Az elmúlt hétvége két nagyon rangos horgászverseny jegyében telt. Az Egyéni Bajnokság válogató versenyei zajlottak az országban, két különböző helyszínen. A cél a magyar Egyéni Bajnokság döntőjébe kerülés volt. A döntő 40 fős létszámából a jelenlegi válogatott keret 16 horgásza nem válogatózott, a fennmaradó 24 helyért a résztvevők arányában osztozott az ország két oldala.
Ikervár neve még újan hangzik a versenyzők körében. A Rába hirtelen áradása miatt extrém körülmények között lezajlott Milo Kupa után vajon mit mutat második versenyén ez az új pálya?
Az árhullám levonulása után sem hasonlított az előző hétvégén tapasztaltakhoz az erőmű felvízcsatornája. Lényegesen tisztább és szelídebb folyású lett. Később a hétvégi megmérettetésre készülő horgászok a fogások tekintetében is jelentős változást tapasztalhattak. Rövid spiccbottal ütemesen lehetett fogni az apró kárászokat, és egy-egy nagyobb testű hal szákba kerülésének is meg volt az esélye. Még az alapozó etetés zaja sem zavarta őket, azonnali kapás jelentkezett szinte az első úsztatásra. Jó verseny elébe nézett a 34 főből álló társaság.
A folyóvízi horgászat nem egyszerű dolog, minden a csali vezetésén múlik, ezt azért nagyon sokan tudták. Amire nem számított senki, hogy ez a csatorna mégiscsak egy áramtermelő egység része, és bizony a nap folyamán többször változott a folyás sebessége és ezzel együtt a vízmélység is. Nem túl sokat, de illett figyelni a plusz-mínusz 10 cm-es változásokat, hiszen a fenék közelében vezetni kívánt csali így nem mindig ott járt, ahol kellett!
A gyakorlásra, felkészülésre szánt napok gyorsan teltek. A hét végére aztán, a pálya több szakaszát meghorgászva, egyre világosabbá vált, hogy nem lesz azért ez olyan egyszerű horgászat. Minden nap sikerült akasztani és gyakran szákba terelni egy-egy jobb dévérkeszeget, sőt pontyot is! Számítani kellett ezekre a „bónusz” halakra is. Aki horgászott már folyóvízen, tudhatja, hogy nem egyszerű dolog kifogni 4 méteres spiccbottal egy két kilogrammos pontyot, de egy másfeles dévért sem. Ezért aztán a durvább felszerelés gyakorta 16-os főzsinór és 14 horogelőke szerelékéből állt. A 14-16-os méretű horog tűnt alkalmasnak a kárászok kifogására, és ez még a nagyobb testű halat is jól tartotta.
Az is kiderült a hét végére, hogy minden bothosszra legalább két szereléket kell előkészíteni, figyelembe véve a változó áramlási viszonyokat. A lassú folyásban elég volt a 2-3 g-os hagyományos alakú úszó, de ha a turbinákra „húzatták a vizet” gyakran felkerült a 6-8 g-os lapos, vagy a nagyobb dundi alakú is.
A versenyzők nagy része úgy ítélte meg, nem kell nagy távolságra horgászni, a hosszabb rakós bottal pontosan ugyanolyan ütemben lehet fogni a 8-12 dkg átlagsúlyú halakat, mint 4-5 méteres távolságban spiccbottal, vagy a pontosabb csalivezetés érdekében rakós bot topsettel. A Milo Kupán alkalmazott technikára sincs szükség, nem kellett a vaslemezek beugróiban keresni a halat, ezért aztán a szokatlan „szákba etetési” technikára sincs szükség.
A péntek reggeli regisztráció után ünnepélyes megnyitó következett: előbb Csécs Sándor, a Vas megyei Horgász Szövetség ügyvezető elnöke, majd Csiszár István, a Szövetség elnöke köszöntötte a megjelenteket.
A gyors sorsolást követően aztán megkezdődhetett a horgászhelyek elfoglalása. A versenypályáról tudni kell, hogy a szektorokat 4 bejárón keresztül lehetett megközelíteni. Itt, újabb meglepetésként a helyi horgászegyesület aktivistái segítették a versenyzők felszerelését a rajthelyekre behordani. Így aztán gyorsan és zökkenőmentesen ment a bepakolás.
