Vajdaságban egy kis település, Péterréve - ahogyan a helybéliek becézik: Pecelló - összefogva testvérvárosával, Harkánnyal, minden év augusztus közepén megünnepli a nyarat, és megrendezi a Péterrévei Nyári Napok Fesztivált. A Csík-tavon találkoztunk a példával, hogy a horgászember vidám ember, aki halászléillattal átitatott, ropogós csárdásoktól visszhangzó pályán is nagyot tud horgászni.
Rájárt az időjárás mindazokra, akik úgy döntöttek, hogy augusztus 13-án a mocsaras érből kerekített péterrévei kirándulóhelyen, a Csík-tó partján kutatnak a nyári hétvége szépségei után.
Az ideérkezőt már 3 km-re a falutól, a Horgásztanya felé vezető ösvényen felvidította a kékesen csillogó, lágyan hullámzó Csík-tó víztükrének kacsingatása, a tó partjáról bókoló, virágukat ontó, nyúlánk nádszálak látványa. Persze a természet varázsolta öröm távolról sem volt minden, amit ezen a napon az említett kirándulóhely kínált, hiszen Györe István tótulajdonos és a pecellói Kecsege Horgász Egyesület gondoskodott arról, hogy a nyarat időben és kellő módon, emberi cselekedetekkel gazdagítva megünnepelhessük. Az általuk megszervezett Péterrévei Nyári Napok nemzetközi rendezvény eseményei vártak itt ránk, azaz horgászverseny, halászléfőző verseny, labdarugó- és kézilabda-mérkőzés, folklórműsor. Válogathattunk.
A kora reggeli órákban érkeztem. Könnyen rátaláltam azokra, akiket kerestem, mert ahogyan általában lenni is szokott, legkorábban a pecások gyülekeztek. Fél nyolc sem volt még, amikor a tóparti horgászlak előtti, frissen kaszált pázsit horgászbotokkal felfegyverkezett moholi, adai, pecellói, szenttamási, bácsföldvári, sőt külföldről érkezett vízbarátokkal népesült be. Alig tudták kivárni, hogy Horvát József főbíró, a Kecsege Horgász Egyesület titkára végre lezárja a reggel 9 órára kitűzött horgászverseny résztvevőinek listáját, és beindítsa a sorsolást. Szénási István bácsi, a nyugdíjas biológia-kémia tanár volt az, aki - mellesleg Péterréve összes fiatalját tanította - pontban nyolckor véget vetett a zsongásuknak, húzásra kínálva a stégszámokat tartalmazó formás szalmakalapját. Ez után 29 vérbeli pecás pakolta szét cuccait, készítette elő a titkos etetőanyagát, ellenőrizte a felszerelését a kalapból kikanalazott számú csík-tavi nádszakadásban. És rendben fel is készültek a kilenc órakor felhangzó dudaszóig.
,"s","75%","k"]Bácska legnagyobb patakjának, a Csík-érnek tóvá hizlalt része a Csík-tó. A térképen eligazodhatunk, ha Ada és Becse között, Péterréve (Bačko Petrovo Selo) fölött keressük. Ha esetleg oda nincs berajzolva, sebaj, akkor is ott van. Lehet itt süllőzni, pontyozni, csukázni, dévéreket, bodorkákat és nagy törpéket fogni. A Horgásztanya és a nádkoszorúval övezett, tiszta vizű, halban gazdag tó a kirándulóknak és a horgászoknak is szép élményeket ígér. Napijegy a helyszínen váltható és mindössze 300 dinárba kerül (kb. 900 Ft). Az egész napi csónakbérlés 100 dinár (kb. 300 Ft). Rostélyozásra és bográcsfőzésre megfelelő helyek, de még a hozzávaló kellékek is a látogató rendelkezésére állnak. Aki nem túl igényes, pihenésre napi 300 dinárért kibérelheti a tóparton a három, két fekvőhellyel rendelkező szobák egyikét.[-doboz]
Izgalmas volt a háromórás küzdelem. Csak úgy röpködtek a szákokba a kisebb-nagyobb dévérek, törpeharcsák, kárászok, bodorkák... Még süllő is akadt a horogvégre.
Talán ez a horgászverseny is olyan lett volna, mint a többi, ha …
… ha bele nem kezdtek volna a halászlét főzők a tűzszításba és a mennyei illatú lé rotyogtatásába. Azután a folklórosok is rázendítettek. Tizenegy felé már igencsak bizsergette az ínycsiklandó halászlé illata a horgászok szimatát, a halakat meg a „Rámás csizmát visel a babámra” táncoltatták ki a vízből.
