A pergetéssel foglalkozó fórumokon időről időre felbukkan az alábbihoz hasonló kérdés: „Kezdő pergető vagyok, orsót keresek 10000 Ft alatt, mit ajánlotok?”. Erre a kérdésre rendszerint kétféle tipikus válasz érkezik: (1) ha igazán jó orsót akarsz, akkor gyűjtögess még egy kicsit a pénzedhez, vagy (2) pergess azzal, amit ennyiért kapsz. Az új Nexave és Exage orsók megjelenése azok számára jó hír, akik az utóbbi alternatíva mellett döntenek.
Méretsor: | 1000, 2500, 4000 |
Súly: | 350 g |
Áttétel: | 5,2:1 |
Visszaforgásgátló: | fokozatmentes |
Fékrendszer: | elsőfék |
Csapágyak: | 3+1 |
Zsinórkapacitás: | 260 m / 0,25 mm |
1 hajtókarfordulattal feltekert zsinór: | 81 cm |
Ház anyaga: | műanyag (XT-7) |
Dob anyaga: | alumínium |
Tartozék: | 1 db fém pótdob |
Ár: | 8.990 Ft |
A gyártó honlapja: |
A jó minőségű műanyagból készült ház és talp a Shimanókra jellemzően masszív, ellenálló. Az orsókhoz járó két fém dob sem állít kompromisszumok elé a vásárláskor. A Nexave hajtókarja az Exage-nél egyszerűbb kivitelű, de szinte ez az egyetlen említésre méltó eltérés a két széria között. Úgy vélem, ha már valaki olcsó pergetőorsót keres, valószínűleg nem a hajtókaron éli ki a luxus iránti vágyát, márpedig az alacsonyabb ár mindenképp a puritán verzió felé billenti a mérleg nyelvét.
A tesztelt Nexave 4000 FA futásával semmi gond, 15-20 fordulatot vígan elpörög üresjáratban. A hajtómű könnyű járásához egy enyhe sustorgó hang is párosul, de ez csak gyors fordulatnál, és a szoba csendjében tekergetve nyugtalaníthatja a vájt fülűeket. Meggyőződésem, hogy bejáratással ez a surrogás el fog múlni, jóllehet normál sebesség mellett és szabadban használva (ami ugye egy orsónál eléggé tipikus eset :-)) a legkevésbé sem feltűnő.
Elismerésre méltó, hogy a szerkezet terhelésnek kitett pontjaira, vagyis a hajtókar tengelyének két oldalára, és a csigához is zárt golyóscsapágyak kerültek (jusson csak eszünkbe a sokat sztárolt Stradic jobb oldali műanyag perselye!).
A rotor illesztése teljesen korrekt. A hajtókarnál ugyan lehetne kicsit precízebb a csapágyak illeszkedése, de így sem zavaró mértékű a kotyogás.
A Shimano P3 sorozata két felső tagjának, a Nexave és az Exage típusoknak a hajtóműve már bronz csigával készült, ami - a közepes áttétellel együttvéve - a jó terhelhetőséget, és tartósságot szolgálja.
A fék egy vakteszten akár a Stellával is felvehetné a versenyt, annyira simán és precízen működik. A 4,5 fordulat szabályozási tartomány a 15-ös monofiltól a 20-25-ös fonott zsinórig mindent lefed, tekintve, hogy a legnagyobb fékerő 5 kg felett van. A maximális terhelés alatt már az orsó talpa is szenved egy kicsit, de állja a sarat.
A visszaforgásgátlóról ugyanazt lehet elmondani, mint a fékről. Ma már a Shimano gyártmányok teljes skálája ugyanezzel a korszerű technikával van felszerelve, tehát a „teszkó-gazdaságos” modelleket használók sem érezhetik magukat hátrányban a csúcsgépeket hajtókkal szemben.
Az újszerű dobemelő mechanika fejlődéstörténetét és működési elvét az Alivio tesztje alkalmával kimerítően tárgyaltuk, ezért erre itt csak utalást teszek.
Ha nem lennénk megelégedve az orsó feltöltési képével - túl magasra, esetleg alacsonyra kerül az orsón a damil - akkor a dob alatt elhelyezkedő, különféle vastagságú alátétekkel egyszerűen befolyásolhatjuk a zsinórkontúrt.
