Idén a Természet sokszor próbára tett minket Maconkán is, de a döntő pillanatokban mindig mellénk állt a szerencse. Az ismétlődő esőzések, kapcsoltan tartós árvizek között így minden versenyt sikerült megrendezni, nem is akármilyen eredményekkel. A XII. NMH-Grátisz-BSHE Tóparti Randevú Kupa esetében is hasonló volt a feladvány: előző nap megint hideg, sűrű eső. Ám a verseny kezdetére, s talán a versenyzők tiszteletére újra felragyogott a nap…
Mint sokaknak talán már ismert, a maconkai versenynaptárból ez az egyéni megmérettetés egyfajta üdítő kivételként legalább annyira a barátságról, az együttlét öröméről, valamint a tó ünnepéről szól mint a kőkemény profi horgászsportról, így igyekeztünk a legkevesebb szabályt, kötöttséget előírni, továbbá hagyományosan minimalizáltak maradtak a költségek is.
Az idén a Haldorádón külön cikkben is megjelent beharangozónak megfelelően már a pályák kapacitásaihoz mért területi beosztás és írásos előjelentkezés volt a kiindulási alap, segítendő a zökkenőmentes lebonyolítást. Annak ellenére, hogy az elmúlt években már megszokott kísérőrendezvények ezúttal sajnos elhalasztásra kerültek az időjárás okán, gyorsan érkeztek az üzenetek és pár nap alatt komoly mezőny gyűlt újra össze. Maga a jelentkezés visszaigazolása a rendezvény elveinek megfelelően viszont nem előzetes befizetésre, hanem „csak” az adott szóra épült, így igazán kellemes, jóleső meglepetés volt, hogy mind a 70 elszánt horgásztárs, horgászbarát rendben megérkezett a sorsolásra!
A sorsolást követően a fenekezők a gáti pályát, valamint az I. szigetet, az úszósok és a gyermekek a III. tórészleten lévő déli parti versenypályát vehették birtokba. Ez utóbbi pálya a tározó bővítési munkálatai alatt elzárva, magasabb vízszinttel és külön telepítésekkel üzemel, így különösen kíváncsiak voltunk az újabb itteni eredményekre. Lassan mindenki elhelyezkedett, majd az etetés utáni újabb dudaszó már a startot - a szervezőknek meg a reggeli kezdetét - jelentette.
Aki figyelmes szemmel járja a vízpartokat, annak a halakon kívül talán a természet egyéb apró ékszerei is örömöt jelentenek. Mi mindig óvjuk, féltjük a környezetet és a partokon is értékeket kívánunk létrehozni. Íme, egy kis ízelítő a szombat délelőtti látnivalókból a krónikás szemével és gépével.
Miközben én a futásra nem különösebben hajlamos növénykéket „üldöztem”, beindultak a gát hírneves nagypontyai is. Őket is sikerült megörökíteni!
Érdemes volt a gyermekek horgászatát is tanulmányozni. Ha a bő három évtizeddel előtti szárnypróbálkozásaimra gondolok, ég és föld a különbség - és nem csak a technikai feltételek, a felszerelés miatt. Én úgy látom, hogy a mai gyermekek sokkal hamarabb fejlődnek, éveket vertek ránk e tekintetben egy-két generáció alatt…
Közben jöttek az infók, és az infók között az amurok is. E halak idén szinte minden versenyen fő- vagy főbb szereplővé váltak, pedig hiába „gyanúsítanak” a telepítésükkel. Nálunk sokan szeretik is őket - enni, vagy visszaengedni, kedv és ízlés szerint. Még egy versenybeszámoló közben is szeretném megjegyezni, hogy sosem a hal a hibás abban, ha egy víz lakója lesz!
Miután nálunk a fehérhal-állományra sem lehet panasz, így minden versenyen a fajgazdagságot jelző különlegességek mellett néhány dévéróriás is megjelenik. Az utóbbi versenyeken számomra örömteli jelenségként díjakat adnak a legnagyobb dévér kifogójának is. Ehhez csak egy statisztikai adalék: Maconkán egy 2 kg-os dévér fogásához képest egy 10 kg-os ponty kifogása harmincszor(!) gyakoribb…
Egyre jobban felpörgött a mezőny, a III. tórészleten már többen 10-15 ponty felett jártak a verseny harmadik harmadának kezdetén. A finom felszereléseket alaposan próbára tették akár a kisebb pontyok is, de a sikeres szákolások viszont látványosak és gyakoriak is voltak.
Minden verseny jó alkalom a tógazdának arra is, hogy megszemlélje a halállományt és elgondolkozzon arról, hogy a szakirodalom nem mindig és minden esetben vehető szentírásnak. Így van ez a ragadozókkal is bőven megáldott tározóban a jól eléldegélő, ezüstkárászokkal (vissza)kereszteződő színpompás aranyhalakkal is.
Az elgondolkozás közepette azért még mindig lehet egy-két témát találni a verseny közben, vagy éppen a magában versenyben.
A változatos fogások újra és újra alkalmat teremtenek arra, hogy megörökítsünk egy-egy szebb, vagy ritkább halat. Jó érzés látni azt, amikor valaki egy olyan halat fog, amit még életében sosem. Szintén kitérőként egy történet. Bő két héttel a verseny előtt a III. tórészleten egy alföldi család horgászott és pontyozás közben, bottörés után egy 15 kg feletti, elvihető harcsát sikerült kifogniuk. Még sosem fogtak hasonló méretű halat sem. Nézték-nézegették a pihegő nagybajuszost, végül az „engedjük vissza, majd találkozunk” érzés diadalmaskodott. Nekem is jól esett Velük átélni a helyszínen ezt a kegyelmi pillanatot! Ez is szép a horgászatban, ugye?
