Új koncepció alapján, megváltozott szabályokkal és egyáltalán nem mellékesen saját rendezésben indítottuk útjára első tavaszi versenyünket, egyben egy versenysorozat első, kísérleti fordulóját. Nézzük meg együtt, hogy mi történt egy hete a maconkai vízparton és lássuk, hogyan alakította ki a többségi vélemény a folytatást!
Nos, vettünk egy nagy levegőt, átgondoltuk közös dolgainkat és ismét belevágtunk valami újba. Ennek alapjai a versenykiírást és a koncepciót is tartalmazó korábbi cikkben rögzítve lettek, így alapvetően két tényezőre kellett koncentrálni.
Az első az időjárás, ugyanis április és a húsvét még a tél jegyében kezdődött, így éjjel továbbra is (túl) jól láttuk a partról a kivilágított mátraszentistváni síparadicsomot, ahol 60 cm-es havon szánkózhatott a nyuszi a télapóval. Aztán a kezdődő felmelegedés természetesen árvizet generált, amit az EU beruházások ezredszer is kihangsúlyozott értékeinek (halrács, hordalékfogó, tórészletek elzárhatósága, stb.) köszönhetően ismét jól - azaz veszteség nélkül - sikerült megúsznunk. Közben 3,5-szer(!) kicserélődött a teljes vízkészlet a friss (azaz kellően hideg) hólével, de a verseny előtti napokon a zavaros árvízcsúcsot elfelejtve már kristálytiszta víz érkezett a tározóba. A verseny kezdetére pedig maga a szeszélyes TAVASZ is megérkezett, igaz, bő egy hónap csúszással, de annál nagyobb örömet okozva.
A második tényező a jelentkezők száma, amely mérőszámként valahol egyenlő a verseny pozitív fogadtatásával. Nos, itt nem volt annyi izgalom, mint az időjárás kapcsán, így a még a nevezési idő lejárta előtt betelt a létszám, meg a létszám okán a nemzetközi versenypálya. Egy nem is kicsi kockázat maradt a tárgyban, ugyanis nem szedtük be előre a nevezési díjakat (0-3300 Ft/fő, étkezéssel), hanem a bizalomra alapoztunk, miszerint majd érkezéskor. Kicsit előreszaladok: a vártnál is jobban bejött, mindössze egy nevező nem jelent meg és nem is mentette ki magát. Őt innen is üdvözöljük.
Magát a versenyt lebonyolítási oldalról is sikerült kettéosztanunk, Ignácz Olivér elnökhelyettes volt a kezdetek felelőse, én pedig - mint nem éppen a koránkeléseiről híres horgász - a vég felelőse lettem, ideértve a mérlegelést és a díjkiosztót elsődlegesen.
Olivérnek 6 perc csúszást sikerült a nevezési adminisztrációval és a sorsolással halmazatban összeszednie, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a sokan az utolsó percekben érkezetek, ilyenkor aztán kénytelen kapkodni az ember. Igazából persze nem ez volt a fő gond a versenyzőknek, hanem az a presszió, hogy tudták, kevés idejük lesz a rajthely kiépítésére és a szerelékek összeállítására. Ilyenkor mindig elmondom, hogy a "lazább" versenyeken gondolni kell a jó értelemben vett amatőr-, vagy élményhorgászokra, akik viszont nem akarnak túl sokat "üresben" ülni a vízparton, miközben játszik a vízen a fény...
Végül felnyílt a sorompó és megindult - szerencsére mérsékelt tempóban - a versenypályára a karaván, majd sor került az elhelyezkedésre, kis idő múlva pedig az etetésre is. A Kupán nem induló olvasóknak jelzem, hogy a mélyvízi rész első versenyzője az 1., a sekély-vízi túlvég utolsó horgásza pedig a 64. rajthelyet kapta. Sokan nézőként is kíváncsiak voltak az idény első "nagy kitelepülésére", a nézelődés közben pedig megindult a szokásos tippelés is. Mennyire borítják fel az erőviszonyokat a nagy pontyok? Kimentek-e már a felső, kisvízi részekre a halak? Lehet-e még úszóval lépést tartani a feeder-es világgal? Dudaszó, így innen majd mindenre fény derül bő 6 óra múlva.
A gyermekek más helyre kerültek, így Ők (abszolut nagybetűvel, mivel végigbírták a szeles versenyt!) a VI. tó első hivatalos versenyzői lettek. E vízterület hivatalosan az idén fog megnyílni, a finomszerelékes élményhorgászat jegyében.