Az előre szélesedő, enyhén kúpos profil látszólag hibának tűnhet ugyan, azonban megvan a maga létjogosultsága. Mindenki látott, vagy dobott már „madárfészket” az orsójával. Ez a jelenség rendszerint akkor lép fel, ha lazán, egyenetlenül feltekert, esetleg erőltetés miatt a tekercsbe bevágódott zsinórral próbálunk nagyot dobni. Ilyenkor a lepergő zsinór idő előtt magával sodorhatja azokat a meneteket is, amelyeknek a papírforma szerint csak később kellene elhagyniuk a dobot, és máris kész a hajmeresztő gubanc. Az ilyen balesetek ellen véd valamelyest a fenti képen látható zsinórprofil, ugyanis a magukat önállósító, laza menetek jó eséllyel megállapodnak a szélesedő részen, még mielőtt kavarodást csinálnának.
Erre a viselkedésre főleg a lágyabb, fonott zsinórok hajlamosak, és ezzel el is érkeztünk a nagy vízválasztóhoz. Egy korszerű pergetőorsó ugyanis arról ismerszik meg, hogy zavartalanul használhatunk rajta fonott zsinórt.
A teszthez egy 15-ös körüli, közepesen nyűttes, Power Pro-szerű zsineget vettem elő. Azért bizonytalankodom a fogalmazással, mert egy hozzám került orsó gazdája testálta rám a dobon lévő, még bőven használható zsinórt, aminek ő sem tudta bizonyosan a márkáját. Akármi volt is, végigpergettem vele a tavalyi őszt, és a teszt idején éppen lecseréltem az orsómról, így ez volt éppen a kezem ügyében.
A feltöltési kép a várt eredményt hozta. Az excenteres dobemelés jellegzetességét - a dob két szélén kis púp, középen némi horpadás - a mégoly tökéletes, kompenzációs szerkezet ellenére is könyörtelenül kihozza a vékony fonott zsinór. A monofil ilyen tekintetben sokkal elnézőbben viselkedik, ugyanis a merev, vastagabb szál jobban eligazodik a dobon, és elfedi a szépséghibákat.
Az igazsághoz tartozik, hogy elsőre kicsit túltöltöttem a dobot, ezért egy második menetre is rászántam magam, ami lényegesen kedvezőbb eredményt hozott.
Bár a gyorstesztek keretében rendszerint nem kerülnek víz közelébe a megvizsgált orsók, ezúttal nem tekinthettem el az éles próbától sem, hiszen a gyakorlatban dől el igazán, hogy működik a masina a fonott zsineggel.
Először kis wobblereket próbáltam egyenetlenül, össze-vissza tempóban, be-belazuló zsinórral huzigálni. Mindent elkövettem, hogy provokáljam a gubancot, de nem jött a bog, bárhogy erőltettem. Ezután áttértem könnyű támolygókra, hisztis, rángatós csalivezetéssel, de így sem sikerült egy icipici gubancig se eljutnom. Egy bő órát szántam a vizes tesztre. Ennyi idő alatt már bármilyen orsóval bejöhet egy masni, ki merem hát mondani, hogy a Nexave kiállta a gyakorlat próbáját
A bíztató kezdet mellett azonban javaslom, hogy aki igazán jót akar, szánjon rá néhány percet a zsinórprofil kozmetikázására, hiszen csak egyszer kell jól megcsinálni. Az alátétzsinór feltekerését követően a fonott zsinór elejét kézzel spulnizzuk fel a dobra, kiegyenesítve - vagy akár kicsit túl is korrigálva - a mélyedéseket, a maradék 80-90 métert pedig ismét rendesen orsózzuk fel. Így a használatban lévő zsinórszakasz az ideálishoz közeli állapotnak megfelelően tölti ki a dobot, ezáltal minimumra csökken a gubancveszély. Magától értetődik, hogy kerülni kell a dob túltöltését is.
A teszt során természetesen nem alkalmaztam semmiféle alátöltéses korrekciót, tehát a dob aljától kezdve az orsóval csévéltem fel a zsinórt, hiszen csak így alkothattunk a teljesítményéről valós képet.
Összegzés
A Nexave mérsékelt árához képest meglepő teljességgel sorakoztatja fel egy jó pergetőorsó erényeit úgy, hogy csak minimális kompromisszumokra készteti a vásárlóját. Jó választás alkalmi pergetőknek, kispénzű kezdőknek, diákoknak, akik meg akarják ízlelni a műcsalis horgászat örömeit, de nem engedhetik meg maguknak, hogy a Nexave árának többszörösét költsék egy profi orsóra.
