Ez volt sorrendben az ötödik ilyen rendezvény, idén a második, ezen a néven pedig az első. De mielőtt végképp belebonyolódnánk a számokba, kezdjük az elejéről! Szeptember 23-án, miközben Dunafalván a TOP MIX Kupa profi mezőnye kergette a dunai dévéreket, Törökbálinton egy kevésbé profi, ám annál lelkesebb társaság élt manapság oly divatos gyülekezési jogával. A Hosszúréti-tározó bejáratánál azonban szó sem esett politikáról, sokkal fontosabb dolog miatt jöttek össze az emberek. A reggeli derengésben közel ötven didergő horgász, a Haldorádó Fórumának korán kelő látogatói gyülekeztek.
Ha már ötödik alkalommal kerül megrendezésre egy verseny, azt nyugodtan nevezhetjük hagyományosnak. Ami a mostani versenyt mégis megkülönböztette a korábbiaktól, az - a rekord számú résztvevőn túl - a neve. A verseny szervezőgárdája és a résztvevők túlnyomó többsége a Haldorádó rendszeres látogatói közül került ki korábban is. A név változása azonban nem csupán ennek volt köszönhető, hanem annak is, hogy a Haldorádó Horgászportál immár támogatását is adta ahhoz, hogy a verseny díjazása méltóbb legyen a megszokott remek színvonalhoz, hangulathoz. A tógazda és a helyi horgászbolt további ajándékokkal „emelte a tétet”. Eljött hát a reggel, amire sokan, régóta vártunk!
Az M1/M7 közös szakaszán közlekedő autósok többségén nyoma sem látszott annak az álmosságnak, mely szemeimen az ébredés óta lakott. Miközben százas tempóval cammogtam úti célom felé, úgy süvítettek el mellettem a kollégák, hogy néha hitetlenkedve pillantottam a sebességmérőre. A reggeli csúcsot végül az a motoros állította be, amiről - üvegrepesztő hangján túl - csak annyit tudtam megállapítani, hogy valószínűleg sárga. Óvatos becslésem szerint valahol a rettenetes és a hiperűrsebesség között száguldhatott. „Mig állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt.” dünnyögtem magamban. Csak füstbe ne menjen…
A körforgalomból kiérve elszánt horgászok tekintélyes csapata fogadott. Tekintélyes, hisz az előzetesen jelentkező ötven emberből negyvenöten toporogtak a regisztrációs asztal körül. A résztvevők egyéniben és háromfős csapatokban is összemérhették tudásukat. A verseny két négyórás fordulóban zajlott, a versenyzők mindkét fordulót ugyanazon a helyen horgászták végig, közte egyórás pihenővel. Horgászni egy bottal, egy horoggal, bármilyen módszerrel lehetett. A felhasznált etetőanyag mennyisége nem volt korlátozva.
A korábbiaknál nagyobb létszám miatt az előző versenyekhez képest meghosszabbított partszakaszt foglalhattak el a versenyzők. A pálya három szektorra oszlott, melyek folyamatosan, megszakítás nélkül követték egymást. Az egyes csapatokból minden szektorba jutott egy-egy versenyző. A közel egyenes partszakasz egyhangúságát gyér parti növényzet és néhány kisebb fa törte meg csupán. A kijelölt helyek jelentős részén kényelmes horgászatra nyílt lehetőség, de azért most is volt néhány olyan beálló, ahol a horgásznak meg kellett küzdenie egy talpalatnyi szabad helyért. A szervezők persze a körülményekhez képest figyeltek erre, ezért senkinek nem kellett a víz fölé hajló ágak alól matcbotoznia, mint mondjuk tavaly Figura kollégának.
A sorsolást követően hosszú kocsikaraván indult a kijelölt versenypálya felé. Kisebb horgászati szakkiállítás került elő az autók csomagtartóiból. Rakós-, spicc-, match-, feeder-, picker- és fenekező botok erdeje, ládák, táskák, vödrök, székek, ernyők és ezernyi egyéb motyó színes kavalkádja borította el a partot. A rövidre mért felkészülési idő minden percét lázas munkával töltötték a horgászok. Készültek a felszerelések, a finomabbnál finomabb etetőanyagok. Szúnyoglárvák, csontik, pinkik, giliszták nyüzsgő hada sorjázott a százféle kukorica, pellet és ki tudja miféle egyéb csodacsali dobozai mellett. Nagyjából úgy néztünk ki, mint a ráckevei piac szombat reggel hétkor. Szóval úgy néztünk ki, mint egy horgászverseny. Aztán nem sokkal az etetés megkezdését jelző dudaszó után fellebbent a fátyol az addig hétpecsétes titokként kezelt vagy éppen fennhangon hirdetett taktikákról. Hát lássuk!
