2009. május 30-án, szombaton a hűvös, borongós idő ellenére vidám, az energiától majd kicsattanó társaság várta, hogy kezdetét vegye a VIII. Haldorádó Netbarát Vándorkupa a Préri tavon. A verseny, ahol mindenki győztes. A jól ismert arcok mellet, számos új induló is látszott a tömegben. Mindenhonnan horgásztörténeteket, poénokat hozott az ekkor még mérsékelt dél-keleti szél. Még nem sejtettük mit tartogat nekünk az időjárás, és a tó. Ha kíváncsiak vagytok, hogy sikerült megoldanunk a feladatot, tartsatok velem!
Az idei első Préri horgásztavon megrendezett versenyünkön kereken 30 versenyző osztozott a pályán. Így egy még „velősebb”, erősebb gárda alakult ki, kihívást biztosítva a nyerni akaróknak. A megszokottaktól eltérően most három, a pálya egész hosszát magába foglaló, egyenként tízfős szektort jelöltünk ki.
6:45-kor Döme Gábor nyitotta meg a rendezvényt, a köszöntő és a verseny szabályainak tisztázása után azonnal kezdetét vette a sorsolás.
A sorsolást ezúttal is a családos kategóriában indulók kezdték. Azzal, hogy számukra is lehetőséget nyújtunk a sorsolásra, őket sem zárjuk ki a versenyből, nem a pálya széleire dugjuk el őket. És bizony, a rendszer működni látszik! (De erre még térjünk vissza egy kicsit később!) A sorsolás ezután nevezési sorrendben zajlott. A résztvevők a húzás pillanatától kezdve máris csak az esélyek latolgatásával foglalkoztak.
A rajthelyek elfoglalásával valósággal megszálltuk a vízpartot. Ameddig a szem ellátott, mindenütt a készülődés jelei látszottak. Az etetésre külön időt nem biztosítottunk, a felkészülési idő alatt azt bármikor megejthette az adott horgász, saját belátása szerinti mennyiségben.
8:00-kor elhangzott a verseny kezdetét jelentő dudaszó. A már felcsalizott szerelékek pillanatok alatt a kívánt helyre kerültek, és nem volt már mit tenni, mint várni az első kapást.
Ám az időjárás és a halak szeszélyessége ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. Az idő előrehaladtával egyre többek arcára ült ki a kérdés, „vajon hol hibázok?”. Az első („A”) szektorban csupán kettő darab kárász került mérlegelésre. A spiccek mozdulatlanul feszültek a víz felé, ám a várt kapás valahogy nem akart bekövetkezni.
Ahogy haladtunk hátrafelé, a „B” szektort Döme Gábor nyitotta. Apró, szinte egyenméretű kárászokat szedegetve feederbottal várta az időt a nagy halak megérkezéséig. És bizony nem kellett túl sokat várnia! Botspiccének erőteljes görbülete jól jelezte a kapást, annak intenzitása pedig sejtette, ezúttal valami komolyabb jelentkező van a horgon! Gyors fárasztást követően Gábor szákba terelte a nap első amurját.
A nap folyamán meglepően sok amur és ezüstkárász került szákba a többi horgászhelyen is. Ez is jelezte, hogy ebben az évben új arcáról kell, hogy megismerjük a tavat.
Pár hellyel felette Bakó Petike tanította a felnőtteket a kárászozásra, egy-egy ponttyal fűszerezve. Jó volt látni, hogy az ifjúság is megállja a helyét köztünk. Édesapjával ügyesen ténykedtek az eredményes halfogás érdekében.
Az „B” szektorban Kotter Róbert tartott horgászbemutatót, aki leheletfinom szerelékkel, szúnyoglárva csalival terelte szákba kárászait és pontyait. A nézők sorában fellelhető volt a verseny hangulatfelelőse, Sori (Csergő Vencel) is, aki vagy a látottak alapján, vagy pusztán megszokásból, de rögvest neki is látott a halak fárasztásának.
