A tavalyi és idei maconkai győzelmünket, valamint a májusi Európa Kupa elsőséget követően sokat gondolkoztam a sikerek titkán, több kérdésre is bőszen kerestem a választ. Vajon miért nyertünk mindegyik versenyen komolynak mondható előnnyel? Az biztos, hogy a bojli tökéletesen összeállt, az etetőanyagokat is megfelelően választottuk ki. A szerencsére sem panaszkodhattunk a sorsolást követően, az időjárási körülmények is szinte mindig támogattak bennünket. A kitartásunkkal, hozzáállásunkkal sem lehetett baj, nem egyszer előfordult, hogy a 100 óra alatt pár órát aludtunk csak. Szerencse, véletlenek sorozata? Mivel kérdéseimre nem igazán találtam választ, egy újabb próbára szántam el magam. Szerbiában a helyi és bosnyák élcsapatok részvételével megrendezett Tresetiste Bojlis Kupán tettem egy újabb próbát, s került górcső alá a Haldorádó Team tudása. Ismét győztünk, ám bátran kijelenthetem, hogy egy lépéssel sem kerültem közelebb a megoldáshoz, a sorozatos győzelmek teljes körű megértéséhez, megfejtéséhez.
Ismét bővül a Haldorádó Team
Mivel a bojlis versenyeket általában csapatok részére írják ki, nem árt, ha megfelelően összeszoknak a horgászok egy csapaton belül, az sem baj, ha egymás mozdulatait már előre sejtik, szinte belelátnak a társ gondolataiba. Na ez nálunk, a Haldorádó Teamben nem egészen így van! Mivel egy évben 8-10 versenyen is elindulok, a barátok, társak szűkös szabadidejének köszönhetően szinte mindig mással jelenek megy egy-egy verseny megnyitóján. A Tresetiste Kupa előtt viszont komoly bajba kerültem! Az ötven órás megmérettetésre egyetlen csapattárs sem tudott eljönni! Maconkai társamnak, Ponyi Zsoltnak szült a felesége (ezúton is gratulálok a kisfiához), Jankovich Krisztián a Haldorádó-Sporthorgász Feederbotos Kupán vett részt (szintén gratulálok a győzelemhez), Bella Pisti „nyugdíjba” vonult, Kracsál Feri és Kovács Zsolti a vállalkozásával volt elfoglalva. A kényszer hatása alatt elhatároztam, hogy egyedül vágok neki a nagy kalandnak, mindössze csak egy segítőről próbálok gondoskodni. Végül is sógorom rövid rábeszélés után elvállalta, hogy amiben tud, rendelkezésemre áll az 50 órás bojlis versenyen. Így az ő feladata lett többek közt a csalizás, dippezés, a PVA háló felhelyezése a horogra, a tartalék botok, szerelékek folyamatos „élesre állítása”, a szákolás és a pontyokat is ő tette el a mérlegelésig. Négy bot állt a rendelkezésemre, hogy megfelelő mértékben variáljak vele, az előre kigondolt taktikát maradéktalanul és hibátlanul végrehajtsam.
A sorsolás
Palicson a sorsolásnak szerintem igazából nincs nagy jelentősége, minden helyről oda lehet érni a végelszámolást követően a dobogóra. Éppen ezért különösképpen nem foglalkoztam a sorsolt hely kérdésével, viszont annál jobban izgatott a jövendőbeli szomszédok kiléte. Ennek hihetetlenül nagy jelentősége van, köszönhetően a helyek közötti kicsi távolságoknak. Ha valaki bekerül két jó csapat közé, vagy esetleg kap egy töménytelen mennyiségű bojlit értelmetlenül beszóró etetőbajnokot, az alaposan felkötheti a gatyáját. Na, a Tresetiste Kupán ez történt velünk is! Szembe szomszédnak megkaptam a pontyfogó világbajnok Király Ivánt és a 2005-ös Európa Kupa győztes szerb Auto Sport Teamet. Közvetlenül mellénk, a 7-es pályára pedig a bosnyák pontyfogó válogatott egyik csapata került. A szomszédokra nem lehetett panasz, nagyon kíváncsi voltam a folytatásra.
A versenypálya jellemzése
A palicsi versenypálya európai szintű, tervezése és elkészítése során nagy hangsúlyt fektettek az esélyegyenlőségre, az azonos feltételekre. Pár szóval jellemezném ezt az érdekes versenypályát, melyen minden évben több nagyon komoly horgászversenyt rendeznek.
- Minden csapatnak egy kb. 2x3 m-es stég állt a rendelkezésére. A botokat csak itt lehet tartani, fárasztani, szákolni és etetni csak ezekről a stégekről nyílik lehetőség
- A tó alakja egy focipályához hasonlítható, a horgászhelyeket, stégeket a két hosszanti oldalán alakították ki. Mindkét oldalon kilenc csapat helyezhető el
- A tavat hosszanti irányban kettéosztották egy vastag kötéllel, melyet bójákkal jelöltek meg. Ez a dobótávolságot is alapjaiban határozza meg a csapatoknak, általában 60-70 méteres távolság a maximum, amíg lehetőség van eldobni.
