Az egyéni bajnokságra bejutni nem egyszerű. Először helyt kell állni az egyesület válogatóján, majd ha ez sikerült jöhet a csapatbajnokság. A csapatbajnokságon a szektoronkénti első három fő jut tovább az egyéni bajnokságra. Itt mérik össze tudásukat Ráckeve legjobb horgászai.
Háromfordulós versenyt a csepeli versenypályán rendezték június 14-15-én - szombaton kettő, vasárnap egy forduló. Felnőtt kategóriában két hétfős szektorban került megrendezésre.
Hiába voltam ezt a versenyt megelőző két hétvégén is versenyen ugyanitt, a biztonság kedvéért még lementem péntek délelőtt egy utolsó edzésre. Ez az edzés lényege az volt, hogy most kivételesen nem rakóssal horgásztam meg a pályát, hanem - az elmúlt hetek eredményeire alapozva - meccsbottal próbáltam halat fogni. Köztudott, hogy egy igazán meccses pálya, de idén rengeteg sok szép halat fogtak vele.
Pénteken elő sem készítettem a rakósbotot, az etetőanyagot egy kicsit szárazra keverve folyamatosan lőttem a parttól úgy 40 méterre. Az első órában nem fogtam halat, de ez nem szegte kedvem. Kisvártatva megfogtam az első, majd a második karika keszeget. Amíg biztosítottam az etetőanyag felhőt addig volt kapásom. Ehhez azonban rengeteg etetőanyag kellet. A baj csak az volt hogy a messze gyorsan úsztatott csalit a nagydévér nem vette fel, s így jelentős súlyhiánnyal kellet számolni. Hazaérve az edzésből a délutánt szerelékkészítéssel és előkekészítéssel töltöttem.
Szombaton reggel a kocsiban átgondoltam, mit fogok tenni. Bár teljesen nem voltam biztos magamban. Azonban ez a kételkedés elillant, amikor megláttam, hogy milyen gyorsan folyik a víz. Elhatároztam, ha törik, ha szakad én rakóssal fogok halat fogni. Ettől az elhatározástól függetlenül előkészítettem még egy sneciző pálcát és két meccsbotot is. Gondoltam, hogy a szomszédok legalább azt gondolják, hogy ezekre is szükség lesz, ez zavaró lehet számukra. A versenyre való felkészülés a megszokott formában és tempóban történt. Negyed órával az etetés megkezdése előtt nekiláttam az etetőgombócokat meggyúrni, és a ragasztásra váró csontikra spricceltem egy kis vizet. Ennek az volt a jelentősége, hogy az alapozó etetésre csak éppen hogy meg legyenek ragasztva, annyira hogy pontosan lehessen dobni. Mire a versenyt jelző dudaszó elhangzott nekem már a kezemben volt a felcsalizott horog, már toltam is be a rakósbotot. Leraktam a tartóba és elkezdtem a folyamatos ráetetést. Sajnos a lelkesedésem alábbhagyott, amikor a szomszédok elkezdték fogni meccsen a kis karika keszegeket. De én vártam, aztán mikor már a sokadik úsztatásra sem fogtam semmit, váltottam. Elővettem a meccsbotot és elkezdtem etetni újból. Semmi, nagyon mérges voltam magara, valamiért nem találtam sehol a halakat. Ekkor támadt az az ötletem, hogy a jól bevált lerakott botos horgászatot megpróbáljam. Gondolatot tett követett: negyed óra múlva ott pihent egy 60 dkg-os dévér a szákomban, majd ismét negyed óra múlva még egy. Sajnos ez a technika is cserbenhagyott, mert több halat így nem fogtam. A verseny utolsó negyed óráját végig sneciztem, s így sikerült a hét fős szektorból hatodikként zárnom. Gondoltam magamban itt elúszott a versenyem.
Gyors ebéd és újbóli sorsolás után nekiláttunk felkészülni a délutáni fordulóra. Ez valamivel kellemesebbnek ígérkezett, mivel a nap sem olyan erősen sütött, és megváltoztak a látási viszonyok: most már a piros antenna volt a nyerő. A rövid szünetben sikerült kiderítenem, hogy a hely, ahova kerültem az előző fordulóban nem hagyta cserben a horgászát, s hogy sok nagydévért fogtak rajta rakóssal. Akkor én sem fogok mást csinálni. Ugyanazt a taktikát fogom csinálni, mint az első fordulóban. Az ember nem gondolná, hogy lehet ennyire más a pálya ezen szakasza, szinte meg be sem ért a csalim a vízbe, mikor az első keszeg elkapta. Ez jól kezdődik - gondoltam, csaliztam, visszatoltam a botot. Újabb úsztatás, újabb hal :-). Ilyen versenyről csak álmodik az ember, folyamatosan jött a hal, nem nagyok de folyamatosan. Lényegében csak arra kellett figyelnem hogy folyamatosan dobjam a szúnyogot és az etetőt. A szívem remegett mikor jöttek mérlegelni, hisz a barátok mondtak, hogy az egész szektorban jól fogták a halat. Jöttek, megmérték, harmadik lettem vele.
