Magyarország legrangosabb egyéni versenye zajlott az elmúlt hétvégén Csepelen, a csőhídi versenypályán. Vajon ki lesz a 2005-ben a Magyar Bajnok? Nem csak a dobogó valamelyik helyének megszerzése volt a cél ezen a négynapos versenyen, hanem a bővebb, 16 fős válogatott keretbe kerülés lehetősége is ott lebegett az indulók előtt.
A korábban megtartott válogatóversenyek bejutói, kiegészülve a válogatott keret tagjaival, már az előző héttől a kijelölt versenypályán vallatták a Soroksári-Dunaág vizét. Az edzésen néhány versenyző nagyon hatékony és kitűnő taktikát építetett fel, de a mezőny zöme bizony örült, ha 1-2 kiló halat tudott zsákmányolni. Talán az edzésnapokon tapasztalat iszonyatos kánikulai meleg vette el a halak kapókedvét? Vagy csupán elteltek a finom eleséggel?
A rakós botos horgászat kevesebb, de nagyobb testű hallal kecsegtetett, míg a matchbot kisebb egyedsúlyú, de több halat ígért.
A halfauna is igazán változatos volt, ugyanis dévérkeszeget, karikakeszeget, pontyot, sőt balint is szép számban lehetett zsákmányolni.
Nem volt könnyű dolga a versenyzőknek, hogy melyik technikát válasszák, és melyik halfajt vegyék üldözőbe.
A versenyzők dolgát megnehezítette, hogy a meteorológusok markáns időjárás-változást jósolták az első versenynapra. Jelentős lehűlést hozó hidegfrontról beszéltek, amely erőteljes széllel és sok csapadékkel érkezik. Sajnos most nem tévedtek… Csütörtökre a forró nyárból késő őszire váltott az időjárás. Ez aztán felborított minden jól kitalált taktikát. A halak kapókedve az előző napokban megszokotthoz képest töredékére esett vissza. A szakadó eső pedig még tovább nehezítette a versenyzők amúgy sem könnyű dolgát. Ezért aztán nem meglepő, hogy az első versenynap után meglehetősen szerény halfogási eredmények születtek.
Péntekre a halak - enyhe képzavarral szólva - kissé megemberelték magukat: a fogások majd’ duplájára emelkedtek. A forduló végére mintegy bónuszként megjelentek a partközelben a pontyok. A szektorokon belüli aktuális sorrendet alaposan át tudta rendezni egy másfél-két kilogrammos példány sikeres szákolása. Nagyon sok volt a megakasztott, de meg nem fogott példány is. Többen 3-4-5 pontyot is fárasztottak sikertelenül... Pedig ebben a viszonylag haltalan helyzetben döntő lehetett volna a kifogásuk.
Szombatra aztán megkegyelmezett az időjárás, visszatérni látszott a nyár. Ez alaposan meglephette a halakat, mert ezen a napon ismét csökkent a halfogás. A jó idő ellenére vagy talán éppen azért, rakós boton alig-alig lehetett halat fogni. Ami már ekkor tisztán látszott, hogy a matchbotos horgászattal nagyot nem lehet bukni. Igaz, csak akkor, ha a horgász nagy precizitással végzi.
Nagyon fontos volt a pontos etetés, és a horgászhely precíz feltérképezése még ebben a távolságban is. Sok múlhatott a megfelelő mélységbeállításon is. Ebben a fordulóban lett igazán nagy jelentősége az esetlegesen megfogott „bónuszpontyoknak”.
A harmadik versenynap után kezdett kirajzolódni a dobogóra is esélyes horgászok szűk névsora. ifj. Gyulai Ferenc vezetett 4 ponttal, második helyen Erdei Attila 6, a harmadik helyen Martin Gábor 7 ponttal állt.
Mindenki belefuthat ezen a nagyon nehéz, kiismerhetetlen versenypályán egy rossz eredménybe. Egy dolog azonban kezdett egyértelművé válni a versenyzők és a nézők számára is: ha valamit el nem ront az utolsó versenynapon, ifj. Gyulai Ferenc megnyerheti a Bajnokságot. Ezzel persze nem kisebbítve a többi versenyző tudását, de mindenki elismeri, hogy „Ferike” kitűnően ismeri ezt a pályát, nem véletlenül: szinte itt nőtt fel.
