- Kávé… - suttogja a párom az ágy szélén ülve. Zárt szemhéjaim mögött felvillan a felirat: „Az Ön személyes beállításainak betöltése”, aztán a rendszer lassan talpra áll. Én persze még nem vagyok talpon, csupán a szemem nyílik résnyire. Megpróbálom az óra számlapját a látómezőm közepébe hozni, mert a kép még csak ott éles. 4 óra 27 perc. Lassan kivánszorgok az ágyból, a gyorsan távolodó kávéillatot követem a folyosón, de nézésem még mindig olyan, mint Bud Spencernek, utolsó filmjeiben… Valahogy így kezdődött számomra a Haldorádó Baráti Kör Horgászverseny, sorban a tizenegyedik.
A következő említésre méltó momentumot úgy 6 óra előtt 10 perccel jegyeztem fel, mikor is Biatorbágyot épp elhagyva telefont ragadtam, nem tudván, hogy Sóskút vagy Etyek felé forduljak. Gyula hamar útba igazított, így a 6-ra megbeszélt időpont előtt 3 perccel már ott is voltunk a biatorbágyi Peca-tó bejáratánál. A korábbi törökbálinti helyszínt most ez a 3,2 hektáros tó váltotta fel, annak nem titkolt reményében, hogy a fogási eredmények markánsan javuljanak az elmúlt versenyekhez képest. Meg kell azért jegyeznem, hogy a Törökbálinti-tó sem egy megfejthetetlen víz, gondoljunk csak Merényi Botond, a Sipos család (idősebb és ifjabb Sipos Gábor), vagy épp Bodnár Sanyi korábbi remek eredményeire. Hogy a „halas” várakozások mennyire teljesültek, az este hatra ki is derült…
Addig azonban sok víz lefolyt még a Dunán, no meg rajtunk is, de haladjunk csak sorjában! A sorsolásnál 21 csapat jelent meg, s reggel fél hétkor el is döntötték egymás közt, ki melyik helyet foglalja el a tó északkeleti, hosszú, egyenes oldalán. Túloldali stégjeiken a helyi horgászok várták a kapást, és - valószínűleg - nézték érdeklődve a negyvenkét versenyző ténykedését.
Érdemes szót ejteni a lebonyolítás szabályairól is, melyek - híven a Baráti Kör korábbi rendezvényeihez - most is újdonsággal szolgáltak. A kétfős csapatok két bottal, azokon egy-egy horoggal, egyórás váltásokban horgászták végig a maratoni, reggel 8-tól délután 6-ig tartó versenyidőszakot. A horgászó versenyző csapattársa mindenben segítségére lehetett a másiknak, csalizhatott, bedobhatott, sőt adott esetben fáraszthatott is, ha a másik bot akcióban volt éppen. A csapatok száma, illetve a helyszín nem tette szükségessé a szektoros értékelést, a csapat által fogott halak össztömege rögtön megadta a végső helyezést is. Megvallom őszintén, előzetesen kicsit tartottam a dolog sikerétől, főképp a horgászattal töltött idő hosszát sokalltam, de a történések minden kétségemre rácáfoltak. Az egyórás váltás ugyanis minden versenyző számára lehetőséget biztosított a megfelelő pihenésre, sőt szomszédolásra, beszélgetésre is. Úgy volt jó, ahogy.
A verseny kezdete előtt fél órával indult az etetés, melynek során a tó és annak uszonyos lakói komoly sokkot kaphattak. Aztán nyolckor, dudaszóra vette kezdetét maga a verseny, s ezzel együtt valami más is… Mintegy varázsütésre, akarom mondani dudaszóra, feltámadt a szél! Egész rendes szellő kerekedett, mely kitartott egész álló nap, s hogy ne legyen annyira unalmas, a pofába fújó nyugati irányútól egész a hátulról fújó keletiig kaptunk mindent. Néha szinte már viharos volt, túlnyomórészt azonban inkább közepes erősségű. Akik nem akartak megfőni a napon, azok örülhettek neki, akik rakóst is használtak, azok kevésbé.
