Egy új cikksorozat megírására kértük fel Benyhe Jánost. Első körben, az utóbbi évek siker orsóit, a különböző Banax modelleket szedi ízekre és mutat meg olyan technikai finomságokat és érdekességeket, amelyeket az "átlag felhasználó" soha nem láthatna. A kényes téma kiváló szakértője, őszintén tárja fel miden bemutatásra váró modell apróbb, nagyobb hiányosságát és a páratlan műszaki megoldásokat. Erre az írásra igazán érdemes rákattintani!
Az első írás egy használt, kb. 3 éves példány karbantartása közben tett észrevételek alapján készült. Az orsó teljesen fém házas, masszív, ránézésre jó benyomást keltő szerkezet, de lássuk mi van belül!
Műszaki adatai
Áttétel: 1:5,2
Tömeg: 300 g
Zsinórkapacitás: 100 m / 0,30 mm
A gyártó honlapja: http://www.banax.co.kr
A meghajtás öntött cink ötvözet tányérkerék - forgácsolt bronz csiga erőátvitelen keresztül történik, ami a forgalomban lévő orsók körében a legáltalánosabbnak számít.
A dobemelést egy végtelenített kényszerpályával ellátott vonótengely (worm shaft) végzi. Ez a megoldás szép, egyenletes zsinórfelcsévélést, és jó dobási tulajdonságokat eredményez.
A hajtóműben összesen 4 darab golyóscsapágy van; kettő a tányérkerék tengelyének két oldalán, egy a rotor alatt, és egy a vonótengely hátsó végén. A vonótengely másik vége bronz perselyben fut.
A bronz csiga hátulsó vége sajnos semmilyen csapágyazást nem kapott, egyszerűen az öntvény házban forog, emiatt kopásra fokozottan érzékeny.
A visszaforgásgátló a korszerű pergetőorsóknál már elvárt, fokozatmentes, görgős szabadonfutó rendszerű.
Funkciója - nevéből következően - elsősorban a visszaforgás gátlása, bizonyos mértékig azonban csapágy szerepet is betölt. A négy görgő járulékos megtámasztást ad a rotor tengelyének, ami rá is fér, ugyanis jól érzékelhető, hogy a visszaforgásgátló kikapcsolt állapotában lényegesen megnő a rotor kotyogása.
A felkapókar ollórugós átváltással működik.
A mai pergetőorsóknál inkább a nyomórugó a megszokott megoldás.
A felkapókar görgője nagy méretű, és kopásálló, arany színű titán-nitrid bevonattal van ellátva.
A görgő golyóscsapágyazott, tisztítás előtt is szépen forgott.
Az első fék meglehetősen nagy átmérőjű, ám csak 3 lamellával rendelkezik.
A fékbetét anyaga műbőr jellegű, teflonszerűen síkos tapintású anyag, ami a szokványos filc betétektől eltérően nincs olajozva. A fék állítási tartománya kb. 2,5 körültekerés. Az elején egyenletesen engedi a zsinórt, szorosabb beállításnál azonban kissé szakaszos, letapadásra hajlamos.
A karbantartás során észlelt problémák
Az orsó kisebb konstrukciós fogyatékossága, hogy a vonótengelyen mozgó dobemelő csúszka nincs kellően megvezetve. Csak a vonótengely borítása (egyik oldalán nyitott, lemezből hajlított cső), és maga a dobtengely vezeti, amint ez a nyitott hajtómű ház képén is megfigyelhető. Ezért a csúszka erősen ki van téve a dobtengelyre ható, oldalirányú feszítő erőknek. A csúszka furata emiatt meglehetősen kikopott, lötyög (fotón ez nem érzékelhető, ezért mellőztem).
A dobmozgató mechanizmus megvezetése az elsőfékes orsók igen kényes pontja. Az etalonnak számító Shimano jobb modelljeiben a dobemelő csúszka egy, vagy két vezető rúdon mozog.
A hátsó fékes orsóknál nem vetődik fel ilyen probléma, mert a házon végigérő, és a fék agyhoz csatlakozó dobtengely hátsó vége is stabilan meg van támasztva, így ezeknél nincs szükség külön megvezetésre.
A tányérkerék feltehetőleg nem a legjobb minőségű anyagból készült. A fogak a külső végükön kagylósan kikoptak, ez talán a képen is kivehető (a fogak teteje elvileg egyforma széles kellene hogy legyen).
A tengely környékén az öntvényben buborékzárványok láthatók, ami inkább csak szépséghiba ugyan, de nem vet túl jó fényt a gyártástechnológiára.
A bronz csigának az öntvény házban, csapágyazás nélkül forgó hátsó vége alaposan megkopott a használat során.
Erre a pontra illett volna legalább egy műanyag perselyt betervezniük a konstruktőröknek.
A vonótengely bronz perselyben futó nyaki részén jól látható, mély bemaródások képződtek a króm bevonaton, ami sajnos rohamosan tovább koptatná a perselyt. Pótalkatrész híján egyetlen áthidaló megoldásként a persely és a golyóscsapágy megcserélése kínálkozott a tengely két végén.
A fenti esetekre egyaránt érvényes, hogy a fém/fém csúszó felületek kényesek a jó kenésre. Egy korábban elvégzett karbantartással az ilyen mértékű kopás bizonyára megelőzhető lett volna.
Összegzés
Az orsót elsősorban könnyű pergetésre szánták. Tulajdonosa is szívesen, és gyakran pergetett vele az elmúlt években, ami bizony meg is látszik a szerkezet egyes darabjain. Talán a fonott zsinór általi fokozott terhelés is hozzájárult az elhasználódáshoz. Kevésbé "orsógyötrő" horgászmódszerekkel azonban még ezután is jónéhány évig kiszolgálhatja gazdáját, egy kis odafigyelés, és rendszeres karbantartás mellett.
Végül pedig egy robbantott rajz, az ínyenc olvasók kedvéért.
