Az utóbbi időben szinte napi szinten kapom a kérdést, hogyan lehet valaki teszthorgász? Persze megértem, hiszen ki ne szeretne csak a horgászattal foglalkozni minden nap, mondhatni, a hobbija lenne a munkája. Azonban ez nem olyan egyszerű, mint ahogy azt sokan elgondolják. Ezért először is nem árt tisztázni, mit is értünk egyáltalán teszthorgász alatt.
Sokaknak a teszthorgászról kialakított elképzelése igazából téves! Ugyanis sokan azt értik ezen, hogy a „teszthorgászok” szinte minden napot a horgászattal töltenek. Néha véleményt alkotnak az általuk használt felszerelésről, csalikról. Sajnos itt kell sok embert kiábrándítanom, ilyen horgász Magyarországon nincs! Sőt talán az egész világon sem létezik.
Ennél sokkal bonyolultabb a dolog. Nem elég csak horgászni, erről kommunikálni kell - és itt elsősorban az írásról, fotózásról van szó. Gondoljanak bele, hány híres horgászt ismernek, aki nem publikál valamilyen formában. A szám közel van a nullához! És itt el is érkeztünk az első fontos szemponthoz. Ahhoz, hogy hasonló álmokat dédelgessünk, nem árt, ha elkezdünk írni. Gondoljunk bele, nem elég az, ha elmondjuk, melyik felszerelésről mi a véleményünk, ezt papírra, akarom mondani, billentyűzetre kell vetnünk! S mellette fotóval is kell illusztrálnunk a gondolatainkat, élményeinket. Persze ez még mindig kevés, hiszen hiába írunk és fotózunk kiválóan, ez még magában nem ér semmit. A lényeg, hogy valahol publikálják is az írásunkat. Manapság erre rengeteg lehetőség adódik. Az Internet világában tárt karokkal várják az írásokat, csak szét kell nézni, itt, a Haldorádó portálon is bárki bármikor leadhat egy - megfelelő minőségű - anyagot, ezeket tárt karokkal várják.
Az írásokat azért átgondoltan kell megszerkeszteni. Próbáljuk úgy kifejezni a gondolatainkat, hogy ne legyen sablonos - talán ez a legnehezebb -, így máris kitűnhetünk a többi kezdeményezés közül. Az alap koncepciókból rengeteget találunk:
Elmentem a kedvenc vizemre, ahol halat szerettem volna fogni, ehhez szuper botokat és orsókat használtam, bekevertem az ütős etetőanyagom, a horogra csali is került, így már csak a kapásra kellett várni. Azután ez is bekövetkezett, kiválóan dolgozott a bot, az orsó fékje is szuperül adagolta az erős zsinórt, a horog kiválóan tartotta a halat, és így a halam hamarosan a szákba került. Ezután nem volt megállás, sok társa követte az első halat. Szuperül működött minden, így máskor is használni fogom ezeket a dolgokat.
A hasonló írások persze megjelennek, de nem lehet velük átütő sikert elérni, sokkal inkább kellenek a különleges, nem átlagosnak mondható dolgokról, helyzetekről szóló beszámolók. Konkrét példát nem tudok mondani, mert azzal már ötletet is adnék, azokra pedig én is nagyon vigyázok.
Tegyük fel, már van kedvünk ahhoz, hogy írjunk. Azonban még ez is kevés! Manapság vizuális világban élünk, az emberek nagy része a képeket nézi meg először az újságokban vagy akár az Interneten. Példának kedvéért, ha egy közösségi oldalon fotó nélkül posztolja valaki, hogy fogott egy gyönyörű harcsát, azt csak nagyon kevés ember olvassa. Ellenben ha kizárólag egy fotót tölt fel ugyanerről a halról, akkor annak óriási ereje van, akár százszor nagyobb is lehet az érdeklődés, mint egy sima szöveg esetén!
