A méltán népszerű Haldorádó Netbarát Vándorkupa versenysorozat tavi környezetben zajló rendezvényei nem elégítettek ki minden igényt - az élővizek szerelmesei bizony inkább folyóvízi horgászattal fűszerezték volna a virtuális ismerősökkel való barátkozást. Ennek hatására vállalta fel két fórumtársunk az első dunai horgásztalálkozó megszervezését, amire - természetesen - a folyóvízi horgászatban egyelőre még járatlan cimborákat, ismerősöket is elvárták. A kiválasztott helyszín és a horgászat jellege ráadásul azt is előre sejtette, hogy ezúttal többnapos horgászmulatság szerveződik…
Az rendezvény lebonyolítása igencsak komoly előzetes szervezkedést igényelt. Nem olyan egyszerű hozzáférhető, autóval is megközelíthető és sok ember számára is elegendő teret biztosító olyan partszakaszt találni, ami aránylag tág vízjárási intervallumban is meghorgászható, és várhatóan közel hasonló versenyzési lehetőségeket biztosít. Jeszy helyismerete nagy szerencsénkre nyomban megoldotta ezt a nehézséget: a kijelölt helyszín a Duna Ordas község közelében található, partbiztosító kövezéssel védett szakasza lett. Egy nem várt őszi árhullám pár hete ugyan kissé felborzolta a kedélyeket, de - szerencsénkre - a verseny idejére kifogástalan lett a vízállás, amihez kiváló időjárás is párosult.
A verseny maga szombatra szerveződött, délelőtt és délután egy-egy négyórás szakasszal. Az élővíz és a parti táborozás lehetősége azonban sokunkat már pénteken odacsábított, ezért a megmérettetést megelőzően is remek hangulatú pecás találkozó alakult ki… nem is beszélve magáról a horgászatról, hiszen a Duna már akkor osztogatta ajándékait az arra érdemeseknek! Márnák és hatalmas dévérek jelezték, lesz itt élmény a versenyen is… A békéshalazásból többen még a délután folyamán menyhalazásra váltottak, és sikereik őket igazolták! A halszelet igencsak kelendő csalinak bizonyult…
Az estében sokan folytatták a dunai rablózást, később egyre népszerűbb lett a sátrak kis tisztásán űzött „szájpeca”, ahol némi itóka is segített a közös témákra rátalálni. Persze leteszteltük a másnapi verseny hangjelzéseihez elengedhetetlen kürtöt is (hihetetlen, egyesek milyen mélyen alszanak!), és Duba „botlódrótos gyalogsági” félsátra is igen jó hatásfokkal szedte áldozatait… :o)
A „kemény mag” sokáig kitartott, hogy aztán szinte csak jelképes időtartamú alvásra elvonuljon (ki sátorba, ki autóba), amit a még éjszaka is nyikorgó kavicskotrók „zenei” aláfestése sem zavart igazán.
Aztán a hajnalban érkező „frissítés”, a versenylázban égő fórumtársak megjelenése hamar kikergette az álmot a szemünkből…
Egyre több ismerős és eddig csak nicknevéről ismert horgász jelent meg, pillanatok alatt jó hangulatú zsivajgás alakult ki a regisztrációs asztalka mellett.
A sorsolás is családias formában zajlott - a családtagok és az egymás segítségére számító cimborák egymás mellé ülhettek: az egyikük által kihúzott rajtszámmal szomszédos helyet is automatikusan megkapta a páros.
A három szektorba osztott 30 fős mezőny hosszú partszakaszon helyezkedhetett el. Érdekesség, hogy mivel reggel a sötétben még nem lehetett tudni, hogy pontosan hányan leszünk, 5-től 40-ig minden sorszám bekerült a sorshúzó vödörbe (az 1-4. helyeket a pénteki kijelölés során a szervezők kihagyták, mert nem találták azokat horgászatra megfelelőnek). Így adódott az, hogy éppen a sátortábor környékén maradt ki néhány hely (az előzetes regisztráció alapján várt, de késve sem megjövő horgászok húzhatták volna ki ezeket).
Az etetésig mindenki igyekezett a lehető legjobban elrendezkedni az ingatag köveken. Ez a legtöbb esetben komoly átépítő munkát is igényelt, főleg a ládatulajdonosoknak volt erre szüksége.
