Nagyon nagy örömet okozott a Nevis botpályázaton elért eredményem, izgatottan vártam, hogy kézbe vehessem a botot és szolgálatba állíthassam. Már tavasz óta be volt írva a naptárba szeptember első hétvégéjére egy túra a magyar tengerhez, lássuk hát, hogyan is sikerült!
Már hetekkel a négynapos túra előtt számoltuk a napokat, hogy mennyit kell még kibírni, hogy végre útnak indulhassunk. Szerintem nem csak én vagyok így ezzel, gyanítom, más horgásztársak is vágják a centit egy-egy nagyobb horgásztúra előtt. Nagy nehezen eljött az indulás napja, bepakoltunk a kocsiba, irány a Balaton! Egészen pontosan Balatonszepezd, ott is a Venus kemping. A választás azért esett erre, mert májusban is ugyanitt voltunk és nagyon megtetszett. Közvetlen vízparti terület, a fürdőzők száma minimális ezekben az időszakokban, így egész nap mehet a horgászat szinte zavartalanul.
A kipakolás után kezdődött is a horgászat. A botteszten kívül egy másik összehasonlító tesztet is tervbe vettem. Történetesen megversenyeztettem a Haldorádó FermentX és a Haldorádó Vad Ponty etetőanyagokat. Egyik botra az egyik került, másikra a másik. Kíváncsi voltam, hogy a halak melyiket fogják jobban kedvelni. Az eredményről később, lássuk előbb a Nevis Cayman Feeder 390H feederbotját.
Ahogy kézbe veszi az ember, azonnal észlelhető az egyetlen negatívum, amit a bottal kapcsolatban el lehet mondani. Hangsúlyozom, hogy nem a botról, hanem a bottal kapcsolatban: nevezetesen a tokja. Roppant alacsony minőségű műszál, merev, rossz tapintású. Olcsóbb botokat is jobb tokban hoznak forgalomba, egyszerűen nem értem, hogy erre miért nem fordítottak egy kicsivel több figyelmet. Gyorsan le is szedtem a botról, ami utána várt, az viszont az előzetes gondolataimat messze felülmúlta.
Két különböző erősségű spiccel került forgalomba a bot, amiket elég élénk, rikító színek díszítik - ez sokszor jól jön a nappali, színben gazdag partokon történő horgászatok során. Biztosan volt már, aki velem együtt megtapasztalta, hogy a nádas előtt lévő botspiccet napsütésben bizony olykor nyomozni kell. Ezt a problémát az élénk színű spiccek valamelyest enyhítik. A spiccek erősségének megállapításához van egy roppant egyszerű trükk: egymás mellé kell fogni két ujjal a spiccek utolsó gyűrűközét és így azonnal láthatóvá válik a különbség.
A botot összerakva egy könnyű, rugalmas feederbotot kapunk, kicsit féltem tőle, hogy a heavy besorolással túl merev lesz a bot, de ez abszolút nem igaz. Nagyméretű SiC gyűrűk kerültek rá, a nyél borítása részben parafa, részben EVA. Én jobban szeretem, ha a bot nyele teljes mértékben parafa, de azt hiszem ez egy olyan „probléma”, amely felett szemet hunyhatunk, egyáltalán nem vesz el a bot használati értékéből semmit. A hossza 3,9 m, dobósúly-tartománya elég tág (30-110 g), így a nagyobb súlyú végszerelékek sem okoznak neki gondot. Előnyös lehet ez azok számára, akik folyóvízen használnák a botot, mert ott nem ritka, hogy 60-80 grammos kosarak szükségesek, hogy stabilan megálljanak a mederfenéken. Ezt segíti a tagok illesztésénél található fémszerű merevítés is, így bátran dobhatjuk a nehezebb végszerelékeket is nagy távolságra.
A bot egy Nevis Pantera 50-es nyeletőfékes orsót kapott, 0,25 mm-es főzsinórral, 0,18 mm-es előkével és 6-os horoggal. Általában 10-es horoggal szoktam horgászni, de a fűzött csalihoz azt túl kicsinek találtam. A másik botom egy Nevis Axum Feeder 360H, rajta szintén nyeletőfékes orsó, mégpedig egy Nevis Espirit Match 40-es. A damil és a többi megegyezett a Cayman szerelékével, kivéve a horgot, amely 10-es méretű volt.
