Egy év után újra a Közép-Tisza-vidéki Horgászegyesületek Szövetsége rendezte hazánk legrangosabb csapatversenyét, a Klubcsapatok Országos Bajnokságát. A helyszín ezúttal a telekhalmi versenypálya, vagy ahogyan az elmúlt években a horgász-köztudatba bevonult, a kunhegyesi versenypálya. Nem kisebb volt a tét ismét, mint a győztes jutalmaként megszerezni a bajnoki címet és ezzel a következő évi Klub Világbajnokságon való indulás jogát.
Az előző hétvégeken ugyanitt rendezett versenyek és az edzések kemény küzdelmet jósoltak. A Nagykunsági-főcsatorna most eléggé szűken mérte halait, csak az emlékekben élnek a 10 kg körüli fogások. Bizony, meg kellett küzdeni minden darab és még annál is jobban minden kilogramm halért. A viszonylagos haltalanság még nehezebbé tette a megfelelő taktika megtalálását. Amire lehetett számítani, az a keszegfajok apróbb egyedei, törpeharcsa, és küsz.
Az elmúlt évihez hasonlóan 16 csapat küldte el a meghatározott időpontig a nevezését. Teljesen új csapattal indult a Délpest-Sensas, az eddigi csapattagok új néven, de kevés személyi változással Walterland Sensas néven álltak rajthoz. A többi csapatban gyakorlatilag 1-2 eltéréssel, de a megszokott arcokkal találkozhattunk. Ennek is megvan az oka, véleményem szerint egy csapatversenyben nagyon sokat számít az összekovácsoltság, sokat számít, mennyire tud együtt gondolkodni a társaság, mennyire tudja megvalósítani a csapattaktikát, akár az egyéni elgondolások fölé helyezve is!
Mint az írásom elején említettem, sokat változott a korábbi évekhez képest a versenypálya. Gyakorlatilag hiányoztak a vízből a nagytestű keszegfélék, vagy olyan csekély számban voltak jelen, hogy nem lehetett velük számolni. Sajnos ez a trend az elmúlt évihez hasonlóan folytatódni látszik. Nagy kár, mert az igényesen kialakított, tényleg szemet gyönyörködtető „külcsín” csak egyik része egy jó versenypályának, igazi rangját a halak mennyisége adja meg. Jó-jó, mondhatjuk, egy versenyen mindig azt kell fogni, amit éppen lehet, de mégis más egy olyan pályán versenyezni, ahol nem grammok dönthetik el a helyezések számát. Ráadásul az a néhány darab fél kg körüli „bónusz” hal, ami valami véletlen folytán megmaradt ezen a vízszakaszon, egyszerűen felboríthatta a szorgos munkával, apróságok összefogásával elért, aktuális rangsort. Sajnos ez csak a szerencsén múlik. Márpedig a szerencse szerepét minél kisebbre kellene szorítani…
A már megszokott rács segítségével gyorsan és zökkenőmentesen ment a sorsolás. Változás még az elmúlt évekhez képest, hogy a 16 fős szektorokat kettébontották, gyakorlatilag 8-8 ember küzdött egymással minden (így összesen 10) szektorban. A szélső szektorokban mindenképp igazságosabbá tette a sorsolást: Jól tudjuk, a szektor széle és a szektor belső fele nagyon egyenlőtlen tud lenni a halfogás esélyeit nézve. A belső szektorokban ez nem bír akkora jelentőséggel, de a széleken mindenképpen. Egy nagyon pici hátránya lehet, mint ahogy most is előfordult, vannak olyan csapatok, akik nem is találkoznak egymással a két fordulóban egyetlen szektorban sem, tehát nem tudnak pontot adni, vagy éppen szerezni egymástól. Márpedig egy csapatversenyben ez sokat számíthat, így olyan, mintha egy másik versenyben indulnának. De ne legyünk telhetetlenek, több az előnye a változtatásnak, mint a hátránya.
A felkészülés órái után, az első óra végén a gyors és korrekt limitellenőrzés következett. Itt is változás történt. A limitre felkészülést jelző dudaszó, majd az 5 perc múlva felharsanó újabb jelzés a limitellenőrzés megkezdésére. Senki nem mondhatja, elnézte az órát, nem volt ideje előkészíteni az etetőanyagját és a csalit. Ennek megfelelően aztán tényleg gyorsan és hatékonyan tudott haladni az ellenőrzés.
A következő hangjelzés a nehézetetés megkezdésére szólított fel, majd öt perc múlva elkezdődött az első forduló. Míg az elmúlt években a korábban említett halfajok fogására akár „tisztán” is lehetett taktikát építeni, e lehetőség a mostani versenyre gyakorlatilag megszűnt. Nem volt értelme, de leginkább lehetősége a válogatásnak. Egységszintűen a rakós bot használata mellett döntött a 80 versenyző. Ahol a lehetőség (vagy a kigondolt taktika) engedte, ott 11 m-ben, egyébként 13 m hosszban.
