Ismét elkezdődött végre a pergető versenyek sora, melyet az OB első fordulója nyitott Maconkán. Talán mondanom sem kellene, Adriánnal ismét nekivágtunk ennek a versenyévadnak. Megmondom őszintén, titkon szeretnénk ismét megnyerni az OB-t, főleg azért, mivel duplázni eddig még senkinek nem sikerült! Ez szép is lenne, ha másik harmincegy páros nem gondolná úgy, hogy bizony ők is szeretnék megnyerni az ez évi bajnokságot.
Mielőtt belekezdenék, a verseny kapcsán engedjék meg, hogy megemlékezzek az idén elhunyt Kanalas Józsefre, aki a 2006-os bajnokságban Szarvas Zoltán oldalán második helyezést ért el. Nem mellékesen pedig a hazai pergető horgászok egyik meghatározó alakja volt.
Visszaterelve az eredeti mederbe a szót: ködös, barátságtalan és hideg reggel fogadta a Maconkára érkezőket, ennek persze egy pergető horgász igazából örül, hiszen ez a lehűlés talán jobban beindítja a ragadozók étvágyát.
A reggeli regisztráció és a sorsolás után mindenki birtokába vehette a számára kisorsolt vagy éppen saját csónakját, hogy a szokásos, nádfal előtti felsorakozás utáni dudaszóra elfoglalhassa a számára megfelelőnek vélt helyét.
A verseny kezdetét jelző dudaszó előtt mintha a köd is érezte volna, hogy itt ma rangos verseny kezdődik, ezért visszavonulót fújt a környező hegyek közé. Ekkor körvonalazódott, hogy meglepő módon a versenyzők nagy része az eddigi versenyeken legtöbb halat adó mederrel szemben a nádszéleket részesíti előnyben. Ezek közé tartoztunk mi is, a kettes sziget környékén sikerült számunkra biztató helyet találnunk.
A horgászat kezdetét jelző dudaszóra mindenki serényen dobta műcsaliját a csukákat rejtő nádasok szélébe. Hasonlóan cselekedett a mellettünk lehorgonyzó páros is. Láttam, amint egy nádcsomó közelében csobban villantója, majd egy tekerés után akasztott is! Nem akartam hinni a szememnek: egy dobás, egy csuka. Persze nem folytatódott ez minden dobásnál, de az alaphangulatot megadta számunkra. Eltelt az első félóra, mikorra egyáltalán érdeklődést vettünk észre a mi műcsalijainkra is. Egy kisebb csuka követte Adrián körforgóját, ezzel viszont a csuka koma valószínűleg meg is elégedett, mivel az utolsó pillanatban elfordulva más préda után nézve intett búcsút. Természetesen megpróbáltuk becserkészni, de mindhiába.
Egy hétköznapi horgászaton egy ilyen élmény már meghatározó lehet, itt viszont az értékelésbe ez nem számít. A következő eseményre sem kellett várni sokáig, egy nádcsomó közelébe ejtettem villantómat, amire egy burvány volt a válasz. Természetesen a következő dobásom már céltudatosan erre a helyre dobtam ismét. Ekkor már egy koppintás volt a válasz, szóval a kis pimasz szórakozik velünk. Erre már Adrián is begerjedt, egy kicsit más jellegű villantóval ő is megcélozta az ominózus helyet. Most viszont a hal már nem bírt ellenállni a kísértésnek, odavágott és megragadt a műcsalin. A nem túl nagy ellenállás után gyorsan szákba került a 30 dekás csuka koma.
Ezzel a legfontosabb célkitűzés teljesítettük, elkerültük a betlit. Azonban ezzel még nem elégedtünk meg, hiszen egyre több helyen láttunk fogásokat. Ezt a mérlegelők meg is erősítették, miszerint több csónakban esett már fogás, sőt egy csapatnak már a duplázás is sikerült.
Mivel ekkorra igencsak körbezártak bennünket, úgy döntöttünk, hogy a verseny hátralévő részében a nyílt vízen folytatjuk a pergetést.
Ekkor viszont mintha megállt volna körülöttünk az élet, hiszen mi kapás nélkül megúsztuk, sőt a látótávolságban lévő csónakokban is csak egy fogást észleltünk, az is egy partszéli csónakból esett. Már csak egy óra volt hátra a versenyből, mikor végre megtört a jég! Adrián vágott be határozottan. Ismét egy csuka, mégpedig egy 1,1 kilós példány volta tettes. Ezzel talán a tízben már benne lehettünk, ezt viszont jó lett volna biztossá tenni!
Tíz perc dobálás után végre nálam is történt esemény. Egy elnehezedésre vágtam be, melyre erőteljes kirohanás volt a válasz. A fenébe! Kabátba akasztottam egy pontyot - gondoltam, melyet halam megerősített egy ellenkező irányú kirohanással is. Mi van, ha egy nagyobb csuka? - vigasztalt Adrián, és valóban, ettől kezdve minden jel arra utalt, hogy nem egy véletlen akadással van dolgom. Bizony, egy szebb csuka vetett szemet műcsalimra!
A mérlegeléskor ismét információt kaptunk a verseny aktuális állásáról, ezek szerint volt olyan csapat is, melynek neve mellé már öt hal volt a bejegyezve.
Félóra még hátra van, talán még egy kisebb helyváltoztatás belefér - vélekedtünk. Azonban ekkorra teljesen körbevettek bennünket, ezért az idő rövidsége miatt a helyben maradás mellett döntöttünk. A körülöttünk lévő csónakokban is megindultak a fogások. Tőlünk jobbra és balra is egy csukát szákolhattak. Természetesen mi sem akartunk lemaradni. A verseny lefújása előtt öt perccel ismét kapásom volt, most kivételesen egy süllő volt a tettes.
Tehát véget ért a verseny, melyen az alábbi eredmények születtek. A harminckettő csapatból tizennyolc tudott fogást felmutatni, ebből nyolc csapatnak egy hala volt, az első tízben pedig az alábbi lett a sorrend:
helyezés | páros | db | tömeg (g) |
1 | Plank Zoltán - Erdélyi Norbert | 6 | 2450 |
2 | Lukácsi Béla - Kovács Adrián | 4 | 4620 |
3 | Fürtös Attila - Marosi Csaba | 4 | 1720 |
4 | Jurácsik Károly - Jurácsik Gábor | 3 | 4620 |
5 | Steiner Róbert - Rózsavölgyi Gyula | 3 | 1520 |
6 | Farkas Tamás - Szabó Tamás | 2 | 3680 |
7 | Pulai Attila - Cséfai Vilmos | 2 | 2720 |
8 | Lőcsei Tibor - Lőcsei Tiborné | 2 | 1600 |
9 | Schlotthauer László - Ruff Miklós | 2 | 1160 |
10 | Székely Tamás - Bódi Róbert | 2 | 500 |
Az eddigi versenyektől eltérően a dobogós csapatok mindegyik tagja kapott egy kupát, ezért nem egy kupán kell két embernek osztozni, sőt a versenyen indulók mindegyike egy emlékplakettel lett gazdagabb.
Végezetül köszönetet szeretnék mondani a rendezvény lebonyolítóinak a zökkenőmentes versenyért.
