Szerbia és Montenegró adott otthont nemrég a világ legügyesebb ifjú horgászainak, míg most (az egykori Jugoszlávia egy másik utódállama) Horvátország fővárosa várta a női versenyzőket. Zágrábban került megrendezésre a női világbajnokság, amely újabb fantasztikus magyar sikert hozott. A csapat a harmadik helyen végzett, Hajdú Lívia pedig VILÁGBAJNOK lett egyéniben! Ezzel megszerezte Magyarország első női egyéni világbajnoki címét. A nem hétköznapi eseményekről készült rövid beszámolóból kiderül, mi volt a siker titka, és a néhány, fárasztás közben készült fantasztikus felvételben a Haldorárdó olvasói gyönyörködhetnek elsőként.
A 12. Női VB Zágrábban, a Jarun tavon zajlott, ugyanott, ahol hét évvel ezelőtt a nemzetek világbajnokságát, illetve pár évre rá a klubcsapat VB-t bonyolították le. Magyarországot a Gálné Marika (csapatvezető), Devecseri Józsefné, Hajdú Lívia, Hunyady Adrienn, Praschek Ágnes, Rudnay Csilla és Sajóvölgyi Erzsébet összetételű csapat képviselte.
Az evezős versenyeknek is helyszínt adó pálya jellegzetessége volt az egyenetlen meder 2,5-4 m körüli mélységgel, amelyet a 11,5 m-es rakós bot távolságában mértek a hölgyek. Matchboton 4-4,5 m volt a mélység. Tavirózsákban és egyéb vízi növényzetben is gazdag a víz, melynek szinte teljes egészét levágták az edzés kezdetére. Mivel az időjárás nem volt különösebben meleg, a növényzet szerencsére nem nőtt meg jelentős mértékben a hétvégére, ennek ellenére sok helyen nem volt egyszerű a horgászat, főleg ha termetesebb halat akasztott az ember.
A tó jellegzetes halai a bodorkák, törpeharcsák, dévérkeszegek (közöttük néhány igazi „nagydévér”) valamint több kilós amurok és busák voltak. De nem lehetett megfeledkezni a szák közelében fogható naphalakról sem.
Az edzésen tapasztaltak alapján az amurokat és a busákat (utóbbiakat minden esetben külső akadással) csak rakóssal lehetett megfogni. Bármilyen furcsán is hangzik, de ezek a nagytestű halak matchbottal kivehetetlennek bizonyultak! A bodorkákra és a törpékre rakós bottal és matchbottal egyaránt eredményesen lehetett horgászni, de ez is igazából csak akkor működött jól, amikor a nagyhalak nem voltak jelen az etetésen.
Ennek megfelelően a rakósra igazából kétféle típusú szerelék kellett. Az egyik egy „univerzális” jellegű szerelék volt, amellyel meg lehetett fogni a kisebb halakat, a nagy dévéreket, de az esetlegesen beugró amurt is. Ez 1 gr körüli úszóból 16-os főzsinórból, 14-es előkéből, 14-es horogból állt. A másik pedig kifejezetten az amurra készült: vastagabb, minimum 16-os előkével és nagyobb horoggal ellátott szerelék volt. A két legjobb gumiméret az 1,4 illetve 1,6 mm-es vastagságú volt (Milo Krepton Pole HP gumi). A matchbotra készült csúszó úszós szerelék lényegében a bodorkák, a törpék és a dévérek fogására szolgáló biztonsági peca volt.
A magyar csapat tagjai nem teljesen azonos keveréket használtak a versenyen. Mindenki azt vethette be, amiben bízott, és ami eredményesnek bizonyult számára az edzésen. Ennek ellenére a némi földdel kevert kaja színe közel azonos, sötét, barnás árnyalatú volt mindenkinél. Csaliként bábot, csontit, vágott gilisztát, és etetőszúnyog helyett közepes méretű tűzőszúnyogot használtak leányaink. A horogra szúnyogot, csontit és bábot is tűztek.
