Egy olyan horgászmódszerbe szeretnék betekintést nyújtani, amit mindenki ismer. Az ehhez való csalik közül szinte az összes horgász ládájában van 1-2 darab, maga a módszer mégsem olyan kedvelt, mint a pontyhorgászat. A pergetésről van szó. Ráadásul én most egy pergető versenyen szerzett tapasztalatomat, élményemet szeretném megosztani mindenkivel.
Jómagam úgy 3-4 éve kezdtem el foglalkozni komolyabban ezzel a módszerrel. Mára már ott tartok, hogy megpróbálok minél több versenyen részt venni és ezekből tanulni. Ráadásul ettől az évtől alakítottunk egy kis csapatot, együtt cserkésszük be a ragadozó halakat. Egy szónak is száz a vége, én így éltem meg életem egyik legjobb versenyét!
A verseny, a II. Parti Pergető Kupa 2012. 10. 21-én került megrendezésre Lajosmizsén, a Füzes-tavon. De nem is szaladnék ennyire előre… volt ennek a versenysorozatnak (mert mondhatom, hogy sorozat, hiszen ígéretet kaptunk a főszervezőtől (Kalacsi Jánostól), hogy ezt a versenyt rendszeresen, minden évben megrendezik) egy első rendezvénye is. Az I. verseny Szécsényben, a Robinson-szigeteken zajlott, ahol részemről - egy fogott hallal - nem sikerült valami fényesen a szereplés. De akkor megfogadtam, hogy amint meglátom a kiírást, jelentkezni fogok a következő megmérettetésre, mert többet éreztem magamban. Mások lehet, hogy feladták volna az első kudarc után, de én nem. Következő dolgok miatt döntöttem a versenyen való részvétel mellett:
- Elsősorban, ilyenkor benne van az emberben a bizonyítási vágy, a „na, majd én megmutatom!” érzés. De a viccet félretéve, úgy éreztem, hogy sokkal több van bennem egyetlen fogott halnál, és egy versenyen igen sokat lehet tanulni.
- Másodsorban a remek szervezés, a jó társaság, és persze az a tény, hogy egy pergető versenyen nagyobb az esélye a szerencsefaktornak, nem csökkenti annak jelentőségét, hogy jól kell kiválasztani azt a csalit, ami éppen az adott célhal megfogásához, felingerléséhez alkalmas, és hasonlóan fontos tényező a tudatos helyválasztás.
Ezek voltak a főbb okok, amiért úgy döntöttem, hogy ismét belevágok, sőt sikerült még két remek barátot rávenni, hogy induljunk a versenyen.
Amint megláttam a versenykiírást - ahogy megfogadtam -, azonnal jelentkeztem is. Legelső regisztrált és nevezési díjat befizetett versenyző voltam, ami azért is fontos, mert a szervezők később a nevezési díj befizetésének sorrendjében soroltatták ki az indulási sorszámokat.
Néhány gondolat a szabályokról és a verseny menetéről…
Szabályok:
Bármilyen pergető módszer és műcsali használata megengedett, de csak egyetlen csalival szerelt készség használható (pl. a twister fölé nem köthető műlégy)! A horgászbotok hossza és dobósúly-tartománya nincs limitálva. Csak a szabályosan, nem kívülről akadt ragadozó halak számítanak bele a pontozásba. A halakat a mérlegelésig kíméletesen élve kell tartani, az elpusztult halakat a versenybírók nem mérik le! A versenybe beleszámít a csuka, a süllő, a harcsa, a balin és a sügér. Drop-shot módszer engedélyezett. Szájbilincs használata tilos. Minden versenyzőnek kötelező a merítő, a haltartó és a horogkiszedő csipesz használata. (Ezek meglétéről a versenyzőknek kell gondoskodni!)
Pontozás:
A jellemzően nagytestű ragadozók (harcsa, csuka, balin, süllő) cm-enként 1 pont + 10 bónusz pontot érnek. Pl. egy 60 cm-es csuka 60 + 10 = 70 pont. A sügér megfogásáért cm-enként 1 pont jár. Azonos pontszám esetén a több halat fogó versenyző a kedvezményezett. Amennyiben a darabszám is megegyezik, akkor a nagyobb hal fogása a döntő. Ha esetlegesen ez is megegyezik, akkor a magasabb indulási számot kihúzó versenyző a kedvezményezett.
A verseny menetrendje:
07:00-tól 08:00-ig: a versenyzők fogadása, reggeli, sorsolás.
