A Nevis tesztpályázaton nyert method feeder szettet (Nevis Method Carp Feeder 360H horgászbot és Nevis Feeder Runner Pro 5500 orsó) szeretném ebben az írásban bemutatni. A felszereléssel 3 alkalommal tudtam elmenni horgászni és tapasztalatokat szerezni. Mivel a tesztelés időszaka novemberre esett, az eltervezett taktikát már csak a halak kapókedve tudta jelentősen befolyásolni. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk az eseményeket szép sorjában!
A dolog azzal kezdődött, hogy a „Nevis teszthorgászokat keresünk” pályázat második fordulójára beadott írásom érdemesnek találtatott, és így jómagam lehettem az a szerencsés, aki a Nevis Method Carp Feeder 360H horgászbotot és a hozzá tökéletesen illeszkedő Nevis Feeder Runner Pro 5500 orsót tesztelésre megkaphatta. Örömöm leírhatatlan volt és már alig vártam, hogy kézben tarthassam a felszerelést. Aznap, mikor feleségem telefonon értesített, hogy csomagom érkezett Haldorádó feliratú szalaggal leragasztva, már tudtam, hogy hazafelé meg kell látogatnom kedvenc horgászboltomat, hogy egy megfelelő zsinórt beszerezzek az orsóra. A választásom a Tubertini Gorilla Feeder zsinórra esett 0,20 mm-es méretben. Úgy gondoltam, egy finom method végszerelékhez ez éppen megfelelő vastagságú lesz.
Hazaérve nagy izgalommal bontottam fel a csomagot, melyből előkerült a horgászbot vászonzsákja és az orsó doboza. Olyan volt, mint karácsonykor… Kézbe véve a botot elsőre feltűnt, hogy mennyire karcsú és könnyű is valójában, annak ellenére, hogy egy heavy karakterisztikájú botról van szó. Felszerelve rá az orsót tökéletes egyensúlyt és összhangot tapasztaltam és tudtam, hogy ezt a szettet nekem találták ki. Szeretem az egyszerű, letisztult megoldásokat és ennek első jelét az orsó dobján tapasztaltam, melynek felirata szerint a dob zsinórkapacitása 0,20 mm-es zsinórból összesen 200 m. Ez azért volt külön öröm számomra, mert így nem kellett alátétzsinórokkal játszani vagy egyéb varázslásokkal kiszámolgatni, hogy hogyan lehet a dobot tökéletesen feltölteni, csak egyszerűen fogtam a 200 m zsinóromat és felcsévéltem a dobra. Megjegyzem, az alátétzsinóros felcsévéléshez hasznos lehet, ha van az orsóhoz egy ugyanolyan zsinórkapacitású pótdob is, ami Feeder Runner Pro 5500 esetében nem volt a dobozban. De miután az orsó neve is árulkodik róla, ezt a feederbotos horgászok igényeihez fejlesztették, így a dob zsinórkapacitása is kiválóan alkalmazkodik ehhez. A sekély orsódob pedig a zsinór akadálymentes lepergését hivatott segíteni távoli dobások esetében. Gondoltam, ha már a kezdet ilyen meglepetéseket okozott, mi jöhet még?
A botot és az orsót egy időre biztonságba helyeztem, mert az általam eltervezett teszthorgászat időpontjának megszervezése még csak ezután következett. A horgászatot nagybátyámmal és unokatestvéremmel közösen szerveztük a Kesztölci-tóra, ahol már sok halat sikerült közösen szákba terelnünk. A helyszín választása azért nem volt kérdéses, mert tudtam, hogy a tóban sok hal van, ráadásul a nagyobb egyedek is szép számmal megtalálhatóak benne. (Már, amikor megtalálhatóak…) Egy csütörtöki napra esett a választás, mindannyian szabaddá tettük magunkat és már nyitáskor ott voltunk, hogy elsőként érkezve el tudjuk foglalni bevált horgászhelyeinket a tó hátsó végében. A napijegy megvásárlását követően már ballagtunk is a kiszemelt stégek irányába, azonban látni nem láttuk azokat, mert a természet olyan masszív köddel lepett meg bennünket, hogy a látótávolság nem volt több 50-60 méternél. Tekintve, hogy az előző napon szikrázó napsütés volt, kicsit meglepett minket az időjárás. Azonban nem csüggedtünk, esni nem esett, a terv készen állt, és a felszerelés is bevetésre készen várta az első „vízre szállást”.
