Csapattársaimmal szeptember 7-én újabb megmérettetésen vettünk részt. A szlovákiai Komáromban tartották a hagyományos Getző Béla emlékversenyt, amely egyben a húsztagú bővebb válogatott keret utolsó edzési lehetősége hazai vizeken. Természetesen, hogy ki utazik a Portugáliában megrendezendő világbajnokságra, az már rég eldőlt.
A versenyt a Vág és a Duna folyó összefolyásánál tartották, a Vágon. Harmincnégy versenyző állt rajthoz. Köztük mi is, a Szenzál Team. Egyetlen célunk volt, hogy bemutassuk a helyi horgászoknak a CRALUSSO folyóvízi úszó minden titkát. Ha esetleg sikerül még valamilyen jobb helyezést is elérnünk, az sem lesz megvetendő. Reggel 7.30-kor volt a regisztráció. A rendezők mindenkit, aki a versenybe benevezett, egy jó kis kávéval és üdítővel fogattak. A megnyitón felvázolták a versenyszabályokat, és röviden bemutatták a versenypályát azoknak, akik még sohasem horgásztak itt.
Már a felkészülés idejére hatalmas nézősereg gyűlt össze. Figyelték, hogy ki milyen taktikát választ, milyen felszerelést használ, hátha sikerül megfigyelni valami újat, amit a hétköznapi horgászatokon hasznosíthatnak. Legtöbb néző azonban körülöttünk forgolódott. Senki sem tudta, hogy mi az a valami, amit a bolókra szerelünk. A versenyzőtársaink, mikor végeztek a felkészüléssel, szintén sorban jöttek megnézni az úszót. Mindenki alig várta, hogy láthassa működés közben is.
| 
|
Eljött a verseny kezdete. A versenyzők nagy része a rakóst részesítette előnyben. Nálunk a bolognai került bevetésre. Az első bedobásnál csodálkoztak rá az emberek, hogy a CRALUSSO valóban azt tudja, amit róla mondanak. Állt, mint a cövek. Egyszerű volt a ráetetés, könnyű volt úsztatni az etetési sávon. A verseny elején figyelmeztettek minket, hogy ne lepődjünk meg, ha sorra jelentkeznek majd a nagyobb halak is. Az előző napokon legalább harminc nagyobb testű busát, és több márnát is fogtak. Többen erre próbáltak ráállni. Egy-két nagyobb hallal könnyen el lehet dönteni a versenyt. A topszetekben 1,8 mm vastag gumi. 0,18-as főzsinór, az úszó tíz-tizenöt grammos "nyalóka". Mások az aprótestű halakra pályáztak. Az első másfél órában, viszont az tette jól, aki úgy döntött, hogy a snecik táborát fogja aprítani. Azokból aztán nem volt hiány. Egy kis földes szúnyog, és szinte forrt a víz a horgászok előtt. Volt, aki percenként tíznél többet is összegyűjtött.
Közben a versenypálya két végén, beállt a hal az etetésre. Kisebb-nagyobb bodorkák, dévérkeszegek kerültek a haltartóba. A beígért busa és márna sereg azonban nem és nem akart jelentkezni. Főleg nem a versenypálya belső felében. Miután másfél-két óra elteltével szinte kapásom sem volt, ezért követve szomszédaim példáját, lehetőséget adtam magamnak, hogy kipróbáljam új sneciző botjaimat. Eleinte nagyon furcsa volt a kis finom botocskák kezelése. Repült a sneci mindenfelé. Csak a kezembe nem akart. Kellett rá egy negyed órácska, míg megszoktam a kezelését. Utána már ment minden, mint a "karikacsapás". Annyira éhes halacskákra akadtam, hogy néha még az üres kis piros horgot is elkapták.
| 
|
Körülbelül háromnegyed órával a verseny vége előtt újra kézbe vettem a bolót. Hátha valamely eltévedt hal elkapja a felfűzött szúnyoglárva csokrot Az aprócska horogra négy-öt izgő-mozgó nagyobb szúnyogot akasztottam. Legalább a dévérek érdeklődését hadd keltsem fel. Tíz perc leforgása alatt lett is egy gyengének sem nevezhető kapásom. Jobbnak láttam visszatérni a snecizőkhöz. Hiába no! Az erre tekergő halakat a szektor szélein horgászók levámolták. Mit sem ér a jó etetőanyag, a pontos etetés, ha nincs hal a közelben. Jót horgásztam így is. A verseny végéig sikerült még begyűjtenem pár snecit. Amikor lefújták a versenyt, néhány horgásztársam azonnal, letámadott. Mindenki kíváncsian próbálgatta a CRALUSSO-t. Kérdezgettek, kontaktust kértek, hogy hol tudnák beszerezni, fotózták. Remélhetőleg, a legközelebbi versenyeken már ők is használni fogják.
| 
|
| 
|
A mérlegelés után, míg a szervezőbizottság elkészítette a végeredményt, ismételten üdítővel kedveskedtek nekünk. Jött az eredményhirdetés. Nem is alakulhatott a végső sorrend másképp, hiszen ott volt a húsz válogatott horgász Közülük tizennyolcan be is kerültek az első húsz közé. Két horgászt sikerült csak kiszorítani közülük. Lőrincz Dénes - Dínó Magyarországról a harmadik helyen végzett. Az utolsó órában végbevitt snecizésemmel 1560 g hallal, sikerült magam rangsorolnom a 13 helyre. Az eredménnyel nagyon elégedett voltam, hiszen nem akármilyen horgászok közt értem el, és az úszóbemutató is sikeresnek volt mondható. A rendezők több értékes díjat adtak át az első tíz horgásznak. Színes televízió, hegyi kerékpár, horgászeszközök és természetesen érmek és diplomák kerültek kiosztásra.
,"s","320","k"]
Lássuk tehát a sorrendet | |||
I. | Tarics László | Tubertini Komárom | 9.700 g |
II. | Rácek Branislav | Mosella Érsekújvár | 6.140 g |
III. | Lőrincz Dénes | Magyarország | 5.640 g |
IV. | Miskolczi Zoltán | Mosella Érsekújvár | 4.940 g |
V. | Bartal József | Tubertini Komárom | 4.800 g |
VI. | Santus Miroslav | PM Zbrojníky | 4.580 g |
VII. | Csernava István | Tubertini Komárom | 4.000 g |
VIII. | Krajčovič Péter | Genex Dunajská Lužná | 3.340 g |
IX. | Hason Marián | Trabucco Pozsony | 2.640 g |
X. | Báťa Erik | PM Zbrojníky | 2.460 g |
A legnagyobb hal kifogója | |||
Rácek Branislav | Mosella Érsekújvár | 900 g | |
[-doboz]
Méhes Csaba
Fotó: Vaďovsky Ferenc
