A kocsiknál tűnt fel először az a trend, hogy „felfelé csúsznak” az alapmodellek. A VW Polo például két évtizede még szerény kis skatulya volt, egy mai Polo viszont már tekintélyes autó. Hasonló tendencia vehető észre az orsóknál is. Manapság olyan extrákat találunk az alsó kategóriás gyártmányokban, amelyek egy-két évtizeddel korábban még elképzelhetetlenek voltak. A Shimano most olyan nyeletőfék megoldással hozakodott elő belépő szintű Alivio 10000XTA orsóján, amellyel néhány éve még csak legdrágább gyártmányait szerelte fel.
| Méret: | 10000 |
| Súly: | 620 g |
| Áttétel: | 4,9:1 |
| Visszaforgásgátló: | holtjátékmentes, görgős |
| Fékrendszer: | nyeletőfék, Baitrunner II. dobbal |
| Csapágyak | 1+1 |
| Zsinórkapacitás: | 240 m / 0,35 mm |
| Egy hajtókarfordulattal | |
| feltekert zsinórmennyiség: | 103 cm |
| Ház anyaga: | műanyag (XT-7) |
| Dob anyaga | alumínium |
| Ár: | 21.990 Ft |
| A gyártó honlapja: | http://fish.shimano-eu.com/publish/content/fish/seh/nl/en.html |
A távdobó, nagyhalas orsók legtöbbje extrém méretű dobjáról és szokatlan méretarányairól ismerhető fel, a nagy Alivión viszont az a legfeltűnőbb, hogy nincs rajta semmi feltűnő. Képen teljesen úgy néz ki, mint egy normál orsó, de valóságos méreteivel szembesülve már világos, hogy nem kispályás játékossal, hanem komoly munkagéppel van dolgunk. A magabiztos fellépéshez visszafogott, krómos-kormos színvilág társul. A nagy, masszív hajtókar és a tényleg marok méretű markolat azt üzeni: „kapaszkodj, haver!”. A felkapókar átváltásához kell egy kis nekifutás, nem az a fajta, ami csak úgy magától visszacsapódik.
A hajtómű futása átlagos, a nagy méretű rotor lendülete 15-17 fordulatig viszi a jól meghajtott szerkezetet. Gyors pörgésnél van egy jellegzetes surrogása a gépnek - ami egyébként a P3-as széria többi tagjára is jellemző - de normál tempónál nem hallható semmi kirívó zaj. A hajtómű illesztései pontosak, a rotornak és a hajtókarnak csak egészen elenyésző kotyogása van.
A precíz, hidegen sajtolt és rendkívül nagy teherbírású alumínium dobbal kapcsolatban mindössze egyetlen hiányérzetünk lehet: ehhez az orsóhoz nem jár pótdob (mint ahogy egyébként a többi Alivio típusnak sem tartozéka). A zsinórkapacitás hosszú dobásokhoz is bőven elég, legfeljebb extrém távoli behordáshoz tűnhet kevésnek. A dob nagysága a spéci távdobó orsókhoz képest ugyan szerénynek mondható, de ez az a magasság és méret, amire szépen tölti fel a zsinórt a kulisszás dobemelő rendszer.
Az Alivio 10000XTA-n a Shimano által nemrégiben bevezetett „Baitrunner Spool” rendszerű nyeletőféket találjuk, amelynek legfőbb jellegzetessége, hogy a fékcsillagba épített szerkezet helyettesíti a közismert hátsó nyeletőféket.
Joggal merül fel a kérdés: vajon mire jó ez az egész, különösen azok után, hogy már mindenki megszokta a hagyományos, hátsó kallantyús nyeletőféket? Már első pillantásra is szembetűnő, hogy az új szisztéma rendkívüli mértékben leegyszerűsíti az orsó szerkezetét, ami két okból is érdekes. Egyrészt minél kevésbé bonyolult valami, annál kevesebb benne a hibalehetőség. Egy hagyományos rendszerű nyeletőfékes orsó meglehetősen komplikált gépezet. Két különálló fékrendszerrel rendelkezik, ráadásul teli van rakva mindenféle emeltyűkkel, reteszekkel, rugókkal és bizgentyűkkel. A Baitrunner Spool esetében a fékcsillagba beépített néhány plusz alkatrésszel oldották meg ugyanazt a funkciót, ami nyilván üzembiztosabb konstrukciót jelent.
Másrészt logikusnak tűnik az a gondolatmenet is, hogy az Aliviónál mint alsó kategóriás gyártmánynál egyszerűbb, következésképpen olcsóbb nyeletőféket építenek be. Azonban észre kell vennünk, hogy a Shimano cég egyes nagy presztízsű, drága orsóin is feltűnik ugyanez a megoldás, tehát szó sincs arról, hogy pusztán takarékossági okból váltották volna ki a közismert nyeletőféket.
Kis eszmefuttatásomnak természetesen nem célja, hogy rangsoroljam a két megoldást. Majd megteszi ezt helyettem a gyakorlat és a következő évek. Helyette inkább ismerkedjünk meg a Baitrunner Spool működési elvével és kezelésének sajátosságaival.
Az új koncepció fő jellegzetessége, hogy az orsó csupán egyetlen fékrendszerrel rendelkezik. Ugyanaz a fék látja el mindkét feladatot (nyeletés/fárasztás), a kettő közötti gyors váltást pedig a speciális, kettős csavarmenettel ellátott fékcsillag teszi lehetővé.
