A versenyhorgászat alapja a snecizés. Sok versenyző szájából hallottam ezt a mondatot. Ezzel maximálisan egyet is értek, azzal a kiegészítéssel, hogy szerintem az egész horgászat alapja a snecizés, vagyis az apróhalazás. Még nem is annyira régen az első horgászbotjaink egyszerű mogyoróvesszők, rövid kis spiccbotok voltak. Sokunk ezekkel riogatta a környező csatornák bodorkáit. Egy nap a horgászboltos barátommal beszélgettem, aki számomra megdöbbentő információt osztott meg velem. Sok szülő gyermeke horgászatra való beoltását rögtön orsós, fenekező felszerelés beszerzésével kezdi. A kimondottan első, ismerkedéshez tökéletes rövid spiccbotokra azt mondják: „Azzal nem lehet nagy halat fogni”. Ez igaz. Ellenben nem is kellene rögtön ezzel kezdeni.
Jómagam még egy 4 méteres orosz spiccbottal kezdtem, majd jóval később kaptam meg első kis gyerek szettemet. „Öreg fejjel” már én is egyre ritkábban fogok rövid botot a kezembe, pedig - önkritikát gyakorolva - kellene. A régi ifi versenyeken szerzett sneciző tudomány ugyanis gyakorlás hiányában megkopik, és bizony volt már néhány versenyem, ahol több helyezési számot is léphettem volna előre, ha rászánok egy órácskát az apróságokra. Sok kicsi bizony sokra megy. Mielőtt végleg ide-oda csapongóvá válnának a gondolataim, visszakanyarodok a bevezetőben elkezdett gondolatmenethez. Hogyan tudjuk beoltani gyermekünket a horgászat szeretetével? A vadászösztön a génjeinkbe van kódolva. Nem kell más, mint egy kis sikerélmény, és a kód aktiválódik. A helyszín kiválasztásánál egyetlen dologra kell figyelni. Víz legyen. Lehetőleg ne túl nagy. Aprócska csatorna, kubikgödör, kisebb-nagyobb természetes vagy mesterséges tó, folyócska. A beoltáshoz még - a kód aktiválását kiváltani hivatott - hal is kell, amit meg tud fogni a beoltásra váró csemete. (Régebbi önmagamra visszaemlékezve egy 5-6 éves gyerkőcre gondolok.) Ezek a halak (vagy „hajacskák”) ne legyenek gigantikus méretűek. Elég, ha csupán akkorák, hogy a horgon fickándozva mosolyt csalnak a gyerkőcök arcára. Lehetőleg minél többször egymás után. Most csupaszítsuk le a korábbi mondatokat, nehogy a lelki szemeinkkel látott, mosolygó gyermekünk arcocskája végleg elhomályosítsa elménket.
Vegyünk egy rövid, könnyű spiccbotot, keressünk fel egy apróhalban gazdag vizet, és könnyű felszereléssel fogassunk a gyerkőccel 10-20 darab kishalat. A sorozatos sikerélmény, a villódzó, ezüstös kis halak teszik a dolgukat. A beoltás ezzel kész, a többi már jön magától. Fokozatosság elvét betartva juthatunk el akár a harcsázásig. (Az ellenpéldákat most nem sorolom, bár az is megérne egy külön írást.)
Hát, körülbelül ezek a gondolatok jártak a fejemben, mikor kiválasztottam a soron következő termékbemutató főszereplőjét. Szándékosan nem egy feeder, vagy match szettre esett a választásom. Nézzük meg alaposan ezt a rövidbotos szettet!
Catana BX TE1 snecizősor első ránézésre:
Igényes bottartó táska, amelyben egymás mellé fektetve, biztonságban tudjuk a botokat szállítani. A sorozat 5 darabot számlál. Kettő métertől négy méterig, fél méteres lépésekkel növekednek a botok. 2 m - 2,5 m - 3 m - 3,5 m - 4 m. Mint az orgonasípok. A két kisebb (2 és 2,5 méteres) egy neoprén nyelet is kapott, hogy jobban tenyérbe illő, kényelmesebben megmarkolható legyen. A bottagok véletlenszerű szétcsúszását is egy neoprén dugó hivatott meggátolni.