Vasárnap reggel egy villámlást követő dörgés ébresztett. Leérve a pályára még mindig esett az eső. Beszélgetve az ismerősökkel következő megállapításra jutottunk: a nagy kánikula után egy ilyen lehűlés serkenti a halak étvágyát, s hogy a tegnapi verseny miatt fel van etetve, vagyis van rajta sok hal. Latolgatva az eredményeket, arra a megállapításra jutottunk, hogy ha ma is harmadik leszek, akkor van esélyem továbbjutni a OHCSB-re. A sorsolás ismét nekem kedvezett, a pálya azon szakaszára kerültem, ahol az első két fordulóban horgásztam. Elhatározásomban miszerint ismét végigakózom a fordulót az sem tántorított el, hogy a szomszédok az alapozó etetés nagy részét meccsre csúzlizták be. Elkezdődött a verseny, a harmadik mindent eldöntő forduló: a második úsztatásra akkora halat akasztok, hogy nem tudom megfordítani, elengedte a 0,08-as előke. Nem voltam bosszús, előkét cserélek és folytatom. Aztán elgondolkodom, hogy kik vannak a szektoromban, rájövök, hogy kezdőként nem sok esélyem van ellenük, de azért nem adom fel. Gondolkodásomból a tömeg - és az általuk keltett kisebb hangzavar - zökkent ki, amit a szomszéd mögött gyűlt össze. Rendesen húzza a halat meccsről, szinte minden dobás után lő egy gombócot és vesz ki egy halat. Aztán nekem sem volt több időm nézelődni, elkezdtek jönni a szebb dévérek. A dévérek kötött egyszer csak akasztok egy rendkívül harcos halat, vagy 7-8-szor kiugrik fárasztás közben. Piros úszójáról messziről felismerem: jászkeszeg. A gyönyörű kiló feletti példányt majd 10 perc fárasztás után sikerült csak szákba terelni. A nagy csapkolódás hangjára átpártolt hozzám a nézősereg. Sajnos ez okozta a vesztem: a szomszéd észrevette, hogy milyen jól jön hal kint és váltott. Az első hala egy két kiló körüli dévér. Itt volt az a pont amikor már majdnem tényleg feladtam, csak az tartott vissza hogy már csak negyed óra volt hátra. Még két szép dévért gyorsan betereltem a szákba, s megröptettem két karikát. Jöhetnek mérlegelni, lássuk ki mennyit fogott - gondoltam, és közben rettentően izgultam, vajon továbbjutok vagy nem. Amikor hozzám értek a mérlegelők meglepődve tapasztaltam, hogy milyen sok hal van a szakomban. Megmérték több mint hat és fél kiló. Eddig én voltam a szektor első, de még hátravolt három ember. Így a végére harmadik lettem, mint szombaton a második fordulóban.
Míg a rendezőség felkészült az eredményhirdetésre, beszélgettünk a versenytársakkal. Véleményem szerint ilyenkor tanul az ember a legtöbbet. Aztán következett a hivatalos eredményhirdetés (három forduló összesítés):
1. | Serman László (5 pont) |
2. | Nedvesi János (6 pont) |
3. | Farkas József (9 pont 14280 gr) |
4. | Lukács Donát (9 pont 13180 gr) |
5. | Pozsonyi Csaba (11 pont 14820 gr) |
6. | Lovász Balázs (11 pont 13880 gr) |
7. | Karsai Zoltán (12 pont 11380 gr) |
7. | Kocsis László (12 pont 11380 gr) |
9. | Jelencsik Tibor (13 pont) |
10. | Kresznerics Ákos (14 pont 12920 gr) |
11. | Olasz László (14 pont 12740 gr) |
12. | Illés István (14 pont 12720 gr) |
13. | Varga Géza (18 pont) |
14. | Gyallai Károly (20 pont) |
| |
1. | Devecseriné Rimmer Noémi (3 pont) |
2. | Serman Brigitta (8 pont) |
3. | Rudnai Csilla (9 pont) |
4. | Klecsenkov Györgyné ( 10 pont) |
5. | Mészáros Gyuláné (15 pont) |
| |
1. | Vlajk Zoltán (5 pont 9920 gr) |
2. | Csapó László (5 pont 9400 gr) |
3. | Mihálovics Balázs (8 pont) |
4. | Keidl Márton (12 pont) |
5. | Horváth Bernadett |
| |
1. | Kaló Zoltán (2 pont) |
2. | Kaló Norbert (4 pont) |
3. | Hefko Henrietta (6 pont) |
4. | Rimmer Dávid (8 pont) |
5. | Ifj Serman László (10 pont) |
A továbbjutó csapat aki képviseli a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetséget: Serman László, Nedvesi János, Farkas József, Lukács Donát, ifj Gyulai Ferenc (felkérésre), Pozsonyi Csaba (tartalék), Devecseriné Rimmer Noémi, Vlajk Zoltán és Csapó László (edzésnapok alapján dől el ki versenyzik) Kaló Zoltán. Ők az Országos Horgász Csapat Bajnokságon versenyeznek augusztus 9-10-én. Szívből kívánom nekik az eredményes horgászatot, és remélem, hogy jövőre én is a csapattag lehetek.
Kocsis CilaPower László
Képek: Takács Imre