Hamar eltelt a felkészülésre kapott 2 óra. A limitek ellenőrzése ugyancsak olajozottan zajlott annak ellenére, hogy egy csoport végezte mindezt.
Az etetést jelző dudaszóra aztán megkezdődött az alapozás. A keményre gyúrt, általában apró, mosott kaviccsal nehezített gombócok nem kis hanggal csapódtak a vízbe.
Szinte azonnal, az első úsztatásra görbültek a botok. Az apró kárászok vehemensen vetették magukat a felkínált csalira.
A sorsolásnál tudni lehetett, hogy a pálya szélső helyei nagy mennyiségű hal fogásával kecsegtetnek. Így van ez minden versenypályán, a szélső helyek mindig értékesek, folyóvízen meg különösen azok. De azt is tudja mindenki, hogy nem elég szélső helyet húzni, ezzel a lehetőséggel tudni kell élni is.
Aztán begyorsult a víz, és 20 cm-rel csökkent a szintje. Ennek tudható be talán, hogy félidőben kissé meglassult a halfogás, a középső szektorokban le is állt egy időre. A széleken ez nem volt érzékelhető. Így aztán az A szektor 3-as helyén horgászó Hamar Péter 11.240 g fogott hallal nyert, a pálya másik szélén, a D 8-on ülő Császár István 11.590 grammal csinált egyest.
A középső szektorok sokkal szerényebb és kiegyenlített eredményt hoztak: míg a B szektorban Koller László 7.470 g-mal, a C szektorban Nagy András 6.430 g-mal nyert.
A második forduló előtt Komáromi Levente gyors névsorolvasással köszöntötte az előző napon jól lepirult versenyzőket. Az első fordulóban a két-két szélső helyen horgászó versenyző kiemelésével megkezdődött az irányított sorsolás.
Az előző napihoz hasonlatosan nagyon flottul, jól szervezetten ment a bepakolás és a felkészülés.
Nagyon kellemes, lassan áramló folyó fogadta a versenyzőket. A felkészülési idő második feléig. Akkor aztán a könnyű úszókat ajánlott lett nagyobbra cserélni az erős sodrás miatt. Változatos pálya ez, de egy jó horgász gyorsan alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez!
Egy kicsit másképp indult ez a nap, mint az előző! A középső szektorokban általános kapástalanság uralkodott, és a szélső szektorokban is csak a szélek voltak meggyőzőek. Egy-egy nagyobb testű hal is a horogra akadt, de összességében az előző napi fogásnak alig fele került a haltartókba. A középső szektorokban voltak olyan helyek, ahol éppen ki lehetett jönni a fél kilogrammos fogásból.
Ez aztán átrendezte az előző napi pontokat.
Az A szektorban első helyen Hamar Ferenc végzett 9.320 g-os fogással, a B szektorban Gábor András 4.190 g-mal, a C szektorban Danó Gábor 3.630 g-mal, a D szektort pedig 7.800 g-os fogással dr. Köpper Szilárd nyerte.
Ebből az elődöntőből 10 versenyző jut tovább, két forduló után ez volt a sorrend:
1. | Császár István | 3 pont |
2. | Nagy András | 4 pont |
3. | Gábor András | 4 pont |
4. | Danó Gábor | 4 pont |
5. | Várszegi Gábor | 6 pont |
6. | Ribi Tamás | 6 pont |
7. | Dr. Köpper Szilárd | 7 pont |
8. | Hamar Ferenc | 7 pont |
9. | Tímár Szabolcs | 7 pont |
10. | Marossy László | 7 pont |
A mindent eldöntő vasárnapi forduló ismét kiemelt sorsolással kezdődött. Az előzetes számolgatások során úgy gondoltuk, valahol 12 pont körül lehet majd bekerülni a döntőbe. Az ennél kevesebb ponttal rendelkezők nagyon bíztak Fortunában. Mindenképpen szerették volna elkerülni a szélső szektorok belső helyeit. Akkor már inkább a középső szektor bármelyike!