08.15-től 08.30-ig: rajthelyek elfoglalása a sorsoláskor kihúzott emelkedő sorszám szerint.
08:30-tól 13:30-ig: verseny.
13:45-től 14:15-ig: ebéd.
14:30-tól: ünnepélyes eredményhirdetés.
És eljött a verseny napja… ami nem indult izgalommentesen! „Sofőrünk” elaludt, és csak közel 45 perces késéssel tudtunk elindulni Pécsről Lajosmizsére. Már a hajnal tartogatott izgalmakat, de megérkeztünk épségben a verseny helyszínére, ahol már nagy volt a nyüzsgés. Szendvics, kávé és pálinka várta az izgatott versenyzőket. Amint kiszálltunk az autóból, csak ámultunk a szép, rendezett környezeten és azon, hogy mennyi víz van a tóban, mivel az idei nyár nem volt kegyes a horgásztavakhoz. A nagy meleg igen sok halas- illetve horgásztó vízkészletét csökkentette drasztikusan. Amint kicsit felbátorodtunk, megreggeliztünk, megittuk a kávénkat és elkezdtük összerakni a felszerelésünket.
Egy ismeretlen vízen, ahol nem ismerjük az esetleg vízben lévő tereptárgyak, akadók, törések helyzetét, igen nehéz megtalálni a ragadozó halakat, pedig pont e vízfelszín alatti búvóhelyeket részesítik előnyben a versenybe beleszámító célhalak. Úgy készültünk, hogy mindegyikünk két felszerelt pálcával vág neki a versenynek. Több oka is van ennek a döntésnek. Az egyik, hogy bármi történhet a bottal verseny közben. A másik, hogy különböző csaliknak különböző vezetési technikája van. Ezekre a vezetési technikákra nem mindig megfelelő egyféle karakterisztikájú bot. Ráadásul a tavaszi versenyen sajnos úgy jártam, hogy az egyik orsóm felkapókar rugója eltörött. Szóval, inkább viszek magammal egy utólag fölöslegesnek bizonyuló botot, mint hogy pont egy versenyen érjenek kellemetlen meglepetések. Két különböző karakterisztikájú pálcát szereltem fel. Az egyik egy igazi nagyágyú (dobósúlyát tekintve 15-50 g-os) volt, amivel a nagyobb csalikat is könnyedén tudom vezetni. A másik ennek pont ellentéte volt: egy lágy, finom pecára alkalmas 0-10 g-os bot. Számolva azzal, hogy netán belefutok egy csapósügér csapatba, akkor az utóbbi cuccal a pici csalikat minden gond nélkül tudom vezetni.
Felszereltük a botokat, összeszedtük a cuccainkat és irány a sátor, kezdődhetett a sorsolás. A gyors megnyitó beszédek után elkezdődött az indulási sorrend kisorsolása a nevezési díjak befizetésének sorrendjében. Azaz én kezdtem a sort. Sikerült kihúzni a 9-es indulási sorszámot, aminek nagyon örültem. Peti barátom a 7-est, Levente a 10-est húzta. Együtt a csapat! Gyorsan megbeszéltük, ki hová menjen, és ha a környéken megy a hal, akkor szólunk egymásnak. Mert egy csapat, egy cél. Így indultunk neki a versenynek. Mindenképp a tisztes helytállás a cél.
Elindították az első versenyzőt. Na, ekkor kezdtem érezni az izgalmat, hogy „Úr Isten, ez egy verseny!”. Szólítottak, vagyis a 9-es rajtszámot mondták, elindultam. A tó felső részén lévő csücsköt néztem ki magamnak, mégpedig a következő ok miatt. A választott helyemnél kezdődött egy kis öböl, és arra gondoltam, hogy ott a csukák be tudják szorítani a táplálékhalakat, így bíztam benne lesz itt csuka!
Dudaszó, indult a verseny. Dobálás dobálást követett, de semmi. Közel 45 perce dobálok és még mindig semmi. Körülöttem meg csak a csobogást hallom, a sorra megakasztott csukák próbálnak menekülni a horogtól…
Ekkor jött az ötlet, hogy próbálok váltani. Mármint csalit, mégpedig hogy nem plasztikkal erőltetem, hanem mondjuk körforgó villantóval. Mivel nem tudtam, milyen csalihoz nyúljak, elővettem az egyik kedvencemet, egy Mepps 4-es körforgót fluo zöld színben. Vesztenivalóm nincs! Dobok, elkezdem tekerni az orsót, és durr! Egy csuka!