Már ismerjük a szerelékeket, lássuk hát, hogy mi került a kosarakba és a horgokra! Mint már írtam, megversenyeztettem a Haldorádó etetőanyagokat. Így az egyik kosárba Haldorádó Vad Ponty etetőanyag került, a horogra ugyanilyen kukorica, fűzve, hungarocell golyóval kikönnyítve úgy, hogy csak a horog súlya tartja a fenéken a csalit, ezáltal könnyen felszippantható a csali. A másik boton a Haldorádó FermentX etetőanyag és az etetőanyagból kivett kukorica várta a halak érdeklődését.
Kiakasztott klipsszel horgásztam, így próbáltam egy helyre gyűjteni a halakat. A két szereléket közel azonos távolságra dobtam, hogy ebben is egyforma feltételeket teremtsek a kétfajta csalinak. A szerelékek körülbelül 65-70 méter távolságban landoltak, hogy ott milyen mély lehetett a víz, arról sajnos nem tudok beszámolni, de támpontnak annyit tudok mondani, hogy 20 méterre már közel 2 méteres víz található.
Sokat nem kellett várni, pár perc múlva már meg is jött az első jelentkező: egy gyönyörű keszeg. Nagyon sok szép keszeget fogtunk 28-36 centi között. Furcsa számomra, mert bár 15 éve minden évben horgászom a Balatonon, ekkora keszegekből jó, ha kétévente fogtam 1 darabot, most meg nem túlzás, ha azt állítom, hogy összesen 25-30 darab került a horgunkra. Az okára nem tudok más magyarázatot, mint a magas vízállás. Ha valaki esetleg tudja, akkor ne legyen rest megosztani velem.
Ahogy lement a nap, bizony a nyár tovaszállt: amíg nappal a fürdőnadrág is elég volt, az este előkerült a vastag kabát is. A halakat viszont nem érdekelte, hogy mi folyik a parton, ugyanolyan tempóban jöttek a kapások egymás után.
A párom is jeleskedik a horgászatban, mindig elkísér és aktívan horgászik is. Nemritkán bizony még többet is fog, mint én :)
A túra érdekessége egy harcsa volt, amelynek a 3 giliszta tetszett meg fényes nappal, szikrázó napsütésben, letisztult vízben. Még hogy a harcsa nappal nem eszik…
Néhány keszeget ki is sütöttünk ebédre paprikás lisztben. Jó levegőn, vízparton frissen sült keszeget falatozni egy pohár borral: bizony nagyon jó érzés. Csak azok a fránya szálkák ne lennének… :)
Összegezve a „verseny” eredményét: magasan nyert a Vad Pontyos összeállítás. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez volt az új boton lévő csali, tehát elképzelhető, hogy ennek is köze volt hozzá :) A FermentX etetőanyag és a belőle származó kukorica mindössze 2 megakasztott halat eredményezett: egy keszeget és egy pontyot, amely sajnos a hínárt választotta menekülési iránynak, sikerrel. Furcsa volt számomra, hogy ekkora különbség mutatkozott a kétfajta etetőanyag között. Aztán ki tudja, lehet, hogy egy intenzíven telepített pontyos tavon ez pont fordítva lenne, ezt nem tudom, de valószínű, hogy ki fogom próbálni.
A botról a horgászat alatt mindenképpen nagyon pozitív kép alakult ki bennem. Könnyű, rugalmas, ugyanakkor nagy erőtartalékkal bíró pálca, amellyel a távoli dobások sem okoznak gondot. Nem egy alsó kategóriás bot. Napfényben a mintázata is szemet gyönyörködtető. Bátran merem bárkinek ajánlani, még ha nem is első feederbotnak, de ha már van az embernek egy kis tapasztalata a feederbotos horgászatban, akkor ez egy kiváló választás lehet, és a mai viszonylatokhoz képest az ára sem elrettentő.
Végezetül szeretném ismételten megköszönni a lehetőséget a Haldorádó csapatának, hogy hozzájuthattam ehhez a remek bothoz és kívánok mindenkinek sok eredményes horgászatot.
Soós Csaba (swayzee)