A felnőtteknél közben békésen együtt soroltak a gáton a feeder, a klasszikus fenekező (bojlis, nagyhalat vágyó), a match, itt-ott a spicc és a rakós "fegyvernemek" hívei, ideértve a Hölgyeket és az ifiket is, mivel a koncepció alapján "egybe" sorsoltunk mindenkit, így egycsapásra megszűnt az örök ki legyen a jobb helyen, azaz az úszós vs. feeder ellentét is. Béke, napsütés. Majd egyre erősebb szél, a pályára keresztirányban, a sekélyebb részek felé nyomva a halat. Majd halak, mivel ezért gyűltünk össze - közben megérkezvén már én is a többes szám első személy részese lehettem -, ráadásul első látásra érdekes megosztásban.
Az igen hideg víz okán nem jött be a "sok balinos" koncepció, de érdekes módon a nagypontyos sem, később "mindössze" egy 9 kg körüli töves lett a legnagyobb hal befutója. Az utóbbira nincs teljesen okszerű magyarázat, elég csak az előző és főleg a versenyt követő napon ránézni a kifogott "tízentúliakat" tartalmazó maconkai rekordlistára... Elmaradtak a melegkedvelő halak, így nem volt például amur, aranyhal, aranykárász sem a zsákmányban. Ugyanakkor a klasszikusan tavasszal és késő ősszel legaktívabb nagy (Maconkán: kilón felüli) ezüstkárászok sok helyen domináltak, de megjelentek a már dorozsmás lapát-dévérek is. Mindig akad a nagyobb versenyeken több fajt képviselve rablóhal is - kivétel ezen a szombaton, amikor a 13-as szám nekik volt szerencsés. Az 1-3 kg között pontyok is jellemzően a sekélyebb részen fordultak elő nagyobb számban, de hogy ez mennyire relatív, azt a gáti szakasz végén, mintegy 200 méterre az utolsó versenyzőtől tudtam átélni, ugyanis fotózás céljából felsétálva több mázsa hal forgolódott a lábaim alatt, 2-3 méterre is bevárva az óvatos nézőt. Felemelő érzés volt az ívásra készülődő halak látványa!
Kevésbé felemelő az telefon, amikor félórával a lefújás előtt értesítetek, hogy az előtározón újra orvhorgászokat fogtak halőreink a rendőrjárőr segítségével. Nekik nem sikerült kihasználni a versenyt, bár a fogások alapján helyezettek lehettek volna. Az egyik "fiatalembert" harmadszor kapjuk el, szociális alapon úszik az árral, most éppen velünk szembe... Ilyen világot élünk.
Miután visszaérek, már jöhet is a gyermekek mérlegelése, akik ügyesek voltak, a színpompás koi pontyok pedig örök élményt jelentenek. Nagyon fontosnak tartom, hogy csak olyan helyeken versenyeztessék az egyesületek gyermekeket, ahol nem kudarcra, hanem sikerre vannak ítélve! A jövő nemzedéke a horgászatot, ezt a gyönyörű, egy életre szóló szerelmet és egyben kedves elfoglaltságot meg kell, hogy élje, majd később lépésről-lépésre meg kell, hogy értse...
Percre pontos lefújás után jön a gáti mérlegelés, a sekély oldalról indítva. Egy ötfős team keretében - ebből a szélfogók szerepe sem elhanyagolható - haladunk, de csak azért egy oldalról, mert személyesen szeretném látni a teljes mezőnynél a hosszú telelés után a halak állapotát, faj és méret szerinti megoszlását. Ez sajnos meg is bosszulta magát, ugyanis szerencsére bőven van mit mérni és fotózni, így 40 perc a csúszás, amely kizárólag az én számlámra írható. Itt és most is elnézést kérek érte, ez a jövőben gyorsabban, a megszokott módon fog menni, megígérem!
Mindenesetre lassan az utolsó horgász és hal is szabadul, jöhet a helyszínen, katlanban kreált étel (csülkös babgulyás), amely véleményem szerint nem vallott szégyent, így el is tűnt szépen.