Az etetés komoly gombócolást jelentett; az úszós (illetve rakós botos) horgászatra készülő versenyzők a meredeken mélybe nyúló kövezés lábazata elé koncentrálták a csalogatóanyagot, a rezgőspicces botokban bízó kollégák zöme kissé beljebb, akár egészen a sodorvonalhoz horgászott, és sokan kézzel szórt gombócokkal is etettek oda.
Előbb-utóbb minden szektorban beindult a halfogás. A mindenütt jelenlévő (főleg kerekfejű) gébek mellett dévérek, bagoly- és karikakeszegek, márnák is jelentkeztek. Érdekesség, hogy küszök, sőt gardák is voltak a mély vizű pályán (utóbbiakból főleg az foghatott, aki úszós szerelékéhez földes szúnyogot is szórt), és pár védett hal is horogra akadt (selymes és széles durbincs, magyar bucó).
A délelőtti forduló során már látszott, hogy a szép számú fehérhal miatt csak gébekkel egyik szektorban sem lehet jó helyezést elérni, ugyanakkor a pálya szélső szektoraiban utóbbiak szerepe sem volt elhanyagolható.
Az első versenyszakasz kimagasló eredménye Bukta Robi nevéhez fűződik, aki rezgőspicces technikával több komoly méretű dévért varázsolt ki a sodorvonal mellől. Sajnos volt, aki nullázott, és voltak olyanok is, akik között a kevés fogott hal és a mérlegeléshez használt eszköz léptéke miatt nem lehetett súly szerinti rangsort kialakítani.
Az egyórás szünet (mert pihenőről nemigen lehetett beszélni) után folytatódott a verseny. A kiírásnak megfelelően mindenki maradt a helyén, ezért a cuccolás, ládaállítás, mélységmérés most nem jelentett gondot. Az etetési „hullám” viszont megismétlődött, a Duna halai igényelték a jelentős mennyiségű kaját! Az igen kellemes időben nagyon szép versenydélután következett. A halak főleg a középső szektorban mutattak nagy aktivitást, több jó halat fogott az ottani mezőny, mint amennyit délelőtt szákba tereltek. A szélső szektorokban egyenletesnek semmiképpen nem volt mondható a haljárás, már ami a keszegféléket illeti.
Ha valaki eltalálta a módját, a pálya két szélén a gébek még aránylag egyenletes ütemben voltak foghatók, de a pár „bónusz” fehérhal megfogásához igencsak résen kellett lenni! Ezek nélkül ráadásul esély sem volt a jó eredményre, hiszen e bónusz halak szinte kivétel nélkül komoly méretűek voltak (és nem csak a gébekhez képest!). Emiatt többen kifejezetten a ritkán kapó, de nagyméretű halak horgászatára álltak rá, ennek megfelelően választották ki a meghorgászott helyet, ehhez igazították a módszert és a csalit is - és persze bevállalták azt a rizikót, hogy a verseny végére esetleg hal (vagy elég hal) nélkül maradnak.
A mérlegelés után kialakult a végeredmény. A 30 fős mezőny összesen 55.850 gramm halat fogott (délelőtt 23.350 g, délután 32.500 g).
A mérlegelés befejeztével egyre több figyelmet kapott a készülő vacsora… isteni illatok terjengtek az árvízvédelmi gát innenső oldalán, a „szakácsok” kitettek magukért.
Szektorelsők:
| 1. szektor: | Csg | 2+ 1 hsz.; | 4300 g |
| 2. szektor: | Duba | 1 + 2 hsz.; | 6000 g |
| 3. szektor: | Larvas | 1 + 1 hsz.; | 3900 g |
| Legnagyobb hal: | Kerekes Laci (Gureega) | 2950 g | |
| Legeredményesebb hölgy: | Jeszy Andi; | 1100 g | |
| Legeredményesebb ifi: | Nyika Dániel; | 500 g | |
A kiírásnak megfelelően - hogy némileg kompenzáljuk egy szerencsés húzás helyváltoztatás nélküli kétfordulós versenyből adódó esetlegesen túl nagy előnyét - újabb sorshúzás következett, ami elvben esélyt adott arra, hogy megváltozzon a szektorelsők fogott halak súlya szerinti sorrendje (1,1-szeres, 1,2-szeres és 1,3-szoros sorsolt szorzószámokkal súlyozott fogási végeredmény). Nos, Fortuna jelezte, ne viccelődjünk vele, ő már elrendezte ezt egyszer - azaz minden maradt a régiben:
1. Duba
2. Csg
3. Larvas
Az I. Duna NHT részletes eredménylistája (xls)
Az eredményhirdetést követően következhetett a jól megérdemelt vacsora!
