Július 30-án, az 1. sz., gáti nemzetközi versenypályán Kiss Imre, galgamácsai vendéghorgász egy 59 kg-os harcsát fogott, ráadásul a hal a hitelesítés és a mérlegelés után visszakerült éltető elemébe. Már ez a két tény is hírértékű, de nézzünk egy kicsit az események hátterét is!
Az utóbbi években robbanásszerűen terjed a feeder technika, sorra dőlnek meg az így elért rekordok. A viszonylag finom szerelékekkel nagyon eredményesek lehetünk, de sok múlik a helyen és a csali, etetőanyag minőségén is.
Legelőször a nem mindennapi horgászfogásról néhány adat. Imre napijegyes vendéghorgászként jár Maconkára és a méltán népszerű gáti szakaszon választott horgászhelyet. SPRO Dyno feederbot, SPRO Incognito orsó, 0,25-ös damil, 4-es horog jellemezte a felszerelést, melyet bő 80 méterre dobott be. A csali: HALDORÁDÓ Magyar Betyár fantázianevű oldódó pellet volt.
A kapást és az akasztást követően bő 1 óra fárasztás következett, melynek sikerében komoly szerepe volt a segítő, illetve a felszerelésüket kivevő horgásztársaknak is. Miután több ember segítségével sikerült partra emelni a halóriást, mindenki megnézhette, hogy bizony szabályosan, szájban volt a horog! A technika és a csali ismét bizonyított, s miután gyorsan rákérdeztünk kiderült, hogy a harcsa esetében sem egyedi Maconkán az eset.
Ezt követően következett a hiteles mérés, a fotózás, majd a harcsa kíméletes visszaengedése. Maconkán ugyanis a 150 cm feletti harcsákat az általános magyar gyakorlattal szemben nem irtják, hanem védik! Ennek okairól is megkérdeztük Dérer Istvánt, a BSHE elnökét, mely beszélgetésből számos érdekes információ bontakozott ki.
Mint az elnök elmondta, Maconkán jelentős harcsaállomány él és bizonyíthatóan szaporodik is, a legnagyobb példányok 80-90 kg között lehetnek. Rengeteg tévhit van forgalomban a harcsa táplálkozásával kapcsolatban. Halászok elmondása és több helyszíni tapasztalat (halászat után nagytestű harcsák feldolgozása) után egyértelműen kiderült, hogy ha megfelelő mennyiségű fehérhal-állomány áll a rendelkezésére, akkor a bő tenyeres ezüstkárászok és keszegek a fő táplálékok, melyeket az éjszakai lelassult, rajban történő vízközti-vízfelszín közeli pihenés közben lassan becserkészve alulról "szív" be a harcsa, miután a szájával keletkeztetett "vákum" egy pillanatra kibillenti őket az egyensúlyukból. Aki Maconkán rendszeresen horgászik azt is tudja, hogy aranyhal, aranykárász, compó, tehát kiváló harcsatápláléknak gondolt fajok is vígan élnek és gyarapodnak a területen, mivel a víz kezelői tudatosan a sokszínű halállományt erősítik. Még a tógazdának is meglepetés azonban, hogy egy tűzpiros fátyolfarkú hal hogyan tudja évekig elkerülni a rá leselkedő veszélyeket, a harcsákon túl gondolva például a 10 kg feletti csukákra is...
Ezen tapasztalati megállapítások kontrollja a részletes, egyedenkénti telepítési és fogási statisztika. Ebből lehet látni, ha beavatkozásra lenne szükség, azaz ha csökken a kifogott fehérhal-állomány, vagy meredeken megugrik a harcsafogások mennyisége. Az éves telepítési és elviteli fogási struktúrában a harcsa 1-1,5%-ot képvisel, ez ekkora halállománynál nem jelentős. A már említett 150 cm-es elviteli limit egyébként 25-30 kg közötti egyedsúlyt takar. Annak, aki kifog egy ennél akár jelentősen nagyobb halat, életre szóló élmény lehet maga a fogás is! A BSHE ezen élmény lehetőségét szeretné egyre több horgásszal itthon, Magyarországon megosztani, ezért is a rendelkezés, melynek hatása remélhetőleg évről-évre jelentősebb lesz.
E ponton még illik megemlíteni az Ebrót, mint hasonló példát, ahol a harcsa védelmén már senki sem háborodik fel. A Pó esetében a gátlástalan halhús-kereskedelem és a vele járó mészárlás pedig elkeserítő, sajnos a nemzetközi sajtóban "magyarosnak" kikiáltott jelenség. Tegyünk ellene, ha van rá lehetőség!
Visszatérve a nagy eseményre. Ma ez a hiteles fogás Magyarország bizonyítottan legnagyobb feederbotos fogása, melyhez őszintén gratulálhatunk a horgásznak és segítőinek is! Imre egyébként egy ingyenes horgászatot és egy emléklapot fog kapni az Egyesülettől, a szép fogás emlékére.
Utóirat: A harcsa őshonos magyar faj, hazai vizeink csúcsragadozója. Ugyanolyan kíméletet érdemel, mint minden más hal. Vigyázzunk rá is!