A verseny idejének első felében két csapatról szóltak a hírek, s hogy a tudósítónak ne legyen könnyű dolga, a pálya két végén estek azok a fogások, melyekről - akkor - azt feltételezhettük, komoly eséllyel szállnak harcba az elő helyezésért. A 3-as számú helyen horgászó Dudásék több szép amur és ponty fogásával vétették észre magukat. Az első, s mint utóbb kiderült, a verseny legnagyobb halát jelentő, 4 kiló feletti amur szákba helyezését Dudás54 fórumtársunk egy remek fürdéssel is megünnepelte. A dolog szépséghibája csupán annyi volt, hogy a vízre érkezést nem az öröm, hanem egy rossz mozdulat motiválta. Nagyobb baj azért nem történt, sőt a víz kifejezetten kellemes, fürdésre alkalmas hőmérsékletű volt.
A 17-es helyen horgászó Gabóca és édesapja ebben az időszakban komolyan feladta a leckét az egész mezőnynek. Semmi mást nem csináltak, mint fogtak óránkénti átlagban úgy másfél halat, de azok darabonként két-három-négykilós pontyok, amurok voltak. Mivel feleségemmel épp mellettük, a 16-os helyen horgásztunk, lelkünk épülésének kifejezetten jót tett ez, hisz többé-kevésbé mozdulatlan feederspicceink lehetőséget adtak arra, hogy páholyból figyeljük a történéseket. A dologban nem volt semmi különös, hisz nagyjából ugyanazt csinálták, mint mi. Egy kiadós alapozó etetést követően feederrel horgásztak (a szupertitkos csali csonticsokor volt, egy apró pufival megemelve), és fogták úgy a halat, ahogy mi körülöttük nem. Hogy valaki miért fog egy verseny alatt hat amurt csonticsokorral, azt ne kérdezzétek, én sem teszem. Működött és kész. Ja, és söröztek szépen, talán még a halfogás tempóját is megelőzve…
Persze az említetteken kívül további 19 csapat horgászott még, s köztük voltak olyanok, akik kevésbé látványos fogásokkal, de annál keményebb munkával múlatták az időt. Siposék most is kitettek magukért, ami a verseny első felében inkább komoly „mezőnymunkában” mutatkozott meg, a fogási eredményben kevésbé. De velük mindig számolni kell, ezt számos versenyen bebizonyították már, és ez ezúttal sem volt másképp.
A LA-LA Team tagjai (kedves ráckevei ismerősök) szintén nagy figyelemmel horgászták végig a kiszabott egy-egy órát, párhuzamosan dolgozva a matchbottal és a feederrel. Sanya és családja a tó keskenyebbik végén kapott helyet, és apró kárászokat, azokból sem túl sokat. Pedig kísérletező kedvű barátunk mindent megpróbált, még egy csodacsalit is bevetett. Ezt csak azért mondom, mert a zacskóba beleszagolva kicsit meg is szédültem. Fokhagymás-mentholos minibojli … brrrr, mint valami rémálompite. A csali korábban már többször bizonyított, ezúttal azonban ez sem segített a jó eredmény elérésében.
A feleségemmel alkotott csapatunkban a halfogás kizárólag a párom előjoga volt ebben az időszakban, én nagy akarással nem fogtam semmit. Hasonló volt a helyzet Bodnár Gyusziéknál is, ahol főképp Mariann szedegetett apró kárászokat. Margareték tőlünk nem messze tűvé tették a vizet, de a halfogás - hozzánk hasonlóan - csak nem akart beindulni.
Voltak persze olyanok is, akik nálunknál jobban teljesítettek. Különösen jó volt látni a Sügér Team munkáját, ami - komolyan mondom - lenyűgöző volt. Nekik nem jutott a nagytestű halakból (azért a végére néhány szebb darab is összegyűlt), de taktikájukat nem is ezekre alapozták. Érzékeny pickerek figyelték a vizet, finom végszerelékekkel, a keszeghorgászathoz passzoló élő csali arzenállal, melyből a szúnyoglárva sem hiányzott. Olyan félelmetes tempót diktáltak az apróbb keszegek-kárászok fogásában, hogy őket nézve hamar megszédült az ember. Az épp versenyző horgász folyamatosan húzta a halat, csapattársa pedig levette, szákba rakta a zsákmányt, csalizott, majd adta is vissza a cuccot a másiknak. Így végigcsinálni a teljes versenyt valóban komoly fizikai munka volt.