Kánikulai melegben, közepesen erős áramlású vízben jobban indult a halfogás az előző napihoz képest. A két szélső szektor jeleskedett ismét a halfogásban. A középső szektorokban azonban voltak olyan helyek, ahol valamilyen ok miatt nem, vagy alig lehetett halat fogni. Az azért látszott, hogy az előző napihoz képest jobb fogásátlagot produkálnak a versenyzők. Érdekes módon most is tapasztalható volt félidő környékén a kapások lassulása, majd az utolsó órában ismét javult a halfogás üteme.
Következett a mindent eldöntő utolsó mérlegelés, ami alapján az A szektor első helyén Czakó János végzett 10.620 g-mal, a B szektorban Pfund Károly 6.420 g-mal nyert. A C szektort Dr. Köpper Szilárd nyerte 8.400 g-os fogással, a D szektorban pedig Staubinger Zoltán végzett az élen 10.320 g-mal.
hely. | versenyző | össz. helyezési szám | össz. fogott súly (gramm) |
1. | Gábor András | 6 | 19510 |
2. | Császár István | 7 | 22310 |
3. | Danó Gábor | 7 | 14580 |
4. | Dr. Köppel Szilárd | 8 | 22300 |
5. | Ribi Tamás | 8 | 19450 |
6. | Nagy András | 8 | 17070 |
7. | Pfundt Károly | 8 | 15370 |
8. | Hamar Péter | 10 | 21150 |
9. | Marossy László | 10 | 16260 |
10. | Czakó János | 11 | 21470 |
11. | Tímár Szabolcs | 12 | 17430 |
12. | Imre Gábor | 12 | 14820 |
13. | Koller László | 12 | 13960 |
14. | Várszegi Gábor | 13 | 18240 |
15. | Papp József | 13 | 15070 |
16. | Sági Béla | 13 | 14070 |
17. | Várszegi Balázs | 14 | 17430 |
18. | Kolip Péter | 14 | 14800 |
19. | Erdei Zoltán | 15 | 11960 |
20. | Bognár Péter | 15 | 11420 |
21. | Hamar Ferenc | 16 | 16470 |
22. | Straubinger Zoltán | 16 | 15670 |
23. | Balogh József | 16 | 14110 |
24. | Gyebnár Gyula | 16 | 13070 |
25. | Magyar Balázs | 18 | 11430 |
26. | Mike József | 19 | 12910 |
27. | Kiss Tamás | 19 | 11900 |
28. | Bicskei László | 20 | 11330 |
29. | Szegedi Tibor | 20 | 8720 |
30. | Pankotayné Kálmán Anikó | 20 | 8370 |
31. | Antal József | 21 | 9650 |
32. | Geröly Tibor | 22 | 10310 |
33. | Makrai Arnold | 22 | 10280 |
34. | Szűcs Balázs | 25 | 7150 |
Az Országos Egyéni Bajnokság résztvevője az első 10 versenyző
Az első helyen végzett Gábor András nagyon készségesen árulta el a sikere titkát.
Etetőanyagként 1 ½ kg Sensas Etang, 1 ½ kg Sensas Fine Carp, ½ kg PV1, 20 dkg Pastonchino (bicolor), 3 kg Sensas Terre de Riviere és 1 kg kavics keverékét használta. Meglehetősen kevés élőanyag, ½ l etetőszúnyog, 1 dl nagy szúnyog és 3 dl fehér pinki került még az etetőbe.
Gábor egyetlenegy gombócot nem dobott kézzel a 3 forduló alatt! Már az alapozó etetést is csészével végezte ugyanúgy, mint a meglehetősen gyakori ráetetést. Gyakorlatilag végig egy 4,5 m-es spiccbottal horgászott, az áramlási viszonyoknak megfelelően 4-6 g-os úszók között váltva. A horogra csak két szál tűzőszúnyog került.
Nagyon igényesen, magas szakmai színvonalon megrendezett versenyen vehettünk részt, amelyért külön köszönet illeti a Vas megyei Szövetséget, az ottani horgászokat. Roppant barátságos és vendégszerető embereket ismerhettünk meg ezen a héten. Amennyiben sikerül az elképzeléseket valóra váltani, folyamatos telepítéssel változatossá tenni a halfaunát, nagyon jó - igaz, nem egyszerű - folyóvízi versenypályával gazdagodhatunk, ahova szívesen jönnek majd a versenyezni vágyó horgászok.