Vasárnap a mindent eldöntő utolsó forduló következett, borongós-csepergős, de stabilizálódni látszó időjárással. Figyelmes tekintetek szegeződtek az esélyes versenyzőkre. A sorsolásnál alkalmazott rács szerint - és természetesen a szélső helyek kiemelése mellett - mindegyik horgász minden szektorban horgászott. A leghalasabb A szektorba sorsolt Nagy Benedek és Erdei Attila, a kevésbé halas belső C szektorba ifj. Gyulai Ferenc, Martin Gábor a D szektor belső felébe. Kemény csata ígérkezett.
Rakós botos horgászattal indított a legtöbb versenyző. Aki előtt volt egy kis nádsziget, bátran vehette fel a mini rakóst egypár apróbb keszeg, sügér biztosan lakott benne.
Az előző naphoz hasonlatosan, a verseny elején alig-alig adott halat a rakós bot.
Lassan a mezőny nagy része gyűrűs botra váltott. Ott aztán eleinte gyengébben, majd egyes versenyzők gyorsuló tempóban kezdték fogni a halat. Az A szektorban Nagy Benő sikeresen terelt szákba match távolságról egy 3 kg körüli pontyot. Erdei Attila viszont nehezen találta a halakat. Alig-alig sikerült keszeget fognia. Ezért kockáztatott és rakós botos pontyozásba kezdett, ezúttal azonban elkerülték a bajuszosok.
A D szektorban Molnár Lászlónak bejött ez a nem kevés kockázatot jelentő horgászat, több pontyot akasztott egyedül, mint az egész szektora, ezzel aztán magabiztosan nyert. 5 pontya a 8 kilót is verte! Ugyanebben a szektorban Döme Gábor 9 balint fogott, amely a második helyet jelentette. Sermann László pedig nagy dévérjeinek köszönhette a harmadik helyezést. Itt különösen igazolódott az elején tett megállapításom, hogy „nem volt könnyű dolga a versenyzőknek, hogy melyik technikát válasszák, és melyik halat vegyék üldözőbe.”
A C szektorban nem volt nagyobb testű hal. Gyulai Feri és Nagy András haladt fej-fej mellett matchbotos horgászattal, bár, mintha Ferike halai nagyobbnak tűntek volna.
Az A és a B szektorokba ismét beköszöntek a pontyok. Sorban lehetett fárasztásban gyönyörködni, sajnos szákolásig kevesen jutottak el. Aki mégis, az bizton reménykedhetett, több helyet ugrik előre a szektor ranglistán.
Parádés finálét mutatott be Hamar Péter, 3 pontyot fogott az utolsó negyed órában. Az utolsó másfelest pontosan másfél perc alatt terelte szákba.
Minden évben sikerül megállapítani, hogy hihetetlenül nehéz az Országos Egyéni Férfi Horgász Bajnokság, nem csak a pálya adottságai, az időjárási anomáliák teszik azzá, hanem az utóbbi években nagyon erős lett a mezőny. Már bekerülni sem kis dolog az „első 40” közé, nem pedig meghódítani a dobogót. Érdemes volt megfigyelni, hogy legalább ugyanannyi „nagy név” sétált a köteleken kívül, figyelve a versenyzőket, mint amannyi bent ült.
Visszatekintve évekkel, azt lehet megfigyelni, hogy a válogatott keret szinte 50 %-a mindig lecserélődik ezen a versenyen! Ez is azt mutatja, hogy mennyire erős a mezőny, nem lehet egy kicsit sem lazítani, ülni a babérokon, mert jönnek az újak, akik helyet követelnek maguknak. Nem kímélnek világ és Európa-bajnokokat sem. Ha az utolsó 5 év 16 fős válogatott keretének névsorát tekintjük át, megdöbbenve tapasztalhatjuk, hogy csupán 2 olyan név van benne, amely minden évben egyenes ágon (kapitányi segédlet nélkül) jutott be. Kik ők? Ambrus Tibor és Magyar Szilárd. Tehát nagyon nehéz, még a legjobbaknak is abban a szűk magban maradni, amely éppen nem cserélődik le.
