Szerencsére vannak olyan versenyek, ahol nem kell a helyszínt és/vagy a szabályokat időről-időre megváltoztatni. Persze mindig lehet tökéletesíteni a rendszert, de ezen esetben az horgászati alapok stabilitása és a szerencsefaktor minimalizálása az elsődleges. A mezőny ereje, az izgalmak, az eredmények pedig folyamatosan úgyis mindent és mindenkit minősítenek! Váltsuk be most együtt két részben a soron következő receptet, azaz nézzük meg együtt, mi is történt a júniusi Európa Kupán!
Négy versenynap után, a végjáték előtt. A krónikás folytatja, remélem az olvasók is. Figyelem! Nem "csak" versenyhorgászoknak!
Péntek, az utolsó teljes versenynap reggele. Mielőtt bármibe belekezdenék, íme a nap keretes története. Az volt a tervem, hogy mivel van végre egy szinte teljes tóparti napom, most aztán mindenkit nyugodtan végiglátogatok. Ám megérkezéskor a mindig vidám Ízvarázs beállít egy akkora fatányéros, válogatott finomságokkal teli reggelivel, ami egy komplett csapat alapozó etetésével egyenértékű. Nekikezdtem, később még öten a stábból csatlakoztak. Nos, a végére felállni is alig tudtunk, sőt én személy szerint örültem, hogy egy korsó csapolt sör kíséretében egyáltalán eljutottam a klimatizált iroda központi számítógépéig. Kicsit meglassult az eredményfeldolgozás... Az is kiderült, hogy este egy gulyáspartira is számíthatunk. Fantasztikus volt ez a program is, rosé-boros koccintással, baráti körben a Felező-félszigeten napnyugtakor! "Ízvarázsék" közben elmesélik nekem, hogy mi módon rémítették meg és hergelték fel csapattársukat azzal, hogy értesítésem alapján kiestek a versenyen induló csapatok köréből. Hasunkat fogtuk a nevetéstől, majd arra gondoltam, hogy számunkra milyen megtisztelő az a tény, hogy egy ilyen álhír mekkorát szólhat egy ember lelkében... Közben azt is pontosan tudom, hogy a már több bojlis versenyen győztes, illetve díjazott "Ízvarázsék" micsoda energiát fektetnek a mesterfogások eltanulásába, a pálya és az ellenfelek feltérképezésébe. A kitartásnak előbb-utóbb ez esetben is lesz gyümölcse...
Visszatérve a reggeli eredménysor kiértékelésére. Még mindig 7 csapat küzd a végső sikerért, sőt a 3. és a 7. között kevesebb a különbség, mint 50 kg! A Halvilág-SPRO eddig bemért 249 db halához (is) egyre jobban felzárkózik a Halzóna és maga a közel 7 mázsával vezető Carping CT is, akik már 226, illetve 205 db halat mérlegeltek. A Total Baits Maconka versenyt vezető átlaga jelenleg 8,85 kg/hal, az 53 fogott példány 469 kg-ot, jelenleg hetedik helyet jelent. Eddig azt gondoltuk, hogy nekik van esélyük a nagyhalas rekord megdöntésére (22 db rekordponty/csapat/verseny), de most már a homlokgáton remeklő, jelenleg a harmadik helyre felzárkózó Big Carp Románia a befutónak tűnő 21 db +10-es rekordponttyal! 3 gáti nagyhalas, 3 inkább kishalas, 1 vegyes fogású csapat a hetesfogatban! Tessék, tessék okosnak lenni...
Péntek reggel, 88 órás állapot
Pénteken - miként már a gasztronómiai blokk szemérmesen szemléltette - egész nap van szerencsém a helyszínről követni az eseményeket. A 100 órás esti részidőig nem változik a trend, a nappal nem annyira a gáté, ugyanakkor az így már a 8 mázsához közelítő Carping CT a felső részen 1 mázsát fog, még a Halzona SK robbantva másfelet, ezzel ekkor már a harmadikok! A gáton a Tom CT tartja előnyét, a harc viszont a PVTV és a Total Baits között tovább folytatódik. A Big Carp RO csapatától már nem lehet elvenni a szektorgyőzelmet. Közben (aki megteheti) egy kis szomszédolás, tovább készülnek a csapatképek, a barátság dokumentált emlékei. A nap fáradtan bukik a horizont alá, hogy holnap új erővel köszönthesse a győzteseket...
Így, a verseny vége felé mindig átbeszéljük az érdekességeket, az esetleges bakikat, a nagy pillanatokat is. Most is voltak érdekes képek, érdekes halfogások és érdekes hal-fogások.