A finom étekkel jóllakott társaság lassan fogyatkozni kezdett, ahogy hazaszállingóztak a résztvevők. Ez azonban tényleg fokozatos jelenség volt, sokan késő estig maradtak, sőt egyesek - a versenyt ezzel valódi horgászhétvégévé bővítve - a következő éjszakát és vasárnap reggelt is vízparton töltötték.
Megkérdeztem a szektorelsőket, milyen tapasztalatokat gyűjtöttek, hogyan horgásztak, minek köszönhetik a győzelmet:
Duba
Szerencsére nem először kapok olyan felkérést, hogy osszam meg veletek a sikeres szereplésem körülményeit. Másodszor! :o)) Azonban most is csalódást kell, hogy okozzak azoknak, akik tőlem várják a „nagy titkot”. Sőt, azoktól a rutinos folyóvízi horgászoktól is elnézést kérek, akik nálam sokkal felkészültebben sem érezhetik magukat a helyemben. Inkább azokhoz szólok, akik valami félelemtől, esetleg idegenkedés miatt nem vágtak bele eddig új vizek meghódításába. Mert az esetem már-már a népmesei legkisebb fiú történetével vetekedhet. Miért is? Mert először horgásztam nemcsak a Dunán, de egyáltalán folyóvízen! És lássuk be, ilyen körülmények ismeretében talán már nem tűnik túlzásnak a fenti hasonlat. És még mielőtt bárki is azt gondolná, hogy most következik az öntömjén, hát azt is el kell keserítenem… ugyanis jöjjenek az (X-es) száraz tények!
Felszerelés: egész nap két „kis kedvencemet” használtam, amiket nem feltétlenül erre a terepre szánt a tervezőjük. Az egyik összeállítás 3 m hosszú Spro Shadow X picker és Spro Blue Arc 740M orsó páros, míg a másik 3,30-as Shimano Beast Master light feeder, valamint Okuma LB40-es szett volt. Előbbin 16-os, utóbbin 18-as Tubertini Feeder Line kanóc. A picker végszerelékeként végig rövid tört gubancgátlót és 30 g-os, szögletes feederkosarat használtam. A feederre felváltva 40-50 g-os Deáky-féle kanál feederkosár, illetve hosszú tört gubancgátlóra kapcsolt ugyanekkora szögletes feederkosarak kerültek. Az előkékkel komoly dilemmám volt. A minél gyakoribb dévérkapások kicsikarásának érdekében a forgókra zömében Gamakatsu 1050N és 1310N horgokkal készített és - már-már istenkísértésnek tűnő - 12-es vagy 14-es G-line zsinórra kötött előkéket hurkoltam. Felvállaltam ezzel a márnák valószínű elvesztését, ami sajnos két ízben be is következett. A horogelőke hossza lényegesnek tűnt. Kötöttem hosszabb, 70-80 centis előkéket, de ezekre nem volt egy érdeklődő sem, viszont a gyári előkötött 45 cm-es előkék beváltak. Talán a kosár alatt kioldódó etetőanyag-sávhoz közelebb került így a horog.
Etetőanyag: a Timár Mix folyóvízi keszegező kajája kapott bizalmat. Ebből 3 kilót kevertem be egy zacskó Top Mix sajtaromával, VDE PV1-gyel, némi SBS Match CSL-el valamint SBS Attract pellettel turbózva. Ennek egy részéből dróthálós, lapos pogácsás etetést rittyentettem, másik hányada ment a kosarakba. A verseny utolsó szakaszában még bekavartam egy kiló sajtos extrát, szintén Timáréktól, mert elfogyott a massza. A hálós ill. gombócolt etetés azonnali hatása nem volt megtapasztalható.
Csalik: a horgokra kizárólag élő csali került (pinki, vékony trágyagiliszta és csonti, egymással variálva).
Leginkább a hálós etetésem sávjában horgásztam, ami 8-10 méterre lehetett, de kerestem a halat beljebb is (10-15 m), a sodorvonalat csak megközelítettem. Egyébként a parti fák fölém nyúló ágai nem is tették lehetővé a lendületesebb dobásokat (a bolóm is parlagon hevert mellettem). A szerkóm túl könnyű volt a távolabbi horgászathoz. Egyszer-kétszer megpróbáltam megdobni azt a távot, ahol Hydro és Sanya horgászott, de ezzel már botjaim épségét kockáztattam, illetve a könnyebb kosaraimat kihozta onnan a sodrás, ezért ezt nem erőltettem. Meglepően egyenletes volt a kapás. Mindkét forduló első órájában megfogtam egy-egy 1,40 és 1,50 kg-os dévért, ami megnyugtatott. A fordulók háromnegyedénél ismét egy-egy szebb példányt fogtam, köztük pedig kisebb keszegeket, gébeket sikerült akasztani. És az egyenletességet támasztja alá a fordulónkénti egy-egy botgörbítős (elrontott) márnakapás is.