1. számú taktika - Cél a látóhatár!
A jól összeállított fenekező felszereléssel - rezgőspiccessel vagy hagyományos pálcával - el kell dobni nagyjából a horizontig. E taktika két megfontoláson is alapulhat. Az egyik, hogy a tó uszonyos lakói egyszerűen nincsenek hozzászokva az ilyen mértékű horgászattakhoz, az ezzel járó zajhoz, folyamatos csobogáshoz, s az etetés megkezdésekor fejveszett tempóban menekülnek a parti zónából. A másik, némi helyismeretet igénylő megfontolás egy hajdani patakmeder megtalálása lehet, mely a versenytől függetlenül kedvelt tartózkodási helye a halaknak. Ez a megoldás némileg kockázatos, hisz etetni ilyen távolságra nemigen lehet pontosan, de így találomra is működhet, hisz egy-két termetesebb ponty már jó helyezést biztosíthat. És nyolc óra azért elég hosszú idő, csak legyen hozzá türelem, kitartás.
2. számú taktika - Pontos petrence
Óvatos gonddal megválasztott, nagy figyelemmel, pontosan adagolt etetőanyag, leheletfinom végszerelék, halálos pontossággal végrehajtott horgászat, rakós. Tipikus versenyhorgászat. Az üzemszerűen partközelben tartózkodó kisebb testű keszegfélék kevésbé zavartatják magukat a kezdeti zajos etetéstől, még hálásak is az égből jött bőségért. Aztán az idő multával a nagyobb testű halak is felfedezhetik maguknak a finomságokat. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, ha itt valaki folyamatosan, tempósan tudja fogni a halat - legyen az bármilyen, bármekkora egyedsúlyú - bízhat a jó helyezésben. Ezzel akár még nyerni is lehet, csak ne csavargassa a szél a petrencét.
3. számú taktika - Finoman, fenéken
Pontos rezgőspicces horgászat, legyen az picker vagy feeder. A dolog némi rutint igényel, hisz - tűnjön bármilyen könnyűnek is - bizony sokan nem tudnak órákon keresztül, mondjuk 30-40 méter távolságra ugyanoda horgászni és etetni is. A hétköznapi horgászatok pontossága itt a versenyen lehet, hogy kevésnek bizonyul. Finom végszerelék, koncentrált figyelem, csalik, előkék, horgok próbálgatása mindaddig, amíg meg nem találod a tutit. Azt az összeállítást, amit aznap kajálnak a halak. Ha kajálnak…
4. számú taktika - Match-meccs
Matchbotos horgászat. A meghorgászható távolság és vízmélység tekintetében igen széles lehetőségeket biztosít. Két-három etetett helyet létrehozva, azok környékét is meghorgászva jó eséllyel szállhat „harcba” az e taktikát választó versenyző. Különösen ígéretesnek tűnhetett ez azon részeken - az A szektor sekély része például ilyen volt -, ahol az aljzatot vastagon borították a lerohadt növényzet maradványai, ami jelentősen megnehezítette a közvetlen fenéken folytatott horgászatot.
5. számú taktika - Ha ló nincs, jó az egér is
Spicc. Part menti egerészés, elkerülendő a nullázást, már azok számára, akiknek ez fontos. Persze akár rakós helyett is használható, hisz apró testű halak esetén igen gyors, komoly halsűrűség esetén gyorsabb horgászatot biztosít. Keveseknél lehetett látni spiccbotot, de néhányaknál azért ott volt. Sokuknak jól is jött.
6. számú taktika - Valami csak jó lesz…
A korábban ismertetett taktikák színes egyvelege. Menjen be a feeder, de negyedóra multán - mert nem adott halat - nézzük meg matchbottal, aztán, ha az se, kotorászhatunk a szélében a spiccel. Váltogassuk a módszert, csalikat, helyet. Sokan rákényszerültek az efféle horgászatra. Nem mondom, hogy mindenkinek sikerült.