Szombat, valamikor az ébredés és az első kávé között. Ilyenkor már nincs eredmény-kiközlés reggel, de folyamatosan jönnek be az eredmények. Kosár Sanyiék már a másodikok, a Total Baits 6 mázsa felett 2 halnyival vezet a PVTV előtt, itt a Tom CT már nyerő. A további helyezések körül is tisztul a kép, majd délben jön a dudaszó. Vége! Egyenként, sorban jönnek be a lezárt értékelőlapok, a két oldalon a felső részek felől a halőrház irányába halad a mérlegelés. Csodák már nincsenek, a győztesnél 830,30 kg a vége. A második 7, ketten 6, hárman 5 mázsa felett. Sokan lehetetlennek tűnő pozíciókról is szép eredményt tanúsítanak, ilyen például a Team David 4 mázsa feletti eredménye a II. sziget jobb oldalán. Minden hal a helyére kerül, fél kettő magasságában megvan a részletes végeredmény.
Szombat délben, 115 órás állapot, végeredmény
Szombat délben, 115 órás állapot, végeredmény, faj szerinti bontással
Közben a kiérkező versenyzőknek általános ebédelés, ezúttal szarvaspörkölt, kenyér, savanyú. Itt említem meg, hogy a már bevált támogatók mellett az Európa Kupát idén a WATT energiaital is szponzorálta. Kell is a közel 5 napos folyamatos versenyzéshez az energia, ugyanis a többször egy tonnát közelítő zsákmány kifogása, vagy például a sok ezer bojli fizikai erővel történő folyamatos bejuttatása a 100 méteres etetési távolságra komoly fizikai teljesítmény, amely a díjakra esélyes csapatoknál a gyakorlatban az 5 éjszaka alatt bizony csak 10-20 óra pihenést enged meg egy-egy versenyzőnek! A felfrissülést ezúttal is Pintér Brigi, Nógrád Szépe segítette, akitől bizonyára mindenkinek fokozottan jól esett egy-egy különböző ízvilágú, hűtött ital a forróságban. Köszönjük Neki és a WATT gárdájának is a versenyzők és a stáb nevében a közreműködést!
Mindeközben kiállításra kerülnek a díjak, az ajándékok. Összeáll a csapat, mikrofon, hangosító be, emberek a büféből ki, majd a megszokott koreográfia szerint megkezdődik az ünnepélyes eredményhirdetés.
Én az ötödik kávé után sem vagyok teljesen megszokott, ugyanis egyszer kifelejtek egy csapatot (a kontrollerek rögtön szólnak), máskor meg a három Mega Baits csapat pontosabb megnevezése okoz gondot nekem (szerencsére ismét segítenek). Az o.k., hogy a hét végére már kissé tompa vagyok. De milyen fáradtak lehetnek 115 óra után a versenyzők? Mindenesetre alkalmi szinkrontolmácsommal, Sillai Sanyival lassan rutinból megoldjuk a feladatot, pedig neki aztán - pláne a versenyzés után - nem könnyű a körmondataimat sem fordítani.
Először a hagyományos "Hűség és Barátság" díj kerül kiosztásra, ezúttal Kosár Alexander barátunk (EPBC győztes) érte el a tizedik részvételt a versenyen. Majd szép sorban jönnek a díjazottak, a helyezettek. Maconka képviselője a negyedik! Hamarosan eljön a csúcspont is, amikor a dobogón abszolút megérdemelten egy új bajnok áll, a Carping CT, Romániából! Szép volt, Fiúk, őszintén gratulálunk! Csoportkép, búcsúzások, a következő verseny időpont-egyeztetése. Integetés, dudaszó, csend, feltörő fáradtság, azt tompító csendes elégedettség. Igen, még mindig megérte....
Egyfajta utóiratként. A díjkiosztó után számos szakmai jellegű kérdést is kaptam, kaptunk. Mivel a válaszokat nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!
1) Most ez "nagyhalas", vagy "kishalas" verseny volt?