Szóval ennyi. Ugye semmi különös, csak kevés tudatosság és sok-sok szerencse... De mégis, ugyanis feltétlenül szükségesnek érzem, hogy ezúton is megköszönjem Jeszynek és Andinak a tőlük kapott előzetes telefonos segítséget, a szervezés és ellátmányozás oroszlánrészét. Köszönöm! Felejthetetlen élmény volt megszerezni a fele királyságot és Duna királylány kezét. :o))) (Duba aki félhogyfelébred)
Larvas
Szívesen megosztom azt a keveset, amit tudok, vagy amit megfigyeltem, bár nem hiszem, hogy túl sok érdekességgel tudnék szolgálni. De ami tőlem telik, azt azért megteszem:
Mivel még soha nem horgásztam azon a részen, próbáltam minél több infót begyűjteni innen a Haldorádóról. Főképp Jeszy Duna NHT topikos bejegyzéseiből szemezgettem. Leginkább az jött le, hogy elég mély a víz, leggyakoribb halak a dévér, a márna, a kisebb keszegek és persze a géb. Mivel rakózni készültem, úgy gondoltam, inkább a dévér fog dominálni, az lesz az a hal, amiből valószínűleg többet lehet fogni, mert a márna vagy bejön, vagy nem, de a keszeg szinte biztos. Ezért aztán a szereléket, de főleg az etetőanyagot is rájuk hangoltam, ami a következőkből ált: 2 kg Sensas River, 2 kg Gross Gardons, 1 kg piros pastoncino, 1 kg PV1, 4 kg folyóvízi agyag és 1 kg löszös agyag - mindezt jól összedolgozva a két fordulóhoz két részre osztottam. Ezenkívül 4 kg folyóvízi + 1 kg löszös agyagot 0,5 kg Liant a Collerrel megragasztottam, ebbe kb. 0,7 liter etetőszúnyogot kevertem, ezt is két részre osztottam. Az utolsó tétel a 2 liter, apró kaviccsal ragasztott csonti, szintén két részre osztva. Az etetőanyagot plusz aroma nélkül használtam, amit utólag már picit bánok, mert talán kicsit jobban, hamarabb reagáltak volna az etetésekre a halak.
Kétféle módon akartam horgászni, hagyományos dundi úszóval kezdve, majd Cralusso Torpedóval, esetleg buborékkal folytatva, ill. ezeket váltogatva. Aztán már szinte az első 10 percben jött egy 1,4 kilós dévér úgy úsztatva, hogy néha egy-egy pillanatra megállítottam a szerkót. Egy-két kisebb hal után aztán teljesen leállt a halfogás, ekkor mindjárt rá is etettem 2 földes szúnyog, 1 csonti és 2 kisebb etetőgombóc kombóval. Ezt kb. 20 percenként megismételtem, de ha elment egy hajó, akkor utána mindig ráetettem. Ekkor még hittem, hogy ér valamit a rendszeresség, aztán már kevésbé… A nagy mennyiségű alapozó etetéseknél mindkét alkalommal (délelőtt és délután is) rögtön ott volt a hal, de hamar tovább is állt. A délelőtt kapások szempontjából intenzívebb volt, a délutánnak csak az eleje, a végén már nemigen működött az sem, ami a délelőtt még néha igen: 2-3 földes szúnyog után jött mindig 1-2 karika vagy „nagy” géb. Nem versenykörülmények között valószínűleg jobban, illetve tovább is jól működött volna a dolog, de itt most a halak el voltak kényeztetve a jobbnál jobb falatokkal.