Közben lázas eredményfeldolgozás, kialakulnak az eredmények, majd a díjazottak köre. A verseny előkészítése során számomra megnyugtató többséggel az a vélemény született, hogy a pénztárcakímélés érdekében (is) inkább a tárgyjutalmakról mondanak le a szereplők, mint egy-egy szép trófeáról. Úgy gondolom, hogy a fémet és márványt lassan már kuriózumként tartalmazó, gravír-feliratozott kupák és az egyedi oklevelek elismerésre találtak és szép emléket fognak jelenteni a jogos tulajdonosaiknak a jövőben is.
Befut Olivér is, elkezdődik az eredményhirdetés, majd az alábbi sorrendben a jönnek a kiemeltek, illetve a díjazottak.
Hivatalos eredmények:
Gyermek:
Hegedűs Zsófia, emléklap
Dénes Milán, emléklap
I. Balázs Gergő 11.690 g
Ifi:
I. Barti Róbert (a 37. helyen) 10.430 g
Női:
I. Nagy Bettina (a 38. helyen) 6.350 g
Úszós felnőtt:
5. Papp József (az 55. helyen) 11.370 g
4. Virág Zsolt (a 15. helyen) 11.760 g
III. Hegyes Iván (a 2. helyen) 12.000 g
II. Kürtösi László (a 60. helyen) 13.890 g
I. Juhász János (a 6. helyen) 15.290 g
Legnagyobb hal:
Angyal István 8870 g-os tőponty
Legjobb külföldi versenyző:
Jan Gazdik, emléklap
Fenekező felnőtt:
5. Jan Gazdik (a 30. helyen) 16.660 g
4. Lipták Zoltán (az 51. helyen) 17.730 g
III. ifj. Angyal István (az 54. helyen) 18.360 g
II. Molnár János (a 64. helyen) 20.180 g
I. Angyal István (a 63. helyen) 20.240 g
A sokak által várt részletes eredményeket itt lehet letölteni:
Ezúton is szeretném köszönetet mondani mindenkinek, aki sportszerűen végigküzdötte a versenyt, megvárta a mérlegelést, majd még az eredményhirdetést is. Megítélésem szerint elsősorban a díjazottak felé ez a tisztelet leglátványosabb, emberi tartást feltételező gesztusa, megspékelve az összetartozás érzésével. Talán sokan elhiszik nekem, hogy minden apró gesztusra, elismerésre szükség van mai terhelt, rohanó világunkban!
Még egy-egy csoportos fotózás, sőt díszletként én is felkerülök az apa-fia díjazotti képre. A két Angyal Maconkán néhány év után így ismét együtt tudott sikeres lenni, kedves, visszatérő horgászaink. A fotózás közben bevallom, arra gondolok, hogy milyen jó lenne egyszer majd ezt a fiaimmal is átélni, ugyanitt... Persze akkor a vízparti prédikáció és a szervezési munkálatok helyett (a mellett időhiány okán nem játszik) vissza kellene térni a gyakoribb horgászathoz, de álmodozni csak lehet egy picikét...
E kitérő után még egy gondolat, miszerint bízom benne, hogy a következő versenyre már több gyermek tud eljönni, a jobb idő és talán e kis beszámoló hatására is. Kedves Szülők, hajrá!
Babgulyás, most már mikróból, kávé, üdítő, egy-egy kis alkohol, mindez a stáb maradék embere részére (Olivér, Gáborok, Attila, Pepi, Boxi, Feri, Móni: köszi a közreműködést). A napi pályája végén járó nap sugaraiban, széltől pirosított arccal (mondhatni égett a pofánk) megállapíthatjuk, hogy valami újra elkezdődött az örök körforgásban. Remélem, együtt leszünk a részesei egy új idény új kezdete sikeres folytatásának!
Talán ennyit a verseny leírásáról, most pedig lássuk azt a folytatást. Az ebéddel egyidejűleg megérkezett az előre beharangozott kérdőív is, melyet a többség volt szíves kitölteni. Íme az összesített eredmény:
Kérdőíves kiértékelés eredménye
Ennek alapján tehát megyünk tovább, így a számunkra megtisztelő pozitív fogadtatás után egy héten belül ugyanitt, ugyanígy olvasható lesz a május 11-i újabb verseny kiírása, benne a versenyzői többségi igények alapján módosított versenyszabályzattal, valamint az összetett verseny pontozási leírásával, immár a "Maconka Barátai \'13 Szuperkupa" versenysorozat részeként.
Mindenkit szeretettel várunk és látunk Maconkán, versenyen innen és versenyen túl is!