Mihez képest? Az első helyezett vegyes méretű fogást produkált, azaz az 1-től a 15 kg-os halig szinte minden arra járó kopoltyúst megfogtak, az átlaguk még így sem magasabb a versenyátlagnál, amely viszont az eddigi 3. legnagyobb volt. Az első hét csapatot, azaz a díjazottakat nézve "nagyhalas" az átlag 4 csapatnál, kettőnél ez "kishalasnak" mondható. Hasonló a helyzet az egész mezőnynél is, így azt tudom mondani, hogy ilyen súlyhatárnál, ennyi rekordponty mellett is egyik sem, mert a verseny eleve az adott időszakban az adott helyen lévő halakból kifogható legnagyobb össztömegre fókuszál, a profik pedig ilyenkor pedig nem nagyhalaznak. Mivel káprázatos új versenycsúcsként 144 db 10+-os rekordponty került mérlegelésre, mégis a szívemben ez a verseny a statisztikán túl "nagyhalas" marad. Itt jegyzem meg, hogy nagyon sokan keresnek meg magas súlyhatáros versenyek rendezésének helybiztosítása tárgyában, de ellenállok annak ellenére, hogy a számítógép szerint 3, 5, 7 kg-os szortimentek szerint is 70%-ban azonos eredmények születnének. Viszont van az a 30% hely és ugyanennyi ott versenyző, ahol/akiknek a verseny már eldőlne a sorsolásnál és ez bizony a sportérték, az izgalmas küzdelem rovására történne. Ez a verseny lehetőség szerint a jövőben is az esélyegyenlőséget szeretné minden értelemben képviselni!
2) Hogyan lehetséges, hogy az eddigi évek megszokott, változatos gyakorlatával szemben egymás után gyakorlatilag háromszor ugyanarról a helyről lehetett nyerni?
Nos, az EU pályázati átalakítások átalakították a partvonalat, a mederviszonyokat is. A II. sziget bal-középső partszakaszáról lehet először elérni azt a pontot, ahol a Zagyva mederkotrása közelíti az előtározói zsilipet. Az árok és a törés tájolása ráadásul szinte megegyezik az uralkodó széliránnyal. Ha nincs extrém időjárás és vízállás, a medervonulat szinte idevezeti a halat. Viszont a halak hosszabb itt tartásához kőkemény profik kellenek, továbbá ha például a gáton egyszer a verseny alatt csak két-három napon át (szembe)szeles időjárás lesz, akkor mindez valószínűleg édeskevés! Kíváncsian várjuk, mikor kerül ki újra más helyről a következő Európa Kupa győztes. Szerintem már ősszel...
3) Mi alapján lehet ide bejutni? Véletlen, vagy tudatos a román csapatok magas létszáma?
Egyszerű, jelentkezni kell. Nem titok, a törzsgárda csapatokkal együtt leinfózzuk a jelentkezőket. Jó, ha van egy hosszabb versenymúlt, benne jelentősebb versenyeredmény. Botrányhősök kizárva. A kérdés másik részéhez. Tény, hogy nem csak a román profi bojlis horgászok száma, hanem átlagereje sem összemérhető a magyar átlaggal jelenleg, mert ott a profi horgászversenyeknek évekre visszanyúlóan nagyobb súlya, összefogottabb rendszere van. Nálunk még szűkebb a "krém" (lakosságarányosan is), ám ebben viszont nagyon erős csapatok vannak. Számomra megtisztelő, hogy ez az élmezőny évek óta itt van, előttünk fejlődik, alakul....
+1) Hogyan lehet ellenőrizni a csalizást? Biztos, hogy mindenki bojlival horgászik?
Mi is a bojli? Hogyan lehet megkülönböztetni egy gömb alakú pellettől? Mára már elmosódtak a határok a csalik között. Egy dolgot tudunk ellenőrizni, hogy bedobáskor 10 mm feletti átmérővel rendelkező, hajszálelőkés módszerrel felkínált csali kerüljön a vízbe. A szerelékeket egyébiránt szúrópróba-szerűen adott esetben a vízből is ki kell venni a versenyzőknek. A gyakorlatban jellemző a puhább, gyorsan kioldódó bojlik használata. A csapatok egymást is figyelik, folyamatosan, a jó értelemben vett ipari kémkedés általános. Úgy gondolom, nem ok nélkül vagyunk arról is híresek, hogy nálunk nem jellemző a sumákolás, de meggyőződésem, hogy más csali eredményességi oldalról nem is érné meg!
Így, a tudósítás vége felé ismét ajánlom megtekintésre az eddigi 29 maconkai bojlis verseny összevont statisztikáját is, amely Magyarországon egyedülállóan teljes, minden fogott halat érintő számítógépes feldolgozáson alapul. Az adott verseny fogási intenzitását, egyben a víz és a csapatok, azaz a verseny erejét jellemző objektív E-mutató pedig minden versenyre máshol is kiszámítható.
Az eddigi 29 maconkai bojlis verseny összevont statisztikája
Mindenkinek köszönöm, köszönjük a részvételt, a segítséget, a támogatást, a közreműködést! Folytatása következik: Szeptember 16-21-ig a IV. Professzionális Bojlis Európa Kupán, egyben a XIX. SBS - PV TV - Maconka Nemzetközi Bojlis kupán!
