oldalán amúgy sem lehetett volna világítás nélkül lebotorkálni a vízhez.
Innen jól látszott, hogy ahol az előbb a rablások voltak, kissé megtörik a kövezés és néhány beljebb eső kő mögött kicsi visszaforgó alakult ki. Itt garázdálkodott valami.
Óvatos mozdulattal picit beljebb repült a wobbler, majd a zsinórt megfeszítve vártam, hogy a megfelelő helyre, kevéssé a kiugró pár kő mögé sodorja a víz. Nagyon lassan kezdtem a bevontatást, de így is kiválóan éreztem a csali veretését. Na nem sokáig, mert alig ért a szeglet mellé, hatalmas rántással kapta el egy balin. Visított az orsó fékje, ahogy a sodrás erejét is igyekezett kihasználni az amúgy sem apró hal. Élvezetes küzdelem folyt a sötétben. Néhány perc után aztán sikerült a kő lábához húzni a gyönyörű halat. Bilincsre került. Nem rossz, első dobásra egy hal. Dobtam még párat, de nem volt jelentkező. Amíg megnyugszik a víz, gondoltam megnézem a laposabb rész ad-e valami halat.
Lecseréltem közben az SS jelű Rapalát egy RT színűre. Rablás rablást ért most is. A sekély vízben néha lekoppant a csali, ezért felemelt bottal próbáltam magasabban vezetni kissé. A második, vagy harmadik dobást siker koronázta. Egy az előzőnél kisebb balin volt a támadó. Visszanyerte szabadságát.
Újabb erőteljes és kicsit más hangú rablás hallatszott az előbb otthagyott hely felől. Visszatértek az ívó keszegeket zargató halak? Botot cseréltem. Egy 80 g dobósúlyú, 22-es fonott zsinórral szerelt alkalmasabbnak tűnt a finom süllőző felszerelésnél. Óvatosan közelítettem meg ismét a helyszínt. Repült újból a 7 cm-es csali, majd élénk veretéssel kapott a sodrásba. Próbáltam közel irányítani a kövezés széléhez.
Talán két méterre tőle nagy erejű rántással akarta kivenni a botot valami a kezemből. Egyenletesen indult ki a sodrásba a megakasztott hal, de teljesen másképp viselkedett, mint az előző balin. Furcsa mozgásából, forgolódásából hamar kiderült, harcsa az illető. Néhány perces fárasztással ezt is sikerült a kő mellé kormányozni, majd szájába nyúlva kiemelni a vízből.
Jól kezdődött ez a hónap.