7. számú taktika - Fekete mágia és egyebek
Csendes beletörődés, apátia. Egyfajta elfordulás a horgászattól, halaktól, víztől. Ki az első sikertelen óra végeztével jutott ebbe a letargikus állapotba, ki hosszú küzdelem árán érdemelte ki ugyanezt. Sajátságos tudatállapot ez, mikor is az ember - halak hiányában - olyan csalhatatlan módszereket is bevet, mint a gilisztára való ráolvasás, szemmel verés (elsősorban a közvetlen szomszédok ellen működőképes), vagy a kukoricaszem pontosan 47 fokban való megmetszése, mely tudvalévően nagy hatást gyakorol a halakra. A vizigótok szerint... A verseny utolsó óráját már magam is ilyeténképp horgásztam végig. Hogy ez mennyire hatékony, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ekkor fogtam a verseny során elért 750 grammos teljesítményem 100%-át! Az én módszerem a következő volt: a felszerelés bevetése előtt körkörös mozdulatokkal (az óramutató járásával ellentétesen) megsimogattam Gábor barátom kopasz feje búbját. És láss csodát, a tonzúrasimogatás működött! A következő versenyre már meg is hívtam barátomat. Jövőre rögtön ezzel kezdek…
Persze aggodalomra semmi ok, hisz voltak azért jó néhányan, akik halfogással múlatták az időt. Az első forduló ugyan kevésbé halasnak bizonyult a másodiknál, itt is akadtak azért kiugró fogási eredmények. Az A szektorban az első fordulót Nyika Sándor 3.270 grammos teljesítménnyel nyerte, a horizontig ívelő feederbotos horgászattal. Pintér Zoli egy kilónyi hátránnyal, a komoly reményekre jogosító második helyet horgászta össze. Harmadikként Sipos Gábor mérlegelt. Tette ezt annak ellenére, hogy az idő első felében inkább egy, a pálya széléről halálos nyugalommal neki keresztbe dobáló helyi illetőségű úriemberrel volt elfoglalva. Az illető ugyan nem vett részt a versenyen, mégis hatással tudott lenni annak eredményére. Köszönjük és gratulálunk!
A B szektorban született az első forduló kiugró fogása. Kovács Szilárd feederbotjával és jól mozgó csontijaival 9.790 grammos terítéket produkált, melyben vagy öt ponty szerepelt. Irigykedni nem irigykedett senki, bár lehet, hogy néhányan - woodoo szertartás szerint - ellátták rendesen a magukkal hozott kis viaszbábu baját… Másodikként ifj. Sipos Gábor mérlegelt, akitől már megszoktuk az efféle remek teljesítményeket. Remekül feederezik, sok versenyen bizonyította már tehetségét, édesapja nemkülönben. Bosszantó egy pali. Temesvári Gyula csupán 30 grammal lemaradva lett harmadik. Ha sikerül a zsákmánnyal néhány csontit lenyeletni, akár második is lehetett volna.
A C szektor legjobb helyezéseiért alakult ki a legszorosabb verseny, melyből végül Póka Gyula 2.830 grammos eredménnyel került ki győztesen. Merényi Botond 2.230 grammnyit „szurkált össze” rakósbotjával, ez a második helyre volt elég. Harmadikként csapattársam, Csergő Vencel mérlegelt, egy féltenyérnyi pikkelyessel lemaradva.
Egyórányi pihenőt kaptak a horgászok, no meg pörköltet, krumplival, uborkával, rétessel. Az első fordulóban zsákmányolt halak mennyiségére azt mondhatnánk: volt már jobb is. A pörköltre ugyanez volt igaz. Ezzel együtt a hangulat remek volt, az időjárás nemkülönben. Olyannyira, hogy többen hiányolták a napolajat a horgászfelszerelések közül. Pihenőt azonban nem csak a horgászok kaptak, hanem a halak is. Négyórányi nyomás alól felszabadulva kedvükre bejárhatták a pályát, keresgélhettek a terített asztalon a számukra legjobb falatok után kutatva. A szünet a második forduló eredményein is látszott, némileg átrendeződtek a dolgok. Nézzük, kinek sikerült megtartani jó formáját, de leginkább a halakat!