De talán így van ez rendjén, mert így bárki számára esély nyílhat, akár 1-2 éven belül bekerülni a válogatottba sőt a VB-re vagy EB-re utazó csapatba is. Kellő kitartás, sok-sok gyakorlás, nem kevés pénz, és némi szerencse kell hozzá csupán.
NÉV | SÚLY | PONTSZÁM | |
1 | Ifj. Gyulai Ferenc | 14840 | 5 |
2 | Nagy Benedek | 17760 | 10 |
3 | Komáromi Levente | 11910 | 11 |
4 | Martin Gábor | 11660 | 14 |
5 | Vidó Ferenc | 12740 | 15 |
6 | Császár István | 10020 | 15 |
7 | Erdei Attila | 9070 | 15 |
8 | Varga József | 8700 | 15 |
9 | Tremmel Balázs | 10220 | 16 |
10 | Sermann László | 10160 | 16 |
11 | Pfundt Károly | 10070 | 16 |
12 | Danó Gábor | 9940 | 16 |
13 | Lőrincz Dénes | 9920 | 16 |
14 | Magyar Szilárd | 8390 | 16 |
15 | Ambrus Tíbor | 9070 | 17 |
16 | Luzsinszky Tamás | 10110 | 18 |
17 | Szilvási Szilárd | 7000 | 18 |
18 | Döme Gábor | 10820 | 19 |
19 | Nagy András | 8380 | 19 |
20 | Molnár László | 10320 | 23 |
21 | Walter Tamás | 7700 | 23 |
22 | Gábor András | 5530 | 23 |
23 | Szénási Zsolt | 5390 | 24 |
24 | Buczkó Krisztián | 5370 | 24 |
25 | Dr. Köppel Szilárd | 4740 | 24 |
26 | Nagy Attila | 7180 | 25 |
27 | Milkovics Péter | 7020 | 26 |
28 | Ifj. Katus Gyula | 5640 | 26,5 |
29 | Marossy László | 4400 | 27 |
30 | Nedvesi János | 4490 | 28 |
31 | Hamar Péter | 6760 | 29 |
32 | Varga Tíbor | 9150 | 30 |
33 | Heimann József | 4560 | 30 |
34 | Ribi Tamás | 3710 | 30 |
35 | Ifj. Szénási Béla | 3340 | 31 |
36 | Békési Attila | 4470 | 32 |
37 | Czakó János | 4090 | 32,5 |
38 | Barna Szilárd | 3770 | 33 |
39 | Dávid Ferenc | 3720 | 33 |
40 | Ifj. Holler László | 820 | 39 |
A pirossal kiemelt versenyzők a 2005. évi válogatott keret tagok (voltak). A részletes táblázat letölthető: .xls
A 2006-évi válogatott keretbe az első 14 versenyző került be automatikusan, a további két helyre a szövetégi kapitány jelölhet versenyzőket. Ezzel a jogával egy fő esetében élt, így a 16. helyen végző Luzsinszky Tamás helyett Walter Tamás került a 16 fős keretbe.
Az immáron kétszeres Magyar Bajnok ifj. Gyulai Ferenc így foglalta össze a négy nap történetét:
„A lehető legegyszerűbb horgászatot választottam. A verseny kezdetekor megpróbáltam az előttem levő halakat gyorsan megfogni rakós bottal, de egy picivel sem több időt szánva rá, mint amennyi szükséges. Amint megállt a hal, matchbotra váltva végig horgászva a fordulót. Időnként, kezelve a rakóst, menekülési útvonalként, hátha pontyot kell fogni, de nem volt rá szükség.
Nagyon fontos volt a pontos etetés, földes szúnyog és etetőanyag lövése váltva. Talán még ennél is fontosabb volt, hogy keresni kellett a halat a mélységben. Nem véletlenül volt kitéve egy kötegnyi bot, ha nem úgy jött a hal, fel kellett venni egy mélyebb eresztékre, vagy éppen érintőre húzott szerelékű botot. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a siker nem egyedül az enyém, mindenképpen meg kell említeni a hihetetlenül hasznos és pontos háttérmunkát.”
Írta: Tóth Ferenc
Fotó: Tóth Ferenc és Döme Gábor