Miután elfoglaltuk helyeinket és kipakoltunk, nekiláttam bekeverni az aznapra szánt etetőanyagokat és előkészítettem a csalikat is. Korábbi tapasztalatainkra építve erre napra az Ördögűző fantázianévre keresztelt fokhagymás-mandulás termékcsalád több tagját készültünk bevetni uszonyos barátaink ellen, némi tuningolással megspékelve az őszi, lehűlő víz és a halak kapókedvének esetleges csökkenésére felkészülve. Az etetőanyag a Fluo Energy és a Micro Method Feed Pellet volt, tuning gyanánt az etetőanyagba került CSL Tuning Fagyos Ponty aroma is, aminek hatására az etetőanyag el is veszítette világos színét, de gondoltam, hogy az íz és a kicsit sötétebb tónus nem árthat. A Micro Method Feed Pellet etetőanyagot pontosan 1,3 dl vízzel kevertem össze, mert úgy vettem észre, hogy ez a vízmennyiség adja meg nekem a megfelelő állagot. Csalinak a már szintén jól bevált SpéciCornt használtuk fokhagymás és epres ízesítésben, valamint az egyik kedvenc termékemet, a Quatro Fluo Pop Up boilies 8 mm-es változatát, mely method feeder technikához szerintem ideális méret, és fogóssága nem hagyott még cserben. Mindezek mellé természetesen a Fluo Essencia is a csalogató hatás növelését volt hivatott szolgálni. A terv készen állt, az etetőanyagok bekeverve, végszerelékek felcsalizva - kezdődhetett is a nagy várakozásokkal teli horgásznap.
És sajnos azt kell mondanom, hogy ez a horgásznap valóban csak nagy várakozásokkal volt teli. Novemberben már a halak sem esznek olyan intenzitással és mohósággal, mint nyáron, de abban azért bíztam, hogy egy-két szép ponty tiszteletét teszi majd rövid időre nálunk a parton néhány fotó erejéig, azonban ezt a pontyok nem így gondolták. Az egész napos horgászat alatt sajnos egy darab pontyot sem sikerült partra segítenem az új felszereléssel. Viszont nem csüggedtem teljesen, ugyanis ezen a vízen kiváló lehetőségem nyílt a felszerelés távdobó tulajdonságait próbálgatni. A távoli dobások itt nélkülözhetetlenek, ennek megfelelően a botot a sárga színű, közepes erősségű spiccel szereltem fel és a végszerelékemben is egy 50 g-os method kosárban kínáltam fel az etetőanyagokat a halaknak. A bottal távolra dobni egyszerűen kiválóan lehet. Szépen, egyenletesen és az orsónak köszönhetően pontosan lehet végrehajtani a 100 m körüli dobásokat is. Mi sem bizonyítja jobban az felszerelés érdemeit, hogy unokatestvérem (aki alapvetően bojlis módszerrel ered a nagy halak nyomába és ennek megfelelően elsajátította már a távoli dobások kivitelezéséhez szükséges dobótechnikát), miután kipróbálta, milyen is ezzel a karcsú bottal egy lendületes dobás, csak elismerő szavakkal illette a szettet. Nem hitte, hogy egy ilyen rugalmas pálcával ilyen élvezet lehet a távdobás… bevallom, dobásai jócskán meghaladták az általam elért távolságot. Van még mit gyakorolni.
Ha halat ezen a napon nem is fogtam, azt mindenesetre megtudtam, hogy ez a bot-orsó összeállítás kiválóan alkalmas távoli dobások kivitelezésére és a halak nagyobb távolságokban való megtalálására, nem beszélve arról, hogy az orsó dobján helyet kapó kerek zsinórklipszbe kiakasztott zsinórral a pontos, egy helyre történő horgászat kivitelezése sem jelenthet problémát.
