Többen is kíváncsiak voltunk a román csapatok sikeres és eredményes horgászatának titkaira, de sajnos választ egyelőre nem kaphatunk tőlük. Hihetetlen mértékben elfáradtak a verseny végére, fizikálisan és szellemileg is szinte teljesen leamortizálódtak. Éppen ezért nem igazán tudtak a rendelkezésemre állni. Viszont a szektorszomszédjaik figyelemmel kísérhették 100 órán keresztül a horgászatukat, félig-meddig betekintést nyerhettek a sikeres horgászatuk „titkaiba”.
Nézzük, mi volt a Pécs Team és a Nutrabaits Carpológia Team véleménye az első két helyezett csapatról.
Szirényi Csaba (Pécs Team) észrevételei a II. helyezett román A’La Carp Teamről:
- Le a kalappal az A’La Carp team előtt! Fantasztikus volt, amit műveltek a verseny során, 18 percenként fogni egy pontyot nem semmi teljesítmény. Bár azt is figyelembe kell venni, hogy a viharos szélnek köszönhetően jókor voltak jó helyen, de javukra írható, hogy éltek is a lehetőséggel. Magában a horgászatukat kevésbé láttam, csak minimális rálátásom volt a tevékenységükre. Egyvalamiben viszont biztos vagyok. Hihetetlen mennyiségű bojlit etettek be a 4 nap során, a dobócső jellegzetes hangját, a „Cobra sziszegését” szinte folyamatosan hallottuk. Éjjel-nappal folyamatosan etettek, így az etetésükön tartózkodó halakat is helyben tudták tartani. A második helyük abszolút megérdemelt, komoly munkát végeztek el a verseny folyamán.
Ács József (Nutrabaits-Carpológia Team) véleménye az I. helyezett Sensor Carp Teamről:
- Már az első pillanatban látszódott, hogy a Sensor Carp Team egy jól összeszokott csapatot alkot. A kapások utáni fárasztások, szákolások és az azonnali dobócsöves etetések mind ezt a tényt bizonyították. A beszélgetéseink során kiderült, hogy ez a román csapat szinte csak a versenyekre specializálódott, minden évben rengeteg ilyen jellegű megmérettetésen vesznek részt. Ennek köszönhetően nagy versenytapasztalatra tettek szert, melyet bizonyít a maconkai versenyt követő Bukaresti Pontyfogó Kupa is, ahol megnyerték a szektorukat.
Érdekes és egyben tanulságos horgászatot mutattak be a román Sensor Carp Team horgászai. Az etetések során csak az első napon, a bójázásnál és az első alapozó etetésnél használtak csónakot. Ezt követően az engedélyezett napi fél órás csónakhasználattól eltekintettek, kizárólag dobócsővel jutatták be az etetőanyagot. Kétféle bojlival érték el a világrekord eredményüket, fehér-csokissal és halas jellegűvel etettek és csaliztak. Érdekes, hogy szinte csak fagyasztott bojlit használtak, a 40-50 kg bojlit hungarocell hűtőládában hozták a versenyre. A bojlijaik puhák voltak, könnyedén szét lehetett őket nyomni. A szerelékük is a vízhez viszonyítva finomnak volt mondható, 6-8-as horog, vékony előke és főzsinór volt a jellemző. Szép, eredményes és főleg fizikálisan igen megterhelő horgászattal lettek elsők a Maconka Kupán, melyet teljes egészében megérdemeltek.
A Maconkai Nemzetközi Bojlis Kupán a legjobb magyar csapatnak a Nutrabaits-Carpológia Team bizonyult. Ács József és Csörgő Tamás nagy hajrával szerezték meg az összetett 3. helyet. E szép eredményt Ács Józsi szerint a következőeknek köszönhették:
- A verseny előtt egy kétéjszakás horgászatra, edzésre mentünk el Maconkára. Ez a rövid horgászat több tanulsággal is szolgált, többek között az etetési helyek kiválasztásához is jó tippeket kaptunk. Rájöttünk, hogy a verseny során keresni kell az esetleges keményebb részeket, kagylópadokat.
- A sorsoláskor nem igazán tudtuk, hogy örüljünk, vagy esetleg bánkódjunk az A4-es, hosszanti gáton található horgászhely miatt. Abban viszont biztosak voltunk, hogy a gát előtti részen rengeteg hal tartózkodik, ezért a taktikánkat is ehhez igazítottuk.
