Idén az esélytelenek nyugalmával indultam a Nevis pályázatán. Bár tény, magamhoz képest sok időt és energiát fordítottam az írásra, nem éreztem olyan ütősnek, hogy topon lehessen a cikk, engedve feleségem biztatásának beadtam, és láss csodát, jutalmazták erőfeszítéseimet! Egy Nevis Ryos Match 3500-as orsóval gazdagodtam, remélem végleg, de legalábbis egy-két teszt erejéig biztosan.
Futárszolgálat kézbesítése után még pár órát kellett várnom, míg hazaérve a munkából kezeim közé kaparinthattam újdonsült barátomat. Erről a találkozásról, ismerkedésről írnék pár sort.
Minden reggel úgy kezdődik, ahogy szeretnénk, felébredünk. De nem mindig folytatódik azzal, amivel igazán tölteni akarjuk az időnket. Szerencsére vannak olyan pillanatok, amikor a valóság és az álmok összemosódnak, eggyé válnak, ilyenkor születnek meg a tökéletes napok. Ezekről az alkalmakról írnék most.
Persze a tökéletes napra, ha várunk, nem mindig jön el, de ha teszünk érte, biztosabb a siker. Nem kell hozzá varázslat vagy milliók a bankszámlán. Ami kell, az az elhatározás, és nem árt egy marék szerencse sem. Szerencse a vízhez, a jó időjáráshoz, a megfelelően eltalált etetőanyaghoz.
Nézzük szép sorjában, mire lesz szükségünk és miből élünk! Első a legfontosabb - ami egyben a cikk gerincét is képezi - a hőn áhított és végül megnyert orsó… Azzal kezdem, hogy leírom a száraz tényeket, amit a katalógusból bárki kiolvashat: „grafit-hibrid orsóház, tűgörgős visszaforgás-gátló, S-stroke zsinórcsévélő rendszer”… a lényeg nagyjából ennyi. Az orsó első ránézésre is mutatós, bár számomra még szokatlanul keskeny. Kicsi és könnyű, stílusosan csillogó kis ékszer. Fekete pótdobbal összerakva masszív, konzervatívnak tűnő orsót tarthatunk kezünkben. Az alumínium hajtókar szépen kézbe simul, gumírozott vége biztos, kényelmes fogást biztosít.
Megtekerve a rotor sima, egyenletes rázkódásmentes futását tapasztaltam. Ami számomra kezdésnek furcsa volt, a felkapókar, ha finoman kezeltem, tekeréskor szorulva csapódott le, ha egy kicsit kesztyűsebb kézzel hajtottam fel, tökéletes, akadálymentes volt a visszacsapódás. Remélem, ez később zökkenőmentesé válik. Szintén fényesen csillog a görgős zsinórvezető is.
A Ryos Match rendelkezik egy sekély alumínium és a mélyebb normál méretű karbon dobbal. A dob kialakításának köszönhetően könnyű dobásokat biztosít és vékony zsinórokhoz is ideális lehet. Míg az elsőnek lekerekített zsinór klipsze van, addig sajnos a karbon dob klipszére nem fordított annyi figyelmet a gyártó, de legalább van.
Az orsó első, azaz felső fékes, ami megint csak kedvemre való - az évek során úgy tapasztaltam, sokkal strapabíróbb és precízebb a hátsó fékesekkel szemben, bár ebben lehet, sokan vitatkoznának velem, ezért hozzáteszem, hogy számomra. A fékállító gomb, ami egyben a dobrögzítő is, könnyen használható, kézre áll. A dobot levéve egy kis alátét van a tengelyen. A dobalátét ennél a modellnél is könnyen lejár, erre figyelni kell, hamar a dobra tapad és átszereléskor leeshet. Még szerencse, hogy piros, így könnyű a fűben megtalálni.
A dobot visszatéve egy-két tekerés és próba után azt kell mondanom, hogy a fék is teljesen rendben van ezen a kis masinán. Finom, érzékeny a fékrendszer, egyszerűen lágyítható- keményíthető.
Bár ez egy match orsó és inkább úszózásra illene használni, én sokoldalúságát bebizonyítva methodozásra fogom „kényszeríteni”, társként egy Nevis Ryder Feeder 360H bottal házasítom.
Meglepem a dobokat új főzsinórokkal, a mélyebb fekete kap egy 20-as Nevis Espiritet. Nagyon magas szakítószilárdság, jó csomótűrő képesség, különleges lágyság jellemzi ezt a zsinórt. A sekélyebb alumínium dob 20-as Nevis Xenont kapott, mely speciális színének köszönhetően nagy távolságról is jól látható, ami nagy előnyt nyújt éjszakai horgászatkor is. Mindkét zsinór gyorsan merül a bedobás után.
Szeretek fonott dobóelőkét használni, így még 5-5 méternyi 0,12 mm-es Nevis Technology zsinór is rákerül a dobokra.