Míg a verseny első felében kétség sem férhetett a két, nagyhalakkal operáló csapat vezetéséhez, a második öt órában már egyre inkább azt találgathattuk, vajon a keszegek, kárászok fogása nem lesz-e eredményesebb, mint a nagyobb tömegű, de ritkábban horogra kerülő pontyok, amurok horgászata. A második félidőben ugyanis azoknál, akik eddig magasan vezettek a mezőny előtt, látványosan megállt a dolog. Dudásék ekkor már csak ültek, a halak elpártoltak tőlük. Gabócáék a verseny első felében öt amurt és két pontyot tereltek szákba, a második etapban azonban már csupán egy-egy amurra és pontyra futotta. Ráadásul a tónak azon a végén alig-alig ment az apróhal. Erre egyedül a 20-as helyen horgászó Nagyhal Team tudott némileg rácáfolni, akik ugyan a dobogós helyek elosztásába nem tudtak beleszólni, de remek horgászattal a legtöbbet hozták ki a helyből.
S hogy a dolog még inkább érdekes legyen, Siposék is kezdtek rátalálni a halfogás ritmusára, a Gombaxék mellett horgászó No Name Team 2. pedig egész remek második félidőt mutatott be matchboton és rakón. Darabos dévérek gyűltek náluk, egyre követhetetlenebbé téve az érmes helyek alakulását.
A verseny utolsó órájában északi irányból újabb szereplő közeledett, egy kiadós nyári zápor „személyében”. Éreztük, hogy valami még hiányzik… A gyorsan közeledő sötét fellegek láttán a mezőny bősz pakolásba kezdett, mindenki menteni próbálta értékeit, még mielőtt lecsap a mennykő. A mennykő hál’ Istennek elkerült minket (villámlott rendesen, de csak távolabb), viszont esőből kaptunk annyit, amennyit csak egy húszperces zuhé hozni tud. Bő negyedóra alatt elázott minden és mindenki. Aztán a nap is kisütött, és a zápor előtti friss levegő helyét fullasztó, párás meleg vette át. Mérlegeléshez, pakoláshoz ideális…
A égszakadást követően a halak megtáltosodtak, sok csapat ekkor gyűjthetett még értékes kilókat a veszettül habzsoló halakból. Én magam a verseny lefújása előtti húsz percben három ponttyal mentettem valamit a család férfijainak, és nem utolsó sorban a tudósító becsületéből. Aztán a csöpögő, gőzölgő tájban felharsant a verseny végét jelző dudaszó.
Izgatott emberek gyűltek a mérlegeléshez, mert végre kiderülhetett, hogyan muzsikáltak azok a csapatok, akikről ugyan tudtuk, hogy sokat fogtak, de hogy ez mire volt elég, azt nem. Az első elismerő hördülést Dudásék kapták, hisz az első félidőben nyújtott teljesítményük még a gyenge második rész ellenére is tiszteletet parancsoló volt. A kisB és Palkó által alkotott Enduro Teamről is kiderült, hogy tetemes mennyiségű halat sikerült összeszurkálniuk.
Aztán előkerült a vízből a Sügér Team szákja, és az elismerő sziszegések helyét néma csönd vette át egy pillanatra. Azt a mindenit neki! A fiúk fáradt tekintetének oka ott verdesett a szákban, majd 29 kilónyi hal, zömében dévérek (köztük egy-két kiló feletti, majdnem fekete, gyönyörű példány!) és kárászok képében. A mérlegelést követően az ügyesebb fejszámolók már tudhatták, hogy a verseny első helye gazdára talált. Hacsak nem történik valami egész meglepő a későbbiekben…
Az első hely sorsa már valóban eldőlt, de meglepetésben nem volt hiány, hisz rögtön a következő helyen Roba és Sanyi szákjában az előzőhöz nagyon hasonló kavarodás volt. Itt is a dévérek vitték a prímet, s bizony ez is egy dézsányi hal volt, bár a mérleg (két menetben) végül valamivel 25 kiló alatt állapodott meg. Le a kalappal! Elkelt az ezüstérem is.