- Az első nap rengeteg bojlit, tigrismogyorót és pelletet etettünk be, melyeket az etetések előtt aromásítottuk, dippeltük. Így próbáltuk minél jobban az etetésünkre koncentrálni a halakat, valamint átcsábítani őket a szomszédoktól.
- Az első nap csak kevés kapásunk volt, mely betudható a rengeteg beszórt etetőanyagnak, de bíztunk benne, hogy ez előbb vagy utóbb megváltozik. Az elején kevés volt az esély arra, hogy a sok etetőanyag közül éppen a csalinkat vegyék fel a pontyok.
- A verseny folyamán a taktikánk a következő volt. Inkább a kevesebb, de nagyobb pontyot akartunk fogni, s ennek érdekében az csak etetések széleit horgásztuk meg. A taktikánk bevált, melyet a fogási átlagsúlyunk is bizonyít. A második legnagyobb, 5,88 kg-os átlagsúllyal lettünk harmadikok.
- A verseny folyamán napról napra egyre több kapásunk volt, és észrevehető módon növekedett az átlagsúly is. A kapások után azonnal 15-20 szem bojlit jutattunk be dobócsővel, vagy etetőrakétával az etetésre. Ennek köszönhetően rengeteg pontyot tudtunk magunk előtt tartani.
- A 100 órás verseny alatt 20 kg bojlit valamint 20 kg pelletet és tigrismogyorót etettünk be. Háromféle bojlival etettünk és csaliztunk, melyek mind fogósnak bizonyultak. A Nutrabaits 3D kissé kiemelkedik közülük, de a gyümölcsös (banán-ananász) és a kaviáros bojli is nyerő volt.
Elnöki vélemény, értékelés
Jelenlegi ismereteink szerint világcsúcsok dőltek meg Maconkán, közel 8 tonna halat mérlegeltünk a verseny során. Nehéz ilyenkor elfogulatlanul nyilatkozni, de egy biztos: nem szabad hátradőlni, hanem következetesen folytatni kell a megkezdett utat! Tudjuk, hogy egy ilyen versenyen számos külső tényező kedvező együttállása (azaz maga a szerencse) is szükséges a kiemelkedő eredmények eléréséhez, tekintettel például az évszakra, azon belül adott esetben a kedvező, frontmentes időjárásra, de akár a vízállásra, vagy a halak ívására is. Itt és most, már a kezdés utáni első órák is azt mutatták, hogy benne van a versenyben a “nagy eredmény”, és az idő múlásával ez egyre jobban beigazolódott, miközben az emberi természetnek megfelelően folyamatosan egyre magasabbra került a képzeletbeli mérce is. Végül 7743,98 kg-os és 2161 darabos fogás született, ami újra átminősíti a vizet, de számomra a profi versenyzőket is. Szenzációs volt a kitartásuk! Gondoljunk csak bele, hogy milyen koncentrációt, és persze fizikai munkát igényelt e fogási mennyiségnél a folyamatos készenlét, hiszen a második csapat 18 percenként fogott ki egy-egy nagyobb halat, vagy a győztes 1 tonna feletti eredménye is már szinte az emberi határokat feszegeti…
A 27 csapat fogási átlaga megközelítette a 300 kg-ot! A halak közül 867 tükrös-, 748 pikkelyes-, 522 nyurga- és 18 koi ponty, valamint 3-3 amur és márna esett - átmenetileg - zsákmányul, köztük több tucat 10 kg feletti példány is. Számomra külön öröm, hogy nem szakadt meg az a sorozat sem, hogy mindenki fog halat a mezőnyből a versenyen. Maga a verseny hagyományosan 100 órás volt, és ezt az időt a csapatoknak szinte pihenés nélkül végig kellett horgászniuk, ha ilyen halfogási lehetőség mellett az élmezőnyben akartak végezni. Minden kifogott halat rádión jeleztek a jelenlévő versenybíróknak, és így gyakorlatilag folyamatos volt a mérlegelés, majd a zsákmány kíméletes visszaengedése. Időszakonként teljes számítógépes kiértékelést kaptak a csapatok, így lehetett változtatni menet közben akár a taktikán is. Az értékelésnél csak a súlyt vettük figyelembe, de a pontyon, az amuron és a márnán kívül más halfaj nem számított be az eredménybe, valamint