Az Viszló-patak a magyar legyesek Mekkája volt, aki egyszer megcsodálta, netán horgászott is benne, azt örökké rabul ejtette az a szenvedély, ami nem múlt el a Viszló-patak elapadásával.
A viszlós idők nem kedveztek a műlegyezésnek, az erős „magvető embereknek” - mint Kövi Gábor, Kovács Csaba, Demus Péter... - köszönhetően mégsem aludt ki a kis fáklya a patak halálával. Sőt! Ma már sportként is jelen van kis hazánkban a FLYFISHING.
Emlékszem az első ipolyi versenyre. A Viszló kiapadása után Demus Petinél, Nógrádszakálban gyűlt össze egy maroknyi legyes...
Talán ekkor kezdődött az Ipoly „legyes történelme”. Örültünk, hogy vagyunk. Ahogy teltek az évek, úgy szaporodtak a legyező horgászok is az Ipolyon, nem csoda, hogy kétezer elején kereskedelmi legyes versenyt is szerveztek rajta. Azóta pedig minden évben van legyes verseny a határfolyón.
A legyesek országos szövetsége, a MűHOSz ez évben a második éves bajnokságát bonyolítja.
Júliusban a II. Fish-Fantom Kupát Komádiban tartották, méltán nevezve országos versenynek, hisz’ még hazánk kanizsai szegletéből, Győrből, Szombathelyről és természetesen a fővárosból is érkeztek versenyzők.
Harminc versenyzővel lebonyolított, kiváló szervezésű és sikeres verseny volt, megadva a nemzeti bajnokság alaphangját. Beindult a gőzhenger, a kvalifikációs táblán való helyezés nem babra megy! A magyar válogatottság a tét. Így nem csoda, hogy a II. Bogaras Kupára bocsánat - közben segítettek a szponzorok... - azaz a II. ENERGOFISH - Bogaras Kupáig (augusztus 5.) versenylázas készülődéssel teltek a legyező horgászok napjai.
A versenyre 39 fő és 9 klubcsapat nevezett. Közel száz ember lepte el az Ipoly partját: a szervezők, bírók, kísérők, tévések és sajtósok, na meg a versenyzők.
Nem volt könnyű a MűHOSz-nak a nemzetközi szövetség versenyszabályzatához igazítani a hazai szabályokat. Máshol pisztrángos, péres hegyi folyókon tartják a versenyeket, a magyaroknak meg marad az Ipoly, a Körös és a Sajó azon részei, melyeken lehet legyezni domolykóra, jászra, balinra. Hazánkban nincs versenyzésre alkalmas pisztrángos víz, ezért a nemzeti bajnokság utolsó fordulóját a tavalyi Legyező EB helyszínén tartják, Lengyelországban. Ott aztán majd megmutathatja a mintegy 50 nevező a pisztráng és pénzes pér fogásában felmutatható tudományát...
Visszatérve az itthoni versenyre: harminckilenc mellcsizmába vagy profi gázlóruházatba bújt mellényes-kalapos horgász állt a folyóban a kisorsolt egyéni helyeknek megfelelően, egymástól 50-60 méternyire, ami meglepő módon annyira nem zavarta a halakat, hogy a kétszer két órás megmérettetés alatt minden versenyző fogott is belőlük. Az élmezőny egy méter fölött.
Legyes versenyeken centire mérik a halat, nem pedig súlyra. A mérést a parton álló pályabíró végzi egy mérőhenger segítségével. Mérés és az adminisztráció után kíméletesen visszaengedik a szakáll nélküli horoggal fogott halat, a versenyző visszabattyog a helyére, és folytatja a horgászatot. Annál kényelmesebb és gördülékenyebb a verseny, minél több a versenybíró.
A Bogaras Kupán nem volt hiány sem segítőből, sem pedig vizsgázott pályabíróból. Minden harmadik versenyzőre jutott egy vadi új ENERGOFISH mellénybe bújtatott pályabíró.
Két szektorban zajlott a verseny. A tölgyesi zsilip alatti (felső) pályán nyúlt bele a vonuló jászkeszegekbe Farkas Szabolcs, aki több mint 4 méter kifogott hallal nyert.
De a többiek se maradtak le, így Gégény Viktor sem, aki az első félidőben a letkési alsó szektorban fogdosta a kisebb domolykókat és egy gyerekcsukát: ezzel a teljesítménnyel (308 cm) lett harmadik.
Ezzel szemben Imrik Peti az első félidőben csak snecit fogott. Ezek a halacskák csak 1-1 pontot jelentettek, mert 15 cm alatt csak ennyi jár, de Peti nem adta fel, és a második félidőben egy erős hajrával, sok kis domolykóval a második helyig (357cm) küzdötte fel magát.
Pupa, a MűHOSz alelnöke is csak a második félidőben remekelt, hiába lett az alsó szektorban győztes, még a dobogó közelébe se jutott (110cm). Klément Ferenc elnök pedig pont fordítva járt: a jó első félidőt betlis második követte, ráadásul pont azon a szakaszon, ahol Farkas Szabolcs előtte mennybe ment. Igaz közben volt egy pici eső, egy erőteljes apadás, jászvonulás és minden, ami egy horgászdrámához szükséges.
Az igazi dráma mégis a csapatversenyt illetően bontakozott ki. Érthetetlen miért, hisz az égvilágon semmi tétje nincs a MűHOSZ klubcsapatai közötti versengésnek.
Mindenesetre a sok ugratás és az öldöklő csapatverseny ellenére egy igazi család a legyeseké. Méghozzá kicsit hangos, de befogadó család, bizonyítja ezt az a vendégszeretet, amivel a legyes bot nélkül érkezőket várták. Lacipecsenyéből, sült kolbászból, Fonyódi ásványvízből és kedves szavakból mindenkinek jutott. Műlegyező horgászverseny helyett egy legyes fesztivált sikerült rendeznie az Ipoly-parti Bogaras Klubnak.
Nem túlzás akár majálisnak tekinteni az ipolyi legyes versenyt. Sokan már a verseny előtti napokban sátort vertek, és még harmadnap is a parton voltak. A verseny utáni álmos reggelen is még mindenki a tegnapi fesztivál hatása alatt volt.
Feledhetetlen élménnyé válik ez a verseny csakúgy, mint azok a viszlós napok. A Viszló tovább csörgedezik az Ipolyban...
Erdélyi Balázs (pupa)
Képek: Flyfishing.hu archívum