Megfigyeltem, hogy amikor jött egy hajó és megtolta a vizet kifelé, mindig volt egy-két kapás, sajnos utána viszont egy ideig semmi. Előttem olyan 4-4,5 méteres víz volt, komoly akadók nélkül, viszont sok kagylóval. Mellettem Gyuri és Latya is letett pálcaólommal rakózott, és mivel nemigen ment nekik, ezért úgy döntöttem, hogy nem használok megállított szerkót (nem is használtam, kivéve amíg kajáltam :)). Végig egy 12 grammos úszóval horgásztam, amit váltakozó ütemben kellett vezetgetni, hogy kapást lehessen kicsikarni. A botot 9 méterben használtam és mivel úgy 2 méterrel feljebb ültem, nagyjából 7 méterre, kb. a kőláb vége elé horgásztam. A víz sebessége talán nem indokolt volna ekkora úszót, viszont a mélység miatt ezt lehetett jól vezetgetni, és hamar be is állt. A szerkó zsinórja 14/10 volt a kezdésnél, de aztán a kagylók meg az beugró nagyobb halak miatt 14/12-ig felment a méret.
Amúgy körülöttem mindenki nagyon segítőkész volt, Gyuri horgot adott, én egyszer merítettem neki, Szilárd aztán kölcsönzött neki egyet. Egyszóval tényleg klassz volt!
Csg
Zolihoz (Larvas) hasonlóan én is abból a kevés információból indultam ki, amit a számomra ismeretlen pálya adottságairól a Fórumon keresztül megtudtam. Elsősorban én is rakózásra készültem, és bár feeder is volt nálam, végül a „petrencén” kívül csak egy pickert raktam össze. Jómagam is a keszegekben és az esetleges márnákban láttam a komoly esélyt, de nem becsültem le a várhatóan nagy egyedszámban (de bizonytalan, hogy mekkora méretben) fogható gébek szerepét sem. Sok és nagy dévér jelenlétében - a helyet nem ismerve - nem lehettem biztos, ezért nem édes-illatos aromájú, hanem erős szagú, márnás kaját kevertem, valamint a szúnyog használatát is teljesen mellőztem. Ugyanakkor tekintélyes mennyiségű főtt búzát és csontit használtam, előbbit az esetleg előttem megjelenő jászok helyben tartása, utóbbit főleg a gébek koncentrálása miatt. Az etetőanyagot magam készítettem. Alapja a szokásos mix volt, ami kukoricadara, zsemlemorzsa, búzadara, őrölt kukoricapogácsa, pörkölt olajos mag őrlemény és kevés angolmorzsa keveréke. Ezt ezúttal parmezán liszttel, por alakú sajtaromával és egy kevés konyhasóval fűszereztem, valamint hozzáadtam némi hallisztet, vérlisztet és bolharák (Gammarus) lisztet. A kaja nedvesítésének nagy részét áztatott kenyér rostán áttört pépjéből végeztem. A nehezítést jelentős mennyiségű barna agyag és némi apró kavics biztosította, a keszegek kedvéért viszont került bele jó adag lösz is. A dunai áramláshoz igazított állagot a hozzákevert PV1 és rozsliszt révén állítottam be. Az etetőanyag tartalmasságát a hozzáadott sajtos pellet, a főtt búza és a csonti növelte. A csontit a reggeli alapozó etetéskor még lefojtva adagoltam a gombócokhoz szánt anyagba, ezzel kiküszöböltem a lárvák túl gyors mállasztó hatását, de - mint az a délután második felében kiderült - jobb hatású volt a virgonc nyüvekkel aránylag lazábbra gyúrt, mint a törölközővel kőkeményre préselt gombóc…
Egy 11 m-es Spro Mirage Strong bottal horgásztam, amit ezúttal - eredetileg nagyobb halakra, többek között márnákra is számítva - 1,6 mm-es tömör latex gumival használtam, ennek megfelelő 16/14 zsinórral és 12-es feederhoroggal. Tekintettel a visszavágott botra és a ládám helyzetére, a víz aktuális szélétől kb. 8 méterre, nem sokkal a kőláb elé horgászhattam. A hely adottsága volt, hogy az 5 méternél is mélyebb vízben pont magam előtt találtam egy nem túl nagy (de jó kagylós) követ, ami mögé vélhetően besodródott az etetőanyag egy része. Rakóssal végig ezt, ill. ennek környékét igyekeztem meghorgászni. A fordulók elején beszórt alapozás után nekem is mindig jött pár hal, de a sűrűn szórt etetőnek a délutáni forduló közepéig nemigen láttam közvetlen hatását. Számomra leginkább a saját ritmusukban arra tévedő halak legalább percekre való helyben tartása és a csapat (?) pár tagjának horogra kerítése volt a fő program. Komoly keszegcsapat hosszabb időre egyszer sem állt be elém, de ezzel együtt sem panaszkodhatom, mert a szektorban érdemi keszegzsákmányt csak a sodorvonalhoz horgászó Buki család tagjai mutattak fel (mondjuk Robi nem is aprózta el délelőtt!). Eleinte megállított szerelékkel horgásztam (Cralusso Torpedó Tuning 10 g), majd a délutáni forduló elején váltottam 15 grammos buborékra.
