Pozsony város felszabadításának 58. évfordulója tiszteletére szervezett ünnepségsorozat keretein belül, 2003. április 12-én immár 28. alkalommal került megrendezésre a rangos verseny. Ez a szlovákiai versenyhorgászok évadnyitó versenye, a CIPS szabályzata alapján, mely kellő képet nyújthat mindenkinek a szezonra való felkészültségéről. Sajnos, az országos horgászszövetség "jóvoltából" ez volt az első alkalom, hogy nem Pozsonyban a Dunán, hanem egy magántavon, a padányi kőbányatavon kellett megtartani a versenyt. Az idén kiadott új horgásztörvény ugyanis nem gondol a versenyhorgászatra, mivel nem teszi lehetővé (?!) bárminemű verseny folyóvízen történő megszervezését.
Kis csapatunknak, a TOP MIX Team-nek ez volt az első hivatalos hazai bemutatkozása. Mivel "kezdőként", ahogy ott mondták, először mértük össze a tudásunkat a sok élvonalbeli horgásszal, ezért már több nappal a verseny előtt nagy volt a sürgés-forgás, készülődés a házunk táján. Egy dologban voltunk csak biztosak, nem ijedünk meg a lehetőségtől, és a képességeinkhez mérten a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból! A pályát szinte hazai pályának tekinthettük, hiszen ez a törzshelyünk, az edzőtavunk. Itt sajátítottuk el a versenyhorgászat eddig általunk ismert minden csínját-bínját.
A jeles napon borús, hűvös reggelre ébredtünk. Az időjárás előrejelzésről utólag is csak annyit, hogy beigazolódott a közmondás, miszerint, ha Aigner Szilárd megjelenik a képernyőn, akkor valamilyen idő lesz. Így volt ez most is. Igaz mi mit sem törődtünk ezzel, hiszen fűtött bennünket a versenyláz. Mindegyikünk nagy odaadással készülődött.
Sorban érkeztek a neves csapatok. Mosella, Colmic, Balzer, Genex versenyzői, és a többiek. A helyszínen tudtuk meg, hogy a kiadottól eltérően nem négy, hanem kétszemélyes csapatok indulnak. Mi is ketté osztódtunk. Tomanovics Sándor, Pupák Istvánnal képezték a TOP MIX "B", Gyurkovits József és jómagam pedig a TOP MIX "A" csapatot. Hamarosan elkezdődött a sorsolás. Józsi az "A" szektor 2-es helyét, Sanyi a szélső 10-est, Pista és én a "B" szektor kilences illetve a szélső tízes helyét húztuk.
Elfoglalva a kisorsolt helyeket, befejeztük az etetőanyag bekeverését, majd a finom kis földes szúnyog elkészítését. A pályát ismerve két fajta halra kellett koncentrálni. Elsősorban a nagytestű dévérekre, amelyek szép számban élnek a vízben, majd a pontyokra. Igaz az utóbbi halfaj az edzések során nem nagyon akarta megmutatni magát. Az etetőanyag keveréket is ehhez állítottuk össze. Két kiló TOP MIX Extra River, egy kiló TOP MIX HP ponty, egy kiló TOP MIX kukoricacsíra pellet. Ez a mennyiség képezte az alapozó etetést. A későbbiekben már csak a földes szúnyogot és a ragasztott csontit lőttük az etetésre.
Elkezdődött a verseny. Mivel előre nem lehetett tudni, hogy a hűvös időben sikerül-e partközelbe csalni a halakat, ezért két helyet etettem. Egyet a rakósra, a másikat mintegy harminc méterre a parttól, matchbotra. Az összes etetőanyagot elhasználtam az alapozásra. Rakóssal kezdtem a horgászatot, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy tizennégy méteren nem tartózkodik semmilyen hal. Váltottam tehát a matchre. Minden bedobás után egy adag földes szúnyog és egy adag ragasztott csonti. Csalinak csonti-szúnyog szendvics. A halak nem reagáltak a sok finomságra. Eltelt a versenyből már másfél óra, még mindig semmi. Közben jöttek a hírek, elsőként az "A" szektorból. Jön a hal! Kinek így, kinek úgy, de jön! Az az egy dolog vigasztalt, hogy amennyit beláttam a "B" szektorból, itt még senki nem fogott semmit.
