Az írásban szereplő halak és emberek a képzelet szülöttei. Minden esetleges azonosság a valósággal pusztán a véletlen műve...
Szia Bockó!
Otthon megmértem a tegnapelőtt fogott godzillát. 3 kilós volt kereken. A gyomrában egy 22 centis kölyök-süllőt találtam!!! Ezt a kis kannibált! Az egyik oldalfilét odaadtam a szomszédasszonynak. Este megették a férjével, és reggel már jöttek is hálálkodni egy tál frissen készült süteménnyel. Na látod, így kell süllőből almás pitét készíteni!
A másik fele-filét majd én készítem el, de segíthetnél valami jó recepttel. Ebben te vagy a guru!
Megérdemeltél volna te is egy halat aznap, mert tényleg derekasan küzdöttünk hóban-esőben, de most nekem volt csak szerencsém. Jókor váltottam arra a 30 g-os ezüst pilkerre. Megvallom én sem bíztam benne igazán csak nem vallottam be, hogy mulattat, ahogy olyan hatalmasakat tudok vele dobni. Aztán a sokadik dobás után kezdtem odafigyelni a behúzásra is és a siker titka szerintem az volt, hogy éppen elértem azt az ígéretes mederteknőt, amit reggel is körbefésültünk eredmény nélkül.
Holnap megint a Dunára megyek. A tegnap esti fogást mellékelem egy fényképen. Hívj, ha tudsz jönni (nem mintha hiányoznál, de olcsóbb lenne a benzinem!)!
Szia Szasza!
Nem bosszantani akarlak, de tegnap kimentem a kőre. Mondtad, hogy szerdán nem érsz rá, ezért nem is szóltam. Napnyugtakor indult be a műszak, ahogy az lenni szokott. Még mindig nem volt túl hideg. Egy óra alatt 3 közepes termetű kamaszt ki is kaptam. Csaliban újítottam, mert az eddigi Rapalák helyett egy hosszú testű 8 centis Yozuri deep runner, ami régóta a dobozom mélyén pihent, lett a főszereplő. Lassan húzva is szépen billeg és csörög is rendesen. Nem túl mélyen kapták el a csalit és bátran odavertek neki, nem úgy piszkálgatták, mint múltkor áradás előtt. Most zavaros volt a víz, mégis szépen kaptak, de csak abban az egy órában! Méghogy télen nem érdemes wobblerezni?! De nem zavarlak, dolgozz csak! Holnap hívlak, remélem, akkor már együtt mehetünk!
Ja! Mikor csináltatod már meg a trabit, hogy be tudjunk menni a nehezebb terepre is?
Kedves Péter!
Régóta nem beszéltünk. Tegnap azért jutottál eszembe, mert olyan süllő-fogásban volt részem, amilyenhez hasonlót utoljára veled éltem át a szép emlékű borozgatós velencei süllőzés alkalmával. De rég is volt! Kár, hogy mostanában nem érsz rá. Sok szép új helyet megismertem az eltelt évek alatt. A felszerelések és a csalik pedig egyre tökéletesebbek. Talán ezzel tudjuk ellensúlyozni a fogyó halállományt. Bár én nem panaszkodhatok. Főleg idén nem. Kedvcsinálónak küldöm ezt a képet. A két tüskés együtt majdnem hét kiló! És aznap elcsíptem melléjük még két kisebbet. Ők amnesztiát kaptak.
A 4 fokos Dunában fogtam őket, wobblerrel. Te mindig a vasakat erőltetted. Hát most lehet, hogy átpártolnál a lötyögő fahalakra. A fogás helyén egy kövezés megtöri az áramlást és a folyó egészen lelassul. Soha nem tudnál egy vasat olyan lassan vezetni, hogy elkapják a süllők. Bár tudom, te megpróbálnád!
Valakinek biztosan jó, hogy ennyit dolgozol... azért, ha ráérsz csatáid közepette, hívjál! Összehozhatnánk egy körösi vagy al-dunai közös túrát nyárra.
Drága Pityukám!
Ideje újra elkezdeni a horgászatot. Szegény öreged kitartóan koptatta azt a jó kis velencei ladikot, te meg miután Pista bá’ elment a csónakot is vele temetted. Nem jó ez így! Nézz ki az ablakon! Tél van és szikrázó napsütés. A Duna parton fémesen hideg, tiszta levegőt szívok magamba, miközben szebbnél szebb halakat fárasztok. Te a telefonok fölött görnyedsz, én a hátizsákom súlya alatt. Neked a számítógép monitorától fáj a szemed, nekem az éjszaka sötétjétől. Te mindenért idegeskedsz, én csak azért, hogy az a szép süllő, amit éppen fárasztok, le ne rázza magát. Nem igaz, hogy nincs egy délutánod! A süllő ilyenkor úgyis este mozog. Valld be magadnak, hogy lusta vagy! Mindig irigykedsz rám, hogy milyen jó nekem. Pedig bármikor elkezdhetnéd te is! A legszebb módszerrel, pergetve foghatnád még ilyenkor télen is a halakat. Arról nem beszélve, hogy végre lenne egy közös témánk, amiről szívesen beszélgetnék veled órákat, mert bevallom a családi problémáid csak illendőségből hallgatom végig.
