56 óra utazás után éjszaka értek a Palics nagyságú Ponte de Sor városkába. A buszvezetők állandóan váltogatták egymást, a versenyzők meg majd három napig a járműben ettek és aludtak... A verseny harmadik napján, a C szektorban, amikor Vlado és Ivan egyszerre fárasztott, elfogyott a szomszédok türelme, attól a pillanattól mérgesen toporogtak a csendes sportot űző versenyzők.
Az idénre tervezett VI. Pontyfogó Világbajnokság megrendezését a FIPSED megvonta Bulgáriától, mivel a csapatuk nem szerepelt a tavalyi, olaszországi VB-n. Így Portugália, az újonnan megválasztott házigazda örömére és az először porondra lépő Szerbia és Montenegró csapatának riadalmára a Ponte de Sor település melletti Montergil-tavon kellett a versenyre beszerelni. Az előbbi ország öröme érthető, viszont az SZM csapata elé a még leküzdhető bulgáriai pár száz km helyett, egyszeriben barikádként emelkedett a pár ezer kilométeres Portugáliába vezető út.
Emlékeztetőül, Szerbiában a pontyfogó horgászok hivatalos országos szövetsége csak 2003-ban alakult meg, és a versenyhorgászatban uralkodó anyagi viszonyok miatt, a tavalyi világbajnokságon való részvételről a válogatott lemaradt.
Most hogyan tovább? Szponzor és elegendő pénz hiányában, hogyan lehet Portugáliába eljutni? A lehetetlennek tűnő patthelyzet miatt az SZM csapat kijelölt tagjai közül többen lemondták a szereplésüket.
Ivan Kiralj, Bratislav Bukumirović, Predrag Šimšić, Pero Petrašević, Vladimir Patarčić, Bratislav Krstić és Bojan Bojanić vállalták a szinte lehetetlent. Extra gyors vízumintézés, támogatók utáni kutatás eredményeként, 10 vajdasági és még 4 más segítő jóvoltából, a csapat hat országon keresztül egy utánfutós kombibusszal nekivágott a 3300 kilométeres útnak.
56 óra utazás után, éjszaka értek a Palics nagyságú Ponte de Sor városkába. A buszvezetők állandóan váltogatták egymást, a versenyzők meg majd három napig a járműben ettek és aludtak. Még az utolsó éjszakát is a buszban töltötték. Pár óra szundikálás és a rögtönzött kinek mije van reggeli után, csak szerdán állították fel sátraikat a verseny táborában. S míg a többiek sátrat vertek, Pedja és Pero nagy igyekezettel nekilendült a bojlikészítésnek. Mosolyogtak is a lakóbuszokkal és szakácsokkal érkező franciák a kotyvasztó szerbiaiak láttán. Fényképezőgépeikkel meg is örökítették a furcsa jelenetet. A délután fél hatkor megrendezett megnyitó ünnepség befejezte után, a táborba érve, tudatosult a csapat tagjaiban, nem állom, hanem valóság, hogy a helyszínen, a világbajnokságon vannak. Mielőtt végre aludni tértek volna taktikai megbeszélést tartott a csapat.
A csütörtök délelőtti sorsoláson a a szervező odaítélte a csapatoknak az egyenként 8 méter széles kijelölt helyeket. A 13 órakor kezdődő verseny első öt és fél óráját Szerbia és Montenegró csapata a meder feltérképezésével töltötte. Ebben segítségükre voltak a nagybecskereki Carp Sistem mélységmérő ólmai és a Ceacor cég kúpos, többszínű távolságmérő zsinegei.
A csúcsértékű (110 m feletti) dobótávolság felénél a csapatok nagy törést észleltek. A későbbiek folyamán derült ki, hogy ez hely csak a versenyméreten (2 kg) aluli halak búvóhelye. Akik oda összpontosították az etetést, és onnan próbáltak horgászni - mint a házigazda portugálok is -, nagy hibát követett el.
Szerbia és Montenegró csapatának a sóderes medrű, kristálytiszta, mély vizű tó azt sugallta, hogy a pontyai nem kimondottan növényevők. Ezért a 8-14 milliméteres bojlikat kagyló, rák és tengeri hal ízének hozzáadásával készítették. (Meglepetésre számítva még kolbász ízesítésű bojlit is gyártottak.)