A komoly úszóméretet a szeszélyes áramlások indokolták: a víz előttem nem egyszerűen a parttal párhuzamosan folyt, hanem a mélyben a kőlábnak ütközve a meder felé fordult. Emiatt épp előttem alakult ki egy, a helyét pár méteren belül változtatgató tükrös feláramlási rész, ami igencsak eljátszott a Torpedóval (meg az idegeimmel). Az úsztatásnak (és az előtte marékkal, gombócolás nélkül szórt búzának) köszönhetem azt a remek, 1,5 kg-os jászt, ami nélkül a szektorelsőség megszerzésére esélyem sem lett volna.
Sajnos azonban a mozgó csali kínálgatásában rejlő potenciált ott ezzel kimerítettem (fogtam azért így pár gébet is persze), ezért az utolsó 1,5 órában visszatettem a Torpedót. A közben folyamatosan adagolt, már nem kőkeményre összenyomott és virgonc csontikkal jócskán megspékelt gombócok hatása ekkor teljesedett ki igazán: a már említett kő mögött az utolsó órában szinte percenként (majd minden betolásra) jött egy géb, ráadásul nem a második forduló elején jellemző 5-6 centis apróság, hanem „óriások”. A végelszámolásban ezek szerepe szintén lényeges volt, hiszen kb. 1,3 kg-nyi gébet „termeltem ki” a második forduló alatt. Egyébként a rakós mellett a pickert is használtam (sima ólommal), de azzal délelőtt csak két kisebb keszeg jött, délután meg csak gébek, általában abból az icipici, a horogra észrevétlenül „ráalvós” típusból. Csaliként végig leginkább csontit és pinkit tűztem, illetve konzervkukoricát. A délelőtti fordulóban szinte csak csonti-kukoricahéj szendviccsel fogtam keszeget… ugyanakkor fogtam több gébet is két szem konzervkukival :o/
Összességében a gébek miatt a horgászat engem az adott helyen egy olyan tipikus törpés versenyre emlékeztetett, ahol az végez elöl, aki a folyamatosan fogható kis húsevők mellé megfogja azt a 2-3 plusz (bónusz) halat is, amik viszont aránylag nagyok. Ebben a szektorban nem csak előttem voltak fura, a meder felé is mozgó és percről percre kaotikusan változó-örvénylő rendszerben jelentkező áramlások… ezek valószínűleg teljesen kiszámíthatatlanul szétszórják az oldódó kaját, könnyen lehet, hogy akár a sodorvonalig is beviszik, de mindenképpen szétterítik. Nekem nagy előnyt jelentett az a kő (igaz, párszor csúnyán bele is akadtam), szerintem az fogta meg a búza és a csonti nagy részét. A pályának ezen a szakaszán legközelebb inkább elővenném a „páncélgézt”, azaz dróthálós, plusz kővel leterhelt etetőanyag-tömböket gyártanék.
Végezetül köszönet a szervezőknek, Sorinak és Jeszy-nek a kiváló előkészületi és lebonyolítási munkákért, Kbaloo-nak a verseny alatt és a főzésben nyújtott segítségéért. Köszönet illeti a Haldorádó horgászportált, hogy szép kupákkal és ajándékokkal biztosította az I. Duna NHT díjazását, külön köszönet Pintér Zoltánnak, aki elhozta a versenyre ezeket. Köszönjük a hölgyeknek különdíjakat felajánlók Kazy Csaba - Kazy csali, Hári Tibor - DOVIT, valamint a minden résztvevőnek ajándékot átadó, ill. az elsőnek és az utolsónak járó különdíjat felajánló Bukta Győző - Buki Mix gesztusát! Végül, de nem utolsósorban hálás köszönet mindazoknak, akik eljöttek és részt vettek a rendezvényen!
Reméljük, mindenki jól érezte magát, és bízunk benne, hogy a következő Duna NHT versenyen való részvételre már többen is rászánják magukat!
Csörgits Gábor (csg)
Fotók: szilards, sori-1, kbaloo, gureega, duba, csg
Grafika: sori-1
