A magyar női válogatott írta a nemzetközi versenyhorgász-történelem utolsó, számunkra legcsodálatosabb fejezetét az elmúlt hétvégén. Oldalunk hasábjairól folyamatosan frissítve megtudhattátok a legfrissebb híreket, eredményeket, a mai összefoglalóban pedig Ambrus Tiborral és Walter Tamással készült interjút olvashattok, akik első kézből számolnak be azokról a „titkokról”, amit az ellenfelek is valószínűleg szívesen olvastak volna a verseny kezdete előtt. Ez többé már nem titok, hanem a számunkra oly kedves és felemelő VILÁGBAJNOKI cím háttere.
A cikksorozat befejező részében nem a részletes eredményekkel szeretnék foglalkozni, hiszen azokat napról napra folyamatosan figyelemmel lehetett kísérni oldalunkon. Most inkább a csapat belső életébe, taktikájába, a sikerhez vezető út részleteibe enged bepillantást a két nagyszerű versenyhorgász és csapatvezető. Ambrus Tibort, a női válogatott kapitányát a csapatról, a segítőkről és az edzések tapasztalatairól kérdeztem, Walter Tamás másodkapitányt pedig a horgászat technikájáról, csalikról és a csalivezetésről. Íme, a teljes interjú:
Ambrus Tibor, csapatkapitány:
- Új kapitányként mutatkoztál be, hogyan sikerült ezt a csodálatos eredményt elérni?
- Ezt nagyon hosszú lenne elmondani. Amikor elvállaltam, akkor arra gondoltam, hogy a játékosállomány adott, van egy olyan versenyzői „garnitúra”, amely képes arra, hogy nagyon jól szerepeljen a világbajnokságon. Történt egy-két változás a csapatban, fiatalítás, mint például Nikolett. A kulcsfontosságú dolog, hogy az állomány adott volt, a hátteret kellett megteremteni. Ne a versenyzőnek kelljen azzal foglalkozni, hogy van-e csali vagy nincs, mikor ér oda a csonti, ki fogja kimérni, ki keveri be az etetőanyagot. Egy olyan hátteret hoztunk létre, ahol minden versenyző mögött két segítő volt, akik helyette mászatták a csontit, rendezték a bábot, keverték az etetőt, így a versenyzőnek csak a versenyre kellett koncentrálni. Fizikálisan is. Ez volt az első, alap momentum. Minden ehhez kapcsolódó dolgot megteremtettünk, mint például a szállást, utazást stb.. Amikor Szalay Ferenc azt mondta, hogy kapitánytársam Walter Tamás lesz, akkor még motiváltabb lettem, mert úgy gondolom, hogy Tomival nagyon hasonló stílust képviselünk: célorientált, teljesítmény-centrikus, anyagiakat és időt nem kímélő csapattársak vagyunk. Ekkor mondtam, biztos, hogy képesek leszünk előrehaladni.
- Hogyan jellemeznéd, értékelnéd a csapatot és a segítők munkáját?
- Az egyéniséget, az individuumot meghagytuk a csapaton belül, tehát, ha a versenyző másféleképpen akar horgászni, mert ő abban jobban bízik, és az is működik, azt is megengedtük volna. Noémi törpeharcsára horgászott mindkét nap, mert ez jobban illik az egyéniségéhez, nagyon gyors, fizikálisan bírja, hogy fogjon 200 darabot ebből a halfajból. A másik négy lányhoz inkább a dévérezés illik a csalivezetés pontossága miatt - abban ők ügyesebbek. Úgy szelektáltuk a dolgokat, hogy személyekre is szabtuk a teendőket. A csapatban az is jó volt, hogy olyan volt, akár egy „ötvözet”: van benne idősebb versenyző, mint Noémi, aki olyan tapasztalt már, hogy tízszeres magyar bajnok, és a többiek felnéznek rá. Ugyanakkor van benne teljesen újonc, mint Nikolett. Így mindenféle tapasztalatú és korosztályú versenyző van közöttük. Amikor vasárnap találkoztam a csapattal és a kísérőkkel, akkor azt mondtam, hogy ezt a versenyt nem az öt ember fogja vívni, hanem húsz, húsz embernek lesz benne a teljesítménye. Ha sikertelen, akkor a kudarca, ha sikeres, akkor az öröm az ő sikerük is. Minden segítő munkája olyan fontos, hogy nem a három órában vagy a kétszer három órában dőlt el a verseny, hanem a tréningek során, hiszen a hatodik ember is ugyanúgy végigtréningezte, végighorgászta azt a 15-20 edzést, amit közösen csináltunk. Az, hogy ki végezte, az lényegtelen, a dobogóra hatan állnak fel. Húsz ember sikerét mutatta be ez a dolog.