Az A szektor immár visszavonhatatlanul a Nyika család birodalma lett, most azonban két gyerekhorgász oktatta a nagyérdeműt, némi szülői segédlettel, legalábbis ami a szerkók bedobását illeti. Dániel vezette a sort 11.450 grammos összfogással, melyben szerényen meghúzódott a verseny legnagyobb, 7.800 grammos pontya. A fiatalember igen határozott fárasztási technikával egyedül küzdött meg a szép hallal. Le a kalappal! A szektor másik végén Sipos Gábor 8.550 grammnyi sokaságot gyűjtött össze. Ezzel a fogással nem csak ebben a fordulóban ért el szektor kettest, de a végelszámolásban a dobogóra is felhorgászta magát. Újabb Nyika, ezúttal Barnabás lett a harmadik. Hat kilót meghaladó fogását sokan elfogadták volna sajátjuknak, engem is beleértve.
A B szektorban ifj. Sipos Gábor 9.960 grammal szállította az első helyet. Szinte meglepődtünk volna, ha nem így tesz. Másodikként Török Tibor mérlegelt, míg a harmadik helyet Guti Zoltán csípte el. Csapattársamként köszönettel tartozom neki is, hisz Vencel előző fordulóbeli jó helyezése és Zoli kiegyensúlyozott horgászata hozott fel minket a csapatversenyben elég előkelő helyre. Én csak ott voltam.
A C szektorban Merényi Botond megmutatta, hogy van azért hal ezen a pályán, nem is kevés! 16.420 grammnyi zsákmánya tiszteletet parancsolt, de az összfogást tekintve akár sci-finek is nevezhetnénk. Nem látta valaki, mivel kenegette a rakósát? Remek horgászatának jutalma a dobogó legfelső foka lett. Bodnár Sándor második helyezése immár kétségtelenné tette a két Sipossal alkotott csapatuk meggyőző fölényét. A harmadik helyezéshez elegendő halmennyiséget Olesnyovics Tamás vadászta össze ebben a szektorban.
Hát ennyi volt. Kialakult a végső sorrend, mind egyéniben, mind a csapatok között. A részletes, szektoronkénti eredményeket a verseny topikjában olvashatjátok, e helyt csak a dobogósokat említem név szerint. Az egyéni versenyt 3 helyezési számmal Merényi Botond nyerte. Magabiztos horgászatot mutatott be kevés hal között is, második fordulós eredménye pedig igazán meggyőző volt. Ifj. Sipos Gábor szintén 3 helyezési számmal, kevesebb fogott hallal szorult a dobogó második fokára. A harmadik helyet Sipos Gábor érte el 5 helyezési számmal.
A csapatversenyt 15 helyezési számmal magasan nyerte az ifj. Sipos Gábor - Bodnár Sándor - Sipos Gábor alkotta csapat. Pintér Zoltán - Temesvári Gyula - Farkas József együtt 28 pontot gyűjtött, ami a második helyre volt elég. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára a Milkovics Péter - Kovács Olivér - Olesnyovics Tamás alkotta csapat állhatott fel 38 helyezési számmal.
A legnagyobb hal kifogásáért járó díjat Nyika Dániel vehette át.
E rövid beszámoló nem adhatja vissza azt a remek hangulatot, mely az egész versenyt jellemezte. Egy teljes napot töltöttünk együtt, horgásztunk, beszélgettünk, röhögtünk. Holnap már sok nicknév mellett feltűnik majd egy arc is, egy nevetés, egy jellemző mozdulat. Ha csak ennyit hozott ez a nap, már megérte. Nem? Nagyon örülök mindenkinek, akivel újra találkozhattam, és azoknak, akiket most ismertem meg. Remélem Ti is így gondoltok vissza erre a napra, a Haldorádó Baráti Kör Horgászversenyre.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani a Bodnár család aprajának és nagyjának a verseny megszervezéséért, azért a lehetőségért, melyet ez a nap - immár hagyományosan - jelent. Mindnyájunknak. A kislányom egy helyes csokrot szedett a verseny közben, köszönetem, (köszönetünk) jeléül ezt szeretném most átnyújtani:
Czender Miklós (bogyo)
Fotók: Czender Ágnes