De horgászaink - mert ők, ugye a felhőszakadást meg az égzengést már megszokták, a csárdás, pedig nem egy istencsapás - csak rendületlenül horgásztak tovább. Egy szemrevaló bodorka szákba invitálása után a Szenttamásról érkezett egyetlen női versenyző, Natasa Šiljačić, aki gyermekkora óta horgászik és a versenyeket járja, higgadtan tűzte fel az újabb csontikat. A verseny legidősebb részvevője, a 74 éves Morvai Antal - aki szintúgy Szenttamásról érkezett - az úszó libegésének figyelemmel kísérése közben bevallotta: jó horgászni, de még jobb barátkozni. A 6-os stégen a 33 éves Kis Attila folyamatosan finom etetőanyaggal tömte a halakat. Ő 1989-ben a VB-ét is meghorgászta, de ma már nem aktív versenyző, hisz cukrászattal foglalkozik, ami mellé a pecázás sehogyan sem passzol. Azért kivételes esetekben, mint például a pecellói Nyári Napokon, mégis horgászik, hiszen pezseg még a horgászvér az ereiben. A tavalyi győztes, az adai Saša Spasić szúnyoglárvára újabb halat akasztott. Őt sem zavarta a zenebonás halászléillat. Ahogy mondta, második ligás sporthorgász lévén még aznap Apatinba utazik, hogy másnap részt vegyen egy újabb versenyen.
Balassa József nagypapaként a vízparton figyelte három unokáját. Míg a tízéves Kinka Tamás és Virág Dávid rendületlenül horgászott, Bálint, Dávid még csak hatéves öccse - akit, mert még kicsi, a mama nem engedte horgászni - csak szomorkodott. Csak akkor mosolyodott el, amikor bátyja megmutatta nekünk a „csodacsaliját”.
A tizenhat éves Ülvöcki Gábor a 18-as stégen kezelte a horgászbotokat. Négy esztendeje horgászik, tavaly horvátországi világbajnokságon is részt vett.
Huszonkilenc ízig-vérig horgászember és emberpalánta igyekezett túljárni a Csík-tó halainak eszén. És amikor végre megkezdődött a mérlegelés, akkor tombolt csak igazán a közönség. Több száz szurkoló éltette a tízéves Kinka Tamást, akitől Pecellón ezen a napon nem akadt különb horgász. Ráporolt a nagyokra, megleckéztette az idősebb és tapasztaltabb versenytársait. A Nyári Napok bajnoka 3850 g halat fogott, és majdnem fél kilóval került Saša Spasić tapasztalt horgász 3415 g-os eredménye elé. A harmadik dobogós, Gülvocki Gábor szákjából a bírák 3410 g fogást mértek, így 5 grammal, - talán egy nagyobbacska halszem súlyával - csúszott le a tavalyi vb válogatott-keret tag az ezüstérmet jelentő helyről.
Pici volt a pecellói horgászverseny, de annál szebb és nagyobb volt a horgászat győzelme.
Míg a közönség Tamást éltette, rákérdeztünk, mi győzelmének titka. Tamás, aki a verseny alatt se nem, látott se nem hallott, szüntelenül az úszót figyelte, igaz szűkszavúan, de végre megszólalt:
- Jó sok elő etetőanyagot kell bedobni a vízbe, lassan, nyugodtan kell pecálni, és aprót tovább etetni - magyarázta a 2005. évi pecellói Nyári Napok horgászbajnoka, aki már két éve horgászik, a tavalyi Csík-tavi maratoni horgászversenyen ezüstérmet szerzett, és aki a mesterséget Gábor bácsitól tanulta ki.
Időközben a Csík-tó partján zajlott az élet, tovább szólt a muzsika, a gombamód elszaporodott bográcsokban is elkészült a finom halászlé, és a zsűri azokat meg is kóstolta.
Így történt az, hogy akik pecáztak, és a horgászat után visszaengedték a halat a vízbe, egyszerre vették át az érmeket azokkal, akik a halat készen kapták és mennyei eledelt kavarintottak belőle.
A Nyári Napok részvevői pedig sötétedésig járták a csárdást. Persze közöttük voltak a horgászok is.
Mert, ugye, ez volt a péterrévei nyár ünnepe, amelyen nagy horgászgyőzelem született, amitől aztán még szebbé vált a horgászélet.