Hurrá, végre én is fogtam halat! Gyors horogszabadítás, csuka a pontyzsákba, majd ismét dobás, tekerés… és megint nagy bumm! Ismét egy csuka! Gyorsan kiszedtem a horgot a szájából, ő is bekerült a zsákba. Gyorsan dobok egy újat, ekkor érkeztek meg a versenybírók mérni a gyorsan fogott két csukát. Tekerem az orsót, és ismét rávágás! Egy újabb jelentkező, de ezt éreztem, hogy nagyobb lesz az előző kettőnél. A parthoz érve ez be is bizonyosodott, egy erős, 70 cm feletti szépség volt. A part közelségét megérezve menekülőre fogta, olyannyira, hogy addig tekergett, forgott, amíg a szájába került a főzsinórom. Ekkor bepánikoltam és gyorsan ki akartam emelni a halat, de azt már nem várta meg. Szépen összezárta a száját, és viszlát…
Bosszankodásra nem volt idő, mert megtaláltam a nyerő csalit, csakhogy amint nyúlok a dobozomba, látom, hogy ebből a csaliból nem volt több nálam! Ekkor kezdtem el mégis bosszankodni! Végre megtaláltam a „nyerő” csalit, erre tessék!
Agyalni kezdtem, mivel lehetne újabb halat fogni, és megláttam egy wobblert ezüstös, csillogó, kék háttal. A szép tiszta vízben tutira jól látszik, és amint a versenybírók (helyi horgászok) mondták, sok szép balin van a tóban - arra gondoltam, a felső vízrétegekben jött a csuka, hátha van ott balin is!
Ismét dobok, vezetem a csalit, de semmi! Dobás dobást követ, mire végre megtörik a csend. Egy újabb hal, ezúttal wobblerre. Ezen a helyen még akadt 3 hal, de elmentek (és még egy másik helyen is vesztettem sajnos egyet).
A hely több halat nem adott, ezért elkezdtem vándorolni. De csak lézengtem, nem találtam a megfelelő helyet. A verseny is végéhez közeledett, így elindultam a rajthely irányába, közben megálltam egy stégnél. Ott még sikerült fognom egyet. És be is fejeződött a verseny.
A versenyt összesen 6 db fogott hallal sikerült zárnom. Sajnos 4 db-ot vesztettem, de ez az a kategória, hogy biztosan más versenyzőnek is elment ennyi. Szóval, azon nem szabad mérgelődni, ami elment. Peti és Levente is jól szerepeltek. Peti 3 db csukát fogott, Levi meg 5-öt.
Tehát egy ötórás versenyen elég jól teljesítettünk. Összepakoltunk, megebédeltünk, majd következett az eredményhirdetés, ami számomra nagy örömöt okozott több okból is.
Kezdjük a legkedvesebbel: a versenyen 13 női versenyző volt! A női mezőny összesen 48 db halat fogott. Részemről le a kalappal a hölgyek előtt! Meg kell említenem a legjobb női versenyzőt: Venyige Györgyi 10 db csukával végzett az élen.
Ezzel még nem volt vége a számomra kellemes meglepetéseknek. 60 versenyző összesen 264 db csukát fogott, ami 4,4 db/fő átlagot jelent. Meg kell jegyezni azt is, hogy mind a 60 versenyző fogott halat. Nem volt olyan, aki nullázott volna! Életemben nem voltam olyan versenyen, ahol mindenki fogott volna halat, akár békéshalas verseny, akár ragadozós versenyről lett volna szó. Az összes fogás 15 887 cm volt, ami 60 cm-es átlagot jelent.
És végezetül számomra a lényeg, hogy az előkelő 11. helyet sikerült bezsebelnem a 6 db fogott csukával, ami összesen 447 pontot jelentett a versenyen. Levente a 22. Peti pedig a 40. helyen végzett. Igen jó szájízzel indultunk haza Pécsre.
Összefoglalva a versenynek több tanulsága is volt, de a legnagyobb, hogy mindig legyen minden csaliból legalább 2 db a dobozban! :)
Gratulálok így, az Internet adta lehetőséggel élve is a versenyen díjazott horgászoknak.
Mindenkinek hasonló élményeket kívánok!
Írta: Szabó Balázs (SzahoteN)
Fotók: Kalacsi János versenyszervező