Lassan eljött a verseny vége is. Van, akinek egy perccel ez előtt sikerült megszákolnia azt a halat, amivel díjat lehetett nyerni, ilyen a szerencse, ezért is izgalmas a verseny, mert az utolsó másodpercben is szinte minden megtörténhet!
A nagyobb versenyeken megszokott módon, két oldalról került sor a mérlegelésre. Én a gáti szakaszt választottam, a sekély részről a mélyebb rész felé haladtunk. Mivel a nagyobb halak a verseny közben külön (kíméleti okokból) mindig mérlegelésre kerülnek, a „maradék” zsákmányokat írogattuk be, melyekre abszolút nem lehetett panasz, hiszen sokan kiegyeznének egy-egy ilyen eredménnyel…
Lassan végeztünk a gáton. Ekkor jött a telefon, hogy folytassuk a szigeten, ami azt jelentette, hogy a déli parton bizony igen sok hal kerülhetett kifogásra. Így örömmel ballagtunk át, ahol lassan elértünk Döme Gábor helyére. Volt is mit mérlegelni! Gábor az egy héttel ezelőtti versenyen pályacsúcsot fogott a gáton, most is arra készült, hogy oda kerüljön. A szigeten az árvizek miatt kimaradt helyfoglalásos horgászatok etetésének kimaradása akkor még nagyon érezhető volt, így nehéz lehetett lelkesedni a húzott hely láttán. Mégis, a szák kiemelésekor már sejtettük, hogy komoly esély van a tavalyi bajnoki cím megvédésére. Igen, sikerült!
Miközben mi értékeltünk, jöhetett a kevésbé felemelő „kicuccolás” a szektorokból, és a munka jól megérdemelt jutalmaként a BSHE által biztosított rizsespöri uborkával. Többen éltek a kedvezményes lehetőséggel is, választván a beetetett helyükön további, most már abszolút hobbyhorgászatot. A versenyzők jelentős része azonban megvárta a díjkiosztót és kíváncsian nézegette a trófeákat, a támogatók által felajánlott ajándékokat.
Miután az összes eredményt feldolgoztuk, végre jöhetett a díjkiosztó. Az eredmények kategóriánként kerültek ismertetésre. A fő kategóriák I-III. helyezetjei, továbbá a külön díjazottak a kupákon túl tárgyjutalomban részesültek a Napsügér- és a Maconkai horgászboltok támogatásával, továbbá az Nógrád Megyei Hírlap előfizetéseket is ajándékozott. Ezen túl - immár hagyományosan - valamennyi gyermek induló Haldorádó-ajándékcsomagban és újdonságként vidámparki belépőben is részesült. Szép gesztus volt, hogy Döme Gábor az első helyért járó tárgyjutalom-díját Nagy Bettinának ajánlotta fel. Mivel én is „kottából olvastam” fel sorban az eredményeket, álljon itt a cikk végén emlékül az annak megfelelő, összesített feldolgozás:
XII. NMH-Grátisz-BSHE Tóparti Randevú Kupa
Maconka, 2010.06.19.
(70 induló)
Fenekező/feeder kategória:
I. Döme Gábor 31.350 g (I. sziget)
II. Lipták Zoltán 28.140 g (Gáti szakasz)
III. Angyal István 19.800 g (Gáti szakasz)
4. Páll Eörs 15.660 g (I. sziget)
5. Sisa József 15.260 g (Gáti szakasz)
6. Sebők Zsolt 13.740 g Gáti szakasz)
Úszós kategória:
I. Juhász János 34.680 g (III. tórészlet)
II. Géczi Máté 32.000 g (III. tórészlet)
III. Kaszás Géza 31.090 g (III. tórészlet)
4. Erdélyi Róbert 29.820 g (III. tórészlet)
5. Illés László 24.390 g (III. tórészlet)
6. Tömör Balázs 22.640 g (III. tórészlet)
Legjobb női versenyző:
Szabóné Zsélyi Ágnes 5.040 g (Gáti szakasz)
Legjobb ifjúsági versenyző:
Géczi Máté 32.000 g (III. tórészlet)
Legjobb fenekezős/feeder ifjúsági versenyző:
Ferencz Zsolt 5.960 g (Gáti szakasz)
Legjobb ifjúsági hölgyversenyző:
Nagy Bettina 3.600 g (Gáti szakasz)
Legjobb gyermek versenyző:
Gyurcsák Márk 5.290 g (III. tórészlet)
Legnagyobb hal díja:
Lipták Zoltán 10.160 g (tükörponty, Gáti szakasz)
Legnagyobb dévérkeszeg díja:
Brestyánszki István 2.450 g (III. tórészlet)
Végül természetesen külön is megköszöntem - és itt is megköszönöm - a támogatást Döme Gábornak, Asztalos Lászlónak, Letovai Zoltánnak és Plachy Györgynek, valamint az MX energiaital forgalmazójának. Ezután most már tényleg nem maradt más, mint valamennyi versenyzőnek ismét szívből gratulálni és megköszönni a részvételt! Tanulság? Egy biztos: a befektetett munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét, de horgászat szépségét a bizonytalansági tényezők széles tárháza és baráti kapcsolatok bizonyossága csak fokozhatja…
Találkozunk a maconkai vízpartokon, illetve jövőre, a XIII. Tóparti Randevú Kupán!