Ahogy haladtunk a pálya hátsó része felé, olyan érzése volt az embernek, mintha nem is ugyanazon a vízen horgásznánk. Itt egyszerre többen is fárasztottak egy időben, és kapás kapást ért. Fogtak halat kukoricával, csontival, szúnyoglárvával, pellettel, vagy amit éppen horogra tűztek, míg a pálya középső és első szakaszán vért kellett adni 1-1 kapásért vagy halért. Ennyire éles különbség eddig talán soha nem mutatott a pálya két vége között.
A hátsó („C”) szektorban Dvorák Lajos vitte a stafétabotot, mögötte szorosan felzárkózva Gombás Gáborral és Sorival. Lajos kisméretű pelletekkel, halas etetőanyaggal ügyesen szelektálta halait. A legjobb egyedsúllyal, a legnagyobb kifogott hallal és legtöbb szákba terelt ponttyal - mint később kiderült - ő lett a nap győztese!
Gombás Gábor ezúttal is két pickerbottal vette üldözőbe a halakat, és folyamatosan munkálkodott a jó eredmény érdekében. Azonban a sok kárász előbb felvette csaliját és nem tudta olyan ütemben fogni a pontyokat, mint azt az előző versenyeken megszokhattuk tőle.
Szelina és férje, Sanya is ebbe a szektorba sorsolt. Felkészülten ültek neki a halfogásnak, minden eshetőségre felkészültek. És bizony a szektor élén jártak a halfogásban. Ügyes párost alkotnak együtt!
Az idő előrehaladtával az esőfelhők is fölénk értek. Ránk szakadt az ég. Még mindig megmosolyogtat a látvány, ahogy egyszerre alakul át ernyővárossá a part. De se a rossz idő, se az abszurd halfogási esélyek nem szegték kedvét a horgászoknak. Az eső elvonulásával gyorsan újraindult a vidám szomszédolás, csevegés. Újabb és újabb csalizási módszerek kerültek bevetésre a siker reményében.
Délután két óra felé igen zord híreket kaptunk telefonon: a közelben jégeső esik… Bizony már mi is jó ideje szemléltük az egyre csúnyább felhőtakarót, amit a távolban villámok szaggattak. Már a verseny felfüggesztésének - balesetvédelmi okokból indokolt - gondolatával játszottunk, mikor végre kiderült, hogy szerencsénkre csak a vihar széle suhan át felettünk. A megváltozott környezeti tényezők a halak kapáskedvén is sokat javítottak! A pálya egészén megindult a halfogás, ami fantasztikus hajrázási lehetőséget biztosított a résztvevőknek.
Pontban 16:00-kor megszólalt a kürt, ami a verseny végét jelezte, majd pár perccel később az utolsó, még fárasztási periódusban lévő hal is a partra került.
És hát mily ironikus a természet: mire mindannyian kipakoltuk felszerelésünket a kocsikba és visszasétáltunk az éteremhez, a Nap is kisütött. Élményeinkkel, tapasztalatainkkal bombázva egymást a napsütésben vártuk a vacsorát, majd az eredményhirdetést.
Díjazásra került a három szektorelső, rangsorolva őket a fogott haltömeg alapján. A negyedik és az ötödik helyet a két legeredményesebb szektor második helyezett kapta. Díjazásra került a legnagyobb hal kifogója, valamint a legeredményesebb női versenyző is.
A legnagyobb hal kifogója Dvorák Lajos lett a 6,16 kg-os pontyával.
A legeredményesebb női versenyző Simon Szelina lett, 23,73 kg-os összfogásával.
Találkozzunk legközelebb is, október 3-án a Préri tó partján!
Tekintsétek meg a versenyről készült videót!
Írta: Futó Marci
Képek: Koperveisz Sándor és sokan mások
Videó: Takács Péter