Gyorsan befutottak az etetésre az első halak. 3-6 dkg súlyú keszegek, bodorkák, karikakeszegek, és apró dévérek jelentkeztek először. A versenypálya felső végén az egyedsúly is nagyobbnak tűnt, nemcsak a darabszám. Itt nem volt ritka a 10-15 dkg-os keszegféle.
A belső szektorokban nem volt ilyen fényes a helyzet. Néhol tényleg a szinte "súlytalan", 2-4 dkg-os halak tették ki a zsákmány nagy részét. Ráadásul, az első óra vége felé a kapások is ritkulni látszottak. Ahogy ritkult a keszegféle az etetésen, úgy lettek aktívabbak a törpeharcsák. Egy-egy 10 dkg körülit is horogra lehetett csábítani, de a törpék nagy részét is a 2-4 dkg-os, félelmetesen szúró ördögök tették ki.
Mindezek a körülmények mellett is megfigyelhető volt, aki ütemesen fogta a halat, az ezt nagyon kemény, pontos etetési munkával érte el. Ritmusosan, szinte kétpercenként repült be egy-egy koppanós gombóc.
Nagy a hangsúly koppanóson, mert a laza, széteső vagy rossz állagú etetés azonnali snecikapást idézett elő a mély vízben is, ami a küszök átlagsúlyát tekintve nem volt kifizetődő, főleg rakós boton nem.
Ahogy ritkult a kapás rakós távon, úgy került elő a „tarsolyból” az alternatív technika. Fél távon 5 m körüli spiccbottal össze lehetett szedegetni néhány bodorkát, apróbb törpeharcsát.
A második forduló felére előkerültek a küszöző botok is. Ezt csapatszinten csak a Shimano Dunaferr Team vállalta be, nem is eredménytelenül. A szélső szektorokban nem volt teljesen egyértelmű, de a belső, kevésbé halas pályaszakaszon ez a taktika mindenképpen eredményes lehet. Ráadásul a kialakított felhőre az elején odafutó alig fél dkg-os apróságok közé egyre inkább kerültek 1-2 dkg-os egyedek is. Ez pedig még inkább esélyessé tette a küszhorgászatot.
Minden szektor külön került mérlegelésre, így gyorsan megszületett az első forduló eredménye. Mivel minden szektort két részre osztottak, ezért szektoronként két első hely került kiosztásra. Így egyest horgászott az „A” szektorban Kaló Zoltán (Sensas Team) és Shaffer Károly (Shimano Dunaferr Team), a „B" szektorban Galambos Sándor (Shimano Dunaferr Team), Csillag László (Walterland Sensas), a „C” szektorban Miloszrodni László (Triana Team Békéscsaba) és Palotai Kristóf (Spro Exner). A „D” szektorban egyest horgászott Faragó Zoltán (Milo Team) és Gödöny Imre (Nagybudapesti HE), a leghalasabb „E” szektorban egy pontot szerzett Döme Gábor (Tubertini Maros Mix Cralusso) és Ribi Tamás (Nagybudapesti HE).
Első helyen fordult a Milo Team 10 ponttal, szorosan a nyomában a Shimano Dunaferr csapata 11 ponttal, míg 3-4. helyen azonos pontszámmal, de több hal kifogásával a Triana Team Békéscsaba és a Tubertini Maros Mix Cralusso csapata állt, de csak másfél pont lemaradással állt 5. helyen a Sensas Team.
A vasárnapi fordulóban még bármi történhet. Annyira szoros lett az első forduló eredménye és annyira csak dekákon múlt pár helyezés, hogy előre semmit nem lehetett megjósolni. Találgatni persze igen.
Az első forduló mérlegelő lapjai letölthetők: f1.zip
Ragyogó napsütéssel várta a vasárnap a versenyzőket. A kissé feltámadó szél a pályán keresztben fújva nem könnyítette a pontos csalivezetést, de „ha nem erősödik tovább, nem lesz vele gond”, vélekedtek sokan. A limitellenőrzés az előző napihoz hasonlóan, flottul és gyorsan ment. Ismétlődött az előző napi gyors apró keszeg fogás is. Másodperceken belül horgon voltak a daliásnak éppen nem nevezhető, de igen értékes első halak. A vártnak megfelelően az E szektor külső fele ma is erősen indult, ütemre lehetett fogni a halat.
A belső szektorokban a kezdeti roham után - jóval korábban, mint előző nap - gyorsan csökkent a keszegfélék kapókedve. Egyre inkább az egészen apró törpeharcsák lepték el az etetést. A lapos úszó használatával jobban lelassított, megállított csali mintha valamivel termetesebb törpéket eredményezett volna, viszont az ütem jelentősen meglassult ettől.
Ember legyen a talpán, aki meg tudja menet közben állapítani, eredményesebb-e a nagyobb, de ritkábban fogható halakra horgászni, mint a hagyományos, gömbölyded testű úszózással lassan visszatartva a kisebb egyedsúlyú példányokat valamivel sűrűbben fogni?
