A pergető horgászok döntő többségének biztosan lapul a dobozaiban egy-két olyan műcsali, amelyet különösen nagy tisztelet, bizalom és eredményesség övez. Akár egyedi darabról, akár tömeggyártott termékről van szó, mindig velünk van még akkor is, ha nem akasztjuk fel a kapocsba, sőt gyakran már fel sem merjük kötni, nehogy véletlenül egy csúnya akadóban érjen véget páratlan karrierje. Ismerek egy olyan wobblert, amely már oly sok mindent megélt, hogy egy könyvet lehetne írni a vele kapcsolatos történetekről. Elérkezett az idő, hogy én is tovább fűzzem ezeket a legendákat…
A bevezetőben említett csali egy 2,5 centis, süllyedő SALMO HORNET, amelynek festése szinte megszólalásig hasonlít egy igazi halra (az RD színkód jelentése Real Dace, azaz valódi nyúldomolykó). A tulajdonosát már nagyon sok szép fogással ajándékozta meg ez az apróság UL pergetés közben, és mikor közösen megyünk horgászni, arra a kérdésemre, hogy mivel fogja kezdeni a horgászatot, csak az a válasz, hogy „Naná, hogy a Hornettel!”. A fogások mellett a túlélési statisztikája is elképesztő ennek a darabnak, hiszen szinte nincs olyan típusú akadó, amibe ne szakadt volna be, de unokatestvérem sosem hagyta magára, és eddig még mindig sikerült megmenteni. Annyi jót hallottam már erről a wobblerről, hogy itt volt már az ideje, hogy én is kipróbáljam kedvenc folyómon.
Sajnos a tavasz ismét jelentősen elkésett, így az első próbán gyakorlatilag hasonló körülmények fogadtak, mint decemberben és január elején. Akkor kizárólag plasztik csalikkal voltam eredményes, de most meg akartam bizonyosodni arról, hogy valóban annyira kapós ez az apróság, mint ahogy hallottam, így a gumikat mélyen a táskám aljára tettem. Ha már rokonom kedvenc csali típusával horgásztam, akkor azt az én kedvenc felszerelésemmel tettem, amely a következőkből állt: WIZARD SAMURAI SPIN 180 (0,5-5 g) horgászbot, WIZARD MXT 2000-res orsó, WIZARD MXT8 BRAID 0,06 mm fonott főzsinór, az elmaradhatatlan WIZARD FLUOROCARBON előke 30-as méretben, és a kapocs végébe került a SALMO HORNET RD.
Kellemes tavaszi szellőben és hangos madárdal közepette kezdtem el faggatni a vizet, de az ilyenkor szokásos helyeken nem sikerült kapást elérnem, így a mélyebb részek felé indultam. Egy-két csípéssel jelezték a halak, hogy bizony ott vannak, csak még le vannak lassulva. Egyébként ilyenkor gyakran elgondolkodom, hogy hogyan tudják a domolykók kikerülni a tűhegyes háromágú horgot (amelyből bizonyos esetekben kettő is csüng a wobbleren), miközben olyan erőteljesen ütnek oda a csalira, hogy szinte kitépik a botot a kezemből. Azt hiszem, ez egyelőre az ő titkuk marad, viszont nem mindig sikerül a mutatvány, hiszen néhány további dobás után már sikeresen akasztottam és kezemben tarthattam az első „RD”-s halamat.
Miután befelhősödött az idő, már nagyobb aktivitást mutattak, és a jónak vélt helyeken elszántan támadták az apró Hornetet. Került a merítő szákba ideiglenesen egy-két nagyobb példány is, így a nap igazi örömpecává vált. Nem számoltam pontosan, hogy hány kapásom volt, de a néhány órás horgászat alatt egyértelműen meggyőződtem róla, hogy valóban legendásan fogós a SALMO HORNET „RD”.
Írta: Ország Bálint
Fotók: Ország Bálint, Völgyi-Csík Ádám
EnergoTeam