- Változtattatok-e a taktikán a két versenynap között?
- Igazából nem. Noémi mindenképpen törpézik, bárhová kerül, a másik négy ember keszegfogással kezd, és akkor vált törpére, ha bizonyos darabszám alá esik a fogás. Tíz percekben mértük, hogy mennyit fognak a versenyzők. Néztük, hogy melyik fajta halból hány dekagramm az átlag, és volt egy adott szám, ha az alá csökken a fogási teljesítmény, akkor váltani kell.
- A szakmai stábról ejtenél néhány szót?
- Olyan szakmai stáb áll a csapat mögött, mint például a Walter Tamás, aki önmagában kétszeres egyéni világbajnok, Schäffer Károly, egyéni világbajnoki ezüstérmes, jómagam is voltam már egypárszor világversenyen helyezett, és Nicolas Beroud, aki a franciák horgászatának nagy tudója. Tehát nem egy kapitány döntötte el egy személyben, hanem egy teljes szakmai stáb. Verseny végén esténként mindig megvitattuk, megbeszéltük, számoltunk és dolgoztunk, hogy most mi a helyzet.
- Hasznosnak találtátok-e a közvetítést?
- Természetesen. Az a fontos, hogy felhívjuk a közvélemény figyelmét, mert úgy érzem, hogy ez a versenyzés a horgászat, a finomszerelékes pecázás Forma-1-e. Ha megismerik, többen kapnak kedvet ahhoz, hogy finomabb szerelékkel horgásszanak, hiszen itt az embereink három óra alatt 180 halat fogtak. Terelgessük efelé az embereket, hogy ne üljenek két napig a tóparton egy kapásra várva, inkább olyan módszert válasszanak, amivel több fehérhalat tudnak fogni, és jöhet közben ponty is. Tulajdonképpen meghozhatja a szponzorok, támogatók kedvét is, hogy befektessenek ebbe a sportágba: akár horgászcikk készítő cég, akár valamilyen másfajta cég, érdemes ezzel foglalkozni, mert kicsi összeggel is olyan sikerrel lehet támogató (és felhasználhatja reklámcélra is), ami jelenleg nagyon ritka. A közvetítés hasznos volt, mert a közvélemény azonnal láthatta az eredményt, nem három hónap múlva, hanem szinte percenként. Ez egy rendkívüli dolog, ilyen még soha sem volt!!!
Walter Tamás, másodkapitány:
- Milyen halfajokra horgásztak a lányok?
- Kétféle halat lehetett kergetni, törpeharcsát és keszeget. A törpe irányába ment el a pálya vasárnapig, a mezőny jó része ezt követte. Ez azért nem volt jó, mert nőtt a fogott átlagsúly. Törpéből a végén már mások is 4-5 kilókat tudtak fogni, ami hét elején keszegből is álom volt. Azzal, hogy mindenki elkezdett törpézni, szektorszinten egyedül hagytak bennünket a keszegezéssel. A második fordulóban az A szektorban, például Gyulánszky Nikin kívül az egész szektorban senki sem keszegezett. Ez nagyobb koncentrációt tett lehetővé a számunkra, mintha más is keszegezett volna. A versenynapokon, ahol ezt meg lehetett csinálni, a keszegezést preferáltuk. Bár volt közöttünk olyan nagy tudású, erős akaratú és minden szempontból zseniális versenyző, mint Rimer Noémi, akit nyugodtam neki lehetett ereszteni a törpéseknek, mert törpével nem lehetett megverni. Aki kívülállóként megnézte, az láthatta, hogy Noémi egészen más módon horgászik, mint a többiek, ő tud 200 törpét fogni, így nyugodtam engedhettük egy olasz, francia vagy angol törpéző karmaiba, nem kellett tőle féltenünk. A többi lánynál nagy valószínűséggel jobb volt, ha megalapozza a fogását két-háromkilónyi keszeggel, és ha a keszeg elhalkul, akkor vált a törpére.
- Szét lehetett-e etetéssel választani a törpét a keszegektől, ha igen, akkor hogyan tettétek?
