IX. Tavaszi Maconka Kupa beszámoló: Folytatása következik!

IX. Tavaszi Maconka Kupa beszámoló: Folytatása következik!

Új koncepció alapján, megváltozott szabályokkal és egyáltalán nem mellékesen saját rendezésben indítottuk útjára első tavaszi versenyünket, egyben egy versenysorozat első, kísérleti fordulóját. Nézzük meg együtt, hogy mi történt egy hete a maconkai vízparton és lássuk, hogyan alakította ki a többségi vélemény a folytatást!

Nos, vettünk egy nagy levegőt, átgondoltuk közös dolgainkat és ismét belevágtunk valami újba. Ennek alapjai a versenykiírást és a koncepciót is tartalmazó korábbi cikkben rögzítve lettek, így alapvetően két tényezőre kellett koncentrálni.

Az első az időjárás, ugyanis április és a húsvét még a tél jegyében kezdődött, így éjjel továbbra is (túl) jól láttuk a partról a kivilágított mátraszentistváni síparadicsomot, ahol 60 cm-es havon szánkózhatott a nyuszi a télapóval. Aztán a kezdődő felmelegedés természetesen árvizet generált, amit az EU beruházások ezredszer is kihangsúlyozott értékeinek (halrács, hordalékfogó, tórészletek elzárhatósága, stb.) köszönhetően ismét jól - azaz veszteség nélkül - sikerült megúsznunk. Közben 3,5-szer(!) kicserélődött a teljes vízkészlet a friss (azaz kellően hideg) hólével, de a verseny előtti napokon a zavaros árvízcsúcsot elfelejtve már kristálytiszta víz érkezett a tározóba. A verseny kezdetére pedig maga a szeszélyes TAVASZ is megérkezett, igaz, bő egy hónap csúszással, de annál nagyobb örömet okozva.

Árvíz március végén, amikor bizony nem patak a Zagyva
Tavaszi látkép pár nap múlva

A második tényező a jelentkezők száma, amely mérőszámként valahol egyenlő a verseny pozitív fogadtatásával. Nos, itt nem volt annyi izgalom, mint az időjárás kapcsán, így a még a nevezési idő lejárta előtt betelt a létszám, meg a létszám okán a nemzetközi versenypálya. Egy nem is kicsi kockázat maradt a tárgyban, ugyanis nem szedtük be előre a nevezési díjakat (0-3300 Ft/fő, étkezéssel), hanem a bizalomra alapoztunk, miszerint majd érkezéskor. Kicsit előreszaladok: a vártnál is jobban bejött, mindössze egy nevező nem jelent meg és nem is mentette ki magát. Őt innen is üdvözöljük.

A gáti, 1. sz. nemzetközi versenypálya középső része
Fotó a mélyvíz felől

Magát a versenyt lebonyolítási oldalról is sikerült kettéosztanunk, Ignácz Olivér elnökhelyettes volt a kezdetek felelőse, én pedig - mint nem éppen a koránkeléseiről híres horgász - a vég felelőse lettem, ideértve a mérlegelést és a díjkiosztót elsődlegesen.

Gyülekezünk, ...
... gyülekezünk.

Olivérnek 6 perc csúszást sikerült a nevezési adminisztrációval és a sorsolással halmazatban összeszednie, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a sokan az utolsó percekben érkezetek, ilyenkor aztán kénytelen kapkodni az ember. Igazából persze nem ez volt a fő gond a versenyzőknek, hanem az a presszió, hogy tudták, kevés idejük lesz a rajthely kiépítésére és a szerelékek összeállítására. Ilyenkor mindig elmondom, hogy a "lazább" versenyeken gondolni kell a jó értelemben vett amatőr-, vagy élményhorgászokra, akik viszont nem akarnak túl sokat "üresben" ülni a vízparton, miközben játszik a vízen a fény...

Sorsolás
Nem térkép e táj...
Menjetek békével!
Dakar, legalábbis a horgászhelyekig

Végül felnyílt a sorompó és megindult - szerencsére mérsékelt tempóban - a versenypályára a karaván, majd sor került az elhelyezkedésre, kis idő múlva pedig az etetésre is. A Kupán nem induló olvasóknak jelzem, hogy a mélyvízi rész első versenyzője az 1., a sekély-vízi túlvég utolsó horgásza pedig a 64. rajthelyet kapta. Sokan nézőként is kíváncsiak voltak az idény első "nagy kitelepülésére", a nézelődés közben pedig megindult a szokásos tippelés is. Mennyire borítják fel az erőviszonyokat a nagy pontyok? Kimentek-e már a felső, kisvízi részekre a halak? Lehet-e még úszóval lépést tartani a feeder-es világgal? Dudaszó, így innen majd mindenre fény derül bő 6 óra múlva.

Szeles pillanatok, órákig

A gyermekek más helyre kerültek, így Ők (abszolut nagybetűvel, mivel végigbírták a szeles versenyt!) a VI. tó első hivatalos versenyzői lettek. E vízterület hivatalosan az idén fog megnyílni, a finomszerelékes élményhorgászat jegyében.

