Három éve hasonlóan elszánt „hadsereg” lepte meg a pötrétei csukaparadicsomot. Akkor pontosan 268 darab csuka került az országos pergető bajnokság résztvevőinek horgára. Most is hasonló céllal, de az edzési eredmények tudatában kevésbé vérmes reményekkel vágott neki a versenyek a 34 páros.
Fontos változás az előző évekhez képest, hogy az értékelés alapja nem a darabszám, hanem a fogott súly. Emiatt átértékelődött a versenyen esetleg megfogható a testesebb halak szerepe.
Borongós, kicsit szeles idő köszöntötte a horgászokat az eligazításon. Az előző évekhez képest sokkal gördülékenyebben ment a sorsolás és a vízre szállás, ezért a verseny kezdete előtt már fél órával elfoglaltuk az első helyünket állandó társammal, Adriánnal.
Mi egy csendesebb részen, egy nádas melletti sekélyest céloztunk meg, ahol előző nap viszonylag sok táplálékhalat véltünk felfedezni. A többi versenyző elhelyezkedéséről nem volt sok információnk a tó nagyságából és az abban lévő rengeteg bokorsor takarásából adódóan.
Először körfogót és wobblert vetettünk be a csukák ellen. Már bő másfél óra is eltelt mikorra végre említésre méltó esemény történt. Adrián egy kis öblöt célzott meg Salmo Frisky-jével sikeresen, csakhogy a zsinór ráfeküdt egy keresztben lógó nádszálra. Így egy pár centi veretés után már a levegőben táncolt a Frisky, egy csuka pedig delfin módjára, akrobatikus mutatvánnyal próbálta elkapni! Mondanom sem kell, eredménytelenül. Nem tudtuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk a látványtól… De egyikre sem volt idő: gyors visszadobások sorozata kezdődött, a „gazfickó” viszont nem mutatott több érdeklődést. Aztán egy gyors csalicsere egy körforgóra, két dobás és máris görbült Adrián botja. Megvan az első halunk!
Mivel sokat szerettünk volna mozogni és a mérlegelő csónak is elérhető távolságban volt, lemérettük csukánkat. Ekkorra a verseny félidejénél jártunk, a mérlegelők tájékoztatása szerint ekkorra volt olyan csapat, amely három darab csukát is mérlegelt.
Gyorsan elmentünk a hátsó részhez, újabb csuka reményében. Rövidesen egy nyílt részen volt egy gyanús koppintásom. Visszadobva már egyértelműen kapásom volt, sőt a tettes is megmutatta magát, sajnos ennek már hiába vetettük be szinte a teljes csali arzenálunkat, újabb kapást már nem sikerült kicsikarnunk. Sőt a verseny hátralévő idejében sem mutatkozott érdeklődés a műcsalijaink iránt. Az edzésen elért eredmények tudatában azonban bíztunk benne, hogy az egy darab csukánkkal az első tizenötben benne leszünk.
A kikötőben már várta a mérlegelő csónak a fogást produkáló versenyzőket.
A mérlegelés vége felé már látszott, hogy bizony sok csapat fogott hal nélkül úszta meg a versenyidőt. Ezzel mi egyre följebb csúsztunk az addig még képzeletbeli helyezési listán… Azután kiderült, hogy pontosan húsz csapat nullázott, mi pedig a még reménykeltő nyolcadik helyen végeztünk.
A versenyen összesen 21 csuka esett zsákmányul, ami még a tizedét sem éri el a három évvel ezelőtti eredménynek, sőt az akkori nyertesek 20 darab csukával büszkélkedhettek. A lehetséges miértekről sokat tanakodtak a versenyzők. Talán az időjárás, a 18 fokos vízhőmérséklet vagy a három évvel ezelőttihez képest zavarosabb víz volt az oka. De a csukák is valószínű kevesebben voltak jelen a vízben. Ezekre a kérdésekre talán a helyiek adhatnának pontosabb választ.
Még kitérnék végszóként az értékelésre. Úgy gondolom, a régebbi versenyértékelés visszaállításával nyertünk egy kicsit, viszont még mindig nem tartom korrektnek, hiszen ha valaki fog egy 5-6 kilogrammos halat, akkor már páholyban érezheti magát, míg a többi versenyzőnek meg kell szenvednie az ugyanolyan fajú apróbb, akár kilós halak fogásával. Egyébként ez az értékelés valóban az ebben az évben megjelent nemzetközi csónakos pergető bajnokság értékelési rendszere alapján készült. Onnan várhatunk még a jövőben több érdekes szabályozást, például a limitált, maximum 2,40 méteres bothosszt.
