XIV. Maconka-SBS Nemzetközi Bojlis Kupa, 2010. május. Ezúttal is a krónikás maradt el, mégpedig alaposan. Az ezüstérmes által jegyzett szép szakmai cikk közelmúltbeli „Haldorádós” megjelentetése és a versenyről szóló hó eleji sajtómegjelenés mellett a lelkiismeretem is egyre erősebben arra ösztönzött, hogy hozzam be végre ezt a lemaradást. Hogy miben? Egy szép verseny és benne egy régen megérdemelt győzelem krónikájának közzétételében Magyarország egyik legerősebb versenyén!
Újra eljött a tavasz és vele az a szokásos feladvány, hogy a nevező csapatokból kik és mennyien kerüljenek be a rangos mezőnybe, immár tizennegyedik alkalommal. Végül azért sikerült megoldani a leckét. Ezúttal a 47 jelentkezőből 26 csapat kapott rajtengedélyt, közöttük egy magyar (LA-LA CARP CIPRO TEAM) és egy külföldi (SBS BAITS TEAM, Csehország) "újonc", akik valójában szintén profik, csak még nem versenyeztek Maconkán.
A tavasz harsány színekkel köszöntötte a versenyt, a sárga virágszőnyeg gyönyörű kontrasztként ölelte körül a kék vizet.
A tájra oly jellemző harmónia időleges megtöréseként azonban már megkezdődött a tározó átalakításának nagy munkálata is, de ez akkor még nem zavarta a jól bejáratott versenypályák kialakítását.
Végül elérkezett az idő és ismét a megnyitón álltunk, ahol a szabályok ismertetése után újra elkezdődött a verseny talán legjobban idegőrlő, helyválasztásra kötelező sorsolási eseménye.
Itt az, hogy hányadiknak tűzheti ki a zászlaját a választott helyre a csapat, az előző verseny sorrendjén alapuló előzetes sorsolás ellenére is pusztán a szerencsén múlik, de magánál a választásnál bizony a megérzések, a tapasztalatok, vagy éppen a már letűzött szomszédok ismerete mind-mind befolyásoló tényező addig a két percig, amíg lehetőség van a gondolkodásra. Van, akinek ez pár másodperc, van, akinek a teljes rendelkezésére álló idő. Ilyenkor minden arc egy külön tanulmány...
Gyorsan, még a sorsolási helyszínen közösen értékeljük a tapasztalatokat. Nituék mentek a "szokott" helyre, de a legtöbben a rendelkezésre álló helyekből a már beváltakat részesítették előnyben. Igen, inkább a biztosnak látszó, mint a bizonytalan. Majd következett a csapatok rajthelyeinek, táborainak kiépítése, az alapozó etetések elkészítése és a rajtra való várakozás most már nem is annyira feszült perceiben a szomszédok közötti szokásos, kisebb-nagyobb élcelődés, vagy "csak" beszélgetés.
Hermesz Zsolt és Gombos Zoli, Bernáth Ádámmal kiegészülve a II. sziget bal szélső helyén próbálta kihozni e helyből az itt és most kihozhatót, abszolut nem sikertelenül.
Batta Laci és Gellértfi Lajos a Cipro színeiben szintén nem az előzetes kívánalmak szerinti "álomhelyre" jutottak, de végig sportemberként küzdve, abból viszont ki is hozták a lehetőség szerinti maximumot!
A HALVILÁG-SPRO-CARP FUN BOILIE TEAM Garai Péter vezérletével a II. sziget már ismert helyén újra az általuk nagyon-nagyon jól ismert amurokat célozta meg. Nem kicsit, nagyon...
Egy összesen öt (!) bajnoki címmel rendelkező csapat Romániából most új néven, de a régi formában ismét a tavasszal mostanában szélsőséges gátra szavazott: Micula Péter és Pongrácz Norbert tehát újra a nagy halakra pályázott a versenyen! A PVTV ROMÁNIA TEAM bemutatja:
Morar Radu és Ács Józsi - ha a sorsolási sorrendből adódóan nem is teljesen önkéntesen, de - "beült" a BIG CARP és a SPRO közé. Ezen harapófogóból a PVTV HUNGARY TEAM bemutatja:
Magánál egy ilyen, sokszor perceken és egy-egy halon is múló versenyen a csapatoknak nem mindig van idejük gyönyörködni a természeti szépségekben. Így az Olvasókon túl Nekik is küldöm e hajnali felvételeket, amikor még bizony a dér jégkristályai is megcsillantak a felkelő nap sugaraitól a harsogóan zöld tűleveleken...
