A földön mindennek megvan az eredete, múltja. Egy távoli pont azokból az időkből, amire a jelenkor már csak nosztalgiával vagy néha sehogyan sem emlékezik. Nem is az emlékezés a dolog lényege, hiszen ha már emlékezni kell valamire, akkor az valahol az időben véget ért. Inkább azt mondom, nem szabad sohasem elfelednünk, hogy honnan indultunk, és kiknek volt abban szerepe, hogy a mai kor embere ott tartson, ahol éppen most tart. A versenyhorgászatnak is megvoltak az úttörői, a krónikák szerint 1955-től tagja hazánk a CIPS-nek (Nemzetközi Sporthorgász Szövetség). A régi idők nagy „öregjei” taposták ki azt az utat, amin ma már büszkén lépdelhetnek a világ élvonalába tartozó magyar válogatottak (női, gyerek, utánpótlás, felnőtt egyaránt). Ők adtak egymásnak randevút az idei Veterán Bajnokságon, hogy ismét bebizonyíthassák: Létezik örök ifjúság!
A hazai horgász versenysport folyamatosan megújul. Jönnek az ifjú titánok, akik lassan átveszik a stafétát a rutinos, öreg oroszlánoktól. Az aktív versenyzéstől visszavonuló, ám hatalmas tapasztalatot felhalmozott versenyzők azonban ezután is ott vannak az élmezőnyben. Segítik, tanítják a fiatalabb nemzedéket, sok esetben saját gyermekeik „edzőiként” (de leginkább izguló édesapaként) továbbra is ott vannak a rangos versenyeken. A versenyzést, az ezzel járó hangulatot azonban bent, a rajthelyen lehet a legjobban átélni. Erre is alkalmat ad a minden évben megrendezésre kerülő Veteránok Országos Bajnoksága. Nyilván nem ez az egyetlen alkalom a versenyzésre, hiszen a versenysport is egyfajta szenvedély, sohasem tudja abbahagyni, aki egyszer belekóstolt. Ez a verseny azonban dedikáltan az 50-60 év közötti, és a 60 év feletti korosztálynak biztosít megmérettetési lehetőséget. Régi versenytársak mérhetik itt össze erejüket, eleveníthetik fel a „régi idők fociját”.
A tavalyi Veterán OB Szolnokon, az Alcsi-szigeti versenypályán került megrendezésre, ahol a 60 év feletti kategóriát Rudnay Attila, míg az 50-60 év közötti kategóriát Temesváry Gyula nyerte. Mindenki kíváncsian várta, vajon sikerül-e a tavalyi két bajnoknak a címvédés, vagy kénytelenek átengedni az elsőséget egy új, de régi barátnak, versenyző társnak. A kérdésre szeptember 15-16-án kaphattunk választ, hiszen ekkor került megrendezésre a 2007. évi Országos Veterán Bajnokság.
Az idei Veterán OB szervezője a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szövetség volt, a verseny helyszínéül pedig a Leveleki-víztározó versenypályáját jelölték ki. (Innentől kezdve nézzétek el nekem, ha elfogult lennék, hiszen jómagam is sokat versenyzek ezen a pályán, és mint versenybíró volt szerencsém végigizgulni a két napot.)
Az idei verseny helyszínéül kijelölt vízről tudni kell, hogy igen technikás, ahogyan a versenyzők többsége mondta, fifikás pálya. Egyenletes mélységű, a meder felé fokozatosan lejtő, a szél által szinte mindig zaklatott állóvíz, ami pont a szél miatt többnyire a széliránnyal ellentétes irányban áramlik. (Uralkodó szélirányról inkább nem nyilatkozom, mert az első napon fújt minden irányból, ha éppen nem volt szélcsend. Ekkor eső esett.)
A tározó versenyzői szempontból érdekes halállománya karikakeszegből, dévérkeszegből, kárászból, pontyból, küszből, busából és nem utolsósorban törpeharcsából áll. Méretüket tekintve a keszegek a bélyeg mérettől a tenyeresen át a 60-70 dekásig mozognak, a pontyok 0,5 kilótól 2-3 kilósig, míg a busák a 2-3 kilós (még megfogható) mérettől a több kilós, már-már „foghatatlan” méretig terjedhetnek. A törpék pedig törpék, vagy kicsit nagyobbak. A technikák közül a rakós vagy a spiccbot jöhet szóba, a kettő között a halak étvágya, a szél ereje és iránya szokott dönteni. Erősebb szélben és óvatos kapásoknál a pörgős rakózás a kifizetődőbb, míg mérsékelt szélben és étvágyuknál lévő halaknál a gyors spiccbotozást is érdemes szem előtt tartani.