A nap sikertelen halfogási kísérletét követően, már hazafelé tartva egyértelműnek látszott számomra, hogy a tesztelés itt még nem ért véget, és módot kell találnom arra, hogy hal fárasztása közben is megismerjem a felszerelés képességeit. Meg is beszéltem nagybátyámmal, hogy még a héten, vasárnap délután ellátogatunk a Bottyán-tóra, mert a tó méretei és intenzív telepítettsége miatt ott nagyobb a halfogás esélye. Így vasárnap délután a megmaradt etetőanyagokkal és csalikkal felvértezve újult reményekkel ültünk ki a vízpartra és vetettük a halak közé szerelékeinket. Ezen a délutánon a téli időszámítás miatti korai sötétedés nem engedett hosszú időt nekünk a horgászatra, de azért 2,5 órát a vízparton tudtunk tölteni. Ez idő alatt, ha sokat nem is, azért sikerült néhány pontyot szákba terelnünk. E kis vízen már inkább a zöld, legérzékenyebb spiccet használtam és a method kosarat is 30 g-osra cseréltem, távdobásokra ugyanis itt nincs szükség, viszont az érzékeny kapásokat az érzékeny spicctag tudta a legjobban közvetíteni.
A tóból ezen a délutánon két darab kb. 2 kg körüli pontyot sikerült zsákmányolnom. Meglepett, hogy a halak viszonylag kis súlya ellenére is nagyon szépen dolgozott a bot, a fárasztás igazi élmény volt, érezni lehetett a hal összes kirohanását, fejrázását. A bot nagyon szépen felőrölte a pontyok erejét, az orsó fékje meg sem szólalt egyik fárasztás közben sem. Az Ördögűző etetőanyag család itt sikeresnek bizonyult: mindkét kifogott ponty a fokhagymás SpéciCorn csalira éhezett meg. Az etetőanyaghoz azért azt még elmondom, hogy Sipos Gábor egy korábbi videójában elhangzott javaslatára itt már nem külön használtam az etetőanyagot és a Micro Method Feed Pelletet, hanem nemes egyszerűséggel összekevertem őket, így gyakorlatilag kaptam egy gyorsan bomló etetőanyagot, amiben a pelletszemek a darabosabb csemegét jelentették. Úgy tűnik, bevált.
A tesztelést még mindig nem éreztem teljesnek, annak ellenére, hogy egyre több jó tapasztalatot tudtam begyűjteni e kiváló botról és orsóról. Hiányoltam még egy kicsit termetesebb hal megakasztását és fárasztásának megtapasztalását. Minden horgász számára zenei élmény, mikor a fárasztás közben a hal kirohanásai némi zsinórt is lopnak az orsóról, és megszólal fék hangja. Erre a „zenei” élményre még vágytam. Nem változtattam a helyszínen és a következő szombat hajnalon ismét a Bottyán-tó partján találtam magam. Változtattam viszont az etetőanyag összeállításomon, miután az Ördögűző elfogyott. Erre az alkalomra a Fagyos Ponty etetőanyagot hoztam magammal, és ismét nem maradhatott el az őszi vizekben előszeretettel használt CSL Tuning aroma sem Fagyos Ponty ízesítésben. Az etetőanyagot már előző este, otthon bekevertem, a vízparton már csak egy kis állagbeállítást kellett végeznem. Kibővítettem SpéciCorn palettámat a vaníliás ízűvel a már meglévő epres és fokhagymás mellé, valamint nem hagytam otthon a Quatro Fluo Pop Up golyókat sem.