Cukkollak tovább ezzel a két fotóval. Bár lehet, hogy ez inkább elrettent. Szerintem ekkora fogakkal te már nem is mernél hadakozni!
Szia Miki!
Nem ringatom tovább magam abban a hitben, hogy újra a horgászok táborába állsz. Hiába tervezgetjük a közös téli forralt-boros menyhalazást, te csak nem szánod el magad. Kurta csapatként Bocikával mentem egy dunai menyusos próbára, aztán nézd mi lett belőle! Annyira mozogtak a felszínen a rablók, hogy közéjük csaptunk wobblerrel is. Egyet-egyet akasztottunk iziben. Aztán nagy csend következett, majd fenék közelben a kishalas cuccon is érdeklődött valaki... mit volt mit tenni, őt is kiemeltük. Sajnálhatod, hogy nem voltál ott. Régen te is a pergetést kedvelted.
Félretéve a pökhendi hangvételt, talán ebből a pár képből erőt merítesz. Hallottam, mennyire kiszúrtak a munkahelyeden veled a múlt héten. (Látod ez Bocival és velem nem fordulhat elő, mert mi mindig lógósok voltunk, csak egy dolgot veszünk komolyan...)
Néha érdemes kiszállni és körülnézni, miért is gályázol tulajdonképpen. Ha kintről is tetszik a gálya, akkor szállj vissza és húzd még nagyobb erővel! De ha rám hallgatsz, beéred kevesebbel, és úgy gazdagabb leszel!
Egyébként a múltkor hitetlenkedtél a Duna tisztaságát illetően. Most kéne velem lejönnöd a vízpartra! Majdnem 3 méter mélyen lehet látni a wobblert a víz alatt. A fotómodelljeinknek pedig olyan finom húsa volt, hogy jobbat álmomban sem kívánhatok. Minden kifogott hal csodálatos, egészséges! A vízben gyakran találkozunk folyami rákkal és hemzsegnek a folyóban az apróbb rákok is. Hidd el, valami javulásnak indult!
Ami pedig a közös horgászatot illeti: majd egyszer...!
Drága Kisfiam!
Neked ajánlom a következő képet és főleg a halacskát, amit a kezemben tartok. Sokszor hallhatod másoktól, hogy apád egy semmirekellő, mert állandóan csak horgászik. Igazuk van, minden más kifolyik a kezemből. Bevallom néha nekem is bűntudatom van, mert jól érzem magam a vízparton és a mai világban az a nézet alakult ki, hogy csak az jut valamire, aki szenvedve görcsölve dolgozik és véres áldozatokat hoz. Higgyék mosolyogva az okosok, hogy a horgászat csak egy felelőtlen játék. Mi más kapcsolatban vagyunk a környezetünkkel. Talán mi már rádöbbentünk, hogy nem irányítói, hanem csak pici alkotóelemei vagyunk ennek az egész nagy mindenségnek.
Röhögjenek ki bennünket a "heti hetesben", mint egy csoport idiótát! Mi tudjuk, hogy kevés olyan dolog van, amit ez a nemzet művel a legjobban a világon - és a horgászat az egyik ilyen dolog.
Ezt a kis süllőt akkor fogtam, amikor teljesen reménytelen volt a helyzet, amikor a körülmények ellenem játszottak, amikor velem lévő társaim már feladták a küzdelmet. Amikor a horog is csak éppen, hogy egy kis bőrcafatban kapaszkodott. Én bíztam magamban, bíztam abban, hogy a birtokomban lévő tudást és energiát a hal elfogására tudom összpontosítani. És sikerült! Sokan egy kézlegyintéssel elintézik: á, csak szerencséd volt! Én is azt mondom: igen! De közben az jár a fejemben, hogy sok mindent kellett végig csinálnom ahhoz, hogy ezt a kis halat megfogjam, és ha csak akár egy dolgot is elrontottam volna a folyamatban, akkor már nem tarthatnám így a kezemben. Ezért voltam rá különösen büszke és talán ezért volt nekem idén ez a legkedvesebb fogásom.
Talán egyszer majd a mókuskerekeket belülről és kívülről pörgetők is rájönnek, hogy nem az számít, mivel foglalkozik az ember, hanem, hogy azt tiszta szívvel, odaadással, erkölcsösen és szabad akaratából tegye. És ez fontosabb annál, minthogy mások ízlésének megfeleljen.