Következhetett az etetés és a bojlik megválasztása.
Az elkészített pelletseket, bojlikat és kevés csemegekukoricát, mindössze 5 perccel az éjszakai etetést tiltó jelzés előtt, etetőrakétával juttatták be, sokkal nagyobb távolságba, mint a többi csapat.
A világbajnoki verseny első éjszakája csendesen, kapás nélkül telt el. Hajnalban Pedja utasítására az A szektorban SBS fehércsokoládé ízre váltott a csapat. Be is futott egy 2,65-ös ponty. Egy óra múlva jött a másik is (2,60). Ebben a szektorban bejött a váltás.
A B szektorban a két Bratislavnak is sikerült méretes pontyot fogni.
Csak a C szektorban horgászó palicsi Tőzeg-tavi növendékek Ivica és Vládó nem iratkoztak még fel a halfogók közé. Az ő szektorukban, az erre a vízre termetesnek számító 4,6 kg-os és 5,15 kg-os kifogott pontyokkal, a Dél-Afrikaiak vezettek.
9 óra 45 perc. Ivica Kiralj a C szektorban beindult. A kifogott 6,10-es pontyával, amint később kiderült, egyben kifogta a világbajnokság legnagyobb halát is. Majd, mint ha sorban állva várakoztak volna, jöttek egymás után a 3; 2,3; 2,95-ös példányok és a C szektoros vezetés. Ebben a pillanatban a világbajnokságon Szerbia és Montenegró csapata vezetett!!!
Nappal 30-34 °C, éjszaka hűvös volt. A tó nagyhalai bandába verődve parádézták végig a Montergil-tavat. Miután a C szektorban versenyző SZM csapatának tagjai a második napon is kifogták a 3-4 darab pontyukat, felkeltették a mellettük horgászó franciák érdeklődését. A szomszédok lassan egyre jobban közelítették szerelékeiket Ivanék jelzőbójájához. Mivel a palicsi páros előzetesen már a zsinegein bejegyezte a dobótávolságot, jobbnak látta eltüntetni a franciák elől a céltáblát.
A verseny harmadik napján, amikor ugyanott a C szektorban Vlado és Ivan egyszerre fárasztott elszakadt a szomszédok cérnája, attól a pillanattól mérgesen toporogtak a máskülönben csendes, békés sportot űző versenyzők.
Időközben az A szektorban Szerbia és Montenegró csapata 20 órán át nem fogott halat, a Románok megközelítették, az Oroszok, pedig el is kerülték őket. Tanácskozás következett majd bojlicsere. Nemsokára rá bejött 4 darab ponty, amelyek közül csak egy volt a méretes. A többi 3 db, az egyenkénti 1,950 kg-os súlyával mintha ikertestvér lett volna, méreten aluli volt, azaz az összegzésből kimaradt.
A 72 óra lejárt. A szektorbíró elsőnek gratulált a világbajnokoknak. Az első helyen 79,550 kg hallal és 0,5 negatív ponttal, Románia csapata előtt (52,500 kg hal, 0,7 pont) Szerbia és Montenegró csapata végzett! A bronzérmes horvát csapat 37,100 kg halat fogott, és 13 negatív pontot gyűjtött össze.
Ivan Kiralj és Vladimir Patarčić mellére a csapatvilágbajnoki arany mellé felkerült a világbajnoki páros címért járó második aranyérem is. 44,500 kg pontyot fogtak. Megelőzték az oroszországi Tolarik Dimitrije és Mikhilov Mikhalia (30,300 kg), valamint a romániai Leopola Denk és Tincu Didicuano párost (26,700 kg).
Hazafelé újabb hatvan órás zötyögés következett. Huszonegynéhány legőszintébb barát várta Újvidéken a beérkező világbajnok csapatot. Szabadkára érve Vladót és Ivánt a Tőzeg-tavi horgásztársak, barátok, és többek között a polgármester is üdvözölte.
Mindkét helyen a világbajnokok megköszönték a támogatók segítségét, ami nélkül a világbajnoki arany csak álom maradt volna.
