Amikor ezt az írást olvassák, már javában zajlik a nagy csata. Túl vagyunk a különböző etetőanyagok és felszerelések tesztelésén, és reménykedve tekintünk csapatunk minél jobb szereplése elé. Előtte azonban időrendi sorrendben, tekintsék át, mit fogtak versenyhorgászaink a különböző szektorokban.
Harmadik edzésnap - szerda
Ezen a napon az A szektorba sorsoltak bennünket, többek között a portugál, az olasz és a német válogatottal. Ez a nap is hasonlóan indult a többihez, néhány apró boga akadt a horogra, majd hosszú szünet következett. Általában megfigyelhető volt, hogy csökkent a halfogás az egész pálya hosszában. Egyedül talán a szélső helyen horgászó portugál csapat jeleskedett, de közülük is csak az 1-es és 2-es helyen horgászók fogtak kiemelkedő mennyiséget. Ők ketten többet zsákmányoltak, mint az egész csapat együttvéve.
Biztosnak látszik, hogy aki az A szektor első pár helyére kerül, nem lehet abban a szektorban megverni. De hát ez csapatverseny, sok minden előfordulhat. Nem voltunk elégedettek a fogott halainkkal - 1,6 kg és 80 dkg közé esett a fogásunk, de később megkérdezve a szomszédokat, ők sem tudtak komolyabb zsákmányra szert tenni. Volt időszak, amikor sorra akasztották a muletteket, de a legtöbbjük leakadt a horogról.
Minden horgászunk rengeteg kapással találkozik mindegyik meghorgászott pályaszakaszon, de hihetetlen nehéz megfogni a rendkívül kifinomult és nagyon jó érzékszervekkel ellátott "okos halakat".
Negyedik edzésnap - csütörtök
A C szektorba kerültünk, a bolgár és az orosz válogatott közé. Ebben a szektorban kapott helyet a hazai válogatott úgyszintén. Ma ismét kétféle etetőanyagot próbáltunk ki. Az egyik Sensas keverék, a másik Jose Calado négyszeres portugál bajnok speciálisan bogára kifejlesztett etetője.
A mai napon, a fogások nagy részét a mulettek tették ki, néhány boga mellett. A pálya ezen a szakaszán a Sensas bizonyult fogósabbnak. A portugálok nagyon kevés halat fogtak, bár a mi egy kilogrammnyi (legtöbb) fogott halunk magasan jobb eredménynek számított, hiszen a házigazdák egyike sem lépett efölé. Az olasz versenyzők pár dekával fogtak csupán többet. Egyértelműek tűnik, hogy az "Azurrik" nagyon érzik ezt a pályát.
Érdekes dolog, hogy a matchbottal való horgászatot többen is próbálják, ma például délután az egész olasz válogatott így próbált halat fogni. Hát az eredményessége erősen megkérdőjelezhető. Az angol csapat, akik legendásan jó matchbotos horgászok, félóránként tudtak fogni egy-egy pici márnát. Nincs értelme vele foglalkozni.
Ez a verseny is egyértelműen a technikás rakós botos horgászatról fog szólni. Míg a hét elején 11,5 és 13 méter hosszú bot is elegendőnek bizonyult, mára már a leghosszabb 14,5 méteres botoké lett a főszerep. Az ideális gumivastagság 0,9 mm. A végső győzelemre is esélyes olasz csapat horgászatát figyelve, kezdetben megdöbbenve tapasztaltuk, hogy milyen hosszú zászlóval horgásznak. A vízmélység az E szektor kivételével 2-2.5 méter. Ez normális esetben 3 tagos topset hossznyi zsinórt igényel. Az olaszok azonban legalább 1,5 métert még ráhagyva nagyon hosszú sleppel hagyják a szereléket és a csalit természetes módon sodródni. És pont ez a lényeg: TERMÉSZETES módon. Így nem rángatják a szerelést, és nagyon finoman vezetik. Az úszójuk maximum 0,3 gr. A halál finom cucc nagyon kapós. Az eredményes technikát persze ellestük, és már mi is eredményesen alkalmazzuk.
Ötödik edzésnap - péntek
A mai napon egy órával korábban kezdődött a program. A D szektorba kerültünk, a "változatosság" kedvéért balról a bolgár válogatott, jobb oldalról ismét az olasz csapat közé. Ebben a szektorban horgászott még a cseh és a francia válogatott is, az esélyesek közül. Mára kiforrta magát az a két féle etetőanyag, amely számításba jöhet. Ezt ismét 3-3 horgász próbálta a csapaton belül. Az első percekben néhány apró géb és küllő akadt horogra, de hamar jelentkeztek a bogák is. De nem kellett sokat várni és szákba került az első mulett is. A legnagyobb problémánk, hogy nagyon sok mulettet elveszítünk, főleg azokat, amelyek testbe akadnak, mert elég gyakran előfordul ez is. De elveszítjük általában azokat a megakasztott halakat is, amik az akasztás pillanatában kivetik magukat a vízből, néhány méteren belül akár többször is. Ezek kirázzák a szájukból a 22-20-as méretű horgot. Nagyobb horoggal meg nincs kapás. A szomszédban horgászó olaszok, azonban lényegesen jobb arányban terelik szákba a megakasztott halakat. Közvetlenül Nagy Attila mellett horgászó Gabba, minden harmadik halát meg tudta fogni átlagban.
Míg a mi horgászaink, fele olyan hatékonyan tették mindezt. A horgok széles arzenálját próbáltuk ki ebben a szektorban, ahol nagy valószínűséggel azon fog múlni a győzelem, hogy ki tud több mulettet megfogni. A legfogósabbnak a Kamasan 512 jelű horog vált be, 20-as méretben.
Ezen a napon még az ünnepélyes megnyitó volt hátra. A kapitányi értekezleten már kisorsolták a szektorokat is, így Döme Gábor az A szektorba, Katus Gyula a B szektorba, Magyar Szilárd a C szektorba, Nagy Attila a D szektorba, míg az E szektorba Ambrus Tibor került.
Hajrá magyarok!