A teleszkópos rendszerű botokra rá is fér az elővigyázatosság, hiszen egytől egyig finom tűspiccel vannak ellátva, amelyek nem szeretik, ha a botból hirtelen kicsúszva kőnek ütődnek. A botok festése szép, a megszokott vörös-dögös-fekete-ezüst kombináció jól mutat. A tagokat széthúzva az illesztések is rendben, nem kotyog sehol a bot, a tagok vége nem sorjás, szépen eldolgozott. Kézbe véve könnyed, finom karmesteri pálcának tűnnek. A spicc kellően feszes és gyors a pörgős, reflexszerű snecizéshez. Az ismerkedést a 3 méteres pálcával folytatom. Egy klasszikus sneciző szereléket teszek fel. A kaját toccsanósra keverem, és alapozásként 2-3 csipetnyit szórok magam elé.
A tóban rengeteg snegó található, amelyek már a csemegekukoricát is torokra nyelik, ezért nem kell aggódnom, hogy nem ugranak ide csupán ennyi hívó szóra. A horogra egy szem pinki kerül, és már repül is a szerelék. A rövidke bottal mindezt nagyon gyorsan lehet kivitelezni. Egy csipet kaja, és már viszi is az úszót jobbra. Gyors, csuklóból történő rántás, és már pattan is ki a vízből őkelme. Nem bonyolult, egyszerű műveletsor, mégis mint mindennek, ennek is megvan a maga művészete. Én csak amolyan lelkes amatőr vagyok, ha a Hamar testvérekhez, Martin Gabihoz vagy Timár Gáborhoz hasonlítom magam. Sőt, már a magam hozzájuk történő hasonlítása is nagyképűség, ha a snecis tudományt nézzük. Most azonban nem időre megy a játék, nem kell kapkodni. A folyamatosan beszórt csipetkék idővel összefüggő felhővé válnak, amelyben őrült módon keresik a snecik a húsos falatokat. Néha pár szem pinkit is dobok nekik.
Eddig sem voltak félénkek, de ezt követően addig tépik a horgom, amíg csak egy kis bőrdarabka is van rajta. Csupán az üres horognak nem ütnek oda. Jár a kezem, röppennek a snecik, igen jól szórakozom. Élvezem a pecát, és nem kellett hozzá más, csak egy rövidke bot, fél kiló kaja, 1 dl pinki. Közben az agyam is kalandozik. Gyerekként látom magam a régi fűzfa mellett kuporogva, ahol a gyökerek közül sügéreket, naphalakat vadásztam, vagy amint éppen a „kiscsati” partján vörösszárnyúkat üldözöm paprikás kenyérrel. A kód akkor aktiválódott.
A snecizés közben kis időutazást is teszek. Eszembe jut az első nagy halam, ami szó szerint „seggen csúszva” húzott a vízbe, a sok kis zsebpeca, hungarocell úszó, filléres horog, lapólom… Rég volt. Az egyik bedobást követő gyors kapás után valami komolyabb jószág vetette magát a csalimra. A bot hirtelen karikába görbült, majd kiegyenesedett. A szereléket „tokkal-vonóval” tépte le az ismeretlen látogató. Ez befejezésnek pont jó alkalom. A maradék etetőanyagot a vízbe öntve pakolni kezdek. A kis bot amellett, hogy kellemes emlékeket ébresztett bennem, többre is képes.
A hosszabbak tökéletesek csalihalfogásra, part menti keszegezésre. Ha valaki könnyed, gyors sikerrel kecsegtető szórakozást szeretne, bátran kézbe veheti ezt a snecizősort. Aki versenyzésre adja a fejét, egy kedvező árú, hibátlan, teljes sorozatot kap a pénzéért. Aki pedig gyermeke beoltásán gondolkodik? Újból olvassa el az írást! A sorok között ott van a válasz.
(X)
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotó:Takács Péter
