Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a peremfutó orsók fejlesztése napjainkra elért egy olyan szintet, ahonnan nehéz bármilyen átütő újdonsággal előhozakodni. Igazán jelentős ugrásokat inkább csak évtizedes léptékben visszapillantva érzékelhetünk a piacon, de azért évről évre minden gyártó próbál csiszolgatni egy keveset a bevált, befuttatott gyártmányain. A SPRO cég a jól ismert Hardliner orsócsaládja esetében a névhez illesztett „Pro” szócskával igyekszik ráirányítani a figyelmünket a széria újabb fejlesztéseire.
| SPRO Hardliner LCS Pro 10600 | |
| Méret: | 60 |
| Méretsor: | 20, 30, 40, 50, 60 |
| Súly: | 405 g (a katalógusban) 530 g (mért adat) |
| Áttétel: | 5,1:1 |
| Visszaforgásgátló: | holtjátékmentes |
| Fékrendszer: | elsőfék + hátsó nyeletőfék |
| Csapágyak: | 9+1 |
| Zsinórkapacitás: | 300 m / 0,33 mm |
| Egy hajtókarfordulattal feltekert zsinórmennyiség: | 92 cm |
| Ház anyaga: | karbonszálas műanyag |
| Dob anyaga: | alumínium |
| Tartozék: | alumínium pótdob |
| Ár: | 13.800 Ft |
| A gyártó honlapja: | www.spro.nl |
Az adatok rutinszerű számbavétele során egyedül a katalógusban feltüntetett önsúly szúrhat szemet, ami nyilvánvaló elírás. Egy 60-as orsó legalább fél kiló körül szokott lenni a valóságban, hacsak nem vattából van. A Hardliner Pro súlya a méretéhez viszonyítva teljesen rendben van, ennyi anyagnak azért lennie kell egy ekkora szerkezetben.
Az ismerkedés percei során elégedetten konstatálom, hogy nagyon egyben van a szerkezet, hajszálnyi kotyogása sincs a hajtókarnak és a rotornak. A felkapókar átváltása éppen olyan, amilyennek lennie kell. A nyeletőfék kapcsolója akár a botot markoló kéz kisujjával is kezelhető, és a visszaváltása is finom, diszkrét. No és a színe, ez a szép, kormos fekete szín! Már a Passion megjelenésekor örömmel üdvözöltem ezt a matt, bársonyos, gumiszerű bevonatot, ami az esztétikai hatása mellett tapintásra is jóval kellemesebb, mint a fényes, rideg plasztik.
A szokatlanul bőkezű zsírozás az orsó futásán is megmutatkozott. A Hardliner Pro nem az a kimondott „parasztvakító” módon pörgő búgócsiga. 8-9 fordulat után elfogyott belőle a lendület, ami egyrészt a pontosan kihézagolt hajtóműnek, másrészt a „nyári minőségű”, kicsit sűrűbb kenőanyagnak tudható be. Lágyabb zsírral újrakenve 12-13 fordulatig sikerült tuningolni a gépet, ami teljesen normális egy új, bejáratós orsónál.
Általánosságban fogalmazva, a dob egyenletes feltöltésében mutatkozó eltérések annál szembetűnőbbek, minél nagyobb átmérőjű, és minél mélyebb egy orsó dobja. Egy match orsóra 2-3 mm vastag rétegben feltekert damilon nem igazán lehet észrevenni, hogy mennyire korrekt az orsó dobemelése, de egy nagyméretű, mély dob már kihozza a különbségeket. Ennek fényében értékelve a Hardliner Pro zsinórprofilja ötöst érdemel, hisz’ ilyen jót nemigen látni az excenteres/kulisszás mezőnyben.
A hosszú utas fék korrektül, egyenletesen működik a teljes tartományban. Fél kilós alaphelyzetből elindulva, a fékcsillag 2,5 fordulatára 5 kg-ig emelkedik a fékerő. Még tovább srófolva gyakorlatilag állóra fékezhető a dob, ami néha jól jöhet a legdurvább pályákon folytatott „dupla vagy semmi” játékban.
Még mielőtt bárki azt hinné, hogy a csapágyak hiányának említésével a pótdob értékét kívánom kisebbíteni, sietve leszögezem, hogy nem tulajdonítok különösebb jelentőséget a dobba épített golyóscsapágyaknak. Gondoljunk csak bele: a dob mindkét végére odatesszük a csapágyat, majd ezután a fékkel gyakorlatilag „satuba” fogjuk az akadálytalanul forgó dobot. Könnyű belátni, hogy a csapágyakon, vagy a „meztelen” furatban forgó tengely súrlódása legfeljebb ezrelékekben kifejezhető mértékben befolyásolja a befékezett dob forgását. Maradjunk abban, hogy ártani nem használ.
Talán egy fokkal hasznosabb, de általam szintén inkább marketingfogásnak, mint számottevő előnynek tartott tényező a hajtókarfogantyú golyóscsapágyazása is.
Természetesen a csapágyszámot az egyéb extrákkal párhuzamosan „adagolják”, tehát aki az egyszerűbb modell mellett dönt, az a plusz csapágyak mellett néhány hasznos dologról (pl. fém pótdob) is kénytelen lemondani. Vagy pedig megveszi a teljesen felszerelt és csapágyakkal telerakott csúcsmodellt. Hiába, így működik ez a fogyasztói világ! Ha vásárolsz egy digitális kenyérpirítót, akkor egy elemes morzsaporszívót is kapsz mellé ajándékba (amit magadtól eszedbe se jutna megvenni, de nyilván be van építve a kenyérpirító árába).
Na jó, ezt most nem a SPRO-nak címeztem, csak kijött, úgy általában.
| Hardliner Pro csapágyleltár | |
| Tányérkerék | 2 |
| Csiga | 2 |
| Görgő | 1 |
| Hajtókar fogantyú | 2 |
| Dob | 2 |
| Visszaforgásgátló | 1 |
| Összesen | 9+1 |
A csapágyszám ilyen formában való felturbózását persze csak akkor lehetne kárhoztatni, ha emellett a szükséges helyekre nem jutott volna golyóscsapágy, amiről viszont a Hardliner Pro esetében egyáltalán nem beszélhetünk. Sőt, a csiga dupla golyóscsapágyazása példaértékű megoldásnak tekinthető, és a pontos illesztésekkel együtt magyarázatként is szolgál a hajtómű precíz, kotyogásmentes működésére.
Összegzés
A Spro Hardliner Pro masszív, „tömör”, strapabíró jószág, és külsőleg is egy olyan darab, amit szívesen tesz fel a botjára az ember. Amellett egyáltalán nem riasztó az ára sem. Univerzális orsó, amit mintha direkt a hazai pecások többségét kitevő fenekezők kedvéért készítettek volna. Betuszkolhatjuk éppen a „bojlis” vagy „feederes” skatulyába is, de szívesebben veszem ezeket a módszereket a tágabb értelemben vett fenekezés nagy kalapja alá. A nyeletőféket pedig nem kell a bojlisok privilégiumának tartanunk, hiszen bármikor jól jöhet ez a biztonsági berendezés, ha kicsit távolabb lépünk a bevetett botoktól.