A hagyományos fékcsillag szerepét - tehát a dob rögzítését és a fék alapbeállítását - a középső gomb látja el. Ez a gomb van ugyanis közvetlen kapcsolatban a kisebbik anyával, ami a dobtengely végén lévő menetre csatlakozik. A középső, kis gombbal állítjuk be a nyeletős, szabadon futó helyzetet, illetve - közvetett módon - a fárasztó fék végállását is.
A nagyobbik gomb nem forgatható teljesen körbe, csupán kb. fél-háromnegyed fordulat játéktérrel rendelkezik (az alapbeállítástól függően). Az a rendeltetése, hogy a szabadon forgó, kinyitott dobot egyetlen mozdulattal fárasztásra alkalmassá tegyük.
A fékrendszer behangolásra több lehetőség is van.
Ha a kis gombot addig szorítjuk, hogy már éppen elkezdje fogni a dobot (nyeletőfék alapbeállítás), akkor kb. ¼ fordulatot kell szorítani a nagy tekerőn, hogy fárasztó fék üzemmódra álljunk át. Ilyenkor a nagy tekerőben még van tartalék, vagyis lehetne még tovább is szorítani, ha volna hová. A dob tehát gyakorlatilag állóra fékezhető, ami akadályos terepen jól jöhet. A nagy menetemelkedésű csavarnak köszönhetően a vége felé már egyre nehezebb tovább szorítani a féket. Gyakorlott kézzel ez jól érzékelhető, akár akció közben is, de a racsnis fékcsillag is segít a beállításban, csak számolni kell a kattanásokat.
A fenti lehetőség a fárasztás során több játékteret ad a horgásznak, de be lehet úgy is állítani a rendszert, hogy koppanásig ráhúzva se legyen „satu” a fék. Ehhez kicsit jobban ki kell lazítani a középső gombot, méghozzá annyira, hogy a gyorsféket ütközésig húzva éppen a kívánt maximum fékerőt kapjuk.
Érdemes még megemlíteni, hogy a fékcsillagban nem találjuk meg a hagyományos fékeknél megszokott csavarrugót. Többek között ennek is tulajdonítható a rövid fékút. A fékerőt ennek ellenére nagyon jól adagolhatjuk, kézben tarthatjuk, így a Baitrunner Spool az elsődleges rendeltetése mellett akár harcifékként is felfogható.
Talán terjengősebbre sikerült a leírás a szokásosnál, de azért próbáltam kicsit túlmagyarázni a beállítás hogyanját és mikéntjét, mert még nem igazán közismert ez a megoldás.
A golyóscsapágyak korában hajlamos az ember egy ajakbiggyesztéssel elintézni a siklócsapágyas megoldásokat, de ezt a görgőt érdemes egy kicsit kielemezni.
Figyelemre méltó, hogy nem csak a zsinórvezető görgő forog a poliamid perselyen, hanem maga a persely is forog az alatta lévő tengelyen. A görgő és a foglalat között egy karbon alátét akadályozza meg, hogy a fém alkatrészek összeérjenek. A siklócsapágyas zsinórvezető görgő javára írható, hogy kevésbé érzékeny a karbantartás elmaradására, mint a golyóscsapágy. Hasonló megoldást alkalmaztak a régi Power Aero orsókon is, és ezek köszönik szépen, ma is remekül működnek.
A kisebb méretű Aliviók (Shimano Alivio 2500 RA gyorsteszt) csigája a tányérkerékkel azonos öntvényből készül, ezért piros pont jár a bronz csigáért, ami teljes értékű, jól terhelhető szerkezetté avatja a 10000-es Aliviót. Kritika érheti esetleg a tányérkerék tengelyének műanyag perselyezését, de ezt a magam részéről nem tartom különösebben gyenge pontnak. A szerviz tapasztalatok szerint az intenzívebb fegyvernemekben (pergetés, match) is csak több szezonnyi használat után válik zavaróvá a műanyag perselyek kopása. Egy statikus horgászmódszerekhez való orsóban akár egy évtizedig is helytáll a műanyag alkatrész. A perselyek természetesen szabványos méretűek, bármikor cserélhetők golyóscsapágyra, ha valaki mégis tuningolásra szánja rá magát. Jó hír, hogy az arany árával vetekedő mikro-csapágyakkal szemben ezek a közepes méretű golyóscsapágyak egészen szolid áron kaphatók, úgyhogy 1000 Ft körüli áron megúszható a cserealkatrészek beszerzése.
Összegzés:
Az Alivio 10000XTA - kevés golyóscsapágya ellenére - meglepően barátságos, meggyőző szerkezet. Egyáltalán nincs „kezdőorsó-érzése” az embernek, ha a kezébe veszi, bár az árfekvése is elárulja, hogy nem gyerekeknek való, filléres holmiról van szó.
Nyeletőfék megoldása még újdonságnak számít nálunk, de ez csak megszokás kérdése. Aki hagyományos nyeletőféken nőtt fel, az talán nem könnyen vált az új szisztémára, de aki ehhez szokik hozzá, annak ez lesz a természetes. Egy valamit nem érdemes tenni: két eltérő elvű orsóval horgászni egyszerre. Annak csak mellényúlás, elveszített hal és bosszúság lesz a vége.
A nyeletőfék fogalma a köztudatban szorosan kötődik a bojlis módszerhez, ám az Alivio 10000XTA nem csupán bojlizáshoz alkalmas, hanem bármely más nehéz műfajban is megállja a helyét, ahol az erőé a főszerep!!!