Az edzésen tapasztaltak alapján a magyar csapat taktikája leginkább a nagy halak (amurok és dévérek) céltudatos megfogására irányult, miközben természetesen nem mellőzték a könnyen megfogható kisebb méretű halakat sem. Az első és a második forduló között nem volt jelentős taktikai váltás, a feladat lényegében ugyanaz volt, amelyet nagymértékben befolyásolt az adott helyből kihozható maximum. Magyarra fordítva, ha nem volt amur vagy egyéb termetes hal a horgászhelyen, akkor azt nehéz volt megfogni… A lányok által edzésen begyakorolt technikák és apró trükkök a második napon minden (!) csapattagunknál parádésan működtek. Mindenki fogott amurt vagy nagy dévért, amellyel szinte letarolták a mezőnyt. Első nap a hatodik, másnap viszont az első helyen végeztek leányaink. Így csapatunk a két nap után, szoros versenyben végül a bronzérmes lett. Az igazi nagy durranás azonban még hátra volt. Ugyanis Hajdú Lívia egyéniben világbajnok lett!!!
Hely | Név | Nemzet | súly | össz helyezési szám |
1 | Hajdú Lívia | Magyarország | 19220 | 2 |
2 | Tagliaferri Franca | Olaszország | 14660 | 3 |
3 | Justa Kamila | Lengyelország | 8900 | 4 |
4 | Pollastri Simona | Olaszország | 15670 | 5 |
5 | Locker Wendy | Anglia | 14110 | 5 |
6 | Nadan Valerie | Franciaország | 9100 | 5 |
7 | Scotthorne Sandra | Anglia | 8780 | 5 |
8 | Dagnall Clair | Anglia | 8530 | 5 |
9 | Garot Marie-Lise | Franciaország | 8570 | 6 |
10 | Sajóvölgyi Erzsébet | Magyarország | 6440 | 7 |
11 | Angelova Albena | Bulgária | 10760 | 9 |
12 | Pasotti Giovanna | Olaszország | 8370 | 9 |
13 | Dagnall Helen | Anglia | 10930 | 10 |
14 | Švehlová Šárka | Csehország | 8350 | 10 |
15 | Ribeiro Raquel | Portugália | 6190 | 10 |
16 | Trešcin Biserka | Horvátország | 5990 | 10 |
17 | Štargl Suzana | Horvátország | 13400 | 11 |
18 | Štruncová Ivana | Csehország | 6060 | 11 |
19 | Bloch Astrid | Németország | 12290 | 12 |
20 | Pickering Emma | Anglia | 8970 | 12 |
... | ||||
24 | Rudnay Csilla | Magyarország | 4850 | 12 |
... | ||||
30 | Devecseri Józsefné | Magyarország | 4060 | 14 |
Praschek Ágnes | Magyarország | 8640 | egy fordulóban horgászott | |
Hunyady Adrienn | Magyarország | 1610 | egy fordulóban horgászott |
hely | Nemzet | súly | össz helyezési szám |
1 | Anglia | 51320 | 37 |
2 | Olaszország | 49720 | 44 |
3 | Magyarország | 44820 | 49 |
4 | Horvátország | 38250 | 65 |
5 | Franciaország | 31330 | 68 |
6 | Németország | 32890 | 77 |
7 | Portugália | 30390 | 80 |
8 | Lengyelország | 29210 | 81 |
9 | Csehország | 30430 | 87 |
10 | Bulgária | 28780 | 87 |
11 | Szerbia és Montenegró | 23200 | 100 |
12 | Finnország | 17600 | 106 |
13 | Spanyolország | 15140 | 111 |
14 | Szlovénia | 16570 | 112 |
15 | Dél-Afrikai Köztársaság | 12760 | 126 |
16 | Bosznia Hercegovina | 15440 | 130 |
Első női egyéni világbajnokunkat, Hajdú Líviát kérdeztem meg a verseny végén arról, mi a „titka” annak, hogy mindez sikerült.