Egy előre megbeszélt éves kihagyás után örömömre szolgált, hogy visszatért a mezőnybe a SILVERBAITS TEAM is. Gerencsér Gáborék az egyik legrosszabbra értékelt helyen csattanósan bizonyítottak, ugyanis itt még senki sem fogott ennyi halat bojlis versenyen!
Néhány gondolat az eredmények alakulásáról is. A verseny elején - mondhatni most már szokásosan - elhúzott a TATA NITU CARP TEAM, sokszor 30-40 cm-es vízből is fogva a pontyokat. Egy nap után ez nem is változott, de a SPRO alternatívaként már 15 amurt tudott felmutatni és harmadikként a homlokgáton horgászó SILVERBAITS PÉCS TEAM EKF 2010 (igen, e hosszú név a kétszeres bajnok PÉCS TEAM törzssgárda csapatát takarja!) tudott még nagyobb mennyiségű halat fogni. A gát ismét "befagyott"! Két nap után aztán az olvadozást a PVTV ROMÁNIA TEAM és a másik végen horgászó német ANACONDA EURO TEAM kezdte meg, de a vezető hármas nem volt veszélyben.
Félidő táján, azaz 62 óra után Nituék és a SPRO között 16 kg a különbség, a pécsiek stabilan még mindig harmadikok, még Péterék a gáton, a csendben nyomuló magyar SBS (nem véletlenül kétszer kétszeres bajnokcsapat!) az I. szigeten és a másik pécsi gárda, a SILVERBAITS a II. szigeten mutat fel kimelkedő eredményt. Közben többen megfogadják a gáti szekcióban, hogy jövő tavasszal mindenhová letűznek, de nem ide... Érdekes, tavaly is ezt mondták...
Az idén szponzorként is megjelenő, mindig harapós HALCAPONE is a "hely kárvallottja", itt most nem segít a jelek szerint tán a varázslat sem. Viszont - és ez a maconkai egyik fő válogatási-kiválasztási alap a halak szeretete és a versenyeredmények mellett - Ők is SOHA nem adják fel!
A Pontybarátok meg harcsáznak is egy kicsit, bár az így kitermelt 40 kg pontyban biztosan jobban esett volna... Ennek ellenére - vagy ezzel együtt - most is ütős a csapat. Úgy gondolom, hogy bennük is ott van egy nagy eredmény lehetősége a jövőben!
A pécsi "hosszúnevűek" a B szektort biztosan uralják, már náluk inkább az abszolut helyezés a tét. Ugye, a kétszeres bajninoki cím itt sem véletlen...
Közben elterjed a hír, hogy a SPRO minden idők amur-versenyrekordját készül felállítani Maconkán, még máshol ez nem igazán a jellemző halfaj továbbra sem. A többiek persze keményen küzdenek és jó látni, hogy minden szebb halnak őszintén örül egy-egy nagyobb eredményekhez szokott csapat is.
Azért az utolsó éjszaka előtt megint vannak izgalmak rendesen. Tata Nitu és Voda Mircea lassulnak, 96 óra után már kevesebb, mint 9 kg az előnyük az ördögi amurvadászokkal szemben. Megint 100, vagy 110 óra után veszítik el a versenyt, miként már ez többször előfordult? A PÉCS, az SBS, a SILVERBAITS, valamint a PVTV ROMÁNIA még az a négyes, ahol lehet a legjobb haton belül mozgás, de az is látszik, hogy a szektordíjazás okán a legnagyobb vesztes a C szektor harmadikja és/vagy negyedikje lehet! Végül nem a végső sorend, hanem a fogások okán "robban" az éjszaka: Nituék 189, az SBS 188, még a SPRO 113, a PVTV ROMÁNIA 108 kg halat mérlegel, addig a SILVERBAITS és a (röviden) PÉCS TEAM már nem tudta ezt a félelmetes hajrát nyújtani! Igen, ezúttal egy olyan, ráadásul maconkai kuriózumként rajt-cél győzelem született a TATA NITU CARP TEAM részéről, amit senki sem irigyelt, mert ha valaki, Ők már régen megérdemelték az első bajnoki címüket! Hogy miért? Többször vezettek 70-90, majd 100, végül 110 órán át is, de mindig "utolérték" Őket. Világcsúcsot jelentő darabszám szerinti összfogásuk is csak a második helyre volt jó az akkori versenyen. Nitu pedig ikon, nem csak a román, hanem az európai bojlisok számára is!
