Április utolsó szombatjára egy megtisztelő, nem mindennapi meghívásnak tehettem eleget kollégámmal Tomanovics Sanyival. Az Aranyponty Halászati Rt. évadnyitó halfesztiválján vehettünk részt Rétimajorban. Az akció jelmondata: "Nyitott falvak, porták, gazdasági műhelyek...".
Mint a lentebb felsorolt programkiírásból kitűnik, meglelhette a kedvenc programját az ide látogatók apraja - nagyja. Volt itt halászlé-főző verseny az Országos Halfőző Verseny győzteseinek specialitásaival, íjász és solymász bemutató, jurta sátor, kézműves bemutató, könyv és népművészeti termékvásár, múzeum bemutató, borbemutató és kóstoló, Tüskevár tábor az MTV1 szereplőivel, halas üvegfestés és rajzverseny a gyermekeknek és nem utolsó sorban horgászverseny, ahol mint egy "turisztikai látványosságként" a magyar színészválogatott mérte össze erejét a magyar horgászválogatottal. Az útóbbi csapatban mi ketten is helyet kaptunk. A két csapatban nem kisebb egyéniségek szerepeltek, mint Danó Gábor, ifj. Gyulai Ferenc, Saskői Zoltán, Szűcs Balázs, Straub Dezső, Józsa Imre, Méhes László, Trokán Péter és mások. A rendezvényen nem tudott részt venni Koncz Gábor főpróba miatt, és Reviczky Gábor, aki sajnos kórházi kezelésen vett részt. Ezúttal is jobbulást kívánunk neki.
Rövid ismerkedővel, pohárköszöntővel kezdtük a programot reggel hét órakor. A pohárköszöntőt az egyik színész tartotta nagyon röviden és velősen. Megpróbálom szó szerint idézni: "Szervusz pohár!". Számomra más meglepetést is tartogatott a reggel. Találkoztam egy földimmel, Méhes László színész, rendező személyében, aki ugyanúgy, mint én, Csallóközből, Nyékvárkonyból származik, sőt mint utóbb kiderült rokoni szálak is összefűznek minket.
A versenyszabályzat ismertetésekor kisebb nézeteltérést kellett megoldanunk. A színészeink hosszúnak tartották a négy órásra kiírt versenyt. A felajánlott három órát viszont túl rövidnek. Javaslatuk három óra huszonnyolc perc volt. Végül kiegyeztünk három és fél órában. Még egy apró szabálymódosítást is eszközöltünk. Közös megegyezés alapján az etetés és a verseny vége előtti dudaszó, a kezdést és a verseny végét jelző dudaszó előtt nyolc és fél perccel hangozzon fel.
Ezek után mindenki elfoglalta a kisorsolt helyét. Már a felkészülés alatt látható volt, hogy unalomra nem lesz okunk. A vízben rengeteg a ponty. Azt már csak remélni tudtuk, hogy a horgainkra is akad bőven. Elkezdődött a verseny.
Nagyon hamar kiderült, hogy reményeink beteljesülnek, hiszen szinte az egész pályán beindult a halfogás. Az is hamar kiderült, hogy nem nagyon érdemes erőltetni a rakózást, hiszen a potykák olyan közel ugráltak körülöttünk, hogy szinte felszökdeltek bennünket.
Sajnos jómagam erre csak megkésve jöttem rá. Igaz, nagyon nem zavartattam magam, lényeg a jó peca. A jó hangulatot az sem törte meg, hogy a verseny másik felét már szakadó esőben kellett teljesíteni. Hála az égieknek, így voltak ezzel a halak is. Mint már említettem, nem kellett a rakóst erőltetni. Elegendő volt a három tagos topszet. Nagyjából úgy tudnám a horgászatot jellemezni, hogy szerelék be, s szinte azonnal ponty ki! Már ha pontynak lehetett nevezni az apróságokat. Inkább csak pontyocska! Többnyire a harmincdekás, fél kilós egyedek jöttek. De azok "csőstül"! Néhányunknak sikerült megszákolnia egy-egy kapitális példányt is. Ezek lehettek olyan kiló körüliek!
Igazi fogós, jó peca. Szebbet nem is lehetne elképzelni. Amikor bejelentették, hogy kicsivel előbb fejezzük be a versenyt, mint ahogy megbeszéltük sokan sajnálkoztak.
De hát mit lehetett tenni! Gondolnunk kellett azokra is, akik már több mint egy órája tűrik az égi mannát ernyő vagy esőruha nélkül. Gyorsított eljárásban került sor a mérlegelésre. Kíváncsi voltam az eredményemre, hiszen tudtam, hogy eddig elért legnagyobb fogásra számíthattam. Ez így is lett! 27 kg-t mérlegeltem, ami a hagyományos versenykörülmények között tényleg rekord, de itt sajnos csak a hetedik helyre volt elegendő. Győztesünk Hegyesi Zoltán negyvennyolc kilóval vitte el a pálmát.
Miután mindenki összepakolt, majd megszáradt, jöhetett a várva-várt és megérdemelt ebéd, házigazda módra. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. Bajai halászlé, szarvaspörkölt, angolszalonnába öltöztetett, aszalt szilvával töltött harcsa, de inkább nem is sorolom tovább, hiszen még most is összefut a nyál a számban, ha rágondolok.
Ebéd után még letudtuk az eredményhirdetést, majd mindenki, azt hiszem kijelenthetem, sok szép emlékkel térhetett haza.