Nincs más dolgom, mint hadba állítani az új jövevényt. Első helyszín az Oroszlány melletti Bokodi Öreg-tó. Itt vertem tanyát, ám amit az eltöltött pecáról mondani tudok, az nem valami sok. A szomorú tényekhez tartozik, hogy kicsiny családom nem volt velem, és a halak kapókedve is alábbhagyott. Fogtam 5-6 pontyot, de a legnagyobb se volt több 2 kilósnál. Azt azért megállapíthattam, hogy az orsóval a 60 grammos feederkosarat könnyedén dobtam 70 méterre. A fék - bár nem nagyon kellett volna, próbaképpen állítgattam - nagyon szépen, érzékenyen reagált.
Második vízparti helyszínem, az Esztergom melletti búbánatvölgyi Kerek-tó, amit szakadó esőben kerestem fel, sok hallal kecsegtetett.
A sokkal nem is volt baj, csak a mérettel. „A nagyok ívni mentek”, mondta egy helyi horgász, körvonalazva az aktuális helyzetet. Nem volt mit tenni… Élvezetes pecán voltam túl, bár az orsót nem tudtam semmivel sem igénybe venni, mert itt is 1,5 kilós volt a legnagyobb hal. Az idő múlásával egyre jobban bebizonyosodott, hogy az orsó zsinórfektetése tökéletes, a zsinórklipszbe akasztással pedig gyors, pontos dobások hajthatók végre.
Jött a harmadik helyszín: a Kesztölci Horgásztó. Azt hallottam, itt nagyobb halak is vannak. A jó öreg völgyek közt elterülő víz megközelítése némi földúton történő zötykölődéssel járt, úgy 3-4 km, de így, utólag elmondhatom: megérte. Utamra a családom is elkísért. Nagyon kényelmesen, 10 óra körül kezdtük el a horgászatot. 10 perc se telt bele, és kapás! Itt már az elején is dolgozott a fék, de féltávon halvesztés. Félórás csend, majd megismétlődött az előző eset. Ekkor a horogcsere mellett döntöttem, felkerült egy nagyobb 6-os horog, maradt továbbra is a hajszálelőke ananászos lebegő pellettel.
Újabb 30 perc csend, majd egy repülő bot, amit az utolsó pillanatban tudtam elkapni, már csak a nyele volt kint a vízből. Igen, mondhatom, kopasz voltam… vagy mégsem? A lényeg: meglett a bot és nagyon görbült, de a fék is szépen recsegett, majd visított. A távolság úgy 60 méter, de kilométeresnek tűnt. A szívem nagyon kalapált, mert még nem láttam kopoltyús barátunkat, de éreztem, ez lesz az eddigi legnagyobb halam. Úgy harminc méterre lehetett, mikor úgy gondolta, nem kíván látni minket és menekülőre vette. Ahogy a Quimby is énekli „engedem, hadd menjen…” én is engedtem, az orsó fékén egy leheletnyi csavarás és folytatódott a fárasztás. Nem akartam erőltetni, így hagytam, hogy őfelsége erejét a bot és a fék együttesen győzze le. Végül úgy 10 perc múlva nagy burványok közepette megpillanthattam a halat. Még nem adta teljes valóját csak a farkuszonyát láttam és már tudtam, ez lesz a nagy „Ő”. Ezért jöttünk. Szinte sokkolt a hal látványa, remegő kézzel szákoltuk meg. Üröm az örömben, hogy az eddig mögöttünk toporzékoló halőr - aki úgy óvta a halat, mint egy anyatigris, amit persze megért az ember csak rosszul esik, hogy azt feltételezi, hogy nem vigyázzuk és tiszteljük a megfogott halakat - nem engedte, hogy betegyük a pontyzsákba míg elfutunk a kocsiban maradt mérlegért. Nem volt mit tenni, mérés előtt engedtük vissza a gyönyörű pontyot.
Összefoglalva: az orsó jól szerepelt, az első kézbevételnél tapasztalt felkapókar-szorulás teljes egészében eltűnt. Bár nem akadt 10 kg-nál nagyobb hal vagy egy izmosabb amur az utamba, úgy gondolom, ahogy ezzel a szép ponttyal is simán elbánt, akkor azokkal is felvenné a versenyt. Mind kezelhetőségében, zsinórfektetésben, dobhatóságában, fékteljesítményében felülmúlta az elvárásaimat. A fék egyszer sem tapadt le, a visszaforgásgátló is tökéletesen teszi a dolgát. Csak ajánlani tudom ezt a nagyszerű orsót mindenkinek. Az ára, ha nem is elhanyagolható, szerintem nagyon baráti ahhoz képest, amit a Nevis Ryos Match 3500, technikailag, anyagminőségben és tudásában nyújtani tud. Hosszú időkre hű társa lehet mindannyijuknak.
Az összes tavon végig feedereztem, de meg vagyok győződve arról, hogy ez a modell úszózás terén is ugyanilyen remekül teljesít, bizonyosan sok élményt fog nyújtani új gazdáinak.
Keller Csaba „Kecsa”
