Levente fiammal sok időt áldozunk a pergető horgászat oltárán. Ő ezt jellemzően egy 1,8 m hosszú, 5-20 g dobósúlyú bottal űzi, de a parti dunai süllőzéseinkre télen ez kevés, ezért elkezdtem neki a Neten keresni egy 2,4 m hosszú, kicsit keményebb botot, mikor belefutottam a Haldorádó-Nevis pályázatba. A pályázható botok között szerepelt egy, ami első ránézésre minden kívánalomnak megfelelt, ráadásul egy orsó is tartozott hozzá. Ez nem lehet véletlen! :) Megírtam a pályázatot, és pár napra rá jött az örömhír, megnyertem Levinek a botot! Az igazi süllős szezonhoz ugyan még kicsit korán van, de csukákra ideális az időszak. És ha csuka, akkor teszteljünk a legszebb csukás pályán, a Tisza-tavon, ami nemcsak kiemelkedő csuka-, de sügér- és balinállományáról is méltán híres!
Sajnos az első októberi Tisza-tavi hétvégénkre még nem érkezett meg a bot, viszont kiválóan sikerült, ketten két nap alatt 20 halat tereltünk a csónakba a töklevelek közül egy fotó erejéig. Szép sügéreket, balinokat és nem mellesleg nyolc gyönyörű csukát ütöttünk. Ezt jó előjelnek tekintettem a teszthorgászatra, viszont az októberi hosszú hétvégén négy barátunk vallatta a tavat két csónakból, és már szerényebb fogásokról, rengeteg horgászról, szétcsapott vizekről számoltak be.
Mivel időközben a felszerelés is megérkezett, úgy döntöttem, hogy tartunk egy főpróbát a szomszéd falu határában fekvő húszhektáros tavon.
Apropó, felszerelés. Ha már tesztelünk, akkor nézzük is meg, hogy mit! :) A bot egy 2,4 m hosszú, 20-40 g dobósúlyú Nevis Arwo Spin MH. Ha kíváncsiak vagytok a részletekre, akkor itt meg tudjátok nézni.
Azt azért még el kell mondanom a botról, hogy a kidolgozottsága meggyőzően igényes. Van nekem egy „becsípődésem” a botokkal kapcsolatban, a hangok a fejemben mindig azt mondják, hogy egy igazi botnak parafából van a nyele. Neki abból van! :)
Az orsó pedig egy Nevis Syncro 3500. Az unalmas technikai részletekbe itt sem mennék bele, engem ez nem nagyon hoz lázba. Az viszont igen, hogy hogyan viselkedik a felszerelés a gyakorlatban, úgyhogy inkább erről írnék a következőkben. Viszont, ha érdekelnek titeket a műszaki paraméterek, itt megnézhetitek.
Szóval, ott tartottam, hogy a Tisza-tó előtt tartottunk egy főpróbát, ami persze önmagában a bottal és orsóval nem ment volna, zsinórra is szükségünk volt. Az orsó dobját egy csodálatos piros színű 14-es Sipderwire fonottal töltöttük meg. Az orsó abszolút hozza a tőle elvárhatót, szépen dolgozik, egyenletesen vezeti fel a zsinórt a dobra, zökkenőmentesen forog, ahogy azt kell is:
Első blikkre egy kiváló és nagyon igényesen kidolgozott pergető orsót tartunk kézben, de a kiválóságáról kérdezzetek meg majd jó tízezer dobás múlva is. Nálam minden pergető orsónál az idő dönti el, hogy hol a helye. Ha jó pár beletett kilométer, és hal után sem kotyog, ugyanúgy végzi a munkáját, mint új korában, akkor a boton. Ellenkező esetben valamelyik adok-veszek fórumban…
Mivel a botot Levinek szántam, természetesen ő kezdte el tesztelni. Kicsit féltem tőle, hogy nagy lesz Levinek a 2,4 m hosszú bot, hiszen Levi mégiscsak gyerek még. De nem lett nagy, sőt! Mivel egy finomabb botról van szó, mint amire számítottam, nagyon is illett a kezébe.
Kívülről úgy tűnt, szépen végzi a dolgát, közvetíti a műcsali minden egyes rezdülését, ahogy az egy jó pergető bothoz illik. Egy jó pergető bot másik fontos ismérve a dobás. No, nem a távolság, 30-40 méternél nagyobbat pergetőként nem nagyon dobunk, mert nincs rá szükség, viszont elengedhetetlen a dobások pontossága. Kérem szépen, az Arwo bottal nagyon pontosakat lehet dobni:
Azért még egy fontos dolog hátravolt, mégpedig az, vajon hogyan viselkedik a bot fárasztás közben? Szerencsére túl sokat nem kellett várnunk, hogy ez kiderüljön, mert Levi egyik bevontatására vehemensen rávágott egy csuka, és hamarosan kiderült, hogy jobb halról van szó. A bot gyönyörűen dolgozott, folyamatosan, de kellően finoman őrölte fel a hal erejét. De nézzétek meg ti is:
A fárasztás végén egy faroktőig 70 cm-es, 3,3 kg-os csukát tartott Levi a kezében, nagyon nagy volt az öröme! :)
Mivel tudtam, hogy én fogom írni a cikket, a botavató hal után megkértem Levit, hogy cseréljünk botot, mégse másodkézből származó információk alapján írjam a beszámolót. A bot és a 14-es fonott gyönyörűen dolgozott együtt, a csali minden rezdülését jól kivehetően közvetítették. Az én ízlésemnek egy hajszálnyival finomabb bot jobban megfelel, de vitathatatlan, hogy az Arwo nagyon szépen, sőt kategóriájához képest finoman dolgozik, ugyanakkor bevágásnál gyönyörűen „felkeményedik”, ami egy nagy süllő csontos szájának átütéséhez elengedhetetlen. Azt kell mondanom, élveztem a botot, de azt a csuka rávágást, amit a vállamban is éreztem… na, azt még jobban. Merthogy ez következett. A nagyon élvezetes fárasztás végén egy méretben Leviéhez nagyon hasonló csukát tartottam a kezemben.
Ezután még akasztottunk pár kisebb csukát, de nem nagyon húztuk az időt, sikeresnek nyilvánítottuk a főpróbát, irány a Tisza-tó!
Tisza-tó. Nagyon szeretjük. Szeretjük a szépségét, a vadságát, azt, hogy a tőzeges aljzat miatt fekete, ámde kristálytiszta vízében olyan gyönyörű színű halak élnek, mint sehol máshol. Itt még betlizni is szeretünk… Azért bíztunk abban, hogy a hétvégét nem betlivel fogjuk zárni.
Négyen mentünk két csónakkal, és abban maradtunk, hogy első nap eltérő taktikán leszünk, megnézzük, melyik működik jobban, és másnap ahhoz igazodunk. Levi és én a zárt morotvákat vallattuk, barátaink pedig nekivágtak a nyílt víznek.
Az első nap délutánjáig betlire állt a dolog, pár sügérkoppintásnál tovább nem jutottunk, a nyíltvízről pedig még ennyi jó hír sem érkezett, teljesen süket volt, így barátaink délutánra csatlakoztak hozzánk. Az első biztató momentum egy nádbabás, töklevéllel sűrűn benőtt részen következett be. Az akadós pályát Levi egy spinnerbaittel vallatta, de már a felszínen húzta, mivel ráakadt egy nagy csomó hínár. Egyszer csak megjelent a felszínen húzott csali-hínár csomó mögött egy tolóhullám, és következett is a rávágás. Az egész a felszínen zajlott, egy nyolcvan cm körüli csuka durrantott oda a zöldkörettel díszített spinnerbaitnek, de sajnos mellé. Gyönyörű hal és gyönyörű akció volt! Levivel egymásra néztünk, akasztottuk is rögtön kapocsba a topwater csalikat, de sajnos többet nem láttuk ezt a gyönyörű, kapitális jószágot.
Nem sokkal ezt követően észrevettük, hogy egy részen nagyon él a víz. Nem tudtuk elképzelni, hogy mi lehet, de elkezdtünk dobálni rájuk támolygókkal. Kezdett alakulni a dolog, mert folyamatosan sorozták a kanalakat, de sokáig nem akadt meg egy sem. Tippeltünk kis balinokra, sügérekre, jászokra, de fogalmunk sem volt, hogy mibe nyúltunk bele, míg meg nem akadt az első jelentkező, egy vörösszárnyú.
A végére nettó másfél óra örömpecát okoztak nekünk, a legintenzívebb fél órában nem volt egyetlen olyan bevontatásunk sem, hogy ne sorozták volna folyamatosan! Összesen három darabot sikerült megfognunk, mert a Kele végén lévő hármashorgot csak a nagyok tudták benyelni, de így is volt ez rendjén, feledhetetlen peca volt.
A délutáni fényváltásban nagyon bíztunk, nem is alaptalanul, ha a csukákat nem is, de a balinokat meghozta nekünk. Sikerült két szépet, két közepest és egy kicsit ütnünk.
Ahogy besötétedett, elindultunk vissza a kikötőbe, és a morotva másik felét vallató barátaink is csatlakoztak hozzánk. Nekik egy kisebb csukát és egy gyönyörű sügért sikerült fogniuk aznap.
Másnap reggel egy másik zárt morotvát céloztunk meg, és ahogy beértünk a morotvába barátaink az egyik, mi pedig a másik irányba indultunk…
Nagyon bíztam benne, hogy Levi az Arwo bottal a Tisza-tavon is tud komolyabb halat fogni. A képességeiben nem kételkedtem, a kérdés csak az volt, megtaláljuk-e a csukákat? Megtaláltuk. Illetve Levi megtalálta a jó csalit. Addig nagyrészt vasakkal (mélyebben járó spinnerbait, támolygó, körforgó) próbálkoztunk, de nem vezettek eredményre. Levi ekkor a kapocsba akasztott egy kis spinnerbaitet, amit magasan, nagyjából 20 centiméterrel a felszín alatt lehet vezetni. És beletalált. A kis csali sok rávágást és 4 darab csukát adott neki a második nap. A legnagyobb faroktőig 58 cm és 1,78 kg volt.
A másik csónakban barátaink a nap folyamán két kisebb csukát akasztottak. Bár ez a túránk mind darabszámban, mind átlagméretben elmaradt a két héttel korábbitól, egy rossz szavunk sem lehet: ismét megtaláltuk a fekete víz csodálatos színű csukáit, balinjait, sügéreit és meglepetésként a vörösszárnyúakat is! :)
A hétvégéről összeraktam egy rövid kis videót, és bár azt gondolom, hogy még ez sem adja át azt a fajta szabadságérzetet, ami a Tisza-tavon mindig eltölt, a leírtaknál egész biztosan kifejezőbb:
Dósa István (ridgeback)
Fotók: Dósa, Levente, Dósa István