Mindent kipróbáltunk már, ami azokban a pillanatokban az eszünkbe jutott. Pistával, mivel egymás mellett ültünk, a verseny elejétől rajthelyeink jobb, illetve bal szélét etettük, megpróbálva így minél jobban egy helyre koncentrálni a halakat. Már a második óra vége fele közeledtünk, mikor nem messze tőlünk, az egyik versenyzőnek sikerült a horogra csalnia egy szép bodorkát. Azt hiszem, nem kell mondanom mekkora volt az öröme. Büszkén mutatta körbe mindenkinek. Ebben a pillanatban arra lettem figyelmes, hogy Pista úszója elmerült. Bevágás után már az előbb halat fogó kolléga nem örült annyira. Szépen görbült a bot. Ponty lesz. Míg Pityut figyeltem, majdnem lemaradtam a saját kapásomról. Ránéztem a vízre, de az úszómat nem találtam sehol. Gyors bevágás. Szerencsére még nem volt késő. Kezdtem a rövid fárasztást én is. Pista közben megszákolta a potykát én pedig egy szép dévérkeszeget.
Folytatásként újra nagy csend lett. Közben újra rápróbáltam a rakósra. Hátha sikerült az etetésre csábítani a halat az eltelt két óra alatt. Negyed órát küszködtem, váltogatva a csalit, az eredmény nagy csend. Hiába lőttem folyamatosan a csontit, hiába dobtam a szúnyogot, a halacskák nem hálálták meg a sok finomságot.
Visszatértem tehát a már bevált módszerhez. Közben Pista egy szép dévért szákolt, majd még egyet. Nem lehetett ezt tétlenül nézni. Alig volt negyed óra hátra a versenyből. Bele kellett húzni. Változtattam az etetési taktikán, finomítottam a szereléken.
A bedobás után, nyolc-tíz gombóc földes szúnyog, két gombóc ragasztott csonti. Folyamatosan emelgetni kezdtem a szereléket. Hátha a mozgó csali felkelti a halak érdeklődését. Hogy ezekből a variációkból mi volt a nyerő, az akkor nem is nagyon érdekelt. Lényeg, hogy működőképesnek bizonyultak, ugyanis kapást tudtam kicsikarni. Szép pontyos kapást. Annyira örültem a halnak, hogy sikerült elbaltáznom. Túl gyorsan akartam a parton tudni a halat, megfeledkezve a finomított szerelékről. Elment horgostul. Nyakon tudtam volna vágni magam, olyan mérges voltam. Szerencsémre erre akkor nem volt idő. Ki kellett használni a hátralévő alig tíz percet. Bedobás, tíz gombóc szúnyog. A horogra is kizárólag csak szúnyogot tettem. Az úszóm ismét alámerült. Szépen óvatosan tereltem a szákba a keszeget. Mellettem Pista is egy újabbat fogott.
Újabb etetés. Már csak négy perc volt hátra. Ezalatt Pista még két dévért terelt a szákba. Fél perccel a verseny lefújása előtt, utolsó nekirugaszkodásként, sikerült nekem is megszákolnom egy méretes dévérkeszeget, feltéve ezzel arra a bizonyos i-re a pontot.
Kíváncsian vártuk a mérlegelést, majd az azt követő eredményhirdetést. Mint utóbb kiderült, aki két kilón felül teljesített, már jó eredményre számíthatott. Bíztató volt az is, hogy a szektoromban öten benulláztak. Az "A" szektorban Józsi, akivel egy csapatban horgásztunk, 2040 g halat mérlegelt. Sanyi, Pista csapattársa, 1260 grammot. Pista szépet teljesített. 4740 grammal jó helyezésre pályázhatott az egyéni versenyben is. A verseny végén sikerült valóban jól belehúznom. Kerek 2400 grammal szektoromban a harmadik helyen végeztem. Kialakult a végső sorrend. Lássuk tehát először a csapatok versenyét:
1. | Mosella | 3 | 11020 g |
2. | Colmic | 5 | 9120 g |
3. | TOP MIX Team "A" | 7 | 4440 g |
4. | TOP MIX Team "B" | 8 | 6000 g |
5. | Šala Team | 8 | 2740 g |
6. | Genex | 13 | 1620 g |
Egyéni verseny sorrendje:
1. | Rácek Branislav | Mosella | 7740 g |
2. | Bödő Attila | Colmic | 7040 g |
3. | Pupák István | TOP MIX Team | 4740 g |
4. | Miskolczy Zoltán | Mosella | 3280 g |
5. | Šimko Jozef | Šala Team | 2640 g |
6. | Méhes Csaba | TOP MIX Team | 2400 g |