A LA-LA Team 15 kilót meghaladó zsákmánya is megért egy tapsot, aztán a mérlegelés zajos közönsége Siposék szákja előtt csendesedett el kicsit ismét. Bár a két Gábor arcán az egész verseny során sokszor láttunk bosszús kifejezést, a végére csak összebosszankodtak több mint 21 kilónyi halat. Ez most csak a negyedik helyre volt elég. A Borsos Team szákjában csupán egy ponty és egy amur kergetőzött, de ők a verseny első felének végén túlestek már egy mérlegelésen, így az összeredményt tekintve, a második helyezettől nem egész egy kilóval lemaradva, a harmadik helyre horgászták magukat.
A verseny végeredménye:
| Helyezés | Horgászhely | Csapatnév (csapattagok) | Halak össztömege (gramm) |
| 1. | 6 | Sügér Team (Gombax-Szabó Lali) | 28.780 |
| 2. | 7 | No Name Team 2. (Roba-Cs.Sanyi) | 24.770 |
| 3. | 17 | Borsos Team (Gabóca-Pali) | 23.790 |
| 4. | 12 | Sipos Team (id. és ifj. Sipos) | 21.170 |
| 5. | 3 | Super Kec-Mec Team (Dudásék) | 16.010 |
| 6. | 9 | La-La Team (Kovács Laci-Dvorák Lali) | 15.230 |
| 7. | 20 | Nagyhal Team (Ricsipapa-Gureega) | 13.490 |
| 8. | 4 | Enduro Team (kisB-Palkó) | 11.790 |
| 9. | 8 | Peugeot Team (Német Peti-Marx Gabi) | 10.850 |
| 10. | 16 | Csapatnév az nincs (Nyau-Bogyo) | 8.820 |
| 11. | 11 | Barátok Team (Pocókapitány-Sori) | 7.430 |
| 12. | 1 | Fa-Zék Team (Fan-Offroad) | 5.570 |
| 13. | 21 | Apja-Lánya Company (Sanya-Eszter) | 4.440 |
| 14. | 15 | Best Team (Margaret-Segal) | 3.300 |
| 15. | 22 | Dani-Barni Tíííím (Nyika Dani és Barni) | 2.590 |
| 16. | 5 | Kilós küsz Team (Dávid-Gergő) | 2.560 |
| 17. | 10 | Zergetollas Kazuárok Team (Pisty30-Kipi) | 2.220 |
| 18. | 2 | BodnáRock Team (Bodnar-Mariann) | 1.630 |
| 19. | 13 | No Name Team 1. (Holi-Ria) | nem mérlegelt |
| 19. | 14 | Juhász Team (Jani-Peti) | nem mérlegelt |
| 19. | 19 | Töki Team (Zsolt-Robi) | nem mérlegelt |
A legnagyobb hal kifogója Dudás54 volt, egy 4.330 grammos amurral.
Túl voltunk hát egy jó hangulatú, maratoni versenyen, de az eredményhirdetés előtt várt ránk még a horgászat legutálatosabb része. Összepakoltuk a caffosra ázott cuccokat, s könnyed léptekkel elkuliztuk őket a kocsikhoz.
Remek volt ez a nap, s szerintem mindannyian, akik ott lehettünk, szép emlékekkel tértünk haza a tizenegyedik Haldorádó Baráti Kör Horgászversenyről. Mindig elmondjuk, s ez most sincs másként: nem csupán a horgászat volt élvezetes, hisz az mindig az (na jó, a legtöbbször), de közben sokat dumáltunk, röhögtünk, ettünk, ittunk, mulattunk. Tényleg jó volt! Néhány „életkép” a végére:
A díjazottak képével búcsúzom, megköszönve a Bodnár családnak a szervezést, a Haldorádó Horgászportálnak a szép díjakat, és minden résztvevőnek a szereplést. Találkozunk a tizenkettediken!
Czender Miklós (bogyo)
