Érdekes dolog ez az Internet, virtuális találkozóhely, kézzel fogható „dolgok” nélkül. Beszélgetünk a fórumokon, cikkeket olvasgatunk, képeket nézegetünk. Sőt, igazi találkozásokat is megszervezünk rajta. Ha nem lenne, akkor az itt megismert barátokkal soha nem találkoztunk volna. Pedig „itt” már barátokról beszélünk, nem véletlenül utal a verseny neve a baráti körre.
Május 12-én eljött a már nagyon várt közös horgászat ideje. Hajnali 3-kor kidobott az ágy, álmosan kortyolgattam éberséget adó kávémat. Böngésztem a fórumot, hátha valakinek még az utolsó percben lenne valami kérdése…
Már nem volt mit tennem, csak tébláboltam a házban. A felszerelés a kocsiban várta a bevetést, csak a „mit hagyok itthon?” örök kérdése bosszantott. Útközben kérdezték, hoztad a… ? Persze, hogy csak a csalik maradtak otthon. Nem volt mit tenni, köszöntem a már helyszínen levő cimboráknak, és F1-es tempóval visszamentem a nélkülözhetetlen dolgokért.
Mint minden összejövetelt szervező, mi is nagyon bíztunk a minél nagyobb érdeklődésben. Sajnos sokaknak közbejött valami, hát ilyen az élet. (Tudom, manapság nem egyszerű az élet, sokszor még a legkedvesebb dolgoknak is gátat tud vetni.) Azért szépen gyülekeztünk, sorban érkeztek az ismerős cimborák. Ildi regisztrálta őket sorban.
Közben a társaság áttárgyalta a legutóbbi találkozó óta eltelt idő történéseit és a fórumon zajló életet. Érdekes dolog, hogy már névről tudtuk, ki hiányzik még, tényleg egy összeszokott csapat módjára. Sajnos hiába vártuk Sanyamestert, Grasscarphuntert. Ők elkötelezték magukat más pecákra, sokan sajnáltuk, hogy nem lehetnek velünk! (Itt gratulálok Sanyamesternek a Maconkán elért helyezéséhez és a profik között fogott legnagyobb halához!) Rohantak a percek, vártunk, vártunk, de eljött a sorsolás ideje.
Mindenki magában már az esélyeket latolgatva figyelte, hogy ki hova sorsolt. Ki keseregve, ki mosolyogva mutatta fel a kihúzott számot. Mint minden versenyen, itt is voltak már a sorsolás után is elégedett és bosszús sporik.
Aztán jött a rohanás a pályára, minden percet ki kellett használni a tökéletes felkészülésre. Hosszú autósor kanyargott a tóparton. A versenyzők kérdezgetve, a rajthelyeket lesve igyekezték megoldani a közeli parkolást. Mindenki gyorsan megtalálta a kisorsolt helyét. Megkezdődött a rajthelyre cuccolás. Nyíltak a botzsákok, kevertük, rostáltuk az etetőanyagot, mértük a vizet.
A szűknek tűnő idő azért csak elég lett. Az etetést jelző dudaszó már sokakat „csőre töltött” csúzlival talált meg. Repültek a gombócok, csobogott a víz rendesen.
Az első forduló a fenekezésé volt, de a fineszes versenyzők már gondoltak a délutáni úszós fordulóra is. Az etetés feeder és match botokkal is elérhető távolságokban történt.
És megszólalt végre a Haldorádó Baráti Kör Horgászverseny kezdetét jelző dudaszó. Persze az sem simán, a nagy nyomáscsökkenéstől - nyáron! - befagyott a kürt. :o) Repültek a szerelések az ígéretesnek hitt helyekre. Ki feederrel, ki pickerrel, ki meg hagyományos fenekezéssel kezdett.
Aztán elkezdtük nyitogatni az ernyőket, (meg egy-két seritalt is), mert szemerkélni kezdett az eső. Szerencsére a Törökbálinton megszokott szél még nyugton maradt. Jöttek a hírek a fogásokról, keszeg, kárász akadt, a pontyok még várattak magukra.
Szilárds igen jól húzta a halakat a „C” szektorban, nagyon belenyúlt a tutiba. Ducza Zsolt is kitett magáért az „A” szektorban, mint később kiderült, Ő fogta a verseny során a legnagyobb halat, egy 4.340 g-os pontyot.
Sori is ritkította a pikkelyes népet, de szomszédolt is közben Egy-két percre magukra maradtak a felszerelések egy vicc vagy ugratás kedvéért… aztán jött a rohanás a ciripelő orsóhoz.
A mellettem ülő Nigróval azon nevetgéltünk, hogy hol nyitottuk, hol csuktuk az ernyőket - hol esett, hol nem. Érdekes időjárással kedveskedett május közepe. Az első forduló végére azért megmutatta magát a Nap is.