Azonban nem mindegy, milyen a fotó minősége. Nem arra gondolok, hogy kell egy méregdrága felszerelés, hiszen ma már egy telefon is képes viszonylag elfogadható minőségű képrögzítésre. Sokkal inkább a kép, képek tartalmának minőségére gondoltam. Sokan hajlamosak megfeledkezni a nagy fogás örömmámorában arról, hogy milyen a kép környezete. Nem kell az egész családnak szerepelni rajta, és nem kell fára húzni, konyhaasztalon fotózni, saras-véres halat kiteríteni és még sorolhatnám az értékelhetetlen megoldásokat… Ilyen fotókat hiába készítünk, ezeket nem fogják az igényes oldalak megjelenteni. Figyeljünk a kép megkomponálásánál, hogy ne legyen ferde, szerepeljen rajta minden fontos részlet, s az élesség a lényegen, vagyis a halon legyen! Ugyanis elsősorban, nem a horgász a lényeges a fotón, hanem az általa fogott hal!
Ha jól csináljuk a dolgunkat és több változatos írást készítünk, akkor valószínűleg az internetes oldalak valamelyike felfigyelhet ránk, és állandó jelleggel megbíz bennünket írások készítésével. Itt jön egy másik tévhit, amelynek csapdájába szintén sokan beleesnek! Az horgász írások készítéséből nem lehet megélni, maximum elviselhetőbbé teszi horgászköltségvetésünket. Persze, ha ügyesen csináljuk, akkor talán nullára kijöhet a horgászköltségvetésünk, de ebből érdemi jövedelmünk nem lesz!
Említettem, hogy a média a vizuálissá vált - s itt még képbe jöhet a videó. Manapság ez is egyre népszerűbb. El kell mondanunk a tapasztalatunkat, és ezt kamera előtt kell megtennünk, ami az elején nem is olyan egyszerű! Természetesen a videofelvételen sokkal könnyebben tudjuk illusztrálni a bemutatandókat, ez jelentősen megkönnyítheti a dolgunkat. Azonban a videózás sokkal többet kíván egy egyszerű fotónál, az utómunkálatok rengeteg időt vesznek igénybe, így összességében sokkal bonyolultabb alkotói feladat, mint egy írást elkészíteni. Azért azt megjegyzem, hogy egy jól átgondolt videónak sokkal nagyobb az átütőereje, mint egy írásnak.
Amennyiben folyamatosan jelen vagyunk valamelyik - vagy akár több - médiumban, előbb-utóbb biztosan felfigyel ránk egy horgászcikk gyártó vagy forgalmazó, aki fantáziát lát bennünk, innen pedig már csak kis lépés, hogy munkánkká váljon a hobbink.
Ahhoz azonban, hogy biztosan felfigyeljenek ránk, ki kell tűnnünk a többi író közül. Különleges dolgokat kell csinálnunk, olyanokat, amiket előttünk senki nem tett meg. Ezzel hívhatjuk fel magunkra a figyelmet, persze ezzel vigyázni kell, nehogy túllőjünk a célon, mert akkor pont az ellenkezőjét érjük el.
Versenyzés, mint lehetséges megoldás? Sokan látják abban a lehetőséget, hogy versenyeredményekkel majd felhívják magukra a figyelmet, azonban ezzel maximum addig lehet eljutni, hogy viszonylag kevésbe kerüljön a horgászat. Ha nem írunk, fotózunk, akkor ez csak egy zsákutca, amiből hosszas vegetálás után sem lehet továbblépni.
Említhetnénk jó néhány nevet a nemzetközi versenyéletből, akiknek „munkájuk” a horgászat, azonban ők nemcsak versenyeznek, hanem írnak, fotóznak, esetleg horgászüzletet vezetnek. Ellenben tudok olyanokat - sokakat! - akik nem versenyeznek, mégis állandóan a középpontban vannak. Tehát nem elég jól horgászni, kreatívnak kell lenni, írásokat és fotókat kell készíteni, így elindulhatunk egy hosszú úton, aminek a végén a teszthorgászat áll!
Még egy rendkívül fontos dolgot hagytam a végére! Nagyon fontos, hogy mielőtt belevágunk, gondoljuk át, mennyire bírjuk a kritikát, a támadásokat. Népszerűségünket ugyanis nemcsak azzal lehet mérni, mennyien ismernek el bennünket, hanem azzal is, hogy mennyien „utálnak”. A rajongók csak ritkán szólalnak meg, míg a nem szimpatizálók folyamatosan hangoskodnak, főleg az internetes világban. Így ha tetszik, ha nem, állni kell a sarat! Ez is a nyilvános szereplés velejárója…
