A már megszokott időpontban, július első szombatján került sor az újabb maconkai Tóparti Randevúra, melynek a mi szempontunkból - meglepő módon :) - a horgászat a fő attrakciója. Talán nem is véletlenül… A XI. NMH-Grátisz-BSHE Kupa ugyanis az eddigi legtöbb versenyzőt vonultatta fel, és bizony már a nevezők számát is korlátozni kellett. Mivel azonban sok jó ember „kis” helyen is elfér, végül e sajátos hangulatú verseny ismét betöltötte rendeltetését, ötvözve a módszereket és a kvalitásokat, megőrizve az emberi kapcsolatok, a párbeszéd fontosságát!
Amikor megjelentettük a versenykiírást, pár nap alatt be is teltek a tervezett helyek. Így van ez Maconkán gyakorlatilag minden hagyományos versenyen. Ezúttal azonban a nevezési sorrend volt a döntő, és a lehetőségekhez képest egyszerű szabályzókkal (és minimális nevezési díjakkal) próbáltunk operálni, hogy bárki horgászhasson egy jót ezen a megmérettetésen, függetlenül akár a tapasztalattól és a felszereléstől is.
Hajnalban ólommadárként elindulva úgy gondoltam, hogy a napfelkelte látványa fog először lenyűgözni, de ez két okból is elmaradt. A 95%-os páratartalom ugyanis ködfüggönyt varázsolt a víztükör fölé, így a napot eleinte csak sejteni lehetett. Később a sejtés erős bizonyosságba csapott át, de erről majd máshol. A másik oldalról pedig a várakozók száma rögtön azt sejtette, hogy még tovább kell bővíteni a pályakitűzést. Nem kicsit, nagyon. Pont azok, akik a helyszínen neveztek, kicsit nehezményezték a fennálló bizonytalanságot, de végül is minden lassan(?) a helyére került.
A fenekezők most a hossz- és homlokgáton (I. versenypálya), az úszósok pedig a II., déli parti versenypályán helyezkednek el. Az eddigiekhez képest fordított alapállást az adott kategória versenyzői létszáma indokolta, és bizony mi is kíváncsiak voltunk a várható eredményekre. A gyermekek újra a hagyományos csónakkikötői részen kergethetik a halakat, megfelelő szülői segítséggel.
Mindenesetre így sikerült egy órát csúszni az indulással, ami az emelkedő hőmérséklet kapcsán nem tűnt örömódának, versenyzői és szervezői szempontból sem. A rajtlisták véglegesítése után pár perc erejéig következhetett a barátok, ismerősök észlelése és szerencsés esetben felismerése, majd a sorsolás és az eligazítás. Miután mindenki elindult a horgászhelyére, Unicum - hot-dog - kávé összeállításban részemről életmentésre került sor, aztán a sorsolás eredményének technikai rögzítésére.
Közben a versenyzők elfoglalták helyeiket, és először megkezdődött az etetés, majd fertályóra múlva, 8:30-tól a verseny, a tervezett öt órás időtartamban. A pályabírókkal megbeszéltük, ha jelentősebb hal akad a horogra, akkor beszólnak a horgásztanyára. Egy óra múlva megbizonyosodtam róla, hogy nem a rádió, vagy a telefon rossz, hanem egyszerűen nincsenek még nagy halak. Azért biztatásul egy-egy keszeg már a szákokba került, de volt idő(m) a természeti szépségek tanulmányozására is. Kis kitérőként itt jegyzem meg, hogy még ennyi év után is lenyűgöznek a helyi élővilág apró ajándékai, és azt szeretném, hogy ez így is maradjon mindörökre… Biztató, hogy egyre többen vannak hasonló gondolkodású emberek!
Először a fenekezős szekciót néztem végig. Ismét a két alapstratégia kerekedett ki, a nagy halra váró és így kockáztató, valamit a sok kicsi sokra megy alapú fehérhal-horgászat. Maconkán azonban mindkettő kockázatos, így sokszor érdemes verseny közben is váltani. Ennek oka a nagyhal- és a keszegállomány egyaránt kiemelkedő mennyisége. Megfigyelhető, hogy egy idényben mindkét változat többször is nyerő lehet, tehát ebben sem lehet biztosra menni.