Miután a nagy kérdések eldőltek, eljött a pakolás, majd az ebéd, a beszélgetések újbóli ideje is. Lassan minden összeállt az ünnepélyes eredményhirdetésre is.
Díjakban, elismerésekben most sem volt hiány, köszönhetően a névadó szponzor SBS BAIT, valamint a HALCAPONE HORGÁSZCENTRUM és a KING BAITS tulajdonosainak is. A versenyt támogatta még a PVTV, valamint a SZILAS DRINK (MAXIMUM ENERGY) is.
Elkezdődött az értékelés. Előtte hagyományosan a tízszeres résztvevőknek járó "Hűség és Barátság" díj átadására került sor - ezt most Morar Radu érdemelte ki. Elmondtam, hogy 5221 kg hal került mérlegelésre, ebből közel 1500 kg az utolsó 15 órában. Ez az eddigi 9. legjobb versenyeredmény a nemzetközi Maconka Kupák történetében. A SPRO 77 db-os amurfogása új versenyrekord, miként a C szektor abszolut 1-3. "tarolása" is. A továbbiakban a megszokott módon, visszafelé ismertettem az eredményeket, melyeket részleteiben innen is el lehet érni:
Kiemelésre méltó a két új csapat remek eredménye: a cseh SBS a 10., a magyar CIPRO a 9. helyen végzett. Nyolcadik a mindig erős német ANACONDA EURO-TEAM. A legnagyobb hal díját a 7. helyen végzett PONTY-BARÁTOK TEAM érdemelte ki. A 6. SILVERBAITS TEAM C6-os eredménye az eddigi legjobb fogás az adott helyen a verseny történetében, egy szerb legendás fogást leszorítva!
Hamarosan a szektorgyőztesekre került sor. Abszolut ötödikként a B szektor győztese lett a SILVERBAITS PÉCS TEAM EKF 2010.
Negyedikként a gáti, A szektor első helyezettje a versenysorozat holtversenyben eddigi legtöbb (ketten eddig 12 alkalommal kerültek elismerésre) díjával rendelkező PVTV ROMÁNIA TEAM.
Bronzérmes pedig a másik holtversenyes, az egyenként hatszoros díjazott, kétszeres bajnok páros, az SBS SZIKO-TEAM (Szigetfalvi András, Kovács Zoltán) az elmaradhatatlan Bessenyei Györggyel kiegészülve.
Tőlük mindössze 3,19 kg hallal többet fogva (mindez túl az öt mázsán!) ezüstérmes a HALVILÁG SPRO CARP FUN BOILE TEAM (Garai Péter, Németh Adrián, segítő Boskovics Attila) eddigi legjobb eredményével, abszolut megérdemelten (Péternek ezúton is köszönöm a szép szakmai cikket!)
Végül amit már mindenki tudott. Megszerezte első maconkai bajnoki címét a TATA NITU CARP TEAM, 614,28 kg-os eredménnyel! Ők kapták Ivan Kiralj világbajnok felajánlásában a legnagyobb koi pontynak "járó" különdíjat is.
Mielőtt végképp elcsendesülne a tópart, jönnek az elmaradhatatlan közös emlék- és csapatképek - pillanatkép a jövőnek, a jelen későbbi szép emlékeként!
Amikor már csendesebb a táj, sor kerül a versenyről készült film lezárásaként is a végső értékelésre, amit a csapatok már csak a televízió előtt hallhatnak majd. Akkor azt mondtam, hogy bizony Maconkán a beruházás után sok minden megváltozik, de addig nehéz, ám a végeredményt nézve remélhetőleg roppant sikeres időszak előtt állunk. Mindig fontos, hogy legalább ilyenkor köszönetet mondjak Mindenkinek, aki segítette a verseny lebonyolítását. Ezt itt is örömmel ismét megteszem!
Epilógus: A verseny után egy hatalmas árvíz következett. Szerencsénk volt, mert az adatok alapján és a háló szemrevételezése után láttuk, hogy nem lett jelentős a halveszteség. De a halak féltése és a rémhírek okán a kisördög bennünk is ott lapult addig, ameddig sor nem került a hó végén a román nemzetközi bojlis versenyre, ahol analóg időjárási körülmények között és újra ívás alatt, a nemzetközi Kupával szinte teljesen azonos fajlagos eredmény született. Hogy azt a versenyt ki nyerte meg? Nitu és csapata, de ezúttal amurokkal!!! Kerek a történet, kicsi a világ?!