- Nem tudom, hogy mi a titka a győzelmemnek, csak azt sejtem, hogy mi járulhatott ehhez hozzá. Értem ez alatt például a céltudatos nagyhalas rakózást, mely az egyik kedvenc módszerem, és amelyet előszeretettel végzek, amikor csak lehetőségem adódik rá. A tíz kiló körüli pontyokra történő horgászatok egész biztosan segítségemre voltak abban, hogy a tízméteres szektoron belül tudtam tartani, és sikeresen ki tudtam fárasztani a verseny legnagyobb halának bizonyuló 6,5 kilós amurt, de a szákolásnál is jól jött a nagypontyos gyakorlat. Az is fontos volt a sikeres szerepléshez, hogy egész héten jól fogtam a tréningek során. Leginkább bodorkákat, rakóson és matchboton egyaránt. Amurt az edzések során nagyon ritkán fogtunk, de ez az egy-két hal már elegendő volt a felszerelés és a gumi teszteléséhez. Ezen kívül véleményem szerint nagyon fontos volt a kitartás, nem annyira fizikai, mint inkább mentális részről. A második fordulóban két és negyed óra elteltével még nagyon hátul voltam a szektorban, hiszen kevés halam volt, de tudtam, hogy nem véletlenül nincsenek bodorkák az etetésemen. Az ötkilós amurt a verseny utolsó háromnegyed órájában akasztottam meg úgy, hogy a szélen horgászó, szintén egypontos (végül egyéniben második helyen végző) olasz versenyzőnek már az első órában volt egy ugyanekkora hala, valamint egy állítólagos nagy dévére is (ez utóbbi végül nem is bizonyult olyan nagynak, ráadásul az olasz lánynak egyéb hala nemigen volt). A kettőnk közötti 250 grammos különbséget tehát nem csak az amurnak, hanem a verseny teljes időszakában és az utolsó tíz percben „összerakkolt” kisebb halaknak köszönhettem. Nem volt szabad egyetlen percre sem lazítani vagy kihagyni!
- Milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy nyertél?
- Szavakkal nehéz kifejezni. Nagyon fontos megemlíteni, hogy mennyi szeretetet kaptam a csapattól is. Amikor megtudták, hogy győztem, egytől-egyig mindegyik lány a nyakamba borult és nagy részük sírva is fakadt. De ugyanez vonatkozik a minket elkísérő és az otthonról szurkoló barátokra, és családtagokra is: az ő őszinte örömük nagyban növelte a saját boldogságomat is. A csapat bronznak is iszonyatosan örülők, hiszen mindannyian megdolgoztunk érte, és már ideje volt, hogy Szolnok után újra dobogóra állhasson a női válogatott. Nagyon köszönöm párom, Nicolas Beroud és édesapám, Hajdú Ferenc lelkes és kitartó munkáját, hiszen nélkülük ez az érem egészen biztosan nem kerülhetett volna a nyakamba.
Talán kevesen tudják, hogy Livi azon szerencsés emberek egyike, akinek a munkája és hobbija szorosan kötődik egymáshoz. Jelenleg Franciaországban él. A vezető finomszerelékes francia horgászújság a Declic Peche egyetlen női főmunkatársa, a nagyhalas rakós botos módszer specialistája! Ezen kívül a Magyar Horgász újság állandó munkatársa. Főállású horgász, hivatásos fotoriporter és újságíró. Férfiak ezrei álmodnak arról, ami Livinek sikerült. Ráadásul valljuk be őszintén, hogy ebben a férfiak által uralt sportban, nőként még nehezebb komoly hírnévre és megbecsülésre szert tenni. Livinek ez sikerült! Tiszta szívből gratulálunk, és büszkék vagyunk rád!!!
Szerző: Török Pál
Fotók: Steve Lockett és a szerző