A sneciző sort pedig minden esetben ki kell készíteni, mert okozhat meglepetést egy ügyesen sneciző versenyző is, de a néha beálló kapástalan időszakon is átsegítheti a horgászt a „snegóvadászat”.
Ebből a kínálatból kellett választani, amit áttekintve beláthatjuk, nem volt egyszerű dolga az először itt horgászó versenyzőknek. Az „étlapot”, éppen ezért, már sokan a versenyt megelőző napokban átlapozták, és ennek megfelelően alakították ki a stratégiát. A verseny reggelén végül az 50-60 év közötti korosztályból 11-en, míg a 60 év felettiek közül 17-en regisztráltak. Az előbbiek egy szektorban (A), míg az utóbbiak 2 szektorban (B, C) készülhettek a megmérettetésre. Minden versenyzőnek szalaggal elkerített, 10 méter széles rajthely állt rendelkezésére, a két korosztály szektorát egy 10 méter széles semleges sáv választotta el egymástól.
A regisztráltak névsorát nézve számos régről ismerős névvel találkoztam. A neveket ismertem, hiszen sok nevet még ma is ismerhetünk a versenyhorgászatból. Kinek a felesége, kinek a leánya nem engedi azt feledésbe merülni. (Rimer Márton - Devecseriné Rimer Noémi, Rudnay Attila - Rudnay Csilla, Várszegi József - Várszegi Józsefné, Hunyady Szabolcs - Hunyady Adrienn, hogy csak néhányukat említsem, mind a női élmezőnyt erősítik)
Nézzük először a szombati, első fordulót!
Az időjárás nem volt tekintettel a versenyzők korára, a vénasszonyok nyara helyett szeszélyes tavaszi idő fogadta a versenyzőket. A szél csak ímmel-ámmal borzolta a felszínt, majd felerősödött, hogy később teljesen elcsendesedve helyet adjon egy frissítő zápornak, amit ragyogó napsütés követhetett. Ez az időjárás alaposan feladta a leckét. A verseny kezdetét jelző dudaszót követően - szerencsére - szinte azonnal megindult a halfogás. Apró karikák, dévérek voltak az első vendégek, majd egyre több törpe is felvarrta magát a horgokra. Az első órában a hosszú spiccbotokon rendre termetes halak küzdöttek, de csak keveset sikerült szákba terelni. A rakósok a gumizás miatt könnyebben megoldották ezt a feladatot. Később, mikor a busák is megjelentek az etetéseken, szinte csak rakóssal sikerült néhányat szákba terelni. Apropó, busák. A szombati napon szinte a pálya teljes hosszában feltűntek. Folyamatosan forogtak az etetések mögött, az etetőanyagból felszálló szemcsék és a ködöző lösz hatására időről időre berontottak az etetésre, ahol ha horogra kerültek, hipp-hopp szétdúlták az etetést. Aki összeakadt valamelyikükkel, akkor járt el helyesen, ha a busa fárasztását követően egy-két gombóc etetőanyaggal újra alapozott, és amíg beérett az új etetés, snecizéssel töltötte ki a kapástalan időszakot.
A snecizés közben időnként be kellett nézni az új etetésre, ahol, amíg meg nem jelent egy újabb busa csapat, újból lehetett fogni a keszegeket. A snecizés egyébként önmagában is nyerő taktika lehetett. Ezt Hunyady Szabolcs vállalta fel, az egész fordulót végig snecizte. A három óra alatt 5000g snecit vert ki a vízből, ezzel nyerve szektorát. Az 50-60 évesek között (A szektor) Temesváry Gyula és Zsíros András között folyt komoly verseny. Gyula egy szép busát is sikeresen kikormányozott, a mérlegelésnél mégis András javára billent a mérleg nyelve, így 5340g-al nyerte az A szektort, és egyben az első fordulót.