- A versenypálya tervezői megfelelő haltartó helyekről is gondoskodtak, melyeket a tó közepén végighúzódó bójasor mellé helyeztek el. Minden hely előtt egy-két vízbe engedett bokor nyújt kiváló horgászati lehetőséget.
Persze ez rendkívül pontos horgászatot igényel, mivel elég egy picike tévedés a dobások során, és máris a bokrokon vagy a felező kötélen landol a szerelék.
- A versenyzők általában három etetési távolságot részesítenek előnyben:
- A parttól 20-25 méterre apró pelletekből, csemege- és öreg kukoricából, aprómagvakból álló etetés főleg az amurokra és a kisebb pontyokra eredményes
- A parttól 40-45 méterre kialakított etetésekre kisebb bojlik és nagyobb pelletek, valamint chunks kerülhet
- Közvetlenül a bokrok mellett, a felezőnél is érdemes etetést kialakítani, a nagyobb pontyok előszeretettel keresik fel ezeket a helyeket.
A verseny 18. órája
Mivel a Tresetiste Bojlis Kupa csak 50 óráig tartott, teljesen más etetési taktikát alkalmaztunk, mint amit a 100 óráig tartó megmérettetéseken megszoktunk. Mindent rendkívül gyorshatásúra kellett elkészíteni, az etetőanyagok kiválasztása során nagy figyelmet kellet fordítani a csalogató hatás fokozására, a hosszú ideig tartó helybenntartás háttérbe szorult. Ez a verseny során hamar éreztette hatását, hisz 18 óra elteltével az idő rövidsége miatt már komolynak mondható, 40 kg-os előnnyel vezettünk. Megnyugtató érzés volt az is, hogy a szektorszomszédjaink csak minimális fogással rendelkeztek, ez alól csupán a világbajnok volt kivétel. Ő 32 kg-os összfogással közvetlenül mögöttünk a második helyen állt.
A verseny állása 18 óra után: xls
A verseny 33. órája
Szinte hihetetlen dolgok történtek a második napot követően a nappali órákban. A halak rendkívül finnyásan, óvatosan ettek egész nap, minden csapatnál csak minimális fogások történtek. Ha valamelyik csapat fogott egy-két pontyot, már a „mennyekben” érezhette magát. Nálunk viszont teljesen más volt a helyzet, folyamatosan fogtuk a halakat, meglehetősen ütemes tempóban, megállás nélkül. Az esti órákig el is értük a 122 kg-ot, mely a szomszéd csapatok eredményeit figyelembe véve döbbenetes eredménynek hatott. A szomszéd bosnyák és szerb csapatok pszichésen teljesen a padlóra kerültek, nem igazán értették, hogy hogyan kerülhetnek 33 óra elteltével több mint 100 kg-os hátrányba. Ezt mondjuk mi sem igazán tudtuk feldolgozni, hisz a szomszédok látszólag szinte mindent ugyanúgy csináltak, mint mi. A verseny felén túl már látni lehetett, hogy a dobogóról nem igazán lehet minket leszorítani, de a közel 40 kg-os előny birtokában az első hely elvesztéséhez is komoly változásoknak kellett volna bekövetkezni.
A verseny állása 33 óra után: xls
Végeredmény
A Haldorádó-Peugeot Team ismét győzött! Szinte végig vezetve a második helyezett világbajnok csapat előtt 75 kg-os előnnyel végeztünk az első helyen. Úgy érzem, hogy ez a rövid, 50 órás versenyen nagyon komoly eredménynek mondható. A harmadik helyezett csapatot majd 120 kg-mal előztük meg, míg a jobb oldali szektorszomszédjaink, akik méterekkel horgásztak csak mellettünk, 6 kg-ot fogtak összesen. Nagyon szép eredményt értünk el, de a sorozatos sikerünk megfejtéséhez egy lépéssel sem kerültem közelebb. Nem igazán értem, hogy a szektorszomszédjaink minek köszönhetően fogtak ilyen keveset. Többször a szektorhatárok mögül figyeltem a horgászatukat, csalizási technikájukat, etetési stílusukat. Első ránézésre minden jónak tűnt, de mégsem fogtak halat. Pedig ügyetlen horgászok nem lehetnek, hisz az idei portugáliai horgász világjátékokon hazájukat képviselhetik a pontyfogó bojlis versenyen.
A verseny végeredménye: xls
Azért pár gondolat erejéig kitérnék a csalira, a felszerelésre és az etetésre, tudván azt, hogy igazi újdonságokkal nem igazán szolgálhatok, de talán sokan a horgászatukban sikeresen alkalmazhatják az általunk használt és bevált módszereket, felszereléseket.