- Először is három dolgot szorosan össze lehetett kapcsolni. Az egyik az a módszer, amivel a Shimano csapat megnyerte a Klubcsapat bajnokságot. Ők nem választottak szét semmit, viszont az etetésük jelentős részét a föld tette ki, ennek köszönhetően elsősorban keszegeket fogtak, de vegyesen fogták a törpével. Itt volt ezen kívül az Ambrus Tibi-féle Maros Mixes horgászat, amelyben nagyon nagy szerepet kapott a rövid bot, ami a parthoz közelebbi távolság miatt keszegesebb, mint a hosszabb bot. Ebből adódóan is tudtunk ötleteket szemezgetni a halak szétválasztására. Végül pedig: a versenynapokra - ha lehet így fogalmazni - a délpestes iskola taktikáját használtuk. Négy lánynál biztosan, Noémi pedig kétszer is belefeküdt a törpébe zseniális horgászattal. A másik négy lánynál a délpesti csapatnál kialakult módszert használtuk, mi ezzel sajnos elvesztettük a bajnokságot, de látszott a tréningen, hogy a módszer jó. Ennek az a lényege, hogy nem használunk túl rövid botot, bent vagyunk az etetéssel, ahol a törpék vannak, és nagyon nagy élő anyag tartalmú etetőanyaggal megpróbáljuk a törpét magunk előtt blokkolni. Nem lemondani akarunk róla, hanem inkább egy kupacba összegyűjteni, és attól egy kicsit a parthoz közelebb megpróbálunk keszeget fogni. Ennek megvan az az óriási előnye, hogy egy mozdulattal lehet törpézésre váltani, mert összegyűlik a törpe előttünk. Ha bármi történik, akkor ebben benne volt az a tartalék, hogy azt a botot eldobva, egy percen belül lehetett folytatni a horgászatot a törpézéssel. Ez a módszer elsősorban a 8-11 méter közötti botokról szól, nem az 5-6 méteresekről, és két etetésről, amelyben a föld kapja a nagyobbik szerepet. Ha a bevitt limitünket valaki megnézte, akkor láthatta, hogy 10-12 liter föld mellé vittünk 5-7 liter etetőanyagot. Viszont az 5-7 liter etetőanyag annyira ragadós, csirizes volt, hogy szinte az összes élő anyag belement.
- Hallhatnánk néhány szót az etetés technikájáról?
- Az etetéstechnika lényege az volt, hogy a törpés etetőanyag zömét betettük, különben a blokkolás nem működne, mert a törpét nem fogná meg három kis etetőgombóc. Az etetőanyagot, az elő anyagot le kellett törpére tenni magunk elé, a keszegeset viszont nem, keszeges alapozásunk nem volt. Ha valaki megnézte, láthatta, hogy egykezes gombócokkal etettünk, és igyekeztünk ezt végigvinni a három óra folyamán. Halanként dobtunk egy gombócot, de azért itt egy érdekességet megjegyeznék. Kiszámoltuk ezt a föld mennyiséget 120-130 halra, de azzal nem számoltunk, hogy a Barbara vagy a Gyulánszky Niki képes arra, hogy 180 keszeget fogjon, úgyhogy a végén szombatra és vasárnapra át kellett írni a taktikát. Volt, hogy kimaradt gombóc, mert nincsen 180 gombóc a vödörben. Ezek a lányok pedig fogtak 180 keszeget! Ebben az esetben vagy apróztuk a gombócot, vagy kettő-egyet dobtunk, amikor a tempó nagyon felpörgött, mert különben nem lett volna elég a Jóisten földje sem.
- Tamás, mit tudnál elmondani a csalikról, csalivezetésről?
- Törpére elsősorban csontit használtunk a hét folyamán, aztán voltak olyan szituációk, amikor a törpe annyira elfinomodott, hogy érdemesebb volt szúnyoggal csalizni rá, dévérre viszont kizárólag szúnyoggal horgásztunk. Csalivezetésünk lényege az volt, hogy foglalkozni kellett a szélmozgásokkal, hiszen a szombati napon balról jobbra fújt a szél, vasárnap viszont már változó irányúak voltak a széllökések, s ezek az Alcsi tetejét megtolták. Egyértelmű, hogy ha elindul a teteje, akkor megindul az alja is, ezt egy kis vízterületen könnyű kiszámolni. Az Alcsi viszont egy hatalmas vízterület egy velencei evezőspályához képest, itt a víz visszafelé futása sokkal lassabban indul el. A víz alsó részének mozgását úgy tudjuk legjobban lekövetni, ha a szereléket annyira fogjuk vissza, hogy az antenna egyenesen álljon. Ha a szél fújja az úszót és visszahúzzuk egyenes állásba, akkor két dolog történhet. Vagy megáll a szerelékünk egy helyben, mert egyenesen tartjuk az antennát, vagy pedig valamilyen irányba mozdul. Ha mozdul, akkor az maga a vízoszlop mozgása. Mi ezt próbáltuk megtudni, hogy az egyenesen tartott antennánál a szerelékünk jobbra vagy balra megy, illetve középen marad, és ennek megfelelően jobbra, balra vagy középen horgásztunk az etetéshez képest. Főleg vasárnap többször is változtatni kellett a három óra alatt a horgászat helyén az etetéshez képest. Itt nem nagy távolságra kell gondolni, kb. fél méterekre, de bizony az a fél méter másodperceket jelent a kapásnál, amiből az következik, hogy a versenyző nem 150, hanem 180 halat fog a végére.