Kiss Béla, aki már sokszor okozott itt meglepetést a kánikulában is amurjaival, most is az első változatra szavazott. Simon Szelina szintén a homlokgáton kereste a halakat, és ismerkedett a helyi körülményekkel, miközben a család másik erősségét, a hosszgát első harmadában ülő Szász Sándort is szemmel tarthatta. Megnyugtatok mindenkit, hogy a hamarosan következő képen nem rá célzott a csúzlival! Csabai Mariann - szintén kedves ismerős a portál olvasói számára - is a hosszgáton próbált szerencsét, amit egy szép dévér hálált meg először. A mérlegeléskor ezért meg is kapta méltó jutalmát, ekkor már sokan cseréltek volna vele…
Döme Gábor a tavalyi, akkor 35.820 gr-os eredményű bajnok most a 8. rajthelyen közelre horgászott pickerrel, és ennek néhány percenként meg is volt a keszeg formájában jelentkező eredménye. Olyan 20 dekagrammos átlagot tippelve félidőben negyven-egynéhány halat fogott, így az átlagpontyból minimum 3-4 hal kellett az elméleti kiegyenlítéshez. Ekkor jelentkezett a közelben az első nagyobb, mintegy 7 kg-os ponty, egy szép nyurga. Hát igen, mi van, ha jön az adott horgásznak egy másik? Gáboron kívül feltűnt még az első (szélső) rajthelyen horgászó Bocsi Szilárd aktivitása is, nála beindultak a kisebb pontyok is. Pár perccel időleges távozásom után Sándor viszont kivarázsolt egy 10 plusszos nagypontyot, így a verseny igen nyíltnak tűnt, de csak az alsó, sekélyebb szakaszt illetően.
Visszatérve az időjárásra. Bár minálunk nem járt egy formás időjós sem, azért a helyi kis állomás adataiból látom, hogy időközben a reggeli (50 cm mélyen mért) vízhőmérséklet a verseny alatt 25-ről 27 fokra emelkedett, a levegő pedig árnyékban is elérte a 30,5 fokot. A légnyomás igen ingadozó, de csökkenő tendenciájú maradt, a szél pedig csak az utolsó másfél órában jelentkezett egy-két bágyadt fuvallattal. Bizony kitartást igényelt a versenyzőktől e meteorológiai szituáció!
Különösen a gyermekektől, szerencsére bőven van szülői gondoskodás! Itt is gyűlnek a halak, bodorka, compó színesíti a fogásokat. Jó dolog látni, hogy van utánpótlás, erre bizony figyelni kell. Ezért is tartom, tartjuk jó kezdeményezésnek a maconkai gyermek horgásztábort, amely idén már második alkalommal kerül júliusban megrendezésre.
Az utolsó órában újra meglátogattam a déli part úszós szektorát. Érdekes, de nem meglepő módon a rakós botok aránya itt a napi horgászatban is évről-évre emelkedik, és most is ez nem csak a gáti elméleti felkészülés kényszereredménye. Igen, ki lehet hozni e távra a pontyokat is. Sok résztvevővel folyik a táplálékkeresési harc, így a halak előbb-utóbb mindenhol(!) megjelennek. Új elem a küszök számunkra örömteli megjelenése az idén, így az éppen haltalan szektorokban erre a jövőben fokozottan figyelni kell! Itt 4-5 esélyest is gondolunk, és nem tűnnek rosszabbnak az eredmények a fenekezőktől sem. Annak ellenére, hogy a „melegben a halak a mélybe húzódnak” hit erős lábakon áll. Hamarosan kiderül majd az igazság e napra is.
Mire eljön a mérlegelés kezdetét jelentő hármas dudaszó, még történt egy-két érdekesség a túloldalon is. Az itt már szokásos dél körüli nyári pontytáplálkozás számos durranós szakítást is eredményezett! Szász Sándor ellenben újra nagy pontyot fogott, és mellette 2-3 kisebbet is. Bocsi Szilárd még többet, de ezen túl nála egy 6-7 kg-os ponty és pár nagyobb keszeg, kárász is található. Döme Gábort elkerülték a pontyok, de végül 84 db halat mérlegelt. Az első rajthelytől indulunk mérni, Szilárd 23.300 gr-ot produkált. Magasan a legtöbb ponty a mezőnyben, mindez a legsekélyebb gáti helyen. Gábor a 8. helyen 18.620 gr-ot fog keszegből. Hárommal mellette Sándor 5 pontya 28.360 gr, és övé a legnagyobb hal trófeája (12.560 gr) is. Mint később, úgy 50 perc mérlegelés után kiderül, ez a fenekezősök első három eredménye. Személy szerint közben még elindulok a fedetlen fővel a hőguta ellen című versenyen, de ha neccesen is, azért még visszaérek a halőrház légkondicionált menedékébe.
