Itt az ősz, eljött a pergetés egyik legeredményesebb időszaka. Ezzel együtt elkezdődtek a pergető versenyek is. Az idei első a pergető OB volt, amelyet a Dombóvár mellett fekvő Tüskei-tavon rendeztek meg. Természetesen ide én is beneveztem Adrián barátommal. Lássuk, milyen érdekességeket, tanulságokat hozott a mostani verseny!
Mint említettem, a Tüskei-tavon rendezték meg az ez évi első fordulót. A tó elárasztott tőzegbánya, közepén a Konda-patak medrével, amit sok helyen már nem is érezni, merre vezet. Az 52 hektáros tó átlagmélysége 80 centiméter, leginkább az akadós jelző illik rá, de vannak akadómentes részei is. A verseny szempontjából az előzetes információk szerint, leginkább a süllő és a csuka jöhetett szóba. Emellett lehetett számítani balinra, elenyésző számban sügérre, na és persze amiről sokak szemében híres a Tüskei-tó, harcsára. Erre egyébként a verseny időszakában nem volt érdemes pergetni a sok akadó és a délelőtti időpont miatt.
A verseny reggelén a döcögősen induló regisztráció után felpörögtek az események. Az új indulók miatt ismertették a verseny főbb szabályait. Majd egy versenyző, nevezetesen az előző pergető bajnokság győztes párosának egyik tagja, Farkas Szabolcs kért szót, kezében két darab szájbilinccsel. A jelenlévő versenyzők előtt elmondta, hogy előző nap, edzés közben, a tó hátsó részében egy másik csónakból horgászó sporttársa gyanúsan egy helyről jövő mozgásokat észlelt. Ezt közelebbről megvizsgálva látták, hogy közel egymáshoz két darab csuka van szájbilincsen kikötve. Ezt azonnal levágták és a csukákat elengedték. Mondanom sem kell, hogy nem tett jót a versenyhangulatnak ez a bejelentés. Csak reménykedni tudunk benne, hogy nem a versenyen szerette vagy szerették volna felhasználni a csukákat.
Ettől függetlenül természetesen elkezdődött a verseny. A rajtszámok kézhezvétele után mindenki csónakba szállt és elindult az általa jónak vélt helyek irányába. Voltak, akik a kevésbé akadós részeket horgászták meg, a többiek pedig az akadók mellől reméltek egy-egy ragadozóhalat kapásra bírni. Mi Adriánnal az akadós részhez közel, de a nyílt részen horgonyoztunk le. Tettük ezt azért, mert ezen a részen sok volt a táplálékhal, és bíztunk abban, hogy ezek összegyűjtik a környék ragadozóit.
Pontban nyolc órakor, dudaszóra kezdetét vette a verseny. Az első óra számunkra kapás nélküli nyugalommal telt el, ekkor azonban megérkezett mindkét irányból a két mérlegelő csónak. Tőlük értesültünk, hogy bizony már többeknek is van fogása: az egyik csónak egy süllőről és egy balinról, a másik pedig egy csukáról és egy sügérről számolt be, ráadásul az utóbbiakat egy páros fogta. Ezután többen is hely- vagy taktikaváltással próbálkoztak.
Elérkezett a verseny félideje. Több fogásról nem kaptunk hírt, így bízva a taktikánkban folytattuk tovább a nyílt víz pergetését. Időről időre persze a széleket is megvizsgáltuk, szerencsénkre.
Egy ilyen, nádszélen végzett dobálás közben Adrián egy tőlünk nem messze lévő akadós részen szétrebbenő kishalakra lett figyelmes. Természetesen megközelítettük úgy, hogy dobástávolságon belülre kerüljön a szétfröccsenő kishalak helye. Adrián feltett egy védett horgos twistert és megkezdte a terület vallatását. Talán a hatodik dobásra meg is akasztott egy kilósforma csukát, melyet gyors szákolás követett. Sejtettük, hogy ez sokat érhet számunkra, mellesleg pedig ezzel elkerültük a nullázást. Természetesen ezután az akadós részeket erőltettük, de sajnos hiába! A csukánk a mérlegen 91 dekagrammosnak bizonyult. Ez a verseny háromnegyed részénél a harmadik-negyedik helyre látszott elegendőnek. Az utolsó órára visszatértünk a nyílt vízre, itt volt az egyetlen kapásom. A szinte már unottan húzott twisteremre kaptam egy igen erős rávágást, amely sajnos nem akadt meg, a rávágás helyét viszont egy jó halat sejtető burvány jelezte. A verseny vége előtt tíz perccel a közelünkben levő páros akasztott egy jobb csukát, de szavak helyett inkább beszéljenek a képek:
Sajnos nekünk ezután már nem volt több kapásunk a verseny végét jelentő dudaszóig, de még az egyetlen kifogott halunkkal is biztosan a legjobb tízben éreztük magunkat. Partot érve viszont kiderült, hogy a harminc nevezett páros közül csak hétnek volt fogása.
1. | Pflum Ádám - Szilágyi Zoltán | 4 db | 4240 g |
2. | Fürtös Attila - Muth László | 2 db | 1700 g |
3. | Tóth Sándor - Kosina József | 1 db | 3050 g |
4. | Lukácsi Béla - Kovács Adrián | 1 db | 910 g |
5. | Zakhar Attila - Virág Balázs | 1 db | 880 g |
6. | Szarvas Zoltán - Kanalas József | 1 db | 780 g |
7. | Takács Róbert - Bicskei László | 1 db | 40 g |
Mint látszik, maradt az előző évi értékelés, tehát a darabszám a mérvadó és csak azonos darabszám esetén kell figyelembe venni a halak súlyát.
Természetesen itt is osztottak ki különdíjakat, a legnagyobb halért (3050 grammos csuka) járót Tóth Sándor kapta. Sportszerűségből két versenyző is jelesre vizsgázott: Pflum Ádám egy kívülről akadt süllőt engedett mérlegelés nélkül vissza. A fentebb is említett Farkas Szabolcs pedig a két megtalált és visszaengedett csukáért érdemelte ki a serleget és a tapsot.
Különdíjat kapott még a Dombóvári Horgász Egyesülettől Schlotthauer László, aki régi visszatérő vendég a Tüskei-tónál.
Utólag még köszönetet szeretnék mondani több versenyzőtársam nevében is a szíves vendéglátásért és a verseny lebonyolításáért.
Ezek után izgatottan várom a remélhetőleg halban gazdagabb Tisza-tavi fordulót!