Kezdődhetett a mérlegelés. Az előző nap vásárolt három mérleggel három csapat indult lemérni a halakat. Természetesen nem figyeltünk rendesen a mérlegekre. A fene ezekbe az „újmódi huncutságokba”, háromféle mértékegységben képesek mérni. Persze, hogy nehogy unalmas legyen a dolgunk, az egyik kijelzése uncián (oz) maradt. Sehogy sem stimmelt a dolog! Sori kárászai szemre többnek tűntek, mint amit a mérleg mondott. Hamar rájöttünk a tévedésre, és az összetett versenyben esélyes indulók fogását újra mértünk, a többiek eredményét a lányok átszámolták grammra pontosan.
Közben ínycsiklandozó illatok terjengtek a parton. A finom, de igencsak forró gulyás falatozása rabolta az úszós fordulóra szánt felkészülési időnket. Annyira azért nem rohantunk, élveztük a magyaros zamatokat!
Sokan kukucskálták a mérlegelő lapokat, nézték az elért eredményeket. A fenekező verseny végeredménye a következők szerint alakult:
A szektor:
1. Ducza Zsolt - 5.280 g
2. Balabás István - 2.460 g
3. Póka Gyula - 2.260 g
B szektor:
1. Csergő Vencel - 3.270 g
2. Néder Attila - 1.730 g
3. Kotter Róbert - 445 g
C szektor:
1. Kovács Szilárd - 7.330 g
2. Guti Zoltán - 3.010 g
3. Borsos Gábor - 2.330 g
A második forduló az úszós horgászatra lett kitalálva. Sokan jól csinálták, gondoltak a jól megválasztott etetésre!
A verseny kezdeténél nem mindenki volt ott a startnál. Pedig igen fontos perceket mulasztottak el! Néder Attila, aki a szomszédom volt, csak a kezdés után hosszú percekkel kezdett horgászni. Szintén versenyző feleségének segédkezett, ellátta jó tanácsokkal. Már vagy tíz perce ment a verseny, mire végre bedobta a szerelékét.
Sokan jól gondolták, hogy nem zavarják a halakat túlzott etetéssel, a rakóssal próbálkozók már szinte csak csészével etettek.
A furcsa időjárásra a halak is furcsa viselkedéssel reagáltak. Szinte mindenhol ugráló kárászokat, pontyokat lehetett látni. A méregdrága etetőanyagokra, a ragasztott csontira fittyet hányva a víz felső rétegében, a melengető napsütésben fürödtek inkább. Akik tudtak ennek megfelelően alkalmazkodni a szerelékükkel, azok sorra húzták a halat. KisB mondta - sajnos csak a verseny után -, hogy tocsogós etető, 8-as, hosszú előke, 2 szál szúnyog volt a nyerő taktika. A rakóst időnként megemelve, fel kellett libbenteni a horgot. Meg is látszott a végeredményen, hogy jól taktikázott…
Az úszós forduló végeredménye:
A szektor:
1. Gombás Gábor - 6.050 g
2. Póka Gyula - 2.250 g
3. Ducza Zsolt - 1.450 g
B szektor:
1. Hajdú László - 8.710 g
2. Farkas Attila - 6.050 g
3. Néder Attila - 4.980 g
C szektor:
1. Bodnár Sándor - 12.290 g
2. Borsos Gábor - 6.380 g
3. Guti Zoltán - 5.140 g
Összetett végeredmény (a napi összetett szektorhelyezések és azon belül a legnagyobb súly alapján):
1. Bodnár Sándor - 13.450 g
2. Ducza Zsolt - 6.730 g
3. Néder Attila - 6.710 g
-------------------------------
4. Borsos Gábor - 9.310 g.
5. Gombás Gábor - 7.940 g
6. Csergő Vencel - 6.710 g
-------------------------------
7. Hajdú László - 8.825 g
8. Guti Zoltán - 8.150 g
9. Póka Gyula - 4.510 g
10. Kovács Szilárd - 8.050 g
11. Kotter Róbert - 4.725 g
12. Szöllősi Norbert - 1.930 g
13. Farkas Attila - 6.050 g
14. Ducza Tamás - 4.470 g
15. Balabás István - 2.460 g
16. Sipos Gábor - 3.270 g
17. Néder Attiláné - 800 g
18. Pintér Zoltán - 425 g.
19. Tölgyfaszegi István - 1.900 g
20. Bodnár Gyula - 817 g
21. Mikus Éva - 730 g
22. Ivádi István - 840 g
23. Futó Márton - 630 g
24. Rácz József - 230 g
25. Lauther Katalin - a legkisebb hal kifogója.
Jöjjön pár kép a nyertesekről:
Volt egy-két gond is a versenyen, mint mindig, de remélem, Ti ebből keveset tapasztaltatok. Igyekeztünk, nagyon készültünk rá, végül is megcsináltuk, voltak hibák, voltak jó dolgok. Ez így szokott lenni, reméljük, hogy a következő jobban fog sikerülni! Köszönjük, hogy megtiszteltetek a részvételetekkel!
Köszönjük a Haldorádó oldalnak és a Fogás Bt-nek a támogatást, a Törökbálinti-tó üzemeltetőinek a lehetőséget, Gombás Gábornak pedig a sok ajándékot!
Köszönjük a rendezvény sikeréért dolgozó nem kevés ember munkáját!
Ez volt hát a Haldorádó Baráti Kör Horgászverseny. :o)
Július 7-én ismét találkozunk!
