Az idei versenyszezon lezárásaként került lebonyolításra a Velencei-tavi Evezőspályán, az a négyfordulós versenysorozat, aminek végén kialakult az elkövetkező évi világbajnokságra, valamint az Európa-bajnokságra utazó keret. Az Egyéni Bajnokságból bejutott 16 versenyző, minden tudását beleadva igyekezett megszerezni az indulás jogát.
Ami fix, és előre tudható volt a végső sorrenddel kapcsolatban, hogy az első három helyen végző versenyző mindenképpen utazik az Európa-bajnokságra, a többi versenyző és a tartalékok kijelölését Német László szövetségi kapitány teszi meg.
A világbajnokságon induló keret kijelölését, teljes egészében a szövetségi kapitány végzi nem csak a válogatón való szereplés függvényében, hanem az egész éves teljesítmény, valamint az eddigi nemzetközi versenyeken szerzett eredmény és tapasztalat alapján. Még a válogató megkezdése előtt, Erdei Attila és ifj. Varga József jelezte a szövetségi kapitánynak, amennyiben úgy alakulna, hogy résztvevők lehetnének az EB-n induló csapatnak, az ahhoz közeli időpontban tartandó Klubcsapat VB-n való szereplés miatt, nem tudják vállalni az indulást.
A versenyzők, előre meghatározott technikát alkalmazva horgászhattak a négy fordulóban.
Az első két fordulóban kizárólag 13 m-es rakós bottal lehetett horgászni! De úgy, hogy a szerelék zsinórja nem lehett hosszabb 3 tagnál. Az alapozást követően, ráetetni csak etetőcsészével volt lehetséges.
A harmadik forduló a rövid rakós botos fordulóé volt, ahol a bothossz maximum 9,40 m lehetett.
Az utolsó, negyedik forduló a matchbotos horgászattal zárult, azzal a megkötéssel, hogy csakis az első bójasoron túl szabad horgászni.
Természetesen a sorsolás is irányított módon zajlott. A szövetségi kapitány által felállított rács alapján két (30 m-es megszakítással elválasztott) 8 fős szektorban horgásztak a versenyzők, kiemelve nem csak a szélső, de a szélső melletti helyeket is, azzal a céllal, hogy a lehető legigazságosabb módon ülhessenek le a horgászok.
Már az első nap komoly csatákra lehetett számítani. Kiemelt figyelmet érdemelt a B szektor, ahol egymás mellé sorsolt, a Délpest-Maver csapat három versenyzője: ifj. Varga József, Walter Tamás és Erdei Attila. A "harapófogóból" Varga Józsi tudta magát a legjobban kiverekedni, és az elejétől fogta a 15-20 dekás dévérkeszegeket.
A sekély (1,2 m-es) víz ellenére, amely a padkán volt, még pontyok is felmerészkedtek. Nagy Attilának alig volt kapása az első órában, pár darab keszeget fogott csupán, míg szákba nem terelt egy jó másfeles pontyot. Utána merészkedtek csak a dévérkeszegek az etetésére.
Meglepetésre a két szektor egyik széle sem hozta azt az eredményt, amit el lehetett várni tőle, inkább a szektorok belső felén ülő horgászok brillíroztak.
Az első fordulót az A szektorban Lőrincz Dénes nyerte Holler László előtt, a B szektorban ifj. Varga József győzött, a második helyen Döme Gábor végzett.
A második napon újra a hosszabb rakós botoké volt a főszerep. Az A szektorban Walter Tamás világbajnok, a szélső helyet kapta a sorsolási rács alapján. Tamás nem hibázott, egyest horgászott a helyről annak ellenére, hogy sok volt az apró hala.
A B szektor szélső helyén, Erdei Attila 16.980 gr-os fogással végzett az élen! Talán ez új pálya rekord?!
A harmadik nap a rövid rakós kapott szerepet. Ebben a fordulóban az a horgász számíthatott jó eredményre, aki igazán gyorsan és precízen kezeli a rakóst.
A forduló első felében a sneciké volt a főszerep. Meglehetősen szaporán kellett a kéznek járnia, ha rakóssal jelentős mennyiséget szeretett volna fogni bárki belőlük.
Egész héten jól lehetett fogni a keszeget a padkán, még rövid rakóssal is. Csak idő kérdése volt, mikor jön kijjebb, a két napja 13 m-en etetett keszegnép.
A második óra vége felé aztán, kezdett beindulni rövid boton is a dévérfogás. Sőt, ifj. Katus Gyula sikeresen szákolt - igaz teljes bothosszban - egy jókora pontyot is. Mindezt lágy 1 mm-es gumival, vékonyka főzsinórral és még vékonyabb előkével.
Ezen a napon az A szektorban ifj. Szénási Béla nyert Nagy Attila előtt, míg a B-ben Ambrus Tibor végzett az élen, Békési Attilát megelőzve.
A roppant erős mezőnyben nem kis teljesítmény tartani a jó eredményt, és bizony becsúszott itt-ott egy magasabb helyezési szám is.
Hátra volt még a mindent eldöntő utolsó - matchbotos forduló.
Az első bójasoron túl kellett horgászni a szabály szerint. Kevesen számítottak arra, hogy az első másfél órában a küszökön kívül alig találkoznak hallal. Pedig így történt. Talán az előző napok közeli etetése miatt, a kb. 30 méteres távolságban alig mutatkozott érdeklődés a felkínált csalik iránt.
Mindkét szektorban voltak olyan horgászhelyek, ahol minden egyes kapásért meg kellett harcolni. Sokkal kevesebb hal akadt horogra, mint az előző napok bármelyikén.
Az A szektorban Martin Gábor győzött, Békési Attila előtt, míg a B szektort ifj. Varga József nyerte, a második helyen Lőrincz Dénes végzett.
Ezzel kialakult a végső sorrend:
1. | ifj. Varga József | 10,5 pont |
2. | Erdei Attila | 11 pont |
3. | Lőrincz Dénes | 13 pont |
4. | Békési Attila | 14 pont |
5. | Ambrus Tibor | 15 pont |
6. | Nagy Attila | 16 pont |
7. | Döme Gábor | 16 pont |
8. | Holler László | 17 pont |
9. | Martin Gábor | 17 pont |
10. | ifj. Szénási Béla | 18 pont |
11. | Dávid Ferenc | 20,5 pont |
12. | Walter Tamás | 22 pont |
13. | Heimann József | 22 pont |
14. | Magyar Szilárd | 24 pont |
15. | Komáromi Levente | 25 pont |
16. | ifj. Katus Gyula | 27 pont |
A 2005. évi 52. Nemzetek Világbajnokságán induló versenyzőink:
Ifj. Varga József
Erdei Attila
Békési Attila
Ambrus Tibor
Nagy Attila
Walter Tamás
Tartalékok: Lőrincz Dénes, Magyar Szilárd, Döme Gábor
Az Európa-bajnokságon induló csapat:
Lőrincz Dénes
Békési Attila
Ambrus Tibor
Nagy Attila
Walter Tamás
Magyar Szilárd
Tartalékok: Döme Gábor, Martin Gábor, ifj. Szénási Béla
Hajrá fiúk, magasra van téve a léc, de bízunk benne, hogy jövöre is sikerül átugrani!!!
