Reggel négykor keltem, hogy biztos, ami biztos időben a versenypályára érjek. Csapattársakkal fél hatra beszéltük meg a találkozót, így maradt még egy óránk a taktikai megbeszélésre, az etetőanyagok szétosztására, megkeverésére. Bár sokan csak a verseny előtt keverik meg, én annak a híve vagyok, hogy az összetevőknek legalább 12 órát érniük kell. Így már előző este elkészítettem és hűvös helyen tároltam. A verseny előtt egy órával csak hozzákevertem a száraz aromát, s kész volt az etetőanyag.
Fél hétkor megkezdődött a sorsolás, ami számunkra nem a legjobban sikerült. A pályaeloszlás a következőképpen alakult: A - gyerekek, B - nők, C, D, E, F, G - felnőttek, H - serdülők. A csapatunk nagy erősége Szentgyörgyi Attila mellé közvetlenül Hegymegi István, majd alá pedig (az idén már a csepeli színekben induló) Serman László ült a C szektorban. Nekem a legalsó szektor utolsó helye jutott. Sajnos ez volt az egyetlen hely, ahol a héten nem tartottunk edzést. Rohangásztam az ismerősök után, hogy valami kis információt még hátha sikerül megtudnom. A kicsit elhúzódott sorsolás miatt fél tízre tűzték ki a rajtot.
Elkezdődött a helyfoglalás hosszas, bonyolult folyamata. A szerencsésebbeknek olyan hely jutott, ahol kényelmesen el tudták foglalni a számukra kijelölt tíz méteres szakaszt. Azonban a pálya alsó szakaszán - amely hétköznaponként is kisebb látogatottságot élvez - az elburjánzott parti növényzet megnehezítette a dolgunkat. A merítőnyelet egészen 4,5 méterig kellet toldani, hogy biztonsággal lehessen szákolni, s a szereléket is csak közvetlenül a mögöttünk lévő sávban tudtuk elhelyezni. A rakós botot is csak 13 méterben lehetet használni, mert nem volt hely a hátratoláshoz. Ezen a pályán azonban nem kell mindig teljesen kihasználni a 14,5 méteres limitet, a haljárás nem indokolja. A pályaszakaszom adottságaiból adódóan én még szereltem egy hosszú spiccbotot. A pálya elején a csapattársak készültek snecire is. Itt érdemes volt matchbotot is elővenni - mint a későbbiekben kiderült - aki nem tette az nem szerepelt jól. Vízmérés a szokásos adatokat mutatta, azonban a víz jóval kisebb iramban folyt, mint edzéseken. Ezért egy mérettel kisebb úszókat készítettem elő. Miután részletesen feltérképeztem az előttem lévő terepet, nekiláttam előkészíteni az élőanyagot. Még egyszer átmászattam a csontit, lemászattam a tűzőszúnyogot, hogy a legélénkebbek maradjanak a csalizótálban. Fél kilenckor jöttek ellenőrizni az előírt etető és élőanyag limitet. Mivel mindent rendben találtak felporoztam a szúnyogot, és hozzákevertem a földhöz, majd árnyékba raktam. Az etetőanyagba belekevertem a csemegekukoricát és a pinkit. Leültem a ládámra és még egyszer részletesen átgondoltam, mit fogok tenni, rendet raktam magam körül. Ránéztem az órámra, még tíz perc az etetésig, kezdhetem gyúrni a gombócokat. Mire a duda megszólalt készen álltam, 15 db nagy kétkezes gombócot dobtam a botom spiccéhez, majd 5 földes szúnyogot.
Dudaszó. A hagyományos úszótípussal kezdtem, egy úsztatás, még egy, majd még egy. Valami nincs rendben, már kellett volna kapásomnak lenni - gondoltam és állítottam az eresztéken. Meg is lett az eredménye: jöttek sorban a karikakeszegek. A gaz miatt, ami előttem volt egyszerűbbnek láttam röptetni, majd a kötényemen horogtalanítani a halat. Aztán alábbhagytak a kapások. Az edzéstapasztalatok alapján: ilyenkor kell lerakni fenékre a csalit - váltottam lapos úszóra. Aztán már csak várnom kellet, jöttek a nagy dévérek szépen sorban. Sajnos a nagyon finom szerelék és az apró horog miatt az öt megakasztottból csak hármat sikerült megszákolni. Észre sem vettem hogy elrepült az idő, éppen megint az eresztéket állítgattam, amikor megszólalt a harmadik duda. Na még öt perc! Ez azonban nem hozott érdemi változást. Megfordultam és az ismerősök mosolyából gondoltam nem lesz itt gond, megvan a továbbjutás.
A mérlegelést az ifiknél kezdték, sajnos az ifinknek, Kádár Bencének nem jött a hal: szektor hetest csinált. Aztán jöttek hozzám. Mérlegen a halaim 4400 gr-ot mutatott, majd mellettem 8840! Lehet, hogy mégsem lesz olyan sima ez a továbbjutás? Aztán megnyugodtam, a többiek nem fogtak három kilónál többet. Sajnos a csapattársaimnak nem ment ilyen jól a hal. A C és E szektorban matchbottal 6-7 kilót lehetett fogni, míg rakóssal csak 3-4 kilót.
Női versenyzőnk, Devecseriné Rimmer Noémi továbbjutott, gyerekversenyzőnk: sneciből fogott majd egy kilót és így lett a harmadik az ügyes Levek Barbara.
Eredményhirdetés előtt összegyűlt a csapat és megbeszéltük, vajon mi lehetet a baj. Rózsa Józsinak a kisméretű merítő miatt ment el sok hala. A pálya közepén Kádár Andris csak rakóra készült, sajnos egy matchbot sokat segített volna. Volt egy dolog azonban, amiben mindenki egyetértett: jövőre együtt edzünk a versenyre.
Az eredményhirdetés nem hozott váratlan eredményt: hatodikak lettunk, éppen nem estünk vissza másodosztályba!
A továbbjutókra - szektoronként az első három helyezett - egy héttel később megrendezésre került Ráckevei Egyéni Bajnokság várt. Ez egy háromfordulós verseny, szombaton egy forduló délelőtt, egy délután, vasárnap délelőtt egy forduló. Erről egy másik cikkben írok.
Végeredmény:
1. | Csepeli HE 2.sz. csapata |
2. | Csepeli HE 1.sz. csapata |
3. | Délpesti HE csapata |
. | |
. | |
6. | Fővárosi Gázművek HE csapata |
Kocsis CilaPower László