ugyanez volt igaz az 1 kg-nál kisebb halakra is. Jelzem, hogy nálunk fejenként csak 2 bottal, továbbá behordás nélkül lehetett horgászni, továbbá az etetés is csak a fáradtságosabb kézi technikával volt engedélyezett. Szabályszerűség, sportszerűség! Erről is szól bejáratott versenyszabályzatunk, amiben megítélésem szerint már csak apróbb módosítások válhatnak szükségessé. A verseny objektív értékelését szemlélteti az összevetést jól szolgáló standard kg/bot/nap mutató is, ami 17,209 volt ezen a versenyen. Megjegyzem, külföldön szép számmal vannak objektív összeghasonlítást engedő mutatók, táblázatok. Ott ez természetes értékmérő, ami a fejlesztések és a jó értelemben vett tógazdai verseny alapja. Ha egységesíteni akarjuk a jövőben a magyar bojliSPORTOT, akkor örülnünk kell egymás sikereinek is, hiszen az ország hírnevét nem egy-egy víz, hanem azok összessége, sokszínűsége jelenti, jelentheti. Együtt, egymásért - vagy legalábbis egymás mellett - kell(ene) fejlődni továbbra is. Bízom benne, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel a magyar vízkezelők között sem…
Száma/időszak | Időtartam óra | Csapat/bot | Összsúly kg | Db | Átlag-súly kg |
I./2003.szept. | 93 | 9/36 | 2231,8 | 589 | 3,789 |
II./2004.máj. | 100 | 24/96 | 2880,5 | 1067 | 2,67 |
III./2004.okt. | 100 | 18/72 | 953,36 | 338 | 2,821 |
IV./2005.máj. | 100 | 27/108 | 7743,98 | 2161 | 3,584 |
Összesen/átlag | 98,25 | 20/80 | 13809,64 | 4155 | 3,324 |
Száma/időszak | I. hely: kg/db/átlagsúly | I. hely db | I. hely átlag kg | kg/bot/nap | |
I./2003.szept. | 389,79/58/6,721 | 130 | 7 | 15,999 | |
II./2004.máj. | 315,10/82/3,843 | 135 | 6,27 | 7,201 | |
III./2004.okt. | 148,15/52/2,849 | 75 | 6,15 | 3,178 | |
IV./2005.máj. | 1016,25/215/4,727 | 331 | 6,56 | 17,209 | |
Összesen/átlag | --- | - | - | 10,542 | |
Hogyan alakul a folytatás?
Legelőször is a magyar, a román és a szerb szövetséggel közösen intézzük az elért csúcsok regisztrációját, valamint hitelesítését. 2006-ra újra felajánljuk a MOHOSZ felé a magyar pontyfogó bajnokság megrendezését is. Ma már a túljelentkezés miatt nem egyszerű dolog a szervezés, de hasonló színvonalat szeretnénk az őszi, augusztus 31. és szeptember 4. között tartandó V. Maconka Kupán is. A verseny költségvetése már meghaladta a 2 millió forintot, mivel profi versenyzőket csak jó színvonalú kiszolgálás mellett kell és szabad idehozni. Ismét jól jár az Egyesület is, mivel a maradék bevételt hagyományosan haltelepítésre fordítjuk. Az is ezt bizonyítja, hogy tavasszal a mai napig már 8 tonna hal került a víztározóba. Megmarad a teljesítményekkel arányos díjazás is. Valamennyi csapat érmet, az első 9 helyezett horgászcikkeket, a dobogósok és a különdíjasok pedig emellett még szép kupákat és igen komoly pénzdíjat is vihetnek haza. Itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy képletesen meghajoljak az elért fantasztikus eredmények előtt, és minden résztvevőnek egyben köszönjem meg a korrekt versenyzést, a kialakult baráti hangulatot. Végül szeretném ezúton is megköszönni, hogy ismét mellénk állt a társnévadó Mosella Hungária mellett Bátonyterenye Város képviselő-testülete is, és emellett természetesen még „sok jó ember” önzetlen segítsége is kellett a korrekt és zökkenőmentes lebonyolításhoz. Jóleső érzés, hogy ma már van egy olyan, alkalmazottakból és önkéntesekből álló állandó csapat az egyesületnél, amely képes minőségileg megoldani a nagyobb versenyek lebonyolítását, mondhatom, közmegelégedésre. Így, csapatként, együtt, úgy érzem, mi sem vallottunk kudarcot, mindenkinek köszönet érte!