No, ki vagyok?

A felnőtteknél közben békésen együtt soroltak a gáton a feeder, a klasszikus fenekező (bojlis, nagyhalat vágyó), a match, itt-ott a spicc és a rakós "fegyvernemek" hívei, ideértve a Hölgyeket és az ifiket is, mivel a koncepció alapján "egybe" sorsoltunk mindenkit, így egycsapásra megszűnt az örök ki legyen a jobb helyen, azaz az úszós vs. feeder ellentét is. Béke, napsütés. Majd egyre erősebb szél, a pályára keresztirányban, a sekélyebb részek felé nyomva a halat. Majd halak, mivel ezért gyűltünk össze - közben megérkezvén már én is a többes szám első személy részese lehettem -, ráadásul első látásra érdekes megosztásban.

Ponty, klasszikusan
Ez a hal nyurgább, nagyobb...
Ő meg színes egyéniség

Az igen hideg víz okán nem jött be a "sok balinos" koncepció, de érdekes módon a nagypontyos sem, később "mindössze" egy 9 kg körüli töves lett a legnagyobb hal befutója. Az utóbbira nincs teljesen okszerű magyarázat, elég csak az előző és főleg a versenyt követő napon ránézni a kifogott "tízentúliakat" tartalmazó maconkai rekordlistára... Elmaradtak a melegkedvelő halak, így nem volt például amur, aranyhal, aranykárász sem a zsákmányban. Ugyanakkor a klasszikusan tavasszal és késő ősszel legaktívabb nagy (Maconkán: kilón felüli) ezüstkárászok sok helyen domináltak, de megjelentek a már dorozsmás lapát-dévérek is. Mindig akad a nagyobb versenyeken több fajt képviselve rablóhal is - kivétel ezen a szombaton, amikor a 13-as szám nekik volt szerencsés. Az 1-3 kg között pontyok is jellemzően a sekélyebb részen fordultak elő nagyobb számban, de hogy ez mennyire relatív, azt a gáti szakasz végén, mintegy 200 méterre az utolsó versenyzőtől tudtam átélni, ugyanis fotózás céljából felsétálva több mázsa hal forgolódott a lábaim alatt, 2-3 méterre is bevárva az óvatos nézőt. Felemelő érzés volt az ívásra készülődő halak látványa!

Közel kettes ezüst
Dévér, XXL
Compó, 40 cm felett

Kevésbé felemelő az telefon, amikor félórával a lefújás előtt értesítetek, hogy az előtározón újra orvhorgászokat fogtak halőreink a rendőrjárőr segítségével. Nekik nem sikerült kihasználni a versenyt, bár a fogások alapján helyezettek lehettek volna. Az egyik "fiatalembert" harmadszor kapjuk el, szociális alapon úszik az árral, most éppen velünk szembe... Ilyen világot élünk.

Miután visszaérek, már jöhet is a gyermekek mérlegelése, akik ügyesek voltak, a színpompás koi pontyok pedig örök élményt jelentenek. Nagyon fontosnak tartom, hogy csak olyan helyeken versenyeztessék az egyesületek gyermekeket, ahol nem kudarcra, hanem sikerre vannak ítélve! A jövő nemzedéke a horgászatot, ezt a gyönyörű, egy életre szóló szerelmet és egyben kedves elfoglaltságot meg kell, hogy élje, majd később lépésről-lépésre meg kell, hogy értse...

A valódi tét a jövő nemzedéke
Gyermekek Maconkán 1.
Gyermekek Maconkán 2.
Gyermekek Maconkán 3.
Gyermekek Maconkán 4.
Gyermekek Maconkán 5.
Élményekkel teli hátizsák

Percre pontos lefújás után jön a gáti mérlegelés, a sekély oldalról indítva. Egy ötfős team keretében - ebből a szélfogók szerepe sem elhanyagolható - haladunk, de csak azért egy oldalról, mert személyesen szeretném látni a teljes mezőnynél a hosszú telelés után a halak állapotát, faj és méret szerinti megoszlását. Ez sajnos meg is bosszulta magát, ugyanis szerencsére bőven van mit mérni és fotózni, így 40 perc a csúszás, amely kizárólag az én számlámra írható. Itt és most is elnézést kérek érte, ez a jövőben gyorsabban, a megszokott módon fog menni, megígérem!

Keszeges teríték
Küszös teríték
Van mit megmutatni
Egy szép karikakeszeg
Koi, amivel színesebb lett a pontyvilág
Ugyanaz a horgász, de a dévér a pontynál is nagyobb
Tok, szintén kuriózum

Mindenesetre lassan az utolsó horgász és hal is szabadul, jöhet a helyszínen, katlanban kreált étel (csülkös babgulyás), amely véleményem szerint nem vallott szégyent, így el is tűnt szépen.