Ez a horgásznap már sokkal sikeresebb volt, mint a korábbiak, és a szettet sikerült is megdolgoztatnom a félóránként, néha negyedóránként jelentkező pontyokkal. A tó jellemzően 1,5-2 kg körüli pontyok lakhelye, azonban tudtam, hogy van benne azért kicsit nagyobb is. Szerencsémre ez a nap meghozta számomra azt a lehetőséget is, hogy egy kicsit nagyobb hallal is megküzdhessek. Egy szép, húzós kapást követően a ráemeléskor már éreztem, hogy ez a hal más lesz, mint az eddigiek. Nem volt a kisebbekre jellemző heves fejrázás, inkább a komótos „húzd meg, ereszd meg” játszma vette kezdetét. Nem akartam erőltetni, így hagytam neki bőven időt, hogy megfelelően elfáradjon. 10-es méretű, szakáll nélküli horgot használtam és nem szerettem volna, ha a kapkodásom halvesztéssel járt volna. A fárasztás során, mikor a ponty a part közelségét megérezte, intenzívebb menekülésbe kezdett, és itt csendült fel először a várva várt „zene”, a fék hangja. A finoman szabályozható és letapadásmentesen, egyenletesen dolgozó fék kiválóan kiegészíti a bot rugalmasságát. Tökéletes összhangban dolgozik a bot és az orsó, megfelelő finomhangolással szerintem a 10 kiló feletti halak sem jelenthetnek akadályt nekik még egy finomabb szerelék esetében sem. A fárasztás végén partra segített tükrös a mérleg szerint 4,1 kg-ot nyomott. A tesztelés rövid ideje alatt fogott legnagyobb súlyú ponty volt ez. Nagyon örültem neki és elégedett voltam, mert ezzel a hallal végre úgy éreztem, elegendő tapasztalatot gyűjtöttem össze ahhoz, hogy azt már érdemes legyen elmesélni.
Összegzés:
Azt be kell látni, hogy a november már nem kényezteti a horgászokat a nyárom megszokott intenzív horgászat élményével, és bizony a betli lehetősége is benne van már a pakliban, ugyanakkor a nagy halak ideje is ez, így sosem lehet tudni, mit tartogat nekünk a következő alkalom, mikor felszerelésünket bevetjük. A két Nevis termék nálam tökéletesre vizsgázott, és azt hiszem, elmondhatom, hogy eddig ez a páros testesíti meg számomra azt a megfelelő felszerelést, amit minden helyzetben, minden vízen abszolút használhatónak tartok. A horgászbot karcsú kialakítása és rugalmassága ránézésre nem is sejteti, hogy a heavy karakterisztika valójában milyen tartalékokat is rejt magában. Tökéletes eszköz a távoli, pontos dobásokhoz, a kisebb-nagyobb halak erejének felőrléséhez. A bothoz járó háromféle erősségű spicctag a helyhez igazodva szolgálja a horgászt a kapások jelzésében. A legérzékenyebb (zöld) spicc a kisebb keszegek kapásait is tökéletesen közvetíti.
Az orsó egy igazi feeder horgászoknak való műszer. Elődje hibáit kijavítva és az eszközt tökéletesítve megalkották a számomra ideális, feeder horgászathoz való orsót. A dob zsinórkapacitása ideális, a fém, lekerekített zsinórklipsz igényes megoldás a pontos horgászat kivitelezéséhez. Az első fékcsillag megfelelő méretű, könnyen kézre áll és tökéletesen szabályozható vele a fékerő a hal fárasztása közben. Nagyon szépen dolgozik a nyeletőfék is, mely a hátsó tárcsával szabályozható, ennek használatával elkerülhetőek a botlopós kapások, és csak egy mozdulat bekapcsolása. A zsinórprofil nagyon szép, egyenletes, a távoli dobásoknál a sekély dobról szinte akadály nélkül pereg le a zsinór.
Minden ízében szépen, igényesen kidolgozott két terméket vehet kézbe, aki a Nevis Method Carp Feeder 360H horgászbotot és hozzá a Nevis Feeder Runner Pro 5500 orsót választja társul a halak elleni küzdelemben a method feeder technikával karöltve.
Penyigei-Manczur László (lassze)
Fotó: Penyigei-Manczur László, Penyigey-Manczur Péter, Penyigey-Manczur Viktor