A másik mérlegelő különítmény az úszósokat veszi sorra, itt az első az első is marad. Kapuszta Mihály 15.180 gr fogása a jeln körülmények között önmagáért beszél! A számozásról a helyismerettel rendelkezőknek annyit, hogy a körforgalom utáni első helyről van szó, ahol a legszűkebb a meder… A 6. rajthelyen Kaszás Géza a második, 140 gr előnnyel a 18. helyen horgászó Kovács Gergely előtt. A hölgyeknél úszós az első, Takács Ildikó rakóssal is tolva 5.640 gr keszeget varázsol ki a pálya felső vége felé. A második Szelina, a harmadik Mariann. Ismét bebizonyosodik, hogy nem csak írni, de horgászni is tudnak! Összegezve az abszolút első 11-ből csak 6:5 az eredmény a totálisan favorizált gát javára. Ezen is el lehet és kell gondolkozni…
A gyermekeknél Kindlik Ádám túlzás nélkül érett versenyzéssel 6.880 gr-ot fogva a bajnok, az ezüstérmes a tavalyi első Kurunczi Dávid, mögötte a bronzos mindössze 40 gr hátránnyal Gyurcsák Márk. Szép volt, Fiúk!
A BSHE által a résztvevők számára biztosított csülkös babgulyás elfogyasztása után került sor az eredményhirdetésre. A rendezvényt támogatók jóvoltából a 84 induló között összesen 16 trófea és díj került kiosztásra, valamint minden gyermek szokásosan ajándékcsomagot is kapott:
Fenekező I.: Szász Sándor 28.360 gr
Fenekező II.: Bocsi Szilárd 23.300 gr
Fenekező III.: Döme Gábor 18.620 gr
Úszós I.: Kapuszta Mihály 15.180 gr
Úszós II.: Kaszás Géza 9.920 gr
Úszós III.: Kovács Gergely 9.780 gr
Gyermek I.: Kindlik Ádám 6.880 gr
Gyermek II.: Kurunczi Dávid 3.320 gr
Gyermek III.: Gyurcsák Márk 3.280 gr
Női I.: Takács Ildikó 5.640 gr (úszós)
Női II., különdíj: Simon Szelina 3.200 gr (fenekező)
Női III., különdíj: Csabai Mariann 2.700 gr (fenekező)
Ifjúsági I.: Géczi Máté 5.300 gr (úszós)
Legnagyobb hal különdíj: Szász Sándor 12.560 gr (ponty)
Legtöbb hal különdíj: Döme Gábor 84 db
Ifjúsági korú női különdíj: Nagy Bettina
Szép gesztus volt, hogy Gábor a bronzéremért járó feederbotot Bettinának ajánlotta fel! Az eredményhirdetés lezárása előtt a Tóparti Randevú ötletgazdája, Plachy György a Nógrád Megyei Hírlap képviseletében egy halas kopjafát adományozott a BSHE részére, melyen a tervek szerint az aktuális maconkai versenycsúcsok is elhelyezésre kerülnek majd. Köszönjük az Alkotónak, valamint a Felajánlóknak! Itt egyben megköszönném a Nádasdi Elektro Kft., a Maconkai Horgászbolt, a Nagybátonyi Sügér Horgászbolt, valamint természetesen a Haldorádó támogatását is.
A díjazottak csoportképe már az új szimbólum mellett készült el. Ezt követően a horgászok megoszthatták élményeiket az egyéb napi nagyszigeti rendezvényeken (főzőverseny, lovaglás, nótaműsor, stb.) részt vett ismerősökkel, vagy tovább napoztak, sziesztáztak a partokon, esetleg a változatosság kedvéért és élve a kedvezményekkel újra elkezdtek horgászni. Erre lesz a jövőben is bőven lehetőség, mert a nyári főidény okán most 6 versenymentes hét következik!!! Ezzel is hozzájárulni kívánunk a szabadságos hétköznapok varázsához…
Estére aztán elcsendesült a part, és lassan csak az éjszakai horgászok fényei pislákoltak. Újra eltelt egy nap, amely hivatalosan a tó ünnepe. Köszöntünk és köszönjük Maconka! Ám legyen minden nap Ünnep, amikor Szeretteinkkel, Barátainkkal bármilyen vízparton pihenhetünk, vagy éppen versenyezhetünk. A BSHE jelmondatát felidézve zárom e kis beszámolót:
„A tiszta víz az élet bölcsője és egyben feltétele. Jövőnk, így gyermekeink érdekében is óvja a szennyeződéstől a természet benne rejlő, megismételhetetlen értékeit és védje környezetét!”
