Az egész valamikor úgy kezdődött, hogy megleptem magam a szüli napomra egy igazán könnyű kis bottal, amit kimondottan sügérre és kisebb halakra szántam, természetesen pergetni. A Spro új szériás botjai közül a Premium Power X Spin 20-40 gr-os változata, kifejezetten a twisteres pecához tűnt ideálisnak és kézre állónak. A 3 méter hosszú bot megvétele, ráadásul nem jelentett újabb anyagi csődöt. Amikor a Kettős-Körösön megkezdték leengedni a vizet - beállítva így a téli vízszintet -, a twisterdobozaimmal és az új felszereléssel indultam neki a kövezésnek. Vittem magammal egy új, legendásan fogós kanalat is, az Orkla 6,5 cm hosszú, 8 grammos változatát. Akkor még nem tudtam, de ez nagy hiba volt.
Kiérve meglepődve tapasztaltam, hogy senki nem volt az egyébként oly\' gyakran és sokak által látogatott részen, így igazán nyugalmas pecának nézhettem elébe. Összeraktam a botot, és ha már megvettem azt az Orklát, akkor csak dobok vele egy párat - gondoltam. Ezt igazán nem kellett volna... Figyelmen kívül hagytam, hogy a kövek közé könnyedén beszorulhat a villantó. A baj megtörtént és hiába trükköztem, próbálkoztam az új szerzeményt kimenteni, sajnos be kellett szakítanom. Fájt a szívem, hisz\' főleg azért vettem, mert egyik kedves vizemen, csak ezzel lehet csukát fogni. Majd beszerzek egy másikat, most horgászni akarok! - mondtam halkan, és újfent műcsalit kötöttem a 0,20-as zsinór végére. Egy "kisvöröst" raktam föl, mert sügért szerettem volna fogni. Bár erre a balinon kívül jöhet(ne...) csuka és süllő is.
Lementem a csónakkikötőhöz és a vízben lévő csónakok mellett húzgáltam a szilikon csodát. Egy apró húzással jött az első hal: egy kicsiny süllő. Amelynek kapását az érzékeny pálca félreérthetetlenül közvetítette. Gyors fotó, majd óvatos visszaengedés következett, és próbálom tovább ezt a helyet.
Újabb rávágást éreztem, de ez "sügis jellegű" volt, majd hamar megszabadultam 3 twisteremtől. Menthetetlenül leakadtak. Ezt a helyet nem vallattam tovább. Újabb, már kitaposott helyhez indultam. Odaérve, majdnem ott ragadtam. Szokásom, mivel gumicsizma van rajtam mindig, belelépek a vízbe, mert onnan még egy karnyújtásnyival messzebbre, vagy jobbra-balra könnyebben tudok dobni. Itt a kövek között jó vastag réteg iszap volt, én meg zutty, bele. Majdnem csizmaszárig ért a trutyi, alig tudtam kikeveredni belőle. Immár sárosan dobtam meg a helyet, amely egy nagy öböl, ami gyakran ad csukát... Persze most nem. Úgy nézett ki, hogy a mai peca nem az lesz, mint amit elképzeltem magamnak.
Elindultam hát egy újabb helyre, a középső kifolyó felé, ahol szinte mindig lehet valamit fogni. A sokadik dobás után egy nagy koppintás éreztem, amely az akasztást követően, az egész botot megdolgozó húzásba ment át, és jött a süllős fejrázás. Tüskés van a horgon! -kiáltottam fel boldogan. A finom bottal igazi élvezet volt fárasztani, az éppen méretes halat. Magam elé vezettem, de még mindig vissza-visszatört. Bezzeg a Techniummal "simán" kiemelnélek... - morgolódtam. De azért a rugalmas bottal is csak elébem húztam, s végre megfoghattam. A horog a szájszegletben, biztos helyen akadt. Csodáltam a szép formájú halat, majd egy bilinccsel kínáltam meg, amit ő kénytelen-kelletlen de elfogadott. Hiába dobtam vissza a nyerő helyre, sajnos itt is leakadtam, és odaveszett a sárga twistergumim.
Felkötöttem egy csúnya, neonzöld gumihalat, avval dobtam a következőt. Hatalmas rávágást éreztem a vontatás legelején, de valamiért nem akadt meg. Újabb dobásomat követően ismételten elakadtam, és újból be kellet szakítanom a műcsalit. Kezdett kicsit unalmas leni, hogy minden fogósnak tűnő csalim vízben marad. Ez így nem biznisz, odébb is álltam az akadós - és halas - részről.
Az újabb kiszemelt helyen, felkerül egy neonzöld twister, sutty, ment be a langó vízbe és még feneket sem ért, mikor húzta valami a botot a kezemből! Itt a csuka! Azonban a behúzást követően, ismét csak fejrázásba ütköztem - te jó ég ez süllő! A süllyedő műcsalinak vágott oda, pont az orra elé sikerült beejtenem. Ez egy fokkal jobban húzott, három karikát is szaladt előttem, mire megcsendesedett, a tiszta vízben és csak a fejét rázta kissé lemondóan. A horog ennek is a szája szélébe akadt, megszabadítottam tőle, majd hellyel kínáltam a kantáros süllőm mellett. Megelégedve álltam vissza az öböl elülső oldalára, ahol a csukák szoktak jönni, és ahonnan most a süllő jött. Hátha van még itt egy - reménykedtem. Az újabb dobás, talán már nem meglepő, de egy kicselezhetetlen elakadást eredményezett. Majd szétrobbantam a méregtől, de nincs mese a neonzöldnek is harangoztak.
Kicsit kimérgelődtem magam, és felraktam egy fehéret (régen - 3-4 éve - ez a szín volt itt az igazi favorit). Újabb kapás! Nagyot nyomott a finom pálcán, majd a fejét rázta az újabb süllőm. Iszonyatosan tetszik az új bot, remekül dolgozott minden fárasztás alatt. Magam elé kormányoztam a kilós forma süllőt, és a tarkóját megfogva kiemeltem. Megvan a kvóta! El sem akartam hinni, sügeret jöttem ma fogni, és mégis: 3 darab süllő került a bilincsre. Az új bot szerencsét hozott!
De a próbahorgászat még nem ért véget, levettem a twistert, helyébe egy Rapala SSR 5 cm nagyságú wobblert akasztottam, és a nyerő hely felé dobtam. Egyszer, kétszer, és a harmadikra jött egy nagy durranás, majd "heveske" rázogatás a zsinór vízben lévő vége felől. No lám, mi akadt horgomra? Hát egy sügér!
Úgy tűnt ma felcserélődtek a szerepek. A szép, formás kis sügér, az egyik kedvenc halam - jól bekapta a wobbler hátsó horgát. Boldog megelégedéssel engedtem vissza, majd úgy döntöttem, hogy még az első kifolyó húzós vizét balinra megpróbálom, utána menni kellene, mert még halat is kell pucolnom és kezdett besötétedni. A kifolyónál a csatorna nagy erővel zúdult a Körösbe, alatta egy hatalmas visszaforgóval. Próbáltam a húzós víz szélét, de nem sok sikerrel, balin nem jelentkezett. Ennyi volt hát mára - a kerékpárom felé vettem az utam, és elindultam haza. Távozás előtt, az esti szürkületben még készítettem egy fotót a három szép süllőről.