A kései ebéd, még egyben

Közben lázas eredményfeldolgozás, kialakulnak az eredmények, majd a díjazottak köre. A verseny előkészítése során számomra megnyugtató többséggel az a vélemény született, hogy a pénztárcakímélés érdekében (is) inkább a tárgyjutalmakról mondanak le a szereplők, mint egy-egy szép trófeáról. Úgy gondolom, hogy a fémet és márványt lassan már kuriózumként tartalmazó, gravír-feliratozott kupák és az egyedi oklevelek elismerésre találtak és szép emléket fognak jelenteni a jogos tulajdonosaiknak a jövőben is.

A trófeák
A legnagyobb hal díja

Befut Olivér is, elkezdődik az eredményhirdetés, majd az alábbi sorrendben a jönnek a kiemeltek, illetve a díjazottak.

Hivatalos eredmények:

Gyermek:

Hegedűs Zsófia, emléklap

Dénes Milán, emléklap

I. Balázs Gergő 11.690 g

Ifi:

I. Barti Róbert (a 37. helyen) 10.430 g

Női:

I. Nagy Bettina (a 38. helyen) 6.350 g

Úszós felnőtt:

5. Papp József (az 55. helyen) 11.370 g

4. Virág Zsolt (a 15. helyen) 11.760 g

III. Hegyes Iván (a 2. helyen) 12.000 g

II. Kürtösi László (a 60. helyen) 13.890 g

I. Juhász János (a 6. helyen) 15.290 g

Legnagyobb hal:

Angyal István 8870 g-os tőponty

Legjobb külföldi versenyző:

Jan Gazdik, emléklap

Fenekező felnőtt:

5. Jan Gazdik (a 30. helyen) 16.660 g

4. Lipták Zoltán (az 51. helyen) 17.730 g

III. ifj. Angyal István (az 54. helyen) 18.360 g

II. Molnár János (a 64. helyen) 20.180 g

I. Angyal István (a 63. helyen) 20.240 g

A sokak által várt részletes eredményeket itt lehet letölteni:

Részletes eredménylista

A gyermekek eredményhirdetése
Ifi I.
Női I.
A legnagyobb hal kifogója
A legjobb szlovák horgász
Úszós I.
Feeder/fenekező I.

Ezúton is szeretném köszönetet mondani mindenkinek, aki sportszerűen végigküzdötte a versenyt, megvárta a mérlegelést, majd még az eredményhirdetést is. Megítélésem szerint elsősorban a díjazottak felé ez a tisztelet leglátványosabb, emberi tartást feltételező gesztusa, megspékelve az összetartozás érzésével. Talán sokan elhiszik nekem, hogy minden apró gesztusra, elismerésre szükség van mai terhelt, rohanó világunkban!

Mindenki győztes, Ők a díjazottak!

Még egy-egy csoportos fotózás, sőt díszletként én is felkerülök az apa-fia díjazotti képre. A két Angyal Maconkán néhány év után így ismét együtt tudott sikeres lenni, kedves, visszatérő horgászaink. A fotózás közben bevallom, arra gondolok, hogy milyen jó lenne egyszer majd ezt a fiaimmal is átélni, ugyanitt... Persze akkor a vízparti prédikáció és a szervezési munkálatok helyett (a mellett időhiány okán nem játszik) vissza kellene térni a gyakoribb horgászathoz, de álmodozni csak lehet egy picikét...

A két Angyal

E kitérő után még egy gondolat, miszerint bízom benne, hogy a következő versenyre már több gyermek tud eljönni, a jobb idő és talán e kis beszámoló hatására is. Kedves Szülők, hajrá!

Babgulyás, most már mikróból, kávé, üdítő, egy-egy kis alkohol, mindez a stáb maradék embere részére (Olivér, Gáborok, Attila, Pepi, Boxi, Feri, Móni: köszi a közreműködést). A napi pályája végén járó nap sugaraiban, széltől pirosított arccal (mondhatni égett a pofánk) megállapíthatjuk, hogy valami újra elkezdődött az örök körforgásban. Remélem, együtt leszünk a részesei egy új idény új kezdete sikeres folytatásának!

Az ingyenes részvétel utólagosan kisorsolt nyertese
Végül még egy szép - koi

Talán ennyit a verseny leírásáról, most pedig lássuk azt a folytatást. Az ebéddel egyidejűleg megérkezett az előre beharangozott kérdőív is, melyet a többség volt szíves kitölteni. Íme az összesített eredmény:

Kérdőíves kiértékelés eredménye

Ennek alapján tehát megyünk tovább, így a számunkra megtisztelő pozitív fogadtatás után egy héten belül ugyanitt, ugyanígy olvasható lesz a május 11-i újabb verseny kiírása, benne a versenyzői többségi igények alapján módosított versenyszabályzattal, valamint az összetett verseny pontozási leírásával, immár a "Maconka Barátai \'13 Szuperkupa" versenysorozat részeként.

Köszönet Mindenkinek, a tavasznak is

Mindenkit szeretettel várunk és látunk Maconkán, versenyen innen és versenyen túl is!

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.