A B szektorban Hunyady Szabolcs 5220 g snecit kapott ki a vízből, bizonyítva, hogy a snecizés önmagában is elég lehet a szektorgyőzelemhez. A C szektorban Varga György (11x-es (!!!) casting világbajnok és 1x-es Európa-bajnok) szerezte meg az elsőséget, 4580 g-mal.
A következő napra fel lett adva a lecke, hiszen a második napon - tapasztalatom szerint - az előző napi etetés hatására, lényegesen több hal szokott megjelenni a pályán. Bátran lehet bízni a nagyobb testű dévérek megjelenésében is, bár az időjárás, mint mindig, átrendezheti a pályát.
A vasárnapi 2. forduló sorsolása érdekes szektorokat hozott össze. Az A szektorban az előző napon egyest horgászó Zsíros András (Fater) csupán egy helyet változtatott. Az előző napi 7-es helyről most a 6-os helyre került, míg a korábban kettest horgászó Temesváry Gyula kihúzta a pálya szélső helyét. Alapvetően a szélső hely jó szokott lenni, ám előző napon egy szektor 5-öt sikerült róla fogni. Az előző napon ott horgászó versenyző egy alattomos akadóra panaszkodott. Vajon mit tud kihozni Temesváry Gyula a helyből?
A 60 év felettiek sorsolása is tartogatott meglepetéseket. A két előző napi szektorgyőztes egy szektorba sorsolt, ráadásul egymás mellé! Az előző napi eredményeket megnézve, kellemes kis „keresztbe verésekre” is lehetőség kínálkozott, de mindenképp egy izgalmas 2. fordulónak néztünk elébe. Az időjárás hozta a formáját, egyre erősödő, szemből fújó szél tette nehézkessé a hosszú spiccbotok használatát. (Idővel már lehetetlenné is tette.)
A taktikát tekintve a rakózás tűnt a legkifizetődőbbnek. Ezzel a módszerrel a szél ellenére is kontrollálni lehetett a szereléket, és a csali mozgatását is könnyedén meg lehetett valósítani. A B és a C szektorban Hunyady Szabolcs és Varga György is a snecizés mellett tette le voksát.
A felkészülési időben Rimer Marci bácsival beszélgettem a régi időkről. (Leánya, Devecseriné Rimer Noémi viszi tovább a versenyhorgászat szeretetét, női válogatottunk oszlopos tagjaként.) Marci bácsi közel 360 kilométert utazott egy kis Trabival a verseny kedvéért. Ez önmagában sem kis teljesítmény, ám ha hozzáadjuk, hogy Marci bácsi túl van a 80. évén, akkor mindenképp süvegelést érdemel. Úszóit saját kezűleg készítette, és nagyon sok, mind a mai napig hasznos, megszívlelendő dolgot árult el. Öröm volt nézni, milyen nyugodtan, egyszerűen, és eredményesen horgászott.
A verseny kezdetét jelző dudaszót követően az A szektorban azonnal megindult a halfogás. A hosszú spiccbotokon most is jelentkeztek termetes dévérek, főleg Somogyi Gyula spiccbotja görbült alattuk. A szél miatt azonban később kézbe kerültek a rövidebb, 5-6 méteres pálcák is. Gellér Győző az utolsó órában egy 5-ös spiccel aprította a keszegeket. (Ha már az elején ezt veszi kézbe, több helyezési számot javíthatott volna eredményén. Mindig utólag okos az ember, de ilyen a versenyzés. Ha előre tudnánk a helyes taktikát…)
Zsíros András - semmit sem változtatva előző napi taktikáján - elegáns, ritmusos horgászatot bemutatva szedte a keszegeket és a beugró szebbecske kárászokat. Egyedül Kiss Ferenc és Temesváry Gyula tudta tartani vele a lépést, ám András kicsit nagyobbakat tudott lépni, így 7140 g-os fogásával, megismételve előző napi eredményét, 2 ponttal megnyerte az 50-60 év közöttiek versenyét. A 2. helyet Temesváry Gyula (10.020 g), míg a 3. helyet Kiss Ferenc (8580 g) szerezte meg. (Mindketten 5 pontot gyűjtöttek, így a fogott összes súly döntötte el a helyezéseket.)
A B szektorban a Rimer Marci bácsi kezdett jól, sorra gyűltek a keszegek a szákjában. (Olyan gyönyörű szúnyogja volt, hogy hal legyen az uszonyán, amelyik ellent tud állni.)
A két előző napi győztes egyaránt snecizéssel indított, ám most korántsem volt annyi sneci a pályán, mint szombaton. Hunyady Szabolcs végig kitartott a snecizés mellett, míg Varga György rakósra váltott, de már nem tudta behozni a rakóssal keszegezőket. Ez a tény Benyó Jánosnak kedvezett, aki végig rakózva, 6660 g-mal magasan nyerte a szektorát, így az előző napi 4-es mellé egy 1-est szerezve várhatta, mire lesz elég az 5 pont.
A C szektorban egészen más arcát mutatta a pálya. Itt nagyon nehezen lehetett a keszegeket kapásra bírni, így két lehetősége volt a versenyzőknek. Kitartóan végig keszegezik a fordulót, esetleg a snecivel próbálnak szerencsét, és végül mindent egy lapra feltéve megpróbálnak nagy testű halat fogni. A snecizést Várszegi József, míg a kitartó nagyhalas horgászatot Rudnay Attila vállalta fel. A snecizés végül 4480 g-ot jelentett Várszegi Józsefnek, ám nem kis meglepetésre Rudnay Attilának is bevált a számítása. A kettő szép busa mellé egy gyönyörű, hibátlan pikkelyes pontyot is sikeresen szákba terelt, így 7600 g-os fogásával nyerte szektorát. Az előző napi 4 ponttal együtt ő is 5 ponttal várta a végeredményt.
Egy gyors fejszámolást követően izgalmas helyzet állt elő. Várszegi József 3 és 2 pont = 5pont, Hunyady Szabolcs 1 és 4 pont = 5pont, Kazy Csaba 2 és 3 pont = 5pont, Rudnay Attila 4 és 1 pont = 5pont, és végül Benyó János szintén 4 és 1 pont = 5pont. Az 5 számmisztika bejött. Az 50-60 évesek között is 5 pontot gyűjtött a 2. és 3. helyezett.
A „Veteránok” közül azonban öt versenyző szerzett a két forduló során öt pontot, így már csak az volt a kérdés, hogyan alakul a végső sorrend! A szabályok értelmében pont-egyenlőség esetén a fogott összes súly alapján rangsorolják a versenyzőket. A vasárnapi fordulóban fogott 2 busa és 1 ponty bizony most nagyon felértékelődött! Annyira, hogy nekik is köszönhetően 11.320 g-os teljesítményével Rudnay Attila lett 2007. Veterán Bajnoka! (Sikerült megőriznie tavalyi bajnoki címét.)
A szintén szépen csillogó ezüst 10.120 g-os fogásának köszönhetően Benyó János nyakába került, míg a bronzérmet 8680 g-mal Hunyady Szabolcs szerezte meg.
2007 Veterán OB részletes eredménylistája
A díjak átadásakor is érezhető volt, régi barátok, versenytársak ünnepelték egymást. Elnézve a sok vidám arcot, nem értem, miért is Veterán Bajnokságnak hívják a rendezvényt. Igaz, hogy ha összeadjuk a versenyen részt vevők életkorát, látszólag magas számot kapunk, de ne feledjük, igazán csak a testében öregszik az ember, lelkében örök ifjú marad. A szemekben még most is ott csillogott a fiatalság. Én személy szerint csak megköszönni tudom a „nagy öregeknek”, hogy tiszteletüket tették ezen a versenyen.
Mindent összevetve, nagyon jól sikerült Veterán Bajnokság volt az idei. Köszönet illeti a versenyt szervező Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szövetség Verseny Szakbizottságát (Turkó Sándor, Szűcs Sándor, Lipcsey József, Pataki Zsolt, Beke Péter és a sok-sok segítő munkáját), valamint Levelek község Önkormányzatát, hogy a pályát a verseny rendelkezésére bocsátották. Bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó ilyen verseny megyénkben. Örülök, hogy sok versenyző ellátogatott hazánk e távoli szegletébe, és abban biztos vagyok abban, csak szép emlékekkel gazdagon térhettek haza.
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: csabio