- Mit tartasz még fontosnak elmondani?
- Biztos Tibor is beszélt róla, de én is szeretnék: példátlan egységű és hangulatú csapattal volt dolgunk, akik reggel, délben, este félszavakból megértették egymást. Ugyanazért az egy célért küzdöttek vállvetve. Én minden reggel fúrógép zajára ébredtem és élőcsalis dobozok, zacskók hűtőbe pakolására feküdtem le. Ez nem azt jelenti, hogy mindig én csináltam! Ezek a zajok kísérték végig a munkát, és mindenki erőn felül dolgozott. Lehet, hogy ez nem kellett volna ahhoz, hogy megnyerjük a VB-t 2-3 ponttal, de mindenképpen kellett ahhoz, hogy megnyerjük a VB-t 14 (!) ponttal. Ebből látszik, mennyire számít az ilyen hozzáállás, itt 100%-ban a helyén volt mindenki részéről minden. Nagyon köszönöm a lányoknak a harmadik világbajnoki érmemet. Ha ezt ők nem így csinálják, akkor ez most nincs meg.
- Figyelemmel kísértétek-e a tudósításokat?
- Folyamatosan nyomon követtük. Nagyon nagy lendületet adott a lányoknak, hogy saját riportjukat hallhatják, és hogy képeiket már aznap este nézhetik a Neten. Ha ez hamarabb elindul, mondjuk hétfő este, ez napirendi pont lehetett volna a csapatmegbeszélésnél, de így is nagyszerű volt. Kettős hatása volt, komolyabbá tette ezt az egész ügyet a lányoknak, elhitték, hogy most figyel rájuk az ország, másrészt pedig bizonyára nagyon sok nézőt hozott a partra. Nagyon hálásak vagyunk a közvetítésért. Láttam már 10-20 ezer embert VB-n, de soha nem női VB-n. Ennyi embert női VB-n még soha sem láttam, mint itt. Ez bizonyára nagyon jó volt, és ért néhány pontot. Nagyon köszönjük!
A versenyrendezést Tom Pickering és Claudio Matteoli is méltatta. Valóban nagyszerű volt, rendelkezésünkre állt a médiasátor, ahol zavartalanul folytathattuk munkánkat. Itt szeretném megköszönni egy rendkívül szerény ember, Bálint Attila segítségét, aki nagymértékben hozzájárult a verseny ilyen színvonalú lebonyolításához és a mi munkánk elvégzéséhez.
Külön köszönet a városban kihelyezett útbaigazító táblákért, amelyek tökéletesen elnavigálták az ismeretlent a verseny helyszínére. A város pompás „vizes” főtere nagyszerű háttérként szolgált e csodálatos esemény megnyitójához és díjátadó ünnepségéhez. Szolnokot mindenki a szívébe zárja, aki egy kicsit is büszke a magyar horgászsportra. Legyünk büszkék rá!
Úgy gondolom, egy ország nevében tolmácsolhatom köszönetünket és nagyrabecsülésünket a lányoknak, a csapat segítőinek és az összes meg nem nevezett háttérembernek, támogatónak, akik ezzel a csodálatos hétvégével ajándékoztak meg bennünket. Nagyon büszkék vagyunk Rátok! KÖSZÖNJÜK SZÉPEN, ÉS MÉG EGYSZER GRATULÁLUNK!
Részletes eredménylista itt letölthető.
A versenyről készült összefoglaló kisfilmet is figyelmetekbe ajánljuk:
A verseny tudósítása során készített összes képet elérhetitek itt:
Balogh Róbert
Videó, fotók: Takács Péter