Ezért aztán a parton szorgosan jegyzetelő segítőknek sem volt könnyű a dolguk. Igaz, a darabszámot pontosan lehet regisztrálni, de a halak egyedsúlyát már sokkal nehezebb távolról megbecsülni. Hihetetlen módon felértékelődött az egy-egy nagyobb testű (ez jelen esetben 20 dkg körüli tömeget jelent) hal sikeres megfogása, mert sajnos nem mindig sikerült. Volt olyan horgász, akinek kettő egymás után is lepattant a horogról. Ez nem használ a versenyző lelkének, amikor minden gramm fontos lehet a végelszámolásnál.
A forduló közepére a keszegfogás - a felső szektort kivéve - szinte teljesen leállt, a rakós bottal fogható halaknál a törpeharcsa vette át a főszerepet. A rövid botos, part menti bodorkázás is adott néhány halat, de a számuk véges volt, hamar össze lehetett szedni azt a pár egyedet, ami a horgász előtt az etetésen tartózkodott. Utána a kapások megszűntével váltani kellett, majd esetlegesen később újra visszatérni az időközben odaérkező halakért.
Ezt az előre megkomponált váltást ezen a napon a Shimano csapata alkalmazta a legtudatosabban. A verseny első órájában megfogták rakós bottal azt a keszeg, illetve törpe mennyiséget, amit lehetett, majd egy távolságot visszalépve spiccbottal leszedték azt a pár bodorkát, amit a horgászhely abban a távolságban tartogatott. Közben persze már ütemesen potyogott a vízbe a küszöket csalogató felhős etetés. A keszegnép elfogytával csapatszintű küszözésbe kezdtek. Közben kezelni kellett a rakós bot etetését is, mert sosem lehet tudni, mikor kell visszaváltani. Kérdés volt, eredményes lesz-e az elgondolás. Az ismét látszott, hogy a középső szektorokban még nyerni is lehet a küszfogással, annyira leállt a keszegfélék kapása, és annyira apró lett a törpeharcsa. A szélső szektorokban, ha nem is lehet nyerni vele, de az első 5 hely valamelyike biztosan megszerezhető, ami elég lehet a végső győzelem megszerzéséhez.
Itt jön be az a korábban említett dolog, hogy a szektorok két részre osztása miatt a potenciális ellenfelek elkerülhetik az egy szektorban való egymás elleni horgászatot, gyakorlatilag nincsenek szoros kapcsolatban az adott szektorban elért eredményeik. Ezt tekintsük a szerencsének, mert ugye a horgászathoz, de még inkább a sorsoláshoz az is kell.
A kánikulai melegben megváltás volt a verseny végét jelző dudaszó. Megkezdődött a mérlegelés. A vártnak megfelelően 3-4 kg körüli hallal a szektor elején lehetett végezni. A pályacsúcsot Szénási Zsolt érte el az E szektor szélső helyén 5240 g-os fogással. Szerény, de a körülményekhez képest kitűnő eredmény ehhez a mutatottnál jobb adottságú versenypályához.
A második fordulóban egyest horgásztak: az „A” szektorban Szénási Béla (Energofish Szolnok) és Magyar Szilárd (Milo Team), a „B” szektorban Buczkó Krisztián (Energofish Szolnok) és Szákovics Imre (Shimano Dunaferr Team), a „C” szektorban Hajdú Tamás Trabucco, és Urfi Tamás (Shimano Dunaferr Team), a „D” szektorban Galambos Sándor (Shimano Dunaferr Team) és Dénes Sándor (Triana Team Békéscsaba) az „E” szektorban pedig Vidó Ferenc (Tubertini Maros Mix Cralusso) és Szénási Zsolt (Energofish Szolnok).
A második forduló mérlegelő lapjai letölthetők: f2.zip
Az összesítés után megszületett a végeredmény:
- Shimano Dunaferr Team 20 pont
- Milo Team 25 pont
- Sensas Team 27 pont
Igen nagy küzdelemnek lehettünk tanúi a hétvégén. Élvezetes, tanulságos, és mindezek mellett jól szervezett versenyt izgulhattunk végig. A Shimano Dunaferr Team zseniális taktikával, annak kiváló végrehajtásával, a tavalyi év után ismét nyert. Nem ijedtek meg a snecizéstől, de ha kellett mesterien kezelték a rakós botot is! Így megérdemelten Ők képviselhetik hazánkat Lengyelországban a következő évi Klubcsapat Világbajnokságon. Meg kell említeni a parádés második napot produkáló Energofish Szolnok csapatát - ha az első nap jobban sikerül… De elismerés illeti a többi csapatot is, néha csak nagyon kis dolgokon múlott, hogy más eredmény szülessen.
Egy biztos, ez a verseny is megmutatta, mennyire erős, és felkészült a magyar élmezőny